Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-19 / 8. szám

4.-old«l. ! tfOMAHÖM;! LAPÖK l938.;február lö. Állampolgárság MIM E közjog! fogalom meghatározásá­­ban a világháborút kővető időkben épolv mélyreható változások-állottak be, mint amilyen gyökeres átalakulást idézték elő a mezőgazdasági téren ta­pasztalt rend kívüli értékel tolódások. Amíg régenle a közjogászok tudo­mányos művei és előadásai azt hir­dették. hogy mindéit embernek kell, hogy állampolgársága legyen, addig a Párizs körüli békeszerződések meg­kötése után a feldarabolt osztrák-ma­gyar monarchia utódállamaiban a pol­gárok százezrei arra a szomorú sorsra vannak kárhoztatva, hogy állampol­gárságuk nem részesül elismerésben. A 60 év előtt alkotott magyar állam­polgársági törvény nem tekintette az állampolgárságot privil égi um nak, melynek elnyerése adófizetéshez, az ország területén való lakhatáshoz, vagy egyéb feltételekhez kötve lett volna, hanem pusztán a születés ténye foly­tán bekövetkezett oly állapotnak, mely az egyénnek az állam kötelékébe való tartozását tanúsítja és megkülönböz­teti őt más állam honosaitól. Ugyancsak elvként állította fel a régi magvar törvény — hasonlóan a többi európai állam törvényeivel, — hogy állampolgárságát sem közigaz­gatási, sem bírói határozat alapján senki el nem vesztheti, hanem annak megszűnése csak az illetőnek akaratá­val t. i. vagy 10 évi távoliét esetébem ha az állampolgárságot kifejezetten fenn nem tartotta^ vagy pedig az ál­lam kötelékéből való elbocsátás és más állampolgárság megszerzése esetében történhetik. Olv Világosak és szabatosak voltok a régi törvény rendelkezései, hogy az állampolgárság kérdésében felmerülő viták a legnagyobb ritkaságok közé tartoztak, pedig az Ausztriával való évtizedes szoros kapcsolat fogytán elyg gyakoriak voltak az egyik országból a másikba való átköltözködések és regleges letelepedések. E7t a mindenkit kielégítő állapotot megváltoztatta a trianoni békeszerző­dés, melynek 62-ik cikke külön enge­délyhez köti azok csehszlovák állam­polgárságának megszerzését, akik a Csehszlovák államhoz csatolt valamely területen 1910. január 1-je után sze­reztek illetőséget és egyúttal kimond­ja. hogy az engedély megtagadása csa­tén az érdekeltek annak az államnak állampolgárságát szerzik meg, mely az állami lóhátaimat azon a területen gyakorolja, ahol az illetőknek azelőtt volt illetőségük. Azok az államférfiak, akik a béke­­szerződés megalkotásában részt vet­tek, alig sejtették azt, hogy eme in­tézkedéssel sok ezer családot nyomor­ba döntenek és oly cliaost fognak te­remteni, amelyből évtizedek alatt sem lehet kigázolni. Lehetetlen, hogy az állampolgársági kérdés ilyképen sza­bályoztatok volna., ha az illetékes té­nyezők a magyar községi törvénynek az illetőségről szóló rendelkezéseit is­merték volna és különösen, ha arról bírlak volna tudomással, hogy a tény­leges és nyugdíjas köztisztviselők köz­ségi illetősége áthelyezésük folytán annyira változott., hqgy maguk sem tudták, hogy tulajdonképpen mely község kötelékébe tartoznak. De ezzel akkor, amikor a tisztviselő egyszer Szentesen, máskor Nyitrán teljesített szolgálatot, senki sem törődött, mert mindenütt egyformán megtartotta ál­lampolgárságát. A békeszerződés rendelkezései első­sorban a Magyaroszágtól elcsatolt te­rületen szolgálatban vagy nyugdíjban lévő