Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-12-10 / 50. szám
U oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. december r 10. Villanyszerelést és minden, a szakmába vágó munkát vállal Pollák Zoltán elektromérnök villanyszerelési vállalata, Komárom, Klapka-tér 9. Csillárok és egyéb elektrotechnikai cikkekraktáron! <8;-Atal a Dunán Röpke riport a nagy átkelés napjáról Kiskomárom, Nagykomárom December 5-ét írjuk. Mikulás napjának előestéje van. A magyar kormány ajándéka koránjában megérkezett :"feloldta a határzárat, megnyílt a komáromi híd, mehetünk rajta akkor, amikor akarunk, — nem kell többé igazolvány. Nézzük csak azt a rengeteg népet! A híd szinte roskad. Mellettem valaki komolyan megjegyzi, hogy a fejét leteszi rá: az előbb meg is hajolt a nagyhíd. Hát ennyi ember aligha jöttmenl még ál rajta egyfolytában, anynyi bizonyos. Először bajos volt egv kicsikét a tájékozódás. Sokan a híd ugyanazon oldalán akartak átkelni, a jövők is, menők is, ebből aztán sok összeütközés történt. Például, egy újkomáromi hölgy olyan kontrasztba keveredett egy révkomáromi úrral, hogy mind a kettejüknek eleredi az orravére. Egy másik hölgynek szintén az orrával volt baja, de szerencsére a cipője orrával, ami miatt meglehetősen nagy patáliát csapott a hídfőnél, tekintve, hogy a cipő teljesen új volt s az orra pedig lakk. Az illető úr azzal igyekezett jóvá tenni a vétkét, hogy felajánlott a hölgynek égy Cikia-cipőt. Viszont a hölgy kijelentette, hogy ezzel nincs kisegítve, amennyiben maga is egyenesen a Ciktába tart. egy korábbi elhatározása folytán kizárólag emiatt jött át Révkomáromba... Ilyen előzmények után aztán rájött végre a nép, hogy jobb lesz divatba hozni azt a szokást, hogy akik a jobb partra igyekeznek, azok a baloldali járdán, akik pedig a balpartra tartanak, azok a jobbfelőli járdán haladjanak. Ez ellen a szabály ellen csak estefelé történtek ismét kihágások, amikor a roppant népszerűségre kapott Ács-féle vendéglő irányából szállingózni kezdtek a révkomáromi benszülöttek... Egyszóval: gyönyörűen impozáns és feledhetetlen volt ez az első nagy átkelés a komáromi hídon. Az öreg Duna csak mosolygott s boldogan nótázott a pillérek alatt. Húsz év óta most volt ilyen boldog másodszor. Először akkor, mikor Horthy Miklós lovának patkója csattogott felette s most, amikor Kiskomárom ölelkezését látta N agykomárommal. Izsán halászlevet főztek A komáromi'híd álól éppen indult á du'namocsi" expressz, felkaptunk rá, hogy tanúi lehessünk a dunamenti falvak örömének is, amelyek, gondoltuk, szintén élni fognak az első alkalommal, hogy köszöntsék a szemköztieket. Izsa alatt tüzet pillantottunk meg, közelebb kormányoztattuk a propellert a parthoz. Csakugyan, az izsai halászok tüzeltek, halászlére várták át áz almásiakat. Igazán nem fogadhatták volna méltóbban a régen látott vendégeket, mint azzal a híres izsai halászlével, amelynek a kedvéért a mi Jókaink is akárhányszor leruccant Izsára. Még túrós-tejfeles tésztát is főztek melléje, a tésztát olyan gyönyörű nagyokra metélték, mint egy kisebbfajta tányérkeszeg. •— S utána csak nem Dunavizet isznak? — kérdeztük. — Nem ám, hanem jó almási bort! — kiáltották vissza. — Azt a szomszédok hozzák magukkal! Lám, már szomszédok lettek. Eddig az a pár méter olyan távolivá tette őket egymástól, hogy a sóhajtásuk is csak nehezen tudott találkozni... Neszmélynél Mikulással találkoztunk Csónak vág át hajónk előtt Radvány irányában. A csónakban két angyal ül és egy fehérszakállú, nagy püspöksüveges szent ember. A szent ember hátán óriási puttony, nemzeti szalagokkal átkötve, a puttonyban csomagok, virgácsok. De a virgácsokon is magyar pántlikák lebegnek. A propeller motorja megtör pánik meglepetésében. A fedélzet közönsége leveszi a kalapját, mert mintha mennyországi utasokkal találkozott