Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-03-05 / 10. szám

1938- március 5. KOMÁROMI LAPOK Jubilál a zeneiskola — március 4. Komárom város kulturális életében elismerésreméltó helyet tölt be a váro­si zeneiskola, amelyet ezelőtt negyven évvel szerveztek meg, hogy a zenemű­vészet alapismereteibe bevezessék az ifjúságot s rendszeres zenei élet alap­ját rakják le a város ezen intézményé­ben. Négy évtized alatt a zenekedve­lők és zeneművelők generációit nevelte fel a zeneiskola, mel\r nemes hivatását mindenkor híven töltötte be s elisme­rését merte el nemcsak a felügyelő hatóságnak, hanem a szakköröknek is. Az újjászervezett zeneiskolát a kiváló K. Ledermayer Ilona igazgatása alatt emelte a jeles tanári kar arra a nívóra, amelyen a fejlődési lehetősége­ket biztosították s az úttörő lelkes ta­nárok és tanárnők nyomdokain ve­zeti és fejleszti az iskolát Weisz Em­ma, a kitűnő zongoraművésznő és ze­nepedagógus igazgatása alatt a mai érdemes tanári kar is, amely mindent elkövet, hogy az iskola növendékei a zenei kultúrában necsak az alapfogal­makat merjék el, hanem tehetségüket tovább is fejlesszék. A munka, mehet ez az iskola negy­ven éven át kifejtett, minden dicsére­tet megérdemel és a jubileumi évfor­duló alkalmával Komárom minden ze­nekultúráért lelkesedő művészbarátja igaz elismeréssel adózik az iskolának és azoknak, akik abban odaadó sze­retettel és szaktudással működtek s akik ezen áldásos munkásságukkal je­lentékenyen hozzájárultak Komárom kultúrnívójának emeléséhez és zenei életének megteremtéséhez. Sok siker kísérje további működésüket s 1 egyen a városi zeneiskola virágzó és nélkü­lözhetetlen kultúrintézménye Komá­romnak sokáig! A városi zeneiskola a negyvenéves évfordulót jubileumi hangverseny ke­retében ünnepli meg. A hangversenyt ima, szombaton este 8 órakor a Jókai Egyesület hangversenytermében ren­dezi, amelynek magasszínvonalú, mű­vészi műsorán a Komáromi Dalegye - sület és az Egyetértés Munkásdalárda működőkarai, Weisz Emma zongora­­művésznő, igazgató, Krizsán József ze­netanár is közreműködnek. Kívülökaz iskola legjobb növendékei szerepelnek éspedig: Suchy Malvin, Zsolnai Olga, Banai Tóth Erzsébet, Kovách Anna, Kroneraff Zsófia, Nagy Sarolta, Szul­­csányi Rezső, Kominek Antal, Galam­bos Gedeon, Somogyi István, Keszegh Ferenc, Balogh Lajos, akik zongora- és hegedűszámokkal vesznek részt a műsoron. A gyönyörű műsort Somogyi Ist-Lajos oda sem figyelt, szedte sza­porán a lábát, csak Pici bírt vele ver­senyt futni, még el is hagyta, azt hitte, hogy játszik vele a legelőbíró úr. Mami is utánuk kullogott, de csak hatul, az ő lábai már nem bírták az iramot. Mikor Lajos leért a szalmakazalhoz és már amennyire-annyira fedettnek érezte magát a kiváncsi szemek tekin­tete elől, nekidőlt a kazalnak. Jóidéig állott mozduLatlanúl, majd remegő tér­de becsukódott, mint egy fanyelű bics­ka pengéje és összeesett. Pici ott sza­ladgált körülötte, segíteni akart, de hiába, nem tudott mit tenni, csak nyal­ta a kezét, azután az arcát is nyalta, a szájára is ráöltögette piros, meleg nyelvét Lajosnak. Ekkorára Mami is leért, már látta mi baj van. Gyönyörű szavakkal illette a vejét és az egész községi elöljáróságot az »idvezülés« le­hetőségétől akarta megfosztani. — No, te disznó, most megyek a feleségedért — fejezte be Mami a be­szédjét. — Csak