Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-12-31 / 53. szám
1938. december 31. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Imrédy Béla miniszterelnök nagyhatású beszéde Hejőcsabán a rend és reformok politikájáról — december 30. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök az ónodi kerületbe utazott, hogy a kerület jelentősebb községeiben program« beszédet mondjon. A miniszterelnököt Borsódmegye népe minden állomáson lelkes ünnepléssel fogadta. Délelőtt tíz óra húsz perckor érkezett Miskolcra, ahol a pályaudvaron nagy küldöttség fogadta, melynek élén Fekete Bertalan polgármester üdvözölte a miniszterelnököt, vitéz Borbéty-Maczky Emit főispán felesége pedig virágcsokrot nyújtott át a miniszterelnök feleségének. Ezután a miniszterelnök és kísérete autóba szállt és Hejőcsaba községbe ment, ahol 11 órakor kezdődött meg igen nagy közönség jelenlétében a gyűlés. A helyi pártelnök üdvözlő szavai után vitéz Imrédy Béla miniszterelnök elmondotta az egész országban nagy érdeklődéssel várt beszédet. Kijelentette a miniszterelnök, hogy örömmel jött a falusi kerületbe, mert politikájának tengelye a falu és itt közvetlen forrásból kaphatja a fatusi népet érdeklő kérdéseket. Kijelentette, hogy az a politika, amelyet folytat, magyar politika, tehát a magyarságnak erősítése. Ez a politika biztosítja a magyarságnak nemcsak az éle-; tét, Hanemr a fejlődést és lat történelmi szelepet a Kárpátok medencéjében. Külpolitikánk a tengelyhatal‘■makra támaszkodik és gyedig érzelmi okokból éppen úgy, mint a legreálisabb megfontolásból. Mint független, öncélú, öntudatos nemzet folytatjuk ezt a tengelyhatalmakra támaszkodó politikát. Ezután a belpolitikai kérdésekre tért át a miniszterelnök. Hangoztatta, hogy lehet külső rend, de befelé ez csak a szolgaságnak a csődje. Hangoztatta a miniszterelnök, hegy a reformokat felelősségérzettel kell megcsinálni, mert azok, akik a hirtelen átlakulás csodáját hirdetik, nem szolgálják felelősségérzettel a nemzet ügyét. Erélyt a szabadossággal szemben, erélyt a mindent joblmn tudókkal és mindent lekicsinylőkkel Szemben, Nem lehet megengedni a destrukciót, mert tekintélyre szükség van. A sajtószabadság kezelésében is ezek a szempontok irányadók, itt is korlátok közé kell szorítani a kritikát. Nem lehet eredményes kormányzati munkát végezni, ha egyik felől a lekicsinylés, másik felől a reformok feleslegesként való feltüntetése hangzik. A miniszterelnök a kisebbségi politikára vonatkozólag kijelentette, hogy semmi kifogásunk sem lehet az ellen, ha a kisebbségeket saját népi mivoltjuk öntudatos ápolását szívügyüknek tekintik, de ugyanakkor fel kell ismerni azt is, hogy ■ez az ország az p Számukra nem csupán külső keret, hanem érzelmi közösség is ott és haza, amelynek gazdagításához ők különleges tulajdonságaikkal és színességükkel hozzájárulnak, amelynek örömeit, gondjait küzdelmeit növelünk megosztják s amelyet védeni, erősíteni, fejleszteni kötelességüknek tartják. A népmillíók sorsának javítása Ezután a reformpolitika ismertetésére tért át a miniszterelnök. e történelmi szerep betöltéséhez a saját házunktáját is rendben kell tartani. A rend és \a\ reformok politikáját kell követni. — E kettő együtt jár, mert enélkül nincs igazi reform, mert a rend és reform együtt jár, mert rend nélkül nem lehet vívmányokat hirdetni és lebeszélni azok megtörténtét. Különösen nem lehet ilyen történelmi időkben, amikor a nemzetnek minden pillanatban szüksége lehet az erők kifejtésére. Reformok nélkül viszont nincs rend, mert a rendnek a széles népjnilliók helyeslésében kell találkoznia, csak így születik meg a rend fönntartásához szükséges fegyelem. Különben I ooooooooooooooooooooooooooooooocOOOOOOOOI Alig használt, szép kaukázusi dió ebédlő eladó. Cim a kiadóban. 'OOOOOOOOOOOOOCXX3 OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A reformok célja széles népmilliók sorsának javítása, tehát ez a program erősen szociális célú. A legnagyobb gondot fordítja a kormány a szociális politikára, beleértve az egészségügyi politikát is. A zöldkereszt-akció, a falusi orvosok szaporítása, a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítása, a munkabérek fokozottabb figyelemmel való kísérése mind ebbe a keretbe tartoznak. Városokban az ipari munkások gyermekpólléka, a tisztviseiőrétegek családi pótlékának emelése, a betegsegélyzés kiterjesztése mutatják az irányt amelyben a kormány dolgozik. Hangsúlyozta ezután a miniszterelnök, hogy a szociális politikához jó gazdaságpolitika is kell. Szólt az árpolitikáról, az adóterhek arányosításáról és a kisemberek adókedvezményeiről s kijelentette, hogy £YgŐL'^£ WAlAD A TKMNikA £V&Ől-ÉVRE rögsET NYUir A2 ©»eöm-radic* a kormány küzdeni fog a kizsákmányolás minden formája ellen. A gazdaságpolitikáját helyes pénzügyi politikának kell alátámasztani. Megemlékezett a miniszterelnök a győri programról, majd kijelentette, hogy a felvidék visszacsatolása jelentékeny anyagi teherrel járt, de ennek ellenére az államháztartás helyzete teljesen kielégítő és jelentékeny tartalékok vannak a Nemzeti Banknál felhalmozva. Beszélt ezután a hitelszervezet munkájáról. Hangoztatta, hogy megfelelő keresztény vezetőket kell a gazdasági életbe állítani és nem szabad az ilyeneket zsidóbérenceknek titulálni. A zsidó javaslatnak előnyös hatása csak akkor lesz, ha a keresztények átveszik a szerepet és igaz keresztényi és altruista szellemben megtanulják a gazdasági életnek kereskedelmi és ipari ágazatát is. Átmeneti zavaroktól nem kell megijedni, már előre gondoskodás történt és összegyűjtötték azoknak a szakembereknek neveit, akik alkalmasak a vezetésre. Beszélt a miniszterelnök a gazdasági életben előforduló visszaélésekről és hangoztatta, hogy nem szabad általánosítani. Kijelentette ezután, hogy a zsidótörvény legszebb hatása az volna, ha a gazdasági életben is a keresztény erkölcs szabályai nyernének érvényesülést. Összegezte ezután a miniszterelnök a kormányzati tevékenység eddigi eredményeit, nagy elismeréssel emlékezett meg a visszacsatolt Felvidék vezetőiről, aztán a honvédelmi törvényjavaslat és a hadsereg fejlesztésének fontosságát ismertette. Szólt p. zsidójavaslatról is, majd kijelentette, hogy a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról, más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat rövidesen az országgyűlés elé kerül. Ki fogja ezeket egészíteni a családi házak építését és házhelyek alapítását szabályozó törvényjavaslat és más, a falusi népesség szociális és kulturális előhaladását elősegítő kormányzati intézkedés. A benyújtott és benyújtásra kerülő törvényjavaslatok élénk cáfolatát adják azoknak a híreszteléseknek, amelyeket a parlamenti munka szüneteléséről terjesztettek. A miniszterelnök azzal fejezte be beszédét, hogy a kormány politikája az igazi fajvédelmi, keresztény, nemzeti és jobboldali politika. A történelmi értékek megmentése, egyben új háznak a felépítése a cél, amelyben nem lehet helye azoknak, akik mások munkájából élősködnek. Az átépítéshez fegyelem és összedolgozás kell, viszont a