Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-12-24 / 52. szám
1938. december 24. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. Ki az űr? Irta: HARSÁNYI LAJOS örökkön és örökkön Az Isten lesz az Úr! ü mesék városa Irta: Lőrtncxy György. \ De elbukik a Sátán És nem lesz mindig úr. És összedől a Mammon És nem lesz mindig úr. öngyilkos lesz a Bankár És nem lesz mindig úr. És elmúlik az ínség És nem lesz mindig úr. És fölenged a Terror És nem lesz mindig úr. És meghal a Szabadság És nem lesz mindig úr. És megszelídül a Nép És nem lesz mindig úr. Király nem akad senki És nem lesz többet úr És ránk szakad a kék Ég És nem lesz többet úr. És füstté lesz a Tűz, Víz És nem lesz többet úr. Kezdetben volt az Isten, Az Isten volt az úr. az elmúlt húsz év alatt megjelent előttem éjszakánként a Nádor utcának ez a részlete, a suszterbolttal, mindig elfogott a végtelen düh és fájdalom. De hogy 1938 november 6-án, vasárnap délután nem jelenésképpen, élő valóságként kerültem a gyűlölt suszterbolt háza elé, megbékélten gondoltam rá, a portáljára, a küszöbére. Azokban a drága pillanatokban ez az utált, egykor megszégyenítő suszetrbolt is olyan, de olyan drága emlékké édesedett. Hogyisne, hiszen Komárnoból — Komárom lett... Kibékültem a komáromi suszlerbolttal Irta: RásUai Ferenc. Az elmúlt húsz év alatt gyakran kaptam rajta magamat azon, hogy éjszaka, már az ágyban megjelenik előttem szülővárosomnak, Komáromnak egy-egy utcarészlete. Történt ez anélkül, hogy előzőleg egyáltalában gondoltam volna a •cseh járom alá került Komáromra. Az utcarészlet jött és távozott, mint valami jelenés. A magyarázatát hiába kerestem. Ismerem agyamnak szinte boszorkányos emlékező erejét. Harminc kötetnyi munkám anyagát az emlékezés emelőrúdja hozta föl a múltból, néha olyan embereket, történeteket, hogy csak ámultam. Hát ezekre a dolgokra, ezekre az emberekre is emlékszik az agyam? De ezek a komáromi utcarészletek, ezek nem az emlékezés villanásai voltak. Kísértetszerű megjelenések voltak, mint ahogy olyik ember előtt, főleg éjszakánként, megjelenik a kedves halott, kinek feltámadásában hisz rendületlenül. És eljött a nap, 1938 november 6-ika, vasárnap, amikor húsz év után megint bemehettem Komáromba. Komárom feltámadt. És jártam-keltem össze-vissza a komáromi utcákon, melyek már nem éjszakai jelenések voltak, hanem élő valóság. A húsz éven át Masarykról elkeresztelt Nádor utcán is persze, mely nemcsak Komáromnak főutcája, hanem az én ottani diákköri életemnek is. Itt volt a négy osztályos bencésgimnázium, ahová jártam. Ebben az utcában volt édesapámnak norinbergi üzlete, szemben a bencésrend székházával, ahol tanáraim laktak. És volt... volt még egy bolt a Nádor utcában, már közel a Klapka-térhez. Egy suszterbolt. Számomra a gyötrelmek boltja. Ha az elmúlt húsz év alatt a Nádor utcának ez a részlete kisértett, ahol ez a suszterbolt állott, kínokat álltam ki és nyomban fel kellett hajtanom egy pohár friss vizet, csakhogy megszabaduljak az okozott lelki nyomástól. Az édesapám küldött el második gimnázista koromban ebbe a ■ suszterboltba, hogy válasszak ki magamnak egy pár új cipőt. Megtörtént. Fel is húztam nyomban, j a régit a suszter becsomagolta, az új- j nak az árát megmondta és én nagy pec- ] késén elindultam az édesapám boltjába, | hogy ott megmutassam. Rosszkedvében találhattam, mert rámmordult: — Menj vissza és mond meg á susz- j temek, hogy ezt az árat nem adom meg. Csináljon jóval olcsóbb árat. Letettem a régi pár cipőt és mentem vissza a suszterboltba az édesapám üzenetével. — Már pedig ez egy fillérrel se olcsóbb — pattogott a suszter. — Vesd le azonnal! — De, de — akartam én mondani, hogy a régi pár cipőmet ott hagytam a boltunkban. Csakhogy erre időm se volt. A suszter lenyomott a székre és