volna. — Békesség, magyarok! — szól fel a hajóra a szent ember, aki kétségkívül maga Mikulás. — Békesség... — re bégjük. Mikulás feláll a csónakban, kivesz a puttonyából egy pöttöm csomagot, felhajítja a hajóra. Kibontjuk, hát egy nemzeti zászlócska van benne. Az angyalok erősen eveznek, a csónak egyenest Radványnak tart. A zászlócskát rögtön felhúzzuk az árbóerúdya s könnyesen integetünk a neszmélyi Mikulás után ... Illés néni esernyője Süllőre már mi magunk keltünk át, ladikon, mert a propeller Dunamocson kikötött, viszont roppant húzott a vágy: találkozni azzal a hellyel, amelyet a gyermekkori emlékek olyan feledhetetlenné tettek. Sültő német település, még ma is németül beszél a falu lakosainak nagyrésze, de a szív, amely a német szó mögött dobog, az igazi magyar. Természetesen a nemet mellett mindenki tisztán beszél magyarul is. Éppen a napokban tartottak egy magyar műkedvelő előadást: gyönyörűt produkálták a süttői fiák s lányok. Rezesbanda szól az uccán, tele van a falu idegenekkel, a jó süttői bor vonz. Csenkeiek, radványiak, karvaiak, mocsaiak vannak itt. Ballagunk a szép, tiszta uccákon, a hegyoldalon, a harangszójáról híres nagytemplom mellett, a kálvárián, a kőfaragó telepen, dalos mocsi lányok és fiúk kísérnek, egy-egy öregebb földi is hozzánk csatlakozik. Szalay Sándor bácsi az egyik uccasarkon megjegyzi: — Itt dőltünk fel a kocsival, mikor a Rédly nagyságos úr kompjára a tejet vittük. Tejbe-vajba úszott akkor Süttő. — Húsz évvel ezelőtt... — mondta valaki. — Mintha most lett volna, — tette hozzá Sándor bácsi. Fürge járású, kövérkés nénivel találkozunk most, szintén Mocsról jött át, nagyon siet az alvég irányába. — Hová olyan szaporán, Illés néni? — A Müller Szepiékhez megyek. — mondta Illés néni. — Náluk felejtettem az esernyőmet. Elhozom, mert igen szükség van rá. — Mikor felejtette náluk? — Tizenkilencbe, szüretkor! — fe. telte és elsietett. . • t *■ Nehéz Ferenc. Vissszaemlékezés a cseh hadseregre 1938 szeptember 23-án. pénteken este 11 órakor jelentette a rádió Prágából, hogy Syrovi miniszterelnök, aki a csehszlovák hadsereg legfőbb felügyelője is volt, elrendelte a mozgósítást, amely 40 éves korig fegyverbe szólítja a Csehszlovák köztársaság minden fegyverfogható férfiát. A zavaros és nyomasztó külpolitikai helyzetre hivatkozott a miniszterelnök, mikor megindokolta elhatározását, amelyet pedig minisztertársainak egyresze hevesen ellenzett. De a prágai ucca forradalmivá dagasztott hangulata elől csak így tudott Syrovi menekülni, aki a »mozgósítással tulajdonképpen nem is mert a háborúra és az ellenállásra gondolni, akkor, amikor már világos volt, hogy papiros-szövetségeseinek félreáliása teljesen magára hagyta a cseheket. Ezzel a ténnyel a csehszlovák mozgósítás inkább belpolitikai, mint harcászati cselekedet volt, ahogy azt a későbbi események világosan meg is mutatták. Az éjjel 11 órakor kihirdetett mozsításra minden hadtestnél fél 12-re riadói fújtak és a határ mellett megkezdődött a nagy csomagolás. Minden katonai iratot és bútort bepakkoltak, a laktanyákat kiürítették, az ágyakat leszerelték és még az éjjel megindultak a kocsik, melyek a vasútra fuvarozták a becsomagolt felszerelést. Természetesen, hogy ezt látva, a katonaság a legnagyobb fejetlenséggel reagált minden parancsra, egy pillanat alatt megszűnt a békebeli műfegyelem, Idába próbálták a nagy hurcol kodás t megmagyarázni a mozgósítási rendelet furcsaságával. A mozgósítást kihirdető és végrehajtó szervek a falvak lakosságát éjjeli álmukból zavarták fel s oly ügyetlenül csinálták ezt, hogy jajgatás, sírás és kétségbeesés volt az eredménye. A falvak képe még napok múlva is inkább hasonlított a temetőkhöz. A lovakat, kocsikat, autókat is elvitték, megállt a munka is és a fejetlenség visszavonhatatlan lett mindenütt. A lakosság és a