Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-31 / 53. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. december Si. Komátomvármegye új helyzetéről, új berendezéséről nyilatkozik Bártól Iván főispán Húsz évi sziinel után újból jogaiba lép Komáromban s a visszacsatolt kél komárommegyei járásban is, a régi megye. Húsz esztendő után újra fő­ispánja, alispánja, megyei tisztviselő­kara van Komáromnak,. a tisztviselők egyelőre kinevezés útján kapták meg­bízatásukat, később a megyei törvény­­hatóság választja majd meg őket. Az újonnan indult megyei életről, annak különleges kérdéseiről érdeklődtünk a helyreállított Komárom vármegye új főispánjánál, Bartal Ivánnál, Bartal. Iván régi »kisebbségi harcos«, az Egye­sült Magyar Párt lelkes szervezői s vezetői közé tartozott, a visszacsatolás óta kormánybiztosként működött a ka­tonai hatóságok mellett. A megbővült megye átszervezése — Egyelőre arról van szó. — mon­dotta Bartal Iván, — hogy itt van egy megye, amelyet meg kell szervezni. Van egy szép megyeházunk, ahol azonban nagy gondot okoz a hivata­lok s a hivatalnokok elhelyezése, hiszen jóformán egy Íróasztalt sem hagytak meg számunkra a régi já­rási hivatalból. Ezzel a szervezéssel kapcsolatban még a különböző kezelőszemélyzet beállí­tásán dolgozunk: bizonyos rövidebb időre ideiglenes minőségben nevezzük ki őket. — Az újonnan visszaállított Ko­­' mórom vármegye két óhazabeli s négy volt szlovákiai járásból áll. E négy szlovákiai járás közül kettő valamikor eredetileg is Komáromme­­gyéhez tartozott, kettő pedig, — a du­­toaszerdahelyi s a somorjai. — Po­zsony megyéhez tartozott. Első feladatunk az új járások köz­­igazgatásának a régi, megyei köz­­> igazgatáshoz való hasonítása. Ez természetesen nem történhetik meg minden zökkenő nélkül, hiszen a jegy­­bőségek vezetői kivétel nélkül olyan hivatalnokok, akik a magyar közigaz­gatást nem ismerik s a járási tiszt­viselők túlnyomó része olyan, hogy már hosszabb ideje nem szerepelt a megyei közigazgatásban, noha régeb­ben a magyar közigazgatásban sze­repe volt. »O o in lói kezdi ez újévei ho kitűnő cigányzene melleit az országszerte ismert RPDDrrrM étterem UuDItuuEiIl vendéglőben ebédel és vacsorázik. Budapest, VII., Rákóczi ui 88. Keleti pályaudvarnál. Felvidéki vendégeinket hires ételkülönle^es­­ségeinkkel, polgári árakkal szeretettel várjuk. — Még azt kívánom megjegyezni, hogy Komárommegye közönségéi fájdal­masan érintette az a téng, hogy a megye ősi területéből tizenegy köz­séget csatoltak át az újonnan ala­kult Pozsony—Nyitna vármegyéhez. Ezt a mi fájdalmunkat az sem enyhít­heti kellőképpen, hogy a két csalló­közi járást ideiglenesen hozzánk csa­tolták! A munkanélküliek súlyos ügye — Ami a megye lelki berendezkedé­sét illeti, igen nagy gondot okoz a több helyen, különösen pétiig Komá­romban jelentkezett munkanélküliség. A munkanélküliség leküzdésére min­dent el akarunk követni, sajnos, ebben nagyon akadályoz a téli időszak s Ko­máromban különösen az, hogy nehéz a munkaalkalmat magát, megtalálni. A munkanélküliség leküzdésére egyik elgondolásunk ’az volna, hogy a ka­tonai kincstárt szeretnénk rávenni arra, hogy az általa nem használt sáncépítményeket, az úgynevezett »Wertoi-eket lebontatnánk s a bon­tás folytán