az új pár cúgos cipőt lerántotta a lábamról... — Volt szerencsém! — szólt rám gonoszul. Ott álltam fényes nappal, harisnyában. — Volt szerencsém!! Most már ordította a boltos és az utcára mutatott. Elöntötte az arcomat a könny a szégyentől és szaladni kezdtem a boltunk felé; úgy, harisnyásan. Lehet az utcán menni mezítláb, cipőben, csizmában, de harisnyában ? Micsoda szégyen! Hozzá ä plébánia előtt épp akkor lépett ki Molnár János, az apátplébános, láttam rajta, hogy megütközik. És jaj, ahogy épp a gimnázium előtt szaladtam, Tejet, tejszínt, vajat gazdaságoktól, tejgyűjtőktől, minden mennyiségben vásárol legmagasabb áron évi kötésre Pannónia tejipari és kereskedelmi rt. Budapest, Kálvária utca 23. Telelőn 132—340, Kezdetben volt az Isten, Az Isten volt az úr. Azután jött a Tűz, Víz, Az ég, a kék azúr. Majd jöttek a Királyok S azok lettek urak, Aztán elűzték őket, Kiirtva magjukat. És jött a felséges Nép És a Nép lett az úr. És jött a szent szabadság S akkor az lett az úr. Azután jött a Terror S a Terror lett az úr. Azután jött az ínség S az ínség lelt az úr. Azután jött a Bőség. (Nem lett belőle úr!) Botorkált a megértés. (Nem lett belőle úr!) Azután jött a Bankár S a Bankár lelt az úr. Azután jött a Mammon S a Mammon lelt az úr. Azután jött a Sálán S most a Sátán az úr. jött ki onnét Reznyák Albert, a számtantanárom. Még utánam is szólt, hogy mi történt velem? De én csak szaladtam ... szaladtam a boltunkig, bebuktam a küszöbén és a padlón elvágódtam ... Mikor magamhoz tértem, elmondtam, mi történt. Édesapám nyomban átsietett a suszterhez és, mint utólag megtudtam, kétszer arcul ütötte. Elégtételt kaptam hát, de ezt a harisnyás, szégyenteljes lutást a Nádor utcában azért sohase felejtettem el és ha Mióta irásművészet és írómesterség van a világon, sohase volt az könnyű munka, hogy újat írjunk. Az írásokban örökösen cselszövő koboldok pörlekednek és cibálják a képzelgő lelket, amely tehát tulajdonképpen inkább áldozata, mintsem fegyvere a szellemnek, amely nem a pusztító harcra, hanem az alkotó munkára teremtődött. A Sors vagy Végzet azonban, ősi szokása szerint fittyet hány minden teremtett dolognak, tehát a képzelgésnek is és annak is, amit a képzelet világgá kürtöl. Komáromnál mégis, a képzelet maga is meghökken. Tántorogni kezd. Elámul. ö, aki maga is csoda, csodálkozik, hogy más csoda is van a világon, nemcsak ő. Nemcsak a képzelet a csoda, hanem csoda a képzelgő is és csodává tesz mindent, ami vele él és dolgozik. Már pedig Komárom maga mindenestül együtt él és dolgozik mindazzal, ami a képzelet végtelen világában együtt él: a szellem csodavilágával, az alkotó ésszel és a képzelgő költészettel. Mindezt én hosszú tizenkét esztendő folyamán mindig Komárom köreiben láttam és Komárom levegőjéből szívtam a lelkembe. És született szellemóriásaiból, akiknek alkotásaiból és otthagyott szelleméből Komárom egész rege- és álomvilága szétsugárzik és csodává teszik magát Komáromot is mindenestül, vagyis múltjával, jelenkorával és jövőjével együtt. Világcsodává, ahol a kövek regéket susognak és a levegő is dalol. Tehát Komárom jnáskü’önben is az a csodaváros, amelyből folyton áradnak a szellem, a ma- j gyár szellem regéi, amelyek már azért j is csodák, mert mennél többet meri- j tünk belőlük, annál többet teszünk hozzájok. Tizenkét esztendeig én hát Korom köveit mindig ékszereknek, kincseknek láttam és így lett a lelkemben a magyar csodavárossá. Aki a csodákhoz nyúlt, az maga is csodává változott: a magyar szellem csodájává: Jókaivá, Beöthy Zsoltá. Komárom ez a bűvös magyar tükör, amelyben a magyar ember az egész magyar csodavilágot meglátja. A hősregéket, fonóházi meséket és örökzengő magyar dalokat hall, az egész magyar csodavilág álmaival, ábrándjaival, sőt olykor lidérceivel is. Én itt tizenkét esztendeig csodák között jártam és éltem szüntelenül. Tehát csodákat is kerestem. Csoda-e, ha olykor nem is értettük meg egymást ? Azzal vígasztalom magamat, mikor őket siratom, hogy legalább szépeket álmodtam tizenkét esztendeig szüntelenül, amíg közöttük éltem. Ha én most mindazt el tudnám mondani! De ahhoz egy másik mesekirály kellene, aki pedig nincs! Nem is lehet. Egy volt. Az az egyetlenegy, aki elmondta a bűvös meséket. Meg az a másik egyetlenegy, aki azokat oly ihletésen szárnyaló ékesszólással magyarázza. Jókai — Beöthy Zsolt. Sokszor előttem van, a fölrajzó felejthetetlenekkel együtt, vagy álmaim ködképeiben jimbolyog mindakét Egyet-P Új ícJíty a Uaédd&ati/ pOHtaioH kütiáaotupia. egy HERNES BABY íhójfréjpf Szenzációs új találmány, svájci precíziós gyártmány I Súlya tokkal együtt 8.80 kg ét mindössze 6 cm magas. Belefér az Iratt&skába és ugyanazt teljesiti, mint * nagy Írógépek. Töltse ki az alanti ndrényt és küldje be nyitott borítékban. Tagy levelezőlapra ragasztva 2 filléres portovak T. HERMES írógépek ICagyarowégl Vezérképviselete. Budapest, V., 'Nádor-utca I. Telefon: SSO—089. Kirem a Herme» Baby írógép Ismertetőjét költség 4» kőteleiéit ség nélkül megküldeni. Néo: »»«»•» Foglalto*,, iZ W^'t............... amt . . .u. iNyivoa egyetlenegy óriásod is van, sőt még talán több is. A mi két Egyetlenegyünknek, mindakettőnek olyan egyforma örökálmodó, csillogó kék szeme volt! Kék csillagok voltak ők! Kék csillagok, akik engem idehoztak. És csak most tudom meg, miért hoztak. Azért, hogy róluk álmodhassak és róluk mesélhessek. Sohase tudtam nekik megköszönni! Csak most köszönhetem meg, csaknem egy féls.:ázad múltán. Nekik köszönhetem Komáromot és Komáromnak őket! Hogy itt járhattam és magamba szívhattam a mesék gyönyörű költői szellemét, mely azóta ma is fogva tart, vagy jobban mondva megtartott a meséknek abban a csodavilágában, amelybe ők ragadtak s amely mindenkit meghódít gyönyörködtető játékával. Hogy tizenkét esztendeig álmodhassam azokról a mesékről, amik nemzetünk lelkében zsonganak és az ő meséikben szárnyra keltek. Azokról az álmokról, amiket ők álmodtak s amikhez hasonló szépségeket sohase, senkise tudna álmodni. Hát — köszönöm! (Az unokájának. A mesék unokájának) Csodák között jártam és éltem, tizenkét esztendeig. Olykor nem is értettük egymást. Egyszer a csodálkozó nem értette meg azt, aki miatt csodálkozott. Máskor a csodák nem értették meg, hogy őket csodáknak látják. Pedig azok voltak: a szépség és a jóság magyar csodái. A mesék, a költészet megváló;ült csodái: Jókai, Beöthy Zsolt, Feszty Árpád, Tuba János, aki éppen olyan volt, mint akiért rajongott és élt: az ő imádott szülővárosa, Komárom. Csak most látom, most tudom meg, most érzem igazában, hogy a csodák tulajdonképpen szeszélyes valóságok, akik többnyire halhatatlanok. Hazajárnak. Elillannak, szétfoszlanak, de visszatérnek. Eltűnnek mint álmok és visszatérnek mint valóságok. Az álmokból életek és mesék születnek: álmodott valóságok és megvalósult álmok, amik elárasztják az álmodok lelkét új meg új csodákkal, az emlékek és vágyak izgató álmaival, csudavilágával. Maradj az továbbra is, Komárom, maradj örökké a magyar álmok, ajmagyar vágyak és sóvárgások csodavilága, amiben mesekirályok és álomhercegek teremnek, hogy bezíengjék a világot a magyar szépségek új meg új bűvösbájos csodáival. Álmokkal, mesékkel, dalokkal; a magyar szellem drága kincseivel: Jókaival, Beöthy Zsolttal, Feszty Árpáddal, Tuba Jánossal! Maradj a magyar nemzeti álmok, a magyar költészet és tudomány mesevárosa, fővárosa! A legszebb magyar nemzeti erények mindentlátó és világgá világító fáklyája. Örök példaképe és tárogatója a hűségnek. Hűségnek a nemzeti ideálokhoz, az álmokhoz, az örökcsodák balhatatlan szépségeihez!
