Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-09-16 / 37. szám

8. oldal. KOMAROMI LAPOK 1939. szeptember 16, Az imakönyv, mint életmentő! Vidám kirándulás egy kis életveszedelemmel nagyközönség panaszkönyve A Dunahidon közlekedjünk rendesen Tisztelt Szerkesztőség! Naponta két­szer is át kell mennem a Dunahidon s minden egyes alkalommal repes a szívem az örömtől, hogy nem kell már a vám­háznál ácsorogni, útlevelet elővenni, iz gulni. S rendkívül meg vagyunk elé­gedve amiatt is, hogy a híd forgalma oly hihetetlenül megsokszorozódott. Ren­geteg a gyalogos -— különösen vasár­nap —, igen sok a kocsi, a társzekér, autó, kerékpáros. Az örömömbe azonban üröm vegyül: a híd közlekedési rendje kezd botrányossá fajulni. Ugylátszik, még nem tanulta meg a közönség a he­lyes közlekedést! Kocsik, autók egymást előzik, versenyezve a hídon, holott van egy szabály, amely szerint autók egymás között nem előzködhetnek hidakon, az­tán a biciklisták is sokszor életvesze­delmet jelentenek, a kocsik a középen futnak. A gyalogosok pedig betetőzik a keveredést: nem a gyalogjárón men­nek, hanem le-leugrálnak az úttestre, ott korzóznak, néha szinte szalamandert jár­nak. Ha az ember figyelmezteti őket a veszélyekre, még nekik áll följebb. A hídnak ezt a rendetlenségét meg kell szüntetni. Elsősorban szabályul kellene elrendenli a gyalogosok számára az egy­oldalú közlekedést: rögtön nem lenne torlódás, másodszor: a gyalogjáró ne mehessen a lovak s a kocsik számára fenntartott úttesten, versenyfutás se le­gyen a járművek között. Mindezt az illetékes hatóság rendszerető és erélyes figyelmébe ajánlja tisztelettel: egy utas. Drágák a cukrászsütemények Szerkesztő Urak, — sokat utazgató ember vagyok s éppen ezért nemcsak vendéglőt s kávéházat ikeresek fel a Felvidéken s az anyaországban, hanem cukrászdákat is. Régóta figyelem már, hogy a komáromi cukrászdák, — bár­mily jók is a süteményei, — árak tekin­tetében nagyon elöl járnak, jól vezet­nek. Vannak más városokban is hason­lóan híres és hasonlóan jó cukrászdák, mint nálunk, a süteményeik sem ki­sebbek, mint a mieink, mégis azt kell tapasztalnom, hogy a komáromi cuk­rászdák némelyike olyan tőkét kovácsol jóhíréből, hogy igen magasan tartja az árakat. Egyetlenegy példa is elég: más városokban az u. n. mignon-sütemény io fillér, nálunk ió—18! És sok más süteményfajtával is így van. Talán drá­gább a komáromi liszjt s a cukor ? Ez a körülmény keseríti meg számban min­dig az édes süteményt! Tisztelettel: egy fánk-evő. Hogyan kímélik Komáromban a parkokat? A napokban a Széchenyi -ccán men­tünk végig. Az ucca szegényház felé eső részén, a régi Szépe-féle ház előtt csinos kis parkot létesített, a város. Megütközve láttuk, hogy az uccánegy hatalmas fahordó kocsi áll és a mun­kások a parkon keresztül, a pázsi­tot agyion taposva hordták a házba a fát, ahelyett, hogy a kis parkot meg­kerülték volna. Mi, járókelők szóvá tettük a dol­got és amig figyelhettük a fahordást, a munkások kikerülték a kis parkot. Később aztán mi történt, nem tudjuk. Csak azon csodálkozunk, hogy se a fát szállító oég, se az, akinek a fát szállították, nem tette szóvá már a munka kezdetén ezt a vandalizmust és nem tiltották el a munkásokat a park pázsitjának a taposásától. Ha intelligens emberek ezt nem veszik észre, akkor mit várhatunk az ucca művetetlen suhancaitól? Soraink közzétételét kérve, marad­tunk teljes tisztelettel: aláírások. KI a legény a kályhában ? A PÉCSI TOJÁS BRIKETT! 