köztisztviselők helyzetére nehe­zedtek súlyosan, mert községi illetősé­gük és ezzel kapcsolatban állampol­gárságuk igen gyakran vitássá vált és ennek tisztázásáig — ha egyáltalában bekövetkezett — fizetés és nyugdíj nélkül voltak kénytelenek gyakran éveken át sínylődni. Ehhez járult a legfelső közigazga­tási bíróságnak ama sokat vitatott dön­tése, hogy a községi illetőség csak a községi kötelékbe való határozott fel­vétel által szerezhető meg, mely hatá­rozat ellentétben áll a községi törvény 10. -§ában foglalt azon rendelkezéssel, hogy aki azon községből, mjelyben il­letősége van, más községbe költözik át, az új községben 4 évi lakás és a köz­ség terheihez való hozzájáruhts által szerez illetőséget,« még hia települési szándékát be jsem jelentetté!! vőltiá. Ezen döntés igen sok család kálvá­ria-járásánakívott kiinduló pdhtja és éppen azoknak, akik hűségesen szol­gálták az államot, yagy nehéX harcot kellett nyugdíjuk kiutalásáért folytat­ni, vagy belefáradva a küzdelembe, ki kellett vándorolniuk. Az a nyugdí­jas tisztviselő, aki 10 évig szolgált Nyitrán, de elmulasztotta magái a köz­ség kötelékébe 1910. január 1-ig fel­vétetni, csak engedéllyel szerezhette meg a csehszlovák állampolgárságot, mivel Szentesen született és ottani il­letősége szerint magyar államjwúgár­­nak tekintendő. Ezekből látható, hogy mily fontos és sürgős az állampolgársági kérdés rendezése és igazságos megoldása. Dr. G. J. Bürokrácia az állam­polgársági okmányok kiállításánál Holota dr. képviselő közbenjárása. Mint ismeretes, 1938-ban tömegesen járnak le a 10 éves érvényességgel kiállított állampolgársági bizonylatok s a hivatalokat tömegesen eláraszt­ják kérelmekkel, amelyek új bizony­latok kiállítására vonatkoznak. Igen rossz hatást gyakorolt az érde­keltekre, hogy az összes iratok újból való beszerzését kívánják s csak azok beadása után hajlandók az állampol­gársági bizonylatokat kiállítani. Ez igen körülményes, sok utánjárással, hivatali előszobázással jár s nem lát­szik benne semmi komoly szempont. Holota János dr. nemzetgyűlési kép­viselő a napokban ebben az ügyben eljárt az országos hivatal illetékes re­ferensénél s azt kérte, hogy adjanak utasítást a járási hivataloknak, hogy csupán az illetőségek igazolását kér­jék s tekintsenek el az egyéb bizo­nyítványok beszerzésétől. Az orszá­gos hivatalban megértéssel fogadták a képviselő előterjesztését, azonban hivatkoztak arra, hogy a járási hiva­talok a belügyminisztériumtól kapták a kifogásolt utasítást, úgyhogy annak megváltoztatását Holota János dr. képviselő legközelebbi prágai útja al­kalmából a belügyminisztériumban fogja kérni. A gabonaíársaságok alkalmazottai nem hivatalos személyek A Ludové Politika c. lap írja: Az A—Zet a jicsini bíróság jelentős dön­téséről számol be. Az ítélet fölmen­tette Zsiska ujpákai molnárt, aki a gabonatársaság revizorát malmából kiűzte s ezérL hivatalos személy meg­sértésével vádolták. Az ítélet indo­kolása kimondja, hogy a gabonatár­saság nem hivatal és hogy revizorai nem hivatalos személyek, akik a bün­tető törvénykönyv 68. szakaszának vé­delme alatt állanának. Ez a bírósági döntés ellenkezik ama kormányrende­lettel, amely szerint a gabonatársaság alkalmazottai hivataluk teljesítésekor a közalkalmazottakkal egy színvona­lon állanak. A jicsini bíróság indoko lása azonban azt is kimondja, hogy