Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-02-26 / 9. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza űlvenkilencedik évfolyam 9. szám Szombat, 1938 február 26. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------ Főszerkesztő: GAAL GYULA OR. Előfizetés: egész évre 50 Ke, félévre 25 Ké, negyedévre 12.50 Ke. Külföldre egy évre 75 Ke. Egyesszám ára 1 Ke. Kis államok sorsa Komárom, február 25. Uj világpolitika körvonalai kezdenek kialakulni a horizonton. Az angol miniszterelnök legutóbbi drámai erejű képviselőházi beszédéből meg kellett értenie az egész világnak, hogy az a politika, amelyet a nagyhatalmak eddig különböző hangzatos jelszavak végnélküli ismételgetése mellett a népek szövetségében hirdetlek és folytattak, a legteljesebb kudarccal végződött, mert a jelszavak értelmét nem voltak képesek kézzelfogható eredményekkel igazolni és a tanácskozások sivársága, folytonos megszakítása, a határozatok elhalasztása a teljes erőtlenséget s a tehetetlenséget bizonyította. A népszövetség nem volt képes eddig feladatát teljesíteni s nemhogy az úgynevezett kollektiv biztonságot nem tudta megvalósítani, hanem még a népszövetség tagjai között felmerült konfliktusokat sem volt képes elintézni, úgy hogy a konfliktusok nyomában véres háborúk törtek ki, amelyek ma is nagy kegyetlenséggel folynak. De Chamberlain nyilatkozatából arra kelleti következtetni, hogy az angol külpolitika új irányt vesz föl, amely ezután nem az elérhetetlen fantomok utón fog igazodni, hanem a gyakorlati élet követelményeit fogja figyelembe tenni. Eden külpolitikája csődöt mondott, mert a nemzetközi helyzetben mind erősebben megnyilvánuló feszültségei nemcsak hogy nem enyhítette, hanem még jobban kiélezte, annyira, hogy szinte reménytelennek látszott már a béke megmentése, amelyre pedig az egész világnak nagy szüksége van. Az együttes biztonság kérdése nem nyerhetett megoldást, mert a nyugati demokratikus hatalmak nem tudtak szabadulni a szubjektív vonatkozásoktól, holott a reális élet irama a valóság megismerésére sarkalta volna azokat, akik a nemzetközi politika irányítóinak tartották magukat. Az idő megérett arra, hogy más szempontok érvényesüljenek a világpolitikában s ezeknek a szempontoknak képviselői kell, hogy teljesen új alapokra fektessék a világ népei sorsának kormányzási elveit, s hogy ezzel a marxi elméletekre esküvő, áldemokrata— szabadkőműves irányzatnak el kell tűnnie a külpolitika színteréről. De ha új világpolitika kezdődik, felmerül a kérdés, hogy a nagyhatalmak ezen egymással való megbékélésének folyamatába miképen kapcsolódnak bele a kis államok, amelyek eddig az irántuk megnyilvánult rokonszenv és baráti érzések alapján a különböző hatalmak befolyása alá kerültek. Az új irányzat kihirdetésekor az angol miniszterelnöki olyan kijelentést tett a kis államok Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMRATHY VIKTOR Jaross Andor megdöbbentő adatokat sorolt föl a végrehajtó hatalom eljárásáról Komárom, február 25. A képviselőház szerdai ülésén Jaross Andor, az egyesült párt országos elnöke is felszólalt és súlyos adatokkal és konkrét példákkal alátámasztott hatalmas beszédben bírálta a kormány pénzügyi és kisebbségi politikáját. Beszédében kitért a kormány, végrehajtó hatalmának s az alantas hivataloknak a magyar nemzeti kisebbséggel szemben lépten-nyomon tanúsított, szinte diktatórikus eljárására és megtörtént eseteket sorolt föl, amelyek semmiképen sem alkalmasak arra, hogy a magyarság bizalmát növeljék