777 ton Mert közel 7000 a kalóriája. Nem vagyok babonás ember és a vén­­asszonyos mendemondákra se adok, de ami a napokban velem történt, az mégis gondolkodóba ejt. Komárom kedvenc kirándulóhelyén jártam, a Dunaalmás melletti Neszmélyen, amelynek határában emelkedik a Me­­legesi hegy, ahol valamikor a híres bor­termelő cégnek, a Palugyay-nak volt kastélya és nagy szőlő-birtoka. Nem kis dolog volt ezen a hegytetőn kastélyt építeni és lakni, mert a hegyen nincs víz, illetve még kút sincs. Palugyay, ez a gazdag úr azonban megtehette azt a nagy fényűzést, hogy a hegy tetején el­terülő fensíkon kastélyt építtetett, mert volt rá módja. A fogatok' hosszú sora vitte föl a téglát, követ, homokot, kavi­csot és vizet. Lehet, hogy az elkészült kastély lakói víziszonyban szenvedtek és csak bort ittak, de ha víz is kellett nekik, hát a lajtos kocsik ellátták a szomju­­hozókat bőven vízzel, ami nem kis tel­jesítmény volt, mert Gyulai Rudolf, né­hai komáromi bencés tanár, »Komárom­­megye földrajza« című műve szerint ez a Melegesi hegy 274 méter magas, tehát több, mint kétszer olyan magas, mint a budapesti Gellért-hegy. Később Palu­gyay fölhagyott a melegesi szöllőterme­­léssel, a kastélyt elhanyagolták, az om­ladozni, düledezni kezdett. Egyedül a hatalmas pincék dacoltak az idők vas­fogával. Ezek még ma is elég jó álla­potban vannak. Palugyay eladta később az egész me­legesi szöllőgazdaságot Ziegler Albert komáromi fűszerkereskedőnek, aki da­colni akart a természettel és fönn a he­gyen kutat ásatott, sajnos nem szeren­csével. Hatvan méterig leástak, de a víz­nek semmi nyomára nem akadtak. Ez elkedvetlenítette Zieglert és abbahagyta­­a kútásatást. A Ziegler család kihaltá­val egyik jóbarátom örökölt ott és még vett hozzá egy darabot és most ott vég­telen kedves nyári lakot emelt, szöllővel és gyümölcsössel. Egy víztartályt is lé­létesített, ahol összegyűl az eső és a hóié és abból permetezik a szépen fej­lődő szöllőt. A ház előtti kis parkot több hatalmas diófa árnyékolja be. Kellemes itt időzni, gyönyörködni a csodálatosan szép kilátásban. Ide voltunk hivatalosak. Följutni azon­ban nem olyan könnyű. A gyalogút csak jólábúnak való és é.n sajnos már nem tartozom a kengyelfutók kihalt mester­ségéhez. Hát csak kocsin vagy ökörfo­gaton lehet oda f ölj ütni, ami szintén nem könnyű dolog, mert az esőzés századok óta nagyon kimosta a löszt és torony­magasságú partok között vezet föl a kes­keny kocsiút, néhol kitérőkkel, mert a keskeny út nem engedi a szembejövő jármű kikerülését. Nem egyszer kiabáll­­ni kell, nehogy valaki szembejöjjön, ha­nem várjon türelmesen a kitérőnél. Mivel a faluban éppen búcsú volt, hát a lassúbb, de biztosabb ökörszekeret mel­lőztük. Egy bőbeszédű fuvaros ajánlko zott, hogy fölvisz bennünket. Hárman voltunk, a kocsissal együtt négyen. Két nő és két férfi. Már erősen baktatott velünk, amikor elmondotta, hogy az egyik lova még fiatal csikó és most van másodszor befogva. Ennek nem nagyon örültünk, de a fuvaros esküdözött égre­­földre, hogy nem kell semmitől se félni. Hát tényleg, a félelmet nem kellett ma­gunkra venni,, mert hamarosan láttuk, hogy a félelem a lovak részéről eléggé igénybe van véve, ugyancsak megijed­tek és félre ugráltak minden autónál és a búcsúbeli körhinta se tetszett nekik, nagyon ugráltak. Hogy a nagykocsmá- • ban