kikerült földanyaggal a környező területet elegyengetnénk. Ez meglehetősen nagyszámú munkás alkalmaztatását tenné lehetővé, amel­lett, hogy a reáfordított munkabér­­költség az építményekből kikerülő téglaanyag értékesítésével részben meg is térülne. Nagyon boldog volnék, ha Komárom munkanélküliéinek újévi ajándékul ezt a munkát megszerezhet­ném. Komárom, a kulturváros — Komárom mindig fontos volt a kisebbségi kultúráiét irányításában. Nagyon szeretném, hogy a megye, mint eddig is, irányító szerepet vi­gyen a felvidéki kultúréletben, hi­szen erre gerinces magyar társadal­ma, sok magas színvonalú kultúr­intézménye eleve kijelöli. Komáromból indult ki számtalan ma­gyar kezdeményezés: ezeket csak foly­tatni kell tovább is. Komárom jelen­tősége központi fekvésénél fogva s mi­vel országút, vasúti fővonal, Duna, Vág keresztezi: magasra emelkedik. ' örömmel állapilom meg, hogy a keresztény felekezetek között barát ságos viszony és megértés uralko­dik, de ezt a magyar közösség ré­szére igen kívánatosnak is tartom. A magam részéről azon leszek, hogy ezt a szép felekezeti s társadalmi egyetértést továbbra is fenntartsam, mert nekünk magyaroknak egymást kell megértenünk, más úgy sincsen, aki bennünket megértsen, — fejezte be nyilatkozatát Bartal Iván. Városunk szociális igazgatásának megszervezése Hí az inségmunka? A m. kir. belügyminiszter az anyaor- . szághoz visszacsatolt felvidéki városok I szociális igazgatásának megszervezésé­re 30 napi időtartamra megbízottakat küldött In. Ezeknek a megbízottaknak jkz a feladatuk, hogy a rossz gazdasági viszonyok következtében nélkülöző csa­ládok megsegítésére az anyaországban meghonosított rendszer alapján terve­zetet dolgozzanak ki és a segélyakciót a kidolgozott terv szerint megindítsák. Városunkba a belügyminiszter dr. Csukás Istvánt, a dunajobbparti vá­rosrész főjegyzőjét, h. polgármesterét küldte ki, aki f. hó 19-én kezdte meg működését. F ü 1 ö p Zsigmond polgármester csü­törtökön értekezletre hívta össze az egyházközségek vezető lelkészeit, a pol­gári és elemi iskolák igazgatóit, a jó­tékony egyesületek elnökeit és a város vezető tisztviselőit. Dr. Csukás István ezen az értekezleten ismertette a ma­gyar szociális gondoskodás irányelveit és a város szociális igazgatására kidol­gozott tervét. Előadásában rámutatott arra, hogy a magyar szociális gondoskodás a mun­kaszolgáltatás ellenében való segélye­zés jegyében mozog. A munkanélküli­ség következtében Ínséget szenvedő munkaképes egyének megsegítése cél­jából megfelelő munkaalkalomról kell gondoskodni. Ott, ahol a magánválla­lati és közmunkák nem elegendők, úgy­nevezett inségmunkák megindításával kell a bajon segíteni. Inségmunka a vállalkozás kizárásával házi kezelésben közhatóság által végrehajtott munka, melyet kizárólag az Ínségesek támoga­tása fejében nyújtott munkaszolgálta­tás céljából végeztetünk. Főcélja a se­gítés, amely mellett a munkakészség fenntartása, ápolása játssza a főszerepet és a produktivitás csak másodrangú kérdés. Az Ínség enyhítése céljából olyan munkákat kell megindítani, ahol a költségek nagyobb részét a munka­bérek teszik ki. Talajegyengetés, bon­tási munkák, utcarendezések, fásítás, csatornaépítés stb. jöhetnek ebben a tekintetben figyelembe. A