a hatóságok iránt. Jaross Andor képviselő a múlt év február 18-án elhangzott miniszterelnöki kijelentésre hivatkozva, olyan bizalmi légkör megteremtését követelte a kormányzat és a lakosság között, amely a teljes jogú nemzeti élet zavartalan lehetőségét foglalja magában. Hogy a bizalomnak ez a légköre nincs meg, több esetet ismertet arról, hogy például az ő lakóhelyéhez közeiesö két járásban néhány hét alatt mi minden történt. Beszédében többek között a következőket mondotta: HÁZKUTATÁS EGY MAGYAR ÉNEKESKONYV MIATT — A verebélyi járásban van Pózba. A 700 lelket számláló falut január végén 15 csendőr megszállta, a csendőrök elálltak a falu uccáit és házkutatást kezdtek. Hősies cselekedetükben odáig mentek, hogy letartóztatták Szabó Erzsébet református magyar tanítónőt. Majd súlyos fenyegetések! terhe alatl kihallgatlak Pásztor Zsigniondnét, Mészáros Ferencnél, Czinncr Jánosnét, Szabó Jónásnét, Bath! Ferencnél, Mészáros Gyulánét és Mészáros Imrénél. (Dr. Holota közbeszól: Nincs férfi köztük?) — Nincsen egyetlen férfi sem, egyszerű falusi asszonyok mind. Miért hallgatták ki ezeket az asszonyokat, biztonságára nézve, amely félreérthetetlenül igazolja azt, hogy a kis államoknak nem lehet tovább arról ábrándozniok, hogy háborús veszély esetén a kollektív biztonság elvénél! fogva támogatást nyernek a nagyhatalmaktól. Ennek a nyílt beszédnek pandanja a francia külügyi bizottságban hangzott cl, amikor éppen Csehszlovákiával kapcsolatosan az a kérdés merült fel, hogy mint segíthetné Franciaország Csehszlovákiát, ha esetleg Németország megtámadná. Az a vélemény alakult ki, hogy Franciaország semmiesetre sem áldozná fel a köztársaságot, de nagyon nehéz precíz formába tömöríteni azt, hogy mit tenne Franciaország, ha Németország megtámadná Csehszlovákiát. Ezt a felfogást látszik megerősíteni Krcjcsy vezérkari főnök is, aki minapi előadásában világosan megmondta, hogy jól fel kell készülnünk, mert az elmi volt az az iszonyú politikai fölforgató tevékenység, amiért egy fiatal tanítónőt le kell tartóztatni és egyszerű falusi asszonyokat kihallgatásnak alávetni? — Az volt az oka mindennek, hogy valaki, egy besúgó azt mondotta, hogyt a faluban egy Halleluja református zsoltárkönyv van közkézen, amelyben a köztársaság ellen lazítanak. Házkutatást tartottak mindenfelé és nagynehezea előszedtek egy ilyen 1914 előtt kinyomtatott zsoltárkönyvet, amelynek inkriminált zsoltárát fel fogam olvasni. A zsoltár így hangzik: BEH RÉGEN VÉREZEL... Beh régen vérezel, szegény magyar, begy vernek óle s bűnöd átka mar. Remegve kérdem: Tán már el se jő A gyászos múlt után a jobb jövő? Remegve kérdem: Tán már el se jő A gyászos múlt után a jobb jövő? De Jézusom szelíd feddőn felel: Kicsinyhitű, miért kőtelkedet? Én úr vagyok vész és vihar felett, Hozzám kiálts magyar s megmentelek. Én úr vagyok vész és vihar felett, Hozzám kiálts magyar s megmentelek. Hozzá kiálts magyar s megment az Űr, S a réginél, meglásd, jobb lesz az új, Csak bűnös, önző, tépett életed Megváltó Jézusod kezébe tedd. Csak bűnös, önző, tépett életed Megváltó Jézusod kezébe tedd. Amit vétkeztél, megbocsátja azt, S a sok tövisből mind rózsát fakaszt, Terhed saját vállára átveszi, Áldást adó kezét meg rád teszi. Terhed saját vállára átveszi, Áldást adó kezét meg rád teszi. — Tisztelt képviselőház! Ez a vers, amely egy vallásilag elmélyült léleknek költői alkotása a 19. századból, alkalmat adott arra, hogy ezt a falut napokon át súlyos csendőri terror alatt tartsák. De nem volt elég, hogy