muzsikáló dunamocsi banda zenéjé­re táncolni kezdtek, már tudniillik ami lovaink, hát azt már kezdtük természe­tesnek találni. A falu végén, amikor a patakon átmentek (ide már hidat is ve­rethetne a község), kitűnt, hogy víz- • iszonyban is szenvednek, nagyon meg­ijedtek a víztől,' ami elvégre egy ilyen bortermő vidéken talán nem is mehet csodaszámba. A hölgyutitársaim egyre jobban kérdezték, hogy nem lesz-e va­lami baj, de a fuvaros büszkén, mint egy spanyol grand, biztosított bennün­ket, hogy bízhatunk benne. No, ha ő húzta volna az elég rozoga kocsit, hát hihettünk volna a szavának, csakhogy a kocsit a csiklandós lovai húzták. A pár hét előtti hatalmas esőzések még jobban kimosták a mély utat és nem egy helyen igazán meredek emel­kedésen kellett fölmennünk. Ezt a lovak nem bírták. A fuvaros leszállt, vezette a lovakat. A szerszám elszakadt és a mélységbe visszacsúszott a kocsi. Mi érezzük a veszedelmet. — Jézus, Mária, dűlünk — 'jajgatott ki-ki a maga megrendült hangján. Természetesen, hogy dűlünk. A mel­lettem ülő hölgy nem pehelysúlyával rám esik, de sajnos nem mondhatja el, hogy jó felfogó voltam, mert rólam ív­ben repül ki és az édes teher helyett én a kocsit kapom, amely rám borul ülé­sestől, pokrócostól. A másik hölgy köny­­nyű termetével az első ülésről repül le. Mi is megijedtünk, de a fuvaros halál­­sáppadtsága még sokáig tart. Isten csodájára, nem történt semmi bajunk. Puha homokba estünk, amely­ből alig tudnak előhúzni. A botom egy arasztnyira süllyedt le a homokba. Ami­kor már éreztük, hogy semmink se tö­rött ki, meg a nőket se érte semmi nyelv­­.icamodás, magyar ember szokásához mérten, hatallmas nevetésben törtünk ki, de aztán elkomolyodtunk, mert a ko­csi ugyancsak sok darabra ment szét. Amikor a fuvaros rakta össze a kocsi­ját, az ülés alól egy imakönyvet vett elő: — Ez a feleségem imakönyve. A ko­csin felejtette. Mindig magával hozza, ha valahová megyünk. Ez az imakönyv mentett meg bennünket, hógy nem tör­tént semmi bajunk.... Mi megilletődve, meghatva hallgat­tuk ezt. Bizony igaza lehet. Fönn, a kedves tanyán a háziúr és két komáromi híres horgász fogadott bennünket. Három napja horgásztak a Dunán, de a horognyélen kívül nem fog­tak semmit és így az óhajtott halászlé­ből sem lett semmi. Ugyanazzal a kocsival jöttünk le. A meredeken bizony életveszélyes volt az út, de megnyugtatott bennünket az a biztos tudat, hogy velünk van a csodás erejű imakönyv és bizalmunk nem volt hiába, lefelé is megmentett bennünket a veszedelemtől. (bj.) — Szeptember 18-án kezdik meg a tanítási a községi elemi népiskolában. A tanítás hétfőn, f. hó 18-án megkezdő­dik. 3/r 8 órakor a tanulók az iskolából a templomba mennek, utána tanévnyitó ünnepély lesz. Újból figyelmeztetnek az igen tisztelt szülők, ha valamely oknál fogva tanköteles gyermeküket eddig nem íratták be, még hétfőn beírathatják. A be nem írt tanulók szülei büntetésben részesülnek. — Pethő Sándor, igazgató. — Halálozás. Mint részvéttel érte­sülünk, Adler H. Vilmosné, volt tekintélyes komáromi fakereskedő öz­vegye hosszas szenvedés után, 83 éves ’ korában, szept. 