a kormány a gazdasági felhatalmazási törvény alapján jogosult volt ugyan, kiadni rendeleteket, a »gazdasági élet­ben beállott zavarok kiküszöbölésére«, de a felhatalmazási törvény nem adott a kormánynak hatalmat a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek mó­dosítására. A jicsini kerületi bíróság ítéletének e része szószerint így hang­zik: »Amikor Lehál a felhatalmazási törvény alapján kiadott kormányren­delet a büntető törvénykönyv módo sítását fjondolta ki, akkor túllépte a kormány a felhatalmazással neki adott keretet s ezért e rendeletét az alkotmány törvény 102. §-a szerint ér­vénytelennek kell kinyilvánítani«. — Nem lehet kétséges, hogy a bíróság igen nagy fontosságú ítéletéről van szó. POLITIKAI SZEMLE Füssy Kálmán szenátor interpellált a boritaladó kedvezmény ügyében F ü ssy Kálmán szenátor, interpel­lációt nyújtott be az egész kormány­hoz az általános borit al ad öt orvén y novellájának végrehajtása tárgyában. A szenátor a következő kérdéseket intézte a kormányhoz: — Van-e tudomása arról, hogy a pénzügyminisztérium alá rendelt hi­vatalok az általános italadóról szóló törvény novelláját úgy hajtják vég­re, hogy a magasabb adótételeket ugyan behajtják, de a III. szakaszban biztosított kedvezményről nem akar­nak tudomást szerezni? — Hajlandó-e haladéktalanul kiadni az idézett tör­vény végrehajtási rendeletét? — Haj­landó-e a végrehajtási rendeletben minden kétséget kizáró módon kifeje­zésre juttatni, hogy a termelőnek a törvénynovella III. szakaszában biz­tosított kedvezményekre már az 1938. évben is jogigénye van? — Hajlandó-e a kormány utasítást adni a pénzügyminisztériumnak alá­rendelt hivataloknak, hogy a borter­melők fölösleges zaklatását egyszer már hagyják abba? A képviselőház kedden ülést tart A képviselőház elnöksége csütör­­lökön ülést tartolt, melyen elhatároz­ta, hogy a képviselőház plénumának üléséi február 22-ére, kedd délután 15 órára hívja össze. A napirenden az 1936. évi állami költségvetési túllépé­sek utólagos jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat és az 1936. évi állami zárszámadás szerepel. A napirendre tűzött tárgyak feletti vita előrelátha­tóan három napot fog igénybeven­ni, úgy, hogy a parlament ülése csü­törtökön fog véget érni. 75 ezer új tagot hozott Henleinnak a február 18-iki politika Henlein Konrád, a szudétanémet párt vezére nyilatkozatot tett egyik németországi sajtóiroda munkatársá­nak s ebben kitért az 1937. február 18-iki ismert kormánynyilatkozatra, valamint annak hatására. Henlein szerint a kormány Ígéretének az a legnagyobb hiányossága, hogy csak erkölcsileg kötelezi a kormányt, de nincsenek megfelelő törvénybeli for­mákhoz kötve, úgy hogy nincs köte­lező erejük a következő kormányok­ra. Majd a februári nyilatkozat óta folytatott kormánypolitikát bírálja Henlein és megállapítja, hogy a kor­mánypolitikusok többízben nyíltan be­ismerték, hogy a február 18-iki poli­tika célja tulajdonképen a szudéta­német párt gyengítése volt. Ezzel szemben meg lehet állapítani, hogy a szudétanémet párt egy év óta nem­hogy gyöngült volna, sőt éppen el­lenkezőleg, a kormány német akti­vista pártjai veszítik el hitelüket a szudétanémetek elölt. Ezt az is bi­zonyítja, hogy a nevezetes február 18. óta 75 ezer új taggal szaporodott a szudétanémet párt. Február 23-án tart ülést a szenátus A szenátus elnöksége a szenátus tagjait február 23-án, szerdán délután 16 órára ülésre hívta össze. A szená­tus ülésén napirendre kerül az 1936. évi zárszámadás és a hiteltúllépések tárgyalása s ezenkívül tárgysorozaton szerepel a Dunagőzhajózási Társaság államosítására vonatkozó törvényja­vaslat is. Nemcsak nyelvében, de lelkében és szellemében is mindig magyar a KOMÁROMI LAPOK esetben is. Ki 9 0b, 15 20.23S5. j Minden gyógyszertárban. A Róm. Katii. Énekkar műsoros estje. A több, mint négyéviized óta mű­ködő Komáromi Róm. Kát. Egyházi Énekkar, mely úgy az egyházi, mint kulturális feladatát mindenkor híven teljesítette, sőt a régebbi időkben a társadalmi életben is élénk részt vett, — február 13-án az Iparoskor helyi­ségeiben zártkörű műsoros estélyt ren­dezett, mely igen szép sikerrel zárult. A derék énekkar az estély keretében bemutatta a Komáromban rendezen­dő országos dalosünnepély díszhang­versenyének két kötelező összkarát is, ami külön jelentőséget kölcsönzött az estnek. A rendezőség változatos műsort ál­lított össze az Iparoskor színházter­mét teljesen megtöltő közönség szóra­koztatására s a tműsor valamennyi szá­mát nagy tetszéssel fogadta a hallga­tóság. A műsort Borka Géza dr.-nak gondolatgazdag szép prológusa nyitot­ta meg, amelyet helyes felfogásban szavalt el Závoczkii Mariska nagy tet­szés mellett. A férfikar Ziegler Bélá­nak Dalárélet c. indulóját adta elő fe­gyelmezett jó előadásban, de ezenkí­vül bemutatta a kar Beschnitt I.-nek Osszián c. műdalát, az országos da­­losünnepélv egyik kötelező összkarát is. amelyet pontos és összevágó elő­adásban énekelt, meleg elismerést aratva. A dal ünnepély másik kötele­ző karát: Szendreg Istvánnak Nép­­daliegyreleg-jét is fegyelmezett s él­vezetes előadásban mutatta be az énekkar a közönségnek, amely a tő­­rőlmelszett magyar katonanótáktól fel­vidulva, szívesen tapsolta meg a de­rék dalosokat fáradhatatlan karna­gyukkal: Tóth Gézával együtt. Sike­rült bordallal fejezte be a kar műso­rát, mely szintén nagy tetszést vál­tót 1 ki. Az énekkar számain kívül Uttó An­tal ügyes szavalattal. Kökény István szép szóló énekkel, Molnár Béla és Burgel István egy vidám párjelenet s Gerhát Antal több hangulatos ma­gyar dal előadásával járult hozzá az estély sikeréhez. A közreműködőket a közönség lelkesen megtapsolta. A műsort reggelig tartó vidám tánc kö­vette, amelyből az ifjúság s az ének­kar tagjai bőségesen kivették részü­ket. Az est rendezése körül Tóth Géza karnagy fejtett ki nagy tevékenységet, aid a karoknak lelkiismeretes betaní­tásával és vezetésével sok érdemet szerzett. A rendezés munkáját vele az énekkar működő tagjai osztották meg, akiknek lelkes buzgalmát nagy siker koronázta. SCHINDLER ALFRÉD műépítész — iakereskedő Komárno Értesítés. A bérlet lejárta folytán a volt Haász és Mády-féle telepen tűzifa és szénkereskedésemet beszüntettem, azonban ettől eltekintve a tűzifa és szénkereskedést tovább folytatom. További megrendelések felvétetnek a Rákóczy ucca 36. sz, irodában, a vághídi fatelepen, valamint az 57. sz. telefonon, később a 214. sz. telefonon is. Kérem a nagyérdemű közönséget, hogy tűzifa és szénszükségletét ezen­túl is nálam fedezze s már előre biztosíthatom a tőlem megszokott lelkiismeretes kiszolgálásról. Mély tisztelettel: SCHINDLER ALFRÉD műépítész és fakereskedő.

Next

/
Thumbnails
Contents