Pozbán tartottak házkutatást, elmentek Baracskára is, a szomszéd községbe, olt is lenség támadása esetén a háború első szakában a nagy távolság miatt nem számíthatunk szövetségeseink támogatására. Ha így áll a helyzet, akkor valóban mindent el kell kövelniök a kis államoknak, hogy saját erejükből tegyék meg azokat a fontos intézkedéseket, amelyek biztonságuk megvédésére szükségesek. És ha tényleg nem számíthatnak a nagy protektorok és szövetségesek támogatására, akkor egymás között kell olyan szövetséget kötniök, amely veszély esetén képes lesz kellő védelmet nyújtani részükre. Ez a súlyos körülmény azt parancsolja a kis államoknak, hogy igyekezzenek megegyezésre jutni egymással, mert mint a fenti nyilatkozat mutatja, nemcsak gazdaságilag, de védelmi szempontból is egymásra vannak utalva. Eddig a kis államok a nagyhatalmak) szép ígéreteinek hatása alalt idegen Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. megszállták a falut a csendőrök és hősiesen kerestek a védtelen emberek között szuronyos puskákkal, hogy van-e még ott néhány példány ebből a zsoltárkönyvből. »MIT KERES A KULTUREGYESÜLETBEN?« — Lót községben elmentek a Szlovenszkói Magyar Kullúregyesület helyi vezetőikhez és tagjaikhoz és a csendőrök egyenként próbálták vallomásra kényszeríteni ezeket az egyszerű magyar embereket. És amikor nem tudtak vallani, mert nem érezték magukat bűnösöknek, akkor a csendőrök azt kérdezték tőlük, hogy mit keresnek a magyar kultúregyesületben? — Maga kereskedő — mondották, —■ kereskedjék, maga gazda, maga gazdálkodjék, törődjön a gazdaságával és ne járjon a magyar kultúregyesületbe. — Tisztelt képviselőház! Ezeknek a csendőröknek semmiféle joguk nem volt arra, hogy kutassák, hogy valaki a kul túregyesületben tevékenykedik-e, vagy nem. De van még egy új fázisa ennek a dolognak. Baracskán a községi vadászterület bérlőinél fegyverek után kutatlak. Vadászpuskára találtak, de ez természetes, hiszen a község vadászterületét bérlik. Itt volt a nagy vád: rejtett fegyverek. A nácselnik kéjjel nyúlt bele ebbe az esetbe és nemcsak, hogy elkobozták a vadászfegyvereket, de nem adnak nekik fegyvertartási engedélyt sem, holott ők az illető község vadászterületének! bérlői. MIÉRT BÜNTETTE MEG A KOMÁROMI JÁRÁSI HIVATAL MORVA IMRÉT? — Február 18-án és azt követően gyakran hallottuk miniszteri megnyilatkozások formájában, hogy gondoskodás történik arról, hogy a kisebbségek nyelve úgy a közigazgatásnál, mint a bíróságnál érvényesüljön. Itt van a kezemben egy közigazgatási büntetőbírósági »rozsudok«, tehát nem »ítélet« mert egyetlen betű sincs itt magyarul, amelyik azt tartalmazza^ hogy Morva Imre nagymegyeri mészáros mester 150 koronára büntettetik. Egyetlen betű sincs ezen a végérdekeket szolgáltak abban a reményben, hogy adott esetben hathatós segítséget nyernek. Ma azonban inárf eljutottak a kis államok ahhoz a ponthoz, hogy komoly megfontolás tárgyává kell tenniük saját exiszteneiájuk kérdését és biztonságuk érdekében kell cselekedniük. A kis államok nem szolgálhatják tovább a nagyhatalmak érdekeit, nem állhatnak azoknak rendelkezésére, akik csak a saját céljaik elérésének megkönnyítésére kötnek szövetséget akis nemzetekkel. Itt az utolsó óra, hogy a kis államok ráébredjenek a valóságra és komoly szándékkal kössék meg egymás között azt a szövetséget, amely a kölcsönös biztonság erejével köti egymáshoz őket. A kis államok sorsa meg van pecsételve, világos, hogy csak magukban bízhatnak s csak együttes erejükre támaszkodhatnak.