11-én meghalt. A meg­boldogult nemes szívű úriasszonyt, aki rajongó s áldozatos szeretettel csüngött mindig gyermekei sorsán, óriási részvét mellett temették el ked­den. Halálát kiterjedt s előkelő ro­konság gyászolja. A megboldogult­ban dr. Lipscher Mórné ny. kórházi igazgató neje és Tomcsányi Gyulá­­né ny. ezredes felesége édesanyjukat siratják, ifj. dr. Mohácsy János ügy­véd pedig szeretett nagyanyját gyá­szolja. Áldás emlékére. * - , (*) A gyors hírszolgálat nagy fontos­ságú a mai időkben. Ma mindenki jog-,, gál kivánja meg, hogy az események megtörténtekor, vagy legalább is rö­viddel azután teljesen tájékozott legyen: a helyzetről. A leggyorsabb, legponto­sabb hírszolgálatot a rádió nyújtja a nap minden szakában. Sohasem hall­gattak annyian és olyan gyakran rá­diót, mint éppen ma. Akiknek eddig még nem volt rádiójuk, azok most.szí­neznek be, hogy az események lefolyá­sát hallhassák. Rádióvásárlásnál azon­ban figyelembe kell venni azt is, hogy a kiválasztott készülék mit tud. Hoz­za-e tisztán a világ minden részéből az állomásokat. Ha olcsó és tökéletes ké­szüléket kiván, válasszon az Orion rá­diók idei bőséges sorozatából. Olcsó Európavevő, olcsó, de nagy teljesítmé-. nyű kisszuper, luxus és automata luxus szuperek, zeneszekrények, univerzális és telepes készülékek olyan választékot nyújtanak, melyből mindenki kivá'aszte hatja igényének és Ízlésének legjobban megfelelő típust. E bőséges sorozat va­lamennyi tagjának közös tulajdonsá­gai: kiváló teljesítmény és hangminő­ség, tökéletes üzembiztonság, kényel­mes kezelés, röviden Orion minőség. Figyelem! JOGI KÖNYVEK Jakab—Csutak—Pilisy: Ház­adó . . ...................................... 7.- P Pethő: A váltó. Gyakorlati ké­zikönyv ....... Markos: Kamat és késedelmi 3 — P kártérítés ....... 2.- P György: A követelések enged­ményezése ........................... . Almássi: A dologi jog kézi-2.- P könyve I. II............................... 7.- P Allmási: Kötelmi jog 2 kötet 5 - P Nizsalovszky: Jelzálog . . . Sebestyén: A hágai megálla-10.- P HÍG ■ bfÖ. • podás ...................................... Csulak—Pilisy—Frimmel: Ma-8.- P gyár pénzügyi jog . . . . Meszlény: Csődönkivüli kény-12 - P szeregyezség és kényszer fel­. • számolás (kötve) . . . . 6 - P Hoványi: Aütóadó V . . . 2— P Takács—Zerkowitz: Kamatjö­-;j. * ' vedelmek illetékei .... Halász: A részvénytársaság és 3 - P szövetkezet alapszabálya, Kft. társ. szerzi . . 9.- P Biba—Hajnal: A korlátolt fe­v: tíJiVo lelősségű társaságról Csulak: Alkalmazottak külön-3.- P adója ........ Keszthelyi—Vági: Magyar de­vizajog . . . . . . . . Goldberger—Szántó: Deviza-2.- P : .|íu;oo 12 - P 6 - P jog ....... : . Bátor: A dollár betétek fel­értékelése ....... 2- P Bánde: A munkaidő és a fi­. É zetéses szabadság szabályo­zása............................................ - P Hajdú—Nizsalovszky—Nyu­lászi—Pethő—Sárffy—Vi­.: cián: Hiteljogunk fejlődése a világháború óta .' , . ü 5.- P Schneller: A pénztartozások Wm értékállandósági záradéka A magyar devizajogszabályok 6.- P 1.-P ismertetése. .... ...... Takaróné—Tamás: A közgaz­m dasági elméletek története 15.- P Gyakorlati útmutató a magyar^ - * p* devizarendelkezésekhez > . .—.50 P 1s . : Kaphatók: ú* az »UXIO« könyvkereskedésben tej Komárom, Nádor-u 29. A legújabb ORION, PHILIPS, STANDARD és TELE FUNKEN stb rádiókészülékek már kaphatók A legmodernebb erősítőberendezé^t négy vagy nyolc hangszóróval, beszédre, zenére, rádió műsor stb. közvetítésére a legolcsóbb árban kölcsönzi: Mórocz Péter Komárom, Nádor u. 15. Telefon 44* Műszaki, rádió- és villanyszakttzlet. Villanyszerelés! Javító mfihelyl § Kedvező fizetési feltételek!

Next

/
Thumbnails
Contents