munkanélküli családokat a városi szocíálpo’i ikai hiva'al kartoték-rend­szerrel tartja nyalván. A nyilvántartás minden család személyi és vagyoni vi­szonyára, valamint a kapott segélyek összegére vonatkozólag könnyű tájéko­zódást biztosít. Az ügyosztály előre megállapítja, hogy a családfők részére havonkint milyen értékű munkaalka­lom biztosítható. A tervezet szerint 2 P napszámbér számításával a családfő sa­ját személye után havonkint 6 napot, a felesége és 16 éven felüli gyermekei után havonkint 4 napot, a 16 éven aluli gyermekek után pedig havonkint 2—2 napot dolgozhat. A havonkint ledol­gozható napok száma és a napszámbér Szorzata adja a család egy havi mun­kájának értékét. A nagyobb tagú családok ezen kívül természetbeni segélyben — népkony­ha, tüzelőszer, élelmiszerjegy stb. —­­is részesülhetnek a szükséghez képest, de a természetbeni juttatás értékét K hivatal a család terhére előírja. Az inségmunka a tavaszi idő beáll­tával, amikor a munkások a gazdasági életben más munkához juthatnak, meg­szűnik. A munkaakció befejezése után minden munkás kimutatást kap a ter­mészetbeni juttatásokról a segélyezés munkaértékének feltüntetésével. A munkás a terhére kimutatott munka­­hátralékot tartozik a késő őszi időben újból megindí andó inségmunkák meg­kezdéséig ledolgozni. Az a munkás, akinek munkahátraléka van, további munkában nem részesíthető. Az előadó ezután ismertette a mun­kaképtelen szegények ellátását. Ez K kérdés a szegényügy körébe tartozik'. A szegényügy rendezése céljából he­lyesnek tartaná az egri norma beveze­tését. Az egri norma a társadalom újabb anyagi megterhelése nélkül a koldulás megszüntetése mellett a támo­gatásra szoruló munkaképtelenek emi­­berbaráti ellátását teszi lehetővé. A lé­nyege az, hogy mindenki a koldusok­nak adni szokott filléreket havonkint befizeti a szegénygondozási alapba és ebből az összegből a szegénygondozó nővérek rendszeres természetbeni se­gélyben részesítik a munkaképtelen nyomorgókat. Az ismertetés befejezése után az elő­adó kérte az értekezlet tagjait, hogy társadalmi osztály és valláskülönbség­re való tekintet nélkül fogjanak össze emberbará.i munkájukban, legyenek segítségére a szociálpolitikai ügyosz­tálynak, mert eredményt csak össz­hangban álló, egységes munkától lehet várni. Ezután Ruttkay Andor városi mérnök ismertette az inségmunkák ter­vezetét, majd az elnöklő polgármester javaslatára, kimondotta az értekezlet, hogy inségbizottsággá alakul át és a bizottságot kibővíti a társadalmi élet több vezető tagjával. r % Cipökereskedelmi vállalat felvidéki üzletei részére, a szak­mában hosszabb gyakorlattal biró, kaucióval rendelkező keresztény üzletvezetőket keres. Ajánlatok „Cipő 1345” jeligére a Felvidéki Magyar Hírlap ki­­adóhivatalába, Budapest, vili., József körút 5. JJ) A TITOK Irta: KÁDÁR LAJOS. Üres a puszta, ameddig a szem el­lát. Csak kiaszott szikes zsombékok, csermős kákások és nádasok előznek a szemhatárnak egy-egy kicsit. Kecze Mihály vén számadó kanász már har­minchat éve bócorog az uraság anya­­csűr hé je után. Nagy idő, de neki sem­mi, mert ez az élete. Egész nap has­­mánt fekszenek a fickóval, a pulival, s csak a kenyerezés, vagy ha az esteli behajtás ideje következik, akkor csil­logtatják meg tudományukat, mert a betereléshez nagyobb ész kell, mint a dróton beszéléshez. Ezt a kerek ég­világon minden lelkesállat belátja, s tudja is, csupán az új ispáu úr, az az egyszálbélű nem vállalja az igazsá­got ... Lovas vágtat a csürhe felé, Mihály ellenzőt csinál a szeme elé két tenye­réből és úgy igyekszik szemügyre ven­­tni a jövevényt. — Ürfélének velőm — motyogja a vén ember —, mert csillámlott a ken­gyelvasa a napcsóktul... — Aggyonisten öreg! — köszön a lóhátas hidegen. Az új ispánt ismeri fel benne a számadó. — Aggyonisten! — fogadja félig le­szegett fejjel, mert mi tűrés, megest más embör ez, mint az elődje volt. — Kend a Kecze Mihály? — Az a böcsületes nevem. — Hát nézze öreg, Szent György­­napjáig keressen magának más he­lyet. — Hászen nem mindég ezön a pás­komon vagyok én, — mentegetődzik a kanász, — törtnap is a lipityomos dűlőben legeltettem. — Nem értett meg engem öreg, az új uraság felmondott magának. A vén ember megszédül. Érti, hogy­ne értené. Rászakadt a cselédség nagy keresztje, a Szent György-nap minden nyomorúságával! Fekete halálfejes lepke csapkod a szeme előtt. Har­minchat esztendő után mennie kell!... Próbálja szelídíteni a döbbenést. Sza­vak szalmája után kapkod... — A fiamra nem bízhatjuk, — mond­ja sután, fontoskodó jóindulattal — ezt az anyaiatkát értem-e... Ü még csak maradjon öt-hat esztendeig a malac­­falkánál, mert a fiactatóba összecse­rélné a kutricássokat... — Ne tétesse magát vén szamár! •— ordít rá az ispán. — Értse meg, hogy Szent György-naptól más kanász őrzi az anyafalkát. Azzal az ispán vasat adott a lónak s elvágtatott. Az öreg meg csak felnézett az égre s bámulta a fénymázas felhőket... Elkente a bajuszára törő könnyeket, úgy motjmgta maga elé: — Kendnek, Kecze Mihály lejárt... le. A lábát se teheti többet az uraság földjire, harminchat esztendő után... Új bérlő, új ispán, új számadóka­­nász... új világsora... Gyerünk Fic­kó, aki keserve... * Az első heteket komor szótlansággal töltötte. Ki-kiült a falu végére, ahon­nan belátta az egész pusztát, őszig tartott így, aztán nehezebb idők követ­keztek. Mihály bácsi nap-nap után nyjszlettebb, soványabb lett. Csontos, kék tarjagos orra megfakult, ősz baju­sza kuszában lógott, mint a tüsök­borona, a pipát is sutba dobta. S egy nap ágynak esett. Az egész retye-rutya összecsődüli. Lesték a halálát... Egyik reggel vá­ratlanul jobban lett s mindjárt a pi­páját kérte. Szótlanul rágyújtott, te­lefüstölte a házat. Utána órákig hall­gatott. Aztán egyszer csak megtörte a csendet. — Mari te... galambom... papol... — súgta alig hallhatóan, a vén hites­társ megértette, némán bólintott, majd kisurrant a házból. Az öreg magára maradt. Felült az ágyban, csak úgy félkönyékre, beesett szemének fáradt bogara lassan mászott körül a ház falán. Ünneplő dudaszárú csizmáján pihent meg végre, amely ott lógott a hátsóvacak fölött, az első kisgerendán. — Édes jóistenem — suttogta, — az esküvői csizmám ... harminchét esz­tendeje ... várjunk csak, a gúnyám... az esküvői, zsinóros kékbelim ... az elégett. Az asszony tojást lámpázott a vaook alá rakott kotlósok alatt s a fejből lelógö szalmába, hát így ... Az ajtó felsőkeresztfáján a fésűtar­tó lógott, ezt még vőlegény korában

Next

/
Thumbnails
Contents