Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-01-29 / 5. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. január 29. tekintésre nézve a bérlővel kell egyezni. Ama személy, aki a felmon­dás tárgyát képező lakhelyiségeket bérbe akarja venni, azoknak megte­kintését a bérbeadóval, vagy annak helyettesével együtt eszközölheti és az előző bérlőnek nem szabad a megte­kintést fölöslegesen zavarni. Amennyi­ben a bérlő a lakás megtekintésénél nem lehet jelen, ugyanabban a ház­ban, vagy a szomszédban lakó meg­bízottat jelölhet meg, aki gondosko­dik arról, hogy a Mr let tárgyát ké­pező helyiségeket megtekinthessék. A rendelet 1938. április elsején lép életbe. amely napon az eddigi Szlo­­venszkóra vonatkozó rendelkezések ér­vényüket vesztik. Kolduló gyermekek A K. L. mull szombati száma pa­naszkodik, hogy az uccákat kolduló gyermekek lepik el és annak a gya­nújának ad kifejezést, hogy az igazi nyomor otthon szenved és az uccán koldulok nem az igazi nyomor szen­vedői. »Erre szeretnénk megbízható feleletet kapni« — folytatja a K. L. és felteszi a másik kérdést: »Hátnincs erre intézmény Komáromban?« Már t. i. a szegény gyermekek segélye­zésére. íme a felelet: Van intézmény. A községi elemi is­kola épületében január 17-én meg­­nyilL a gyermekkonyha. Az első ebéd kakaó volt, nagy darab kenyérrel. Azóta is minden hétköznapon műkö­dik a konyha. A konyha megnyitását — hogy úgy mondjam — »nyomozás« előzte meg. Minthogy gyakran előfordult, hogy a gyermekek egy része inkább csak kí­váncsiságból, vagy tömegszuggesztió hatása alatt, mintegy bajtársi össze­tartozás érzéséből, esetleg a gyer­mekkonyha előtti kertrész vaskapu­ján végezhető pompás tomagyakorla­­lok kedvéért jelentkezett ebédjegyért, és nagyon sokszor a finom, csipetkés bablevessel, vagy a »C-vitaminos« paprikával fűszerezett krumplileves­sel felöntözte a járdát, azért ez év­ijén csak azok kaptak ebédjegyet, akik­nek a szülei személyesen jelentkeztek érte. Délelőtt tízóraira tejet is kapnak a gyermekek, 5—14 gyermek része­sül ebben osztályonként. Igaz, hogy cbben az esztendőben a tejadagok szá­ma kissé megcsappant és az eléggé nem méltányolható e humánus intéz­kedés ez évben szűkebb körre szo­rítkozott, de azért még mindig jut legalább a véznább gyermekeknek. De hogy visszatérjek a gyermek­konyhára: bizonyára megadatott a mód arra, hogy amelyik gyermeknek a szülője igényli a gyermekkonyha ebédjét, az a gyermek meg is kapja. Többnyire a távollakók részesülnek benne, akiknek jólesik egy kis meleg étel a nagy út előtt, mert nagyon sok közülök aztán otthon újra meg­ebédel. Más részük: többnyire a mun­kanélküliek gyermekei pedig egysze­rű ebédként fogyasztják el, amit kap­nak. Hogy pedig ne a »gyönyörűen csi­korgó vasajtón való hintázás és az élőkért »porondján« való lovagi tor­nák lehetősége, hanem csak a korgó gyomor csábítsa a gyermekeket, az ebédjegyigénylésre, azért intézkedés történt, hogy a gyermekek az udvar felől vonuljanak le a konyhába, hon­nan ebéd után az iskolaépület felől kell távozniok, hol a »genius loci« rendes magaviseletre ösztönzi őket. A kolduló gyermekek — mint a K. L. jól sejti — tilosban járnak és az összekoldult pénzt nyalánkságra for­dítják. Ezeket a gyermekeket bizony minden iskolában számon tartják és a koldulásukat nemcsakhogv a törzs­lapjuk teher-lclelén könyvelik el, ha-Uj lakbérrendelet Szlovákiában A törvények és rendelctek gyűjte­ményében nemrég jelent meg ai szlovákiai országos elnöknek 1937. deoember 20-án kiadott rendelete, amely a Szlovákiában érvényes új fel­mondási és kiköltözési rendet tartal­­piazza. A rendelet a többi között a következőket foglalja magában: Aren­­rendelkezések akkor érvényesek, amennyiben a felek szóbelileg vágj' másként nem állapodlak meg és az összes bérbeadott ingatlanokra vonat­kozik, kivéve a mezőgazdasági célokra bérbeadott földbirtokot. Nemcsak a la­kásokra van érvényben, hanem mű­helyekre, ipari és kereskedelmi helyi­ségekre, raktárakra, pincékre, padlás­helyiségekre, stb. A bérleti időszak a következő: A ja­nuári negyed január elsejétől március 31-ig, az áprilisi negyed április else­jétől június 30-ig. a júliusi negyed július 1-től szeptember 30-ig, és az októberi negyed október 1-től decem­ber 31-ig tart. A bért legkésőbb minden lakbér­­negyed 5-én délután 17 óráig negyed­évenként előre kell fizetni. Amennyi­ben a fenti nap vasárnapra esik, úgy a bérfizetési határidő érvénye a kö­vetkező nap délután 17 órájáig tart. A lakbérleti szerződést szóbelileg, vágj' írásban lehet felmondani minden évnegyedben l-től 1 l-ig. Amennyiben a felmondás írásban történik, annak a személynek kell kézbesítené aki an­nak átvételére illetékes. A bérleti helyiségeket úgy kell ki­üríteni, és átadni, hogy az új bérlő már minden évnegyed 9-ik napjának déli 12 óráig megfelelő helyiséget kap­jon ingóságainak elhelyezésére. A lak­bérnegyed 9-ik napjától kezdve az előző bérlő az új bérlőnek köleles egy helyiséget átengedni, és 2—3 szobás lakás után kél helyiséget, 4—5 szobás lakás után három és amennyiben na­gyobb lakásokról van szó, a lakhelyi­ségek felét. — A bérelt helyiséget az évnegyed 14-ik napjának déli 12 órá­jáig teljesen ki kell üríteni. Amenv-t nyiben az utolsó nap vasárnapra, ál­talános ünnepre, vagy emléknapra esik, a kiköltözködési határidő a kő­vetkező köznap déli 12 órájáig meg­hosszabbítódik. A felmondás eszközlése, vagy a bér­­szerződésnek a bíróság által való mqg­­semmisítese után a bérlő köteles meg­engedni, hogy az, aki a lakást kibé­relni szándékozik, azt megtekinthesse, azonban csak hétköznapokon 15 és 17 óra között Más időpontban való meg­Ezer arany Irta: Csurka Péter. Pál nagyon szerette az édesanyját, áld valamelyik messzi kis faluban élt nagy elhagyatottságban, parányi kis nyugdíjából, majdnem kolduskenyé­ren. Egyelőre nem tudott az érdekében mást mit tenni, mint gyakori levele­ket küldözgetett neki teli ígéretekkel, biztatgatásokkal és millió, meg millió fiúi csókkel. A legutóbbi levelében azt írta az édesanyjának (Pál egy előkelő nagy­­vállalat alacsonyrendű kis tisztvisel­­lője volt), hogy vajha a jó Isten őt annyira megsegítené, hogy egyszer már ki tudna szakítani fizetéséből annyit, amellyel türhetőbbé, elviselhe­tőbbé és boldogabbá tudná tenni édes­anyja napjait... — De most, édesanyám, reményem van arra, hogy visszamenőleg fel - emelik a fizetésemet és akkor annak a pénznek a legnagyobbik részét pos­tára teszem, elküldőn édesanyámnak, hogy valahára angyalodjon az édes­anyámat körülfogó gondterhes sötét­ség. Hogy jó ideig örömkönnye csil­logjon édesanyámnak minden falat­jánál... Ezeket a gyakorta érkezett levele­ket százszor is elolvasta az édesanya és mikor könnybe lábbadt már a sze­me, akkor meg áthivatta a szomszéd iskolás kislányt és a kislánykával ol­vastatta és mondogatta egymásután: Óh, hogy az én jó Istenem áldja meg az" én jó fiamat! Pénzt fog küldeni nekem, az édesanyjának!... S ilyenkor mindig hosszú nótákat sírt örömében. * Nemsokára hatszáz pengő fizetés­­többletet kapott Pál visszamenőleg és jókora fizetés javítást. Szinte ijedten szorította kezét zsebéhez, mikor kilé­pett a vállalat kapuján. A hgtszáz pengő alázatos megvakulással bujt meg kopott kis tárcájában, mialatt Pál si­etve igyekezett haza és így gondolko­dott : — Ennek a pénznek a felét most azonnal hazaküldöm édesanyámnak, a másik felét pedig magamra köl­tőm. Ment, ment gyalogszerrel, valahol a Józsefvárosban lakott és a fele utón már ilyen gondolatok forogtak a fejé­ben: — Mégis csak egyharmadát fogom elküldeni édesanyámnak!... Hiszen tel­jesen le vagyok rongyolódva! Ruha kell, cipő kell, sok minden kell! El­végre mikor jutok summapénzhez új­ra? Mikor fedezhetem saját szükség­leteméi, ha most nem? Beláthatja ezt akárki, talán édesanyám a legjob­ban!... Uccasarkon fordult be, mikor Zsó­­fikával összetalálkozott. Zsófika tulaj­donképpen Pált várta, mert jóidejé már annak, hogy ugyanezen a he­lyen és ugyanebben az időben talál­kozni szoktak. Zsófika nem volt ki­mondottan anyagias leány, mert Pál urat nemcsak így elseje táján, hanem a hónap pénztelen napjaiban is egy­aránt kedvelte. Mosolyogva üdvözölték egymást. Pál karonfogta Zsófikét és boldogan egymáshoz simulva mentek az alkonyodó estében egy ismerős kis vendéglő felé. Az ég szitálni kezdett és hűvös késő őszi esővel permetezte be az aszfaltot., A vendéglőben helyet foglaltak egy kis sarokasztalnál. Többször ültek már itt egymás mellett máskor is, szerény vacsorákat költöttek tel, fizetés előtt vi­gyázva összeszámlálták a pénzüket, nehogy erejükön túl költekezzenek és szégyenben maradjanak. (óin már ak­kor Zsófika úgy hitte, hogy szokni kell a szegénységhez mindenféle vo­natkozásban, vigyázni kell Pálra, mert ennek a szerelemnek egyszer úgyis az lesz a vége, hogy egy kis lakás tiszta kis konyhájában saját maga főzi Pálnak, férjének a vacsorát a kiszá­mított garasokból...) Nagy szemeket meresztett, mikor most Pál úr előételt, fatányérost és tepertős turóscsuszát rendelt. Majd gyümölcsöt. — Talán a lutrin nyert, Pál?! — csodálkozott. — Ah, semmi! — legyintett Pál főúri gesztussal és vacsora után tokaji aszút hozatott. Megittak két üveggel és Zsó­fika kellemes kis cérnahangján régi szerelmes nótákat dúdolt, majd Pál-, hoz hajolt és a fülébe súgott: — Úgy szeretnék egyszer pezsgőt inni!... Pálnak nagyon piros volt az arca és a füle úgy égett az aszútól, mint két vérpiros szeptemberi szervián­paprika. — Nem bánom, Zsófika!... Egy üveg­gel megihatunk!... nem igyekeznek meg is szüntetni. Ha laikus találkozik ilyen gyermek­kel és komolyan törődik az üggyel, kérdezze meg a gyermek nevét, a la­kását, kérdezze meg, melyik iskolá­nak hányadik osztályába jár és ki az osztálytanítója. A legtöbb kolduló gyermek ezekre a kérdésekre nem felel, hanem mint a tétlenért bűnös, elszalad, de a »kezdő« megijed és többnyire be is mondja az adatokat... Ez is elég arra, hogy az ilyen uccai támadástól elszoktassa a közönség a delikvenseket. Igen üdvös munkát végez, ha el­fárad az illető iskolába és az adato­kat közli az osztálytanítóval, vagy az igazgatóval. Olt megvizsgálják az ügyet és segítenek vagy szociális, vagy pe­dagógiai mdószerrel. A legtöbb ember azonban vagy ké­nyelemszerető, vagy maga is gondok­kal terhelt és esetleg azért lök -oda pár fillért a kis koldusnak, hogy le­rázza a nyakáról, vagy — s ez is gya­kori eset — a tudat alatt a nagy Dickens hatása ét sokaknak lelkében és minden kis csirkefogóban ogy-egy szenvedő Twist Olivért lát s azt hiszi, hogy a 20, 50 fillérjével, vagy 1 ko­ronájával könnyít az elképzelt kis Olivér sorsán és könnyít a saját lelki­ismeretén. Pedagógus. — Jótékonyeélű bélyegek kiadása. A postaigazgatás a legközelebbi na­pokban három értékben jótékonycélú bélyeget bocsájt ki. Ezen bélyegek értéke: 50 fillér plusz 50 fillér, azaz: 1 Ke, 100 fill, plusz 50 fill, azaz 1.50 Ke, 200 fill, plusz 300 fill., azaz 5 Ke. A szabad eladási forgalomban csak az 50 és 100 filléres bélyegek kerül­nek, míg a 200 filléres csak külön megrendelésre lesz kapható. Ez utób­bi bélyeg megrendelése alkalmával kötelező a másik két bélyegből is két sorozat megvétele, úgy hogy egy ilyen, megrendelés 10 Kc-ba kerül. Minden­nemű felvilágosítást ez ügyben kész­séggel nvujt az itteni postahivatal fő­nöksége. Nehera-léle portál eladó Bővebbet Pick Richárdnál Komárom, Királypüspök utca 30. Miikor már a cigányok is körülül­­ték az asztalt, Pál bódult fejjel így gondolkodott: — Most már csak száz pengőt kül­dök az édesanyámnak!... Százat! Egye-, lőre elég lesz az! A második üveg pezsgő után j»edig ilyen valamit mormogott: — Most ebből a pénzből nem kül-i dök haza semmit édesanyámnak, ha­nem úgy intézem ezután, hogy min-1 den hónap elsején küldök neki egyi összeget és ezt küldöm aztán élete fogytáig! Sokkal jobb lesz ez így! Min­den hónapban fiúi apanázs!... Annyira nagyszerűnek találta ezt a gondolatot, hogy felugrott az asztal mellől, ropogós táncba kezdett Zsófi­­kával és mindegyik cigánynak bankót nyomott a homlokára. A pincér pedig már ekkor szó nélkül bontotta az újabb palackokat... Másnap délfelé ébredt, őrültként ugrott ki az ágyból. Gyorsan felöl­­tözködölt. Rohant le a lépcsőn. Un­dor kóválygott a lelkében. Az átdő­zsölt éjszaka kavargóit benne eszeve­szettül. És a zsebében összesen négy pengő volt... Egyenesen a vezérigazgató irodájá­ba nyitott be és kérte a titkárt, hogy soronkívül jelentse be a vezérigazgató úrnak. A vezérigazgató szívesen fogadta. — Vezérigazgató úr kérem! — kezd­te Pál, — szeretném Pestre felhozni édesanyámat! Jobb lesz neki is, ne­kem is, mert ha itt lesz, akkor ne­kem nem kell kis fizetésemből havonta

Next

/
Thumbnails
Contents