Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-12-24 / 52. szám
10. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. december 24. Komárom a komáromiakéi A cseh impérium húsz esztendeje alatt a hivatalok ajtai ifjúságunk előtt zárva maradtak. — A komáromi iparosság és munkásság elsőbbségét követeli meg a mánka és boldogulás vonalán Komárom város és lakosságának jövője Még élénk emlékezetünkben él Pozsony város őslakosságának hangos felkiáltása: Pozsony a pozsonyiaké! Ezt a jelszót vették át magyar pártjaink is, amikor szüntelenül tiltakoztak a keserves húsz esztendő alatt az idegen invázió ellen, amelyet Prága szüntelenül dirigált a Felvidék városaiba és községeibe, ahonnét mesteri ravaszsággal és hideg céltudatossággal távolították el az őslakosság tisztviselőit, tanárait, tanítóit, majd tették tönkre iparosait és kereskedőit, döntötték állandó munkanélküliségbe magyar munkástestvéreinket. Ennek az átkos politikának volt a következménye, hogy a magyar fiatalság hiába végezte el középiskoláit, vagy végzett az egyetemen, avagy hiába tanulta ki a mesterségét, máshol nem volt helye: mint vagy az utcán, vagy pedig - politikai szervezetekben, ahol az egymás elleni harcra és gyűlölködésre tanították őket. Magyar generációk nőttek fel, magyar szülők keservesen nevelték föl gyermekeiket, akik — felkészültségük dacára — továbbra is a szülői háznak terhei maradtak, mért s'zámtfkí'a a Felvidéken nem volt munka, elhelyezkedés, nem termett kenyér. A magyar fiatalság: fiúk és leányok szomordarf úéAek hgymásra; a teljes reménytelenség betonfala állt közöttük. A nemzeti szempontból életfontosságú családalapítás még csak szóba sem jöhetett; mert a magyar fiatalságnak nem volt életlehetősége! Az isteni gondviselés kegyelme felszabadította a Felvidéket; felszabadult Jókai földje is, — Komárom. Az a város, amely múltjánál fogva méltán viselhetné a Nagy Szenvedő nevet. Igaz, hogy a pusztulás után mindig felsütött Komáromra a feltámadás drága napja. Azért: mert ebben a kis dunamenti városban a sors kegyelméből mindig akadtak patríciusok, akik önfeláldozóan ezért a városért éltek, dolgoztak, önmegtagadó szorgalommal és — fel is virágoztatták. Most Komárom, szabad Komárom ismét a fejlődés és boldogulás útja felé halad. Amerrefelé egykor a Domány János, Tuba János, Sárkány Ferenc, dr. Kiss Gyula, dr. Alapy Gyula, Csepy Dani és még sok drága nevű és emlékű komáromi patriciusok a többi, temetőinkben porladó komáromi polgárokkal vezették, ők — emlékezzünk meg Róluk mélységes szeretettel és hálával felszabadulásunk boldog heteiben — szerették ezt a várost, mert annak fiai voltak s ami itt szép ebben a városban, ami itt kultúra, ami itt kenyeret adó alkalom, — azt mind, mind az Ő agyuk termelte ki és teremtette meg. A nagy múlt után, hála a Gondviselés kegyelmének, ismét járnak sorainkban az ö helyeiket megillető komáromi patriciusok, akiktől a húsz év alatt elmaradt Komárom továbbfejlődését várjuk és bizton reméljük is. Akik a húsz esztendő sóhajos ideje alatt is arra törekedtek, hogy megmentsék a komáromi lelket; — a komáromi önfeláldozás, önzetlenség és szeretet példáit példázzák a város lakóssága előtt. A Komáromi Lapok ötvenkilenc esztendő óta ennek a városnak és e város lakosságának jólétéért, boldogságáért, kulturális és gazdasági fejlődéséért harcol; ez a nagy és fényes múlt teljes jogcímet ád arra, hogy a komáromi lélek kívánságának, követelésének hallassa hangját: Komárom a komáromiaké! Ez a kívánság ott él, ott lobog a komáromiak lelkében és most kikivánkozik a nyilvánosság elé. Ez a kívánság teljesen jogos; a magyar kormány kiváló elnöke: vitéz Imrédy Béla miniszterelnök kéretlenül is, mint természeteset, fogadott és jelentette ki. A komáromi hivatalok ajtajai megnyílnak tehát a komáromi fiatalság előtt; s ebben az elsőséget az érdem: a töretlen magyar lélek, a komoly felkészültség, a hivatás alázata adja meg. Komoly kötelességtudás előtt meg fognak nyílni az ajtók. Az iparosság és az iparosifjúság előtt is megnyílik a boldogulás útja; a kereskedelemben is számos lehetőséget nyitogat a felszabadult Komárom jövője. A komáromi munkásság új élet- és boldogulási lehetőségek elé kerül; vége az örökös munkanélküliségnek, vége az idegen munkás lebírhatatlan versenyének; vége fogságba zárt életünknek! Minden munkaalkalom, amely e városban adódik, legelsősorban a komáromi magyar munkásságot illeti! Már a háború előtt éppen a Komáro-Két ember havat lapátolt a villa előtt. Este tíz óra van. Karácsony este. Nem is karácsony este, hanem Jézuska estéje. Karácsony holnap lesz. A villamosok nem járnak. Szép tiszta, okos, hideg idő van. A hópelyhek lebegve ringatóznak a levegőben. Ahol az uccai lámpa sugárzó fénykörébe érnek, ott fehérségük diadalmasan felragyog a fényben, mint valami bálba belépő hattyúprémes hölgy. Aztán lejebb hullanak száz, ezer imbolygó társukkal és eltűnnek a sötétkék homályban. Hangtalan a késő este, messziről egy autó elhúzó robaja hallatszik, az is lassan belevész a csendbe, mint a hulló hópelyhek. Ebben a csendben csikorog a két lapát. A két ember a gyalogjárót tisztítja a hótól. Az egyik a vici, a másik egy kószáló idegen, aki becsengetett munkáért. A házmester megnézte, aztán a szent estétől ellágyulva vállat vont. — Hát nem bánom, kap egy pengőt, ha segít a vicinek. így most lapátolnak ketten. Sokáig nem szólnak semmit. A vici oldalpillantással figyeli az idegent. Kétszer is neki kezd a szónak, de meggondolja. Harmadszor aztán kiböki a kérdést. — Mondja, hogy jut magának eszébe este kilenckor becsengetni valahova és munkát kérni? És éppen ma? A másik egy darabig nem szól. De aztán felel. — Éppen ma este el akartam foglalni magam valamivel. Egy darabig lődörögtem, de éppen itt jött rám ez lelőtt a villa előtt. Hát becsengettem a házmesterhez. — Munkanélküli? — Az. Megint lapátolnak. A vici tovább figyeli az idegent. Hosszú csend után újra megszólal. — A pengővel mit csinál? — Valahol teát fogok inni, aztán megyek a Népszállóba. Jegyem van. — Van jegye a Népszállóba? Akkor miért jön ki onnan ma este? Hiszen ott biztosan csinálnak valamit ma este. — Csinálnak. De ma este magam akartam lenni. Lapátolnak tovább lassú tempóban. Csend. De megint szól a vici: — Milyen végzettsége van magának? — Jogi doktor vagyok — felel az idegen. mi Lapok foglalkozott számos alkalommal azzal, hogy városunkat nagyszerű fekvésénél fogva, gyárvárossá kell tenni. És, ha a világháború ki nem tör, eme akciót siker koronázta volna. Most, negyed század után, ismét minden figyelmünket erre a roppant fontos kérdésre kell összpontosítanunk, mert ettől függ Komárom nagyobb arányú fejlődése; ettől függ a komáromi magyar munkásságnak állandó munkával leendő ellátása, az ipar, a kereskedelem és jelentős mértékben a mezőgazdaságunk boldogabb jövője is. Ennek a nagy célnak megvalósulása kell, hogy minden városunkat szerető komáromi polgárt necsak lelkesítsen, hanem az is feltétlenül szükséges hozzá, hogy városunk magyar 'lakossága lelki— Az szép, — bólint rá a vici, — nekem csak érettségim vau, mert aztán bevonultam. Egymásra néz a két ember. Megáit kezükben a lapát. Csak úgy ömlene most belőlük a szó, ha hagynák ömleni. De nem akar beszélni egyik se. Mikor azonban már nem sok van hátra a hóból, a vici mégis csak szót: — Mondanék valamit. Szólhatnék a házmesternek, hogy hívja be magát, mikor kész vagyunk. Karácsonyfa van náluk. Két gyerek. Én is meg vagyok híva. Rendes, derék ember. Csendőr volt. Ülhetne maga is egy kicsit a karácsonyfa alatt. Az idegen a fejét rázza. — Nem. Nagyon kéne a karácsonyfa, de mondom, hogy most nekem egyedül kell lennem. Gondolkozni akarok. — Miről? — Régi karácsonyokról. Rrassóbati voltam kis gyerek, három testvérem volt. Értté a vici nem szói semmit. Megint csak hallgatnak és dolgoznak. Egyszer csak az idegen lehajlik és felvesz valamit. A vici megáll, odanéz. Az idegen valamit talált a hóban, öngyújtó. Pedáns ember veszthette el, aki tokban hordja az öngyújtót. Még pedig nem régen haladhatott erre, a tok nem ázott át. Az idegen próbálja a masinát. Ég. Jó erős lángja van. Nemrég tölIhették benzinnel. — No, — szólt örvendezve a idei, — maga is kapott ajándékot. Az idegen zsebreteszi az öngyújtót. Nemsokára végeznek. A vici szótlanul átadja a kialkudott pengőt, az idegen elveszi. — Hát akkor jó éjszakát. — Jó éjszakát. A vici összenyalábolja a lapátokat és megy befele. De a villa sarkánál, árnyékos helyen megáll és visszanéz, mert az idegen ott maradt a kapu előtt. Minek maradt ott? Miért nem megy teázni? Az idegen a villa kőkerítésének peremén kikeres magának egy sarkot, a kapuoszlop tövében. Ott szép csinosan lesöpri a havat, tisztást csinál. Leül, kiveszi az öngyújtót, meggyujtja, leteszi. Pici kis láng az éjszakában. Ezt a lángot nézi az idegen. Mozdulatlanul néz bele a lángocskába. A idei még vár egy darabig, aztán bemegy a házba. Már nem látja, hogy az idegen könnyes szemét törölgeti. leg összeforrjon, egymást megbecsülje és szakítson a széthúzás, a kicsinyesség, az oktalan kritizálgatás rossz szokásaival, melyeket idegen szellemű bevándoroltak honosítottak meg közöttünk. Komárom jövője azt követeli meg, hogy a komáromiak megbecsüljék egymást; hogy Komárom szülöttei végre otthont találhassanak szülőföldjükön és annak naggyá és boldogabbá tételén tehetségükkel, önfeláldozásukkal, vállvetve munkálkodhassanak. A szomszédos Győr város rohamos fejlődését a céltudatos lokálpátriotizmus teremtette meg; ez a várospolitikai okosság kell, hogy nálunk is meghonosodjék. És amint Győr nem engedte tehetséges fiait, hogy másutt keressenek és találjanak boldogulást, úgy Komáromnak is ezt kell cselekednie! A komáromi tehetségeket városunk szlgálatában kell felhasználnunk. Ezt követeli mindannyiunk jövője és minden érdeke! Komárom a komáromiaké! Ez a jelszó 'Valósággá válik, valósággá lesz a komáromiak okos összetartásán, kiknek soraiban némelyeknek be kell látniok, hogy az árulkodások, gyanúsítások, rágalmazások, suttogások Komáromja a múlté és ez a sötét idő nem tér vissza többé! . . . Hiszünk abban, hogy az egészséges komáromi lélek és szellem győzedelmeskedni fog felszabadulásunk folytán és leomolnak azok a válaszfalak, amelyeket a legutóbbi két évtized sok szörnyű tévedése, avagy bűne emelt a komáromi magyar társadalomban. Hiszünk abban, hogy azon nagy tanulságok, amelyeken a két évtized alatt átmentünk, örökre kiparancsolják sorainkból a gyűlölködést, amely minden alkotó munka megélője és olyan betegség, amely a pusztulást hozza. Hiszünk abban, hogy egészséges közszellem fogja áthatni városunk közönségét, mely csak így juthat ahhoz, hogy Komárom a komáromiaké! — élő valósággá válhasson! M. Lőttvadat: nyúl, szarvas őz, vaddisznó, a legmagasabb áron minden menynyiségben vásárlunk. Lencséi ajánlunk minden mennyiségben viszonteladóknak Árak zsákkal együtt mázsás tételeknél ab Miskolc, vagontételnél franco feladóállomás: 4/0-ás 27‘50 P, 6/0-ás 35‘- P. 8/0-ás 45‘. P. Csonka Mihály, Miskolc Telefon: 364 Távirat: Selector Miskolc. Mint Dénes & Eisler, Budapest Ferenciek tere 3. Telefon: 389-165. M Távirat Desenior, Budapest, vad-5 export eég árugyűjtő megbízottja. Buzaszem a hant alatt Irta: Harsányi Lajos. Szédülve hullt a hűvös őszi földbe* Ott víztől, hőtől lassan meydagadt És hat nap múlva felpattant a zár. Halk zizegés lett az egész határ. A kis gyökér a föld mélyét kereste, A zöld kis sarj a napvilágot leste, De akkor elrémülve vette észre, Hogy egy sötét, nagy hant került föléjer Mely nyomja vissza, vissza! És miatta Négrt tud kibújni a világos napra. A szörnyű hant lesz szörnyű gyilkosa S nem látja rrieg a szép napot soha. A hant fölött egy barna varjú jár. A barna varjú azt kiáltja: kár! A tél, ía vén sírásó jár a föld fölött. A táj halott. Fehérbe öltözött. A Nap, a megbomlott, kivénült bús [ juhász Megkékült ujjal sírva furulyáz iS a hant kegyetlen nyomja a világot: A kis bűzét s a nagyratermett álmot\ Nyom mindent, mindeiit s szörnyű el[ viselni És nem lehet a mély sírból kikelni. A börtön gyötrelem mindenkinek, Kővé mereszt agyat, kéziét, szívet. De, mint kínos kín szüli meg a gyön/gyöt, A tél fagyától a kemény göröngyök Szét porta naif s a szörnyű barna hant, Mely nyomja most a kis búzát alant, Tavaszra széthull és a kis fűszál A sírkamrából zöldülüe kiszáll, Világra jő. Meglátja a Napot, Boldog örömben ujjong, hajladoz És nő és nő és felejti a hantot. A hegytetőkön május húz harangot. Az ég ívén, a kékaranyos pírba Égre robog egy tavaszi pacsirta! í£>9 Milus János ruha-, szőrmefestő és vegytisztító Komárom, Nádor utca 3. és 48. szám. Alapítva 1905. Gallér tisztítás! Karácsony Irta: Harsányi Zsolt