menjen, -— morogta Lajos értelmetlenül. Ezzel Zsuzsi néni otthagyta a fekvő embert, csak Pici maradt mellette, hogy nyalja a legelőbíró úr száját hű­ségesen. — Jaj, Picikém, — nyögött fel né­ha a bíró, — de beteg is vagyok, a számat azért nyalhatod kis kutyám, csak az orrom le ne harapd. Nem sok idő múlva jött vissza Zsu­zsi néne a lányával, de akkor már csak Lajos volt mozdulatlan, hanem Pici is. Ott feküdt a bíró mellett, ki­vicsorított fogakkal, üvegesedért szem­mel elmélkedett e világ mulandósá­ván polg. isk. tanár, a felügyelő bizott­ság elnöke nyitja meg ünnepi beszéd­del, utána a zeneirodalom gyöngyei fogják gyönyörködtetni a közönséget. Weisz Emma igazgató, zongoramű­vésznő Fibich: Poem és Strauss—D0I1- nánvi: Kincskeringőjét fogja előadni. Krizsán József zenetanár Grig F dur szonátáját adja elő hegedűn, Komi­nek Antal kíséretével. Az Egyetértés Munkásdalárda repertoárjának egyik kedves számát, Strauss örökbecsű Kék Duna-keringőjét adja elő P aj> p Endre zongorakíséretével, Krausz Mór kar­nagy vezényletével, a Komáromi Dal­egyesület férfikara pedig Kodály: Huszt c. klasszikus szerzeményét, a Komá­romban rendezendő országos dalosün­nepély művészi kötött karát fogja be­mutatni Schmidt Viktor karnagy ve­zetésével. A változatos és magas színvonalú hangversenyre belépődíj nincsen, csu­pán a műsor megváltása kötelező. (Ára 3 Ke.) Műsor kapható este a Kul­túrpalotában a hangverseny színhe­lyén. A hangverseny iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg s bizton re­mélhető, hogy az a teljes siker jegyé­ben fog lezajlani. Minden zenekedvelő és zenebarát találkozni fog ezen a szép művészi estélyen. Magyar Bál a Legényegyletben A Komáromi Katolikus Legényegy­let farsangi bálja minden évben a Leg­sikerültebbek közé tartozik. Sőt, bát­ran mondhatjuk, hogy a legsikerülteb­beknek is az élén halad: van valami érdekesen vonzó, magyarosan barátsá­gos híre ezeknek a mulatságoknak, amelyekre nem azért megy el az em­ber, mert társadalmi kötelesség, ha­nem azért, mert hetekkel ezelőtt már a legényegyleti bálra készül mindenki, aki parázs farsangi mulatságot akár magának szerezni. Titka van ezeknek a legényegyleti mulatságoknak: a titok az, hogy hallatlan lelkesedéssel, sok ötlettel, fiatalos hévvel rendezik, min­den évben hoznak valami újat, meg­lepőt a legényegyleti fiatalok. A ren­dezőgárda erős, a munkás kéz sok, fá­radhatatlan, az ellátás, — aiz ital s az étel — meg a kiszolgálás mintaszerű. Kis, mellékesnek látszó körülmények is segítik a sikert. Például: az egész épület a báü közönség rendelkezésére áll, aki a nagyteremben nem érzi hű­vösen magát, felnéz a színpadra, vagy a földszinten berendezett ivóhelyek va­lamelyikébe. Van közönsége az emeleti gán. A két asszony Picit félre lökte és haza cipelte az új legelőbíró urat, hogy az első éjszakát, — bár rangján hoz illenék, — mégse töltse marha almon. Másnap reggel alig pitymallodbtt, mikor Zsuzsi néni paprikás hangulat­ban kopogtatott be veje portájára. — Te Lajos, — kezdte mami, — mi a ménkűt ittatok tegnap? A Picii csak megszagolta az orrod, már meg­döglött tűle, neked meg kutya bajod1 van. — Hát Lútolótól pálinkát. — Hínnve, hogy a nehésség ájjon a Lútoló pálinkájába, ha nem az hal meg tűle, aki issza. Hát tudd meg, ha nem nézném azt, hogy a vöm vagy, menten bíróságra adnálak a