hadsereg kettős fejetlensége azután teljesen betetőzte a cseh mozgósítás komolytalanságát. Az egyes hadtestek felszerelő állomásán, mint például Érsekújváron, Bazinbati is a bevonultak napokig nem kaptak enni, ezerszám lógtak az uccákon, nem kaptak még katonaruhát sem, nem volt rendes elszállásolásuk sem. Érsekujvárott például csak egyetlen orvos vizsgálta a bevonultakat s Így hetekig tartott annak megállapítása, hogy ki, melyik századhoz kerül és hova megy. Mire azután nagynehezen már ezen is túl voltak, minden század megkapta nagy késéssel az utánpótlást. Ha ezalatt az idő alatt véletlenül kitört volna a háború, akkor a cseh hadsereg egy-két óra múlva teljesen felbomlott volna. Ugyanis a határra kivezényelt tényleges katonaság nem volt kellőleg felszerelve, csupán a békefelszerelése volt hiányosan meg, hadianyaggal pedig csak pár órás harcra (akkor is csak védelmi harcra) volt felszerelve. Mikor azután végre együtt volt a kiegészített hadtest, akkor kezdték a katonákat csak megtanítani (10—12 nappal a mozgósítás után) arra, hogyan kell a gázálarcot használni, hogyan kell a bebiztosított kézigránáttal: bánni, hogyan kell a gépfegyvert elsütni. Szinte hihetetlennek hangzik, de a tartalékosok 70 százaléka ezekkel a legelemibb dolgokkal egyáltalán nem volt tisztában. Közben a müncheni döntés és a német megszállás teljesen lerombolta a fegyelmet a katonáknál. Mikor látták, hogy a német fiúk leszerelnek ésmenneK haza. a felszabadított területre, minden tartalékos haza akart menni; és nem volt hajlandó még a gyakorlaton se résztvenni. A tisztek nem tudták tartani a fegyelmet! Legtöbbjük, maga se volt tisztában a fegyelem fogalmával. sí így a demokratikus hadsereg teljesen csődöt mondott a demokrácia nagyobb dicsőségére. A katonai akadémiáról egy hónapja kikerült hadnagyok pedig halálraváltan, sápadtan járkáltak a legénység között, mert attól féltek, ha kitör a háború, először á saját katonáik végeznek velük, ha nem. járnak a legénység kedvében! Ha az elmondottakhoz hozzávesszük, még azt, hogy a hadseregnek majdnem a fele a nemzeti kisebbségekhez tartozott, akik között a magyar és a német fiúk voltak a legjobb katonák, akkor tisztán láthatjuk, hogy a nagyra kikiáltott, állítólag nagyszerűen felszerelt cseh hadsereg értéke a legminimálisabb volt Európában valamennyi nemzet hadserege között! Furcsának hangzik ez a megállapítás, de így van! Ha azután még a cseh állam területi viszonyait vesszük figyelembe, főként pedig azt, hogy olyan hosszú határa, mint a volt Csehországnak, más államnak Európában nincs is, már akkor is tisztán ált előttünk a tény, hogy pár napi harc után, ilyen összetákolt és fegyelmezetlen hadsereggel teljesen összeomlott volna ez a trianoncsinálta kártyavár. Nagyon sok külföldi katonai író írt hozsannákat a cseh hadsereg nagyszerű felszereléséről. Még Franciaország és Oroszország is vakon bízott ebben a hadseregben, amely, ha támadólag nem is léphetett volna fel, de nagy német, lengyel és magyar haderőt lett volna képes lekötni, ami a nagy európai háború esetére kitűnő segítség lett volna a marxista hatalmaknak. Szerintük. Mert azok a magyar katonáig, akik a cseh hadseregben szolgáltak ezekben a kritikus napokban, valamennyien tanúsítani tudják azt, hegy a cseh hadsereg nagyszerű felszerelése csak szép tündérmese volt, amellyel ámítani ugyan lehetett, de a valóságban bizony elég keveset ért. Erre a merésznek mondható állításomra példának csak a magunk esetét hozhatom fel. Komáromban a mozgósítás hat hete alatt a légvédelem csupán könnyű és nehéz gépfegyverekkel volt megalapítva, amelyek mellé egy-két kánon volt beosztva. Légelhárító iágyú nem is volt, de még a környéken sem. A haláron fekvő századok teljesen védtelenek voltak légi támadás esetére. Komáromtól Pozsonyig és fel Nyitráig a légvédelem a lