Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-24 / 52. szám

Tek. Jókay Egyesület Nádor-u, Kultúrpalota. Helyben v/xvenkilencedik évfolyam a jövő heti budapesti rádióműsort hozza 52. szám Szombat, 1938. december 24 Alapította: néhai TUBA JANOS. _ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAAL GYULA Dr. Egyetemes nemzeti programot hirdetett Jnross Andor felvidéki miniszter Érsekújvárt A felvidéki szellem: a nagyobb emberközösség Magyar Karácsony Komárom, — december 23. Karácsony napján, a Megváltó szü­letésének magasztos ünnepén, angyali karok égbeszálló énekétől repesnek a szivek, amelyeket eltölt az a bol­dog tudat, hogy az emberiség szá­mára megszületett a bűnös embert megszabadító Krisztus. A keresztény világ hívő népe lelke mélyéből di­csőíti az Urat, akinek nagyságát és hatalmát, de egyben végtelen kegyel­mét és szeretetét hirdeti a Jézus szü­letése, mellyel bebizonyította, hogy úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát küldte le áldozatul minden bűnös lelkek megváltására, az egész emberi­ség üdvösségére. A betlehemi jászol­ból kisugárzó örök fény ragyogásában az egész világ csodálatos felemelke­dése bontakozott ki s ennek lebilin­cselő hatása kétezer év után is érez­hető mindenütt, ahol a Krisztus gló­­riás alakja él a lelkekben s ahol a szívek szomjúhozzák az igazságot. Ma is eljött szent Karácsony nap­ja s áhítattal függesztjük fel szeme­inket az égre, ahová boldog hálaimál küldünk, hogy boldog Karácsonyra virradhattunk. Mert ha a szent le­genda szivet fölemelő s lelkeket meg­tisztító ereje a hívő embert kiemeli a hétköznapok nehéz gondjainak sod­rából, mennyivel mélyebben szánt most a szivekbe az a szent gondo­lat, hogy az emberiség megváltására született a Krisztus, akiben van a mi erősségünk, oltalmunk és törhetet­len bizakodásunk! Mennyire ünne­pibb a mai Karácsony, mennyivel megragadóbb ebben az évben a Jé­zus születése! Hiszen húsz nehéz esz­tendő után ina érkeztünk el az igazi Karácsonyhoz, ahhoz a magyar Kará­csonyhoz, amely valóban meghozta a mi megváltásunkat s amely után húsz éven keresztül könnyes vágyódással sóhajtoztunk. Valóban elmondhatjuk, hogy meg­váltottak vagyunk, mert megszaba­dultunk azoktól a szenvedésektől, amelyek megkeserítették egész éle­tünket s amelyek még a karácsony­fa alatt is könnyeket sajtoltak sze­münkbe. Az igazság gyözedelme el­hozta számunkra a felszabadulást és ebben az új életet teremtő tiszta lég­körben új reménység és új hit kap szárnyat, hogy megközelítse az ege­ket, amelyeket húsz keserves éven át ostromoltunk imáinkkal. De a megváltás értelme nemcsak azt je­lenti, hogy az általa megszerzett sza­badság boldog örömében éljük nap­jainkat, hanem jelenti azt a kötele­zettséget is, amely a nemzet szabad­ságának megtartására vonatkozik s amelyet épen olyan készséggel kell vállalnunk, mint amilyen boldog tu­dattal élvezzük annak erkölcsi és anyagi előnyeit. A nemzet naggyá­­tétele a maga szent céljában egész Magyarország boldogságát jelenti s aki méltó akar lenni az isteni kegye- Icmadta szabadsághoz, annak oda kell állani a küzdők sorába és ne­mes versenyre kelve kell megmutat­nia teltrekészségét a hazaszeretet gya­korlati megvalósítására. A ma boldog karácsonya arra ta­nít bennünket, hogy úgy éljünk és