Piciért. Ma éjszaka elloptak hat tyúkomat, mert nem vót kutya az udvaron. Tej nagyon jól tudod, hogy nem szoktam' komédiázni az ilyen dolgokkal, hiszen ha a csizmámat kivágnám a kert alá, az egyedül el tudna menni a törvény­székre, már úgy ismeri az utat. Nézze mami, — fogta Lajos ké­rőre a dolgot, — már csak hites em­ber létemre ne tegyen világ cégérévéi azzal, hogy a törvényre járok. — Nézd Lajos, — hajlott mami a vejéhez és szinte suttogva folytatta, —1 nem csinálok belűle semmit, de mai este adok neked még két liter pálin­kára valót. Aztán elmégy Lútolóhoz, eliszod azt és azután elmégy a fölsői szomszédomba, Hollóhoz, — te úgy] sem vagy haragban velük, — és rále­­helsz arra a vén boszorkány Hollóné­­ra, hogy forduljon fel az is hónap regi gélre, mint a Picim. 3. oldal. ruhatárból épített bárnak, a karzatnak, az előcsarnoki »lógósok« is jól mulat­nak, lehet össze-vissza barangolni ad­dig, amíg az ember valahol meg nem állapodik s el nem kezd Isten igazában farsangolni. Az idei mulatság a Magyar Bál je­lgyében zajlott le. Jó ötlet, az ötlet ki­használásának gazdag lehetőségével. Magyarruhás lányok, fiatalemberek fo­gadták az érkezőket, a Harmos Ká­roly festőművész karrikaturáival ellá­tott falak nagy derűt váltottak ki rög­tön kezdetben (a művész később, spon­tán lelkesedésből, még tovább is raj­zolt), a díszítések magvarosak voltak, a hangulat sem más. A termeket a közönség — társadal­mi, felekezeti tekintet nélkül zsúfol­tan megtöltötte, a rendezés minden te­kintetben kifogástalan volt. Éjfél felé a Becsali csárda, a Csingilingi csárda is megtelt s a mulatságnak csak a reg­geli órákban lett vége. A bál finom, szívalakú meghívóját Balogh Miklós faragta linóleum­ba, az előkészületeket az ifjúság Ba­logh Kálmán vezetésével teljes há­rom hétig folytatta. Virágos terem fo­gadta a vendégeket. A lépcsőházban a magyarruhás, bamaszemű rajkózene­kar rendített rá a nótára. A nagyte­remben dr. L e s t á r István szentszéki tanácsos, az Egylet elnöke, B r i n z i k József, Balogh Miklós fogadta a vá­lasztmány tagjaival együtt a sűrű so­rokban érkező vendégeket. Kilenc óra­kor Lévai Dezső cigányzenekara rá­zendített s tizenkét pár táncolt szép pa­lotást. Tíz órakor Katona Rudolf »falusi zenekara« vezetésével csikósok vonultak föl. Ekkor már állt a tánc, közben megnyitották a Becsali csár­dát, ahol Németh Gyula volt a kocs­­máros, és a Csingilingi csárdát, ahol Fischer Lajos működött s a rajkó­­zenekar »dolgozott«, néha olyan lendü­lettel, hogy a törekvő rajkókat csak súlyos pénzáldozatokkal lehetett zenei szilajságuk ormáról lekönyörögni, a borok a Szántó vendéglő nagyszerű borai voltak, jól kiválasztották s ebbe a művészi vezetők nem kis önérzettel szóltak bele, az ételek, a konyhai dol­gok intézése Széles Lászlót dicséri. Jó volt a hagyományos Meinl-kávé, az olcsó likőrök csoportja, jó volt néha a hűs levegő, mert olykor elfogyott az oxigén. A vidékiek is nagyszámban jöttek el, megdicsérjük őket, hogy így pártolják Komáromot. Egyszóval ismét sikerült minden s a legényegyleti legények megnyugtató örömmel hajthatták másnap este végre álomra a fejüket, jól sikerítették ezt a mulatságot is. — A budapesti Eucharisztikus kon­gresszusra jelentkezők figyelmébe. Felhívjuk az Eucharisztikus kongresz­­szusra jelentkezők figyelmét, hogy a szlovenszkói katolikus magyarok szer­vezésével és vezetésével a szlovenszkói nm. püspöki kar és a prágai állandó bizottság Meggvési Sándor ig. tanítót Rozsnyón, bízta meg. Más utazási iro-IGY EMELKEDIK azIVERNOL HASZNÁLATA Csehszlovákiában 1933 1934 1935 1936 1937 ... ami legjobb bizonyítéka úgy gyümölcsészetünk előre­haladottságának, mint az IVERNOL sikerének és köz­kedveltségének. E megértésért köszönetét mondunk I da, egyesület vagy magánszemély nincs feljogosítva csoportokat szervezni és vezetni a budapesti eucharisztikus kon­gresszusra. A magánvállalatokkal a bu­dapesti előkészítő bizottság semmiféle kapcsolatot nem vesz fel s az így ve­zetett csoportok elszállásolásáról nem gondoskodik s a magánvállalkozóknak vagy irodáknak kongresszusi igazol­ványt nem ad. Aki a budapesti elő­készítő bizottság által nyújtott kedvez­ményeket élvezni akarja, az jelentkez­zék a kongresszus hivatalosan megbí­zott szervezőjénél. Az utazás technikai részét Csehszlovákiában az összes nem­zetiségek részére a nemzetközi express és hálókocsi társaság (Wagons Lits- Cook) végzi. Az érdeklődők fordulja­nak a rk. plébánia hivatalokhoz. Amíg egészségesek vagyunk, vígan folyik a munka és könnyen bírjuk az élet nehézségeit. Az orvosok és tapasz­talt emberek is megerősítik, hogy mennyire segít az Alpa sósborsZesz az egészségünk ellenségei ellen. Masszí­rozás Alpával enyhíti a hátgerinc fáj­dalmakat, erősíti az izmokat és felfris­síti az idegeket. Ha fáj a fejünk, be­kenjük homlokunkat és halántékunkat Alpával. Rosszullétnél belélekzünk az Alpa illatát. Tanakodjunk az orvossal! Két tűzfal közé dobta újszülött gyermekét egy leányanya: csak falbontás után találták meg a meggyilkolt csecsemőt a csendőrök Megdöbbentő gyermekgyilkosság tör­tént a napokban Alsógelléren: egy ti­­zenkilencéves Leányanya fojtotta meg újszülött gyermekét. Cseh Juha alsó­­gelléri leánynak egy ottani legény ud­varolt huzamosai s a kitartó szerelem­nek nyomai is kezdtek mutatkozni. Cseh Julia azonban oly ügyesen titkol­ta viszonya következményeit, hogy csa­ládja sem vett észre semmit, a szom­szédoknak is csak az tűnt föl, hogy Cseh Julia váratlanul »kövéredni« kez­dett. Suttogni kezdtek, de nem törőd­itek a leánnyal tovább. Cseh Julia a na­pokban egy egészséges gyermeknek adott életet, titokban. Éjjel szülte meg gyermekét, aztán eltüntette. Másnap hősies erőmegfe­szítéssel azonnal mezei munkába ál lőtt, egész nap dolgozott, hogy el­terelje magáról a figyelmet, majd es­te bálba mént s erősen táncolt. Ez volt a veszte: a »szakértő asszo­nyoknak« feltűnt, hogy Cseh Juha hir­telen s gyanúsan megsoványodott. A gyanús karcsúságot besúgták a csend­őröknek, akik kiszálltak, nyomozni kezdtek s elővették a leányt. Cseh Julia eleinte tagadott, majd be­vallotta, hogy gyermeket szült, de a gyermek holtan jött a világra s el­ásta egy fa alá a kertben. A csendőrök a mondott helyen ásni kezdtek, de a gyermeket nem találták. Cseh Julia, látva azt, hogy nincs to­vább mentsége, bevallotta, hogy a gyermeket két tűzfal közé dobta, egy igen szűk sikátorba. A két ház közötti ür olyan keskeny volt, hogy az egyik ház falát ki kel­lett bontani s ilyen módon jutottak a halott csecsemőhöz. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyermek élve jött a világra, de megfojtották. Cseh Júliát letartóz­tatták.

Next

/
Thumbnails
Contents