robbantással fenyegetőkkel szemben fel kell lépni. A miniszterelnök beszédét sűrűn szakította félbe lelkes taps s a beszéd befejeztével percekig tartó hosszas ünneplésben részesítették vitéz Imrédv Bélát. szabta a légycsapóval együtt... Az utóbbinak eltört a nyele, most ott hányódik a kemence vállán... a padkasaroknál a szenteltvíztartó, amit két színehagyolt öreg rózsafűzér ékesít... Lám, minden elhagy, megfakul, törött ... És mégis túléli az embert. Mer túléli... — suttogta. Az ajtót a pap tárta fel, akit idáig kísért az utca asszonynépsége és most a lelkipásztor után beovakodtak a szobába. A ministráns gyerek teletömjénezte a szobát, aztán térdet hajtott és kiment. A lélek csatlósa szelíden kihessegette az imádságra és siratásra szomjúhozó fehércselédeket. Magukra maradtak. Az öreg keresztet vetett és halkan a pap után mondta a szavakat. Aztán csönd lett. — Háromszor cseréltem ki... — suttogta végül kimerültén a beteg, s kövér könnycseppet morzsolt el táskás szeme alján. — Mit cserélt el helmed? — kérdezi gyöngéden a pap. — A malacokat... amiket nagyhétön nem vallottam be. De bűnöm tudatában a penetenciát megdufláztam. — Hát mi volt a malacokkal a héten. Mihály bácsi? — érdeklődött meleg türelemmel a lelkiatya. — Akkó gyóntam utoljára... azt szándékosan elhallgattam, hogy az uraságéba cseréltem el az én eldöglöttyeim helyött... Nagy családom vót. Tizönögyen ütünk asztal mellé könyerezéskó... — mentegetődzött nagy óhajlozással, de azért megkönynyebbülve. Aztán még hozzátette: — Ezt akartam csak mondani... — Bocsássa meg magának az Un Jézus. — A Pétör gyerökkel, a fiammal szeretnék szót értöm, szent atyám — nyöszörgőit kis idő múlva a beteg. A tisztelendő atya kiszólt a konyhába. Egy melegszívű, fekete legény lépett be. Nagy tisztességgel lekapta fejéről lósugárral körülkötött kalapját, gyengéden hajolt apja fölé és nagy cuppanós csókot nyomott a beteg összekulcsolt kezére. Az most kissé feltámaszkodott. — Nem kelők föl innen többé, azért hivattalak... — Dehogyisnem édösapám, — lágyult el a legény. A pap hátrább állt s megtámaszkodott egy szék karfájába. — Érözöm, fiam... Ha a jóisten az anyacsürhéhön segítene, vigyázz a vén bontadisznóra, mer’ az fijadzáskor mindig fölfalja a malacait. Rekeszd külön kutricába... — Máj ügyelők. — Táragy-gyükered van-e? — Van. — Hun ástad? — A Fehér Gyura nyilasába... — Az nem jó. A balszűröm ujjába van egy acskó, tele van táragy-gyükérrel... Abbú hozzá a beteg malac fülibe, máj möglátod... — Hun szőrözte édesapám? — Tudod-e a Fetves-parton, a kor-, hadt körösztöt? — a vén ember már csak suttogott. — Tudom ... — Nohát akkó, a Faragó János farmesgyéje mög a Szögi-féle főd összesarkallik a feszület mögött, a harmadik báránypirosítóbokor tüvibe az avar alatt... — Értöm, kedvesapám, de ne gyötörje magát most is még a kanászsággall... — Nem gyütrődés ez neköm gyerököm, mer löhet-e gyüttrődés a ficfának a harmat? Gyereknek az árpáscukor? Élet vót a kanászság, az életöm tejjességibe... Élet a halálomba is... A beteg visszarogyott tömött vánkosaira, halványuló arcára kövér veríték ütközött ki. Mégegyszer fölemelkedett, úgy motyogta megtört tekintettel. — Kuss ide te... Bonta te ne ... Fickó a csülkit... hajtsdkicsak ... er- • gye... te... te... Mély csönd lett. A vén kanász átterelte a csürhét az égi páskomokra. Kinn a pitvarban lágyan döngicsélt az imádkozó asszonyok buzgalma. Ez az imádság úgy szűrte át a halottas szoba csendjét, mint egy békés méhesét... Az öreg faragott padban halkan percent a szú... I