úgy dolgozzunk, hogy azok számára is felvirradjon a várvavárt magyar Komárom, december 23. Hatalmas lelkesedés fogadta Jaross Andor felvidéki minisztert Érsekúj­várt, ahol vasárnap tartott óriási ér­deklődés mellett politikai beszámolót az Egyesült Párt igen nagy számban megjelent tagjai előtt az Arany Orosz­lán színháztermében. A közönség me­leg ovációban részesítette a közszere­tetben álló pártvezért és minisztert, akit Ölvedy János körzeti elnök, h. városbíró üdvözölt szives szavakkal, Kosztolecz Rózsi pedig virágot nyújtott át neki. Jaross miniszter beszédében megkö­szönte a szeretetteljes fogadtatást, majd rámutatott arra, hogy az Egye­sült Magyar Pártnak olyan programot kell adnia, mely­nek hatóereje túlterjed a mostani határokon. Majd így folytatta: — Amikor a párt most program­ját szélesebb síkra akarja átvinni, olyan szellemben teszi ezt, hogy össze­fogjon minden olyan magyar törekvést, amely rokon az egyesült magyar párt programjával. Ez a program jobboldali, naciona­lista, keresztény, magyar program, amely azonban nem képzelhető el a szociális gondolat érvényesülése nélkül. Egybe kell kötni a nacionalismust és a szociális gondoskodást. A magyarságnak hivatása van a Kárpátok medencéjében és a jövő­ben úgy lehet alkalmas nemzeti hi­vatásának teljesítésére, ha nemzeti közösséget teremt. Európa majdnem minden nemzete megteremtette, vagy meg akarja terem­teni azt az organikus erőt, szerve­zettséget, amely alkalmassá teszi, hogy bármely pillanatban sorompóba tud- i jón állni a nemzet érdekében. Nekünk is ilyen szervezettséget kell teremtenünk, hogy ellent tudjunk áll­ni az ellenséges áramlatoknak. (Per­cekig tartó éljenzés és taps.) Hangoztatta ezután a miniszter, hogy szükség van az új magyar közösség­­érzésre, Karácsony, akik inég mindig súlyos elnyomás alatt élnek s akik szintén úgy vágyakoznak a szabadság után, mint mi kívánkoztunk a boldogabb és biztosabb élet után. Millió és mil­lió magyar testvérünk sóhaja hang­zik át a határokon s várják, hogy [elhozza a Krisztus az igazi Kara-; csonyt, amelyben minden magyar, aki csak él e világon, a megváltás örömünnepét ülhetné meg egy szív­vel, egy akarattal s egy gondolattal. A felszabadítás magyar Karácsonyán vigyük el a templomokba ezeket a mert a mai magyar társadalom nem elég hordképes ilyen feladat vállalá­sára. A felvidéki magyarság valami­vel előbbre van, mert a hatalom vele szemben alkalmazott ereje legyalulta, közelebb hozta a magyarokat egymás­hoz, itt nagyobb az emberközösség. (Úgy van! Úgy van!) A trianoni Ma­gyarországon szükség van új közösségi szellemre s a felvidéki magyarság feladata az, hogy kifejlessze Magyarországon azt a közszellemet, amelyet a mai kor­mány is céljának és programjának vall. Egységessé kell tenni a magyar tö­megek gondolkozását s erőre és fegye­lemre van szükség. (Lelkes helyeslés.) A zsidó kérdés — A zsidókérdéshez fegyelmezetten kell hozzányúlni — mondotta, —nem pedig a demagógia eszközeivel. A zsidó problémát törvényalkotás­sal kell megoldani. Kétségtelen tény, hogy az európai nem­zetek akkor, amikor meg akarják te­remteni a maguk nemzeti közösségé­nek a szervezetét, úgyszólván vala­mennyien azt a tapasztalatot szerez­ték, hogy itt Európában él egy nép­csoport, amely vérségénél fogva nem tud más nemzetek vérkeringésébe úgy A gazdasági viszonyokról szólva Jaross miniszter rámutatott arra, hogy a mai Magyarországnak a mezőgaz­daság az alapvető jellege és míg a cseh köztársaságban meglehetősen ki­egyensúlyozottak voltak a viszonyok gazdaságpolitikai tekintetben, addig a szegényebb Magyarország nehézségek­kel küzd a gazdasági értékesítés terén. De mi — mondotta —, akik húsz éven át nem ijedtünk meg a nagy áldoza­toktól, ma se ijedünk meg a kis áldo­zatoktól. — A vagyonosabb embernek — mon­dotta ezután — át kell éreznie azt a felelősséget. A boldog, megelégedett magyar élet nem azt jelenti, hogy szépen bútoro­gondolaiokat és az imák szárnyain, az Isién dicsőségét hirdető szent zso­lozsmákban hangozzék fel a glória mellett az a fohász, amely a magyar nép teljes felszabadításának elkövet­­kezését kéri a Magyarok Istenétől. Hogy ez az ezeréves, dicsőséges múlt­tal bíró történelmi Magyararszág fiai boldog örömben egyesüljenek és a várvavárt nagy magyar Karácsonyt ünnepelhessék. Ó betlehemi Jézus, hozd el nekünk ezt a mindent meg­újító, mindent felszabadító gyönyörű ünnepel! (Iö) beleilleszkedni, hogy a saját faj­testvérei érdekeinek szolgálatáról lemondjon. (Helyeslés és taps.) Meg kell tisztítani a magyar népkö­zösséget a zsidóságtól általában véve. Nekünk, kisebbségi magyaroknak, megvannak a magunk tapasztalatai. (Ugv van!) Láttuk azt, miként mene­kült a zsidóság, úgyszólván az első alkalommal a magyar nem­zet hajójáról. (Igaz! Úgy van!) A legutóbbi hetekben tapasztaltuk, hogy a magyar államiság bekövetkeztétől való félelem arra vezetett nagyon sok zsidó embert, hogy a csehszlovák köztársaság érdeké­ben hatalmas összegekkel igyekez­zék ellensúlyozni a mi felszabadulá­sunkat célzó propagandát. (Hosz­­szantartó éljenzés. ) — De ugyanakkor meg akarjuk különböztetni azt a néhány zsidó vallású magyar em­bert, aki nem menekült el tőlünk, hanem velünk együtt kitartott. Ez nem zsidókérdés, ez egyéni kér­dés. És egyénileg is ki akarom ra­gadni ezt a néhány embert, mert azok mellett, akik a veszélyben ve­lünk voltak, kötelességünk szintén kitartani. (Helyeslés.) zott, jól fűtött lakása és pénze van, kávéházba, színházba járjon, költekez­zék, hanem azt jelenti, hogy minden magyar embernek van me­leg tűzhelye, becsületes kenyere és életlehetősége. (Élénk helyeslés.) Cselekedetekkel akarjuk a magyar en> bér sorsát megjavítani a jó gazda mód­jára és meg akarjuk fokozatosan te­remteni minden családnak a becsüle­tes otthont. Mi feszítők akarunk lenni a magyar életben, de úgy, hogy a házon belül lakóknak a felelősségérze­tét akarjuk felébreszteni, vigyázva arra, nehogy megrepedezzenek a ház falai. Nem akarom senki fiát rábeszélni, hogy bennünket kövessen, de ha kö­vet, akkor csak hű lesz ahhoz a baj­­társias szellemhez, amelyet húsz év közös harca, szenvedése hozott létre, amely bennünket ebben az életben az emlékeken keresztül egybeköt és egy­befűz. A Kárpátok medencéjében katonát szellemű, kemény, új magyar gene­rációt kell formálni, amely alkal­mas lesz arra, hogy ez a nemzet belülről megerősödjék. A miniszter beszédét szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta, ame­lyért Ölvedy János mondott köszö­netét. Kemény, új generációi kell formálni

Next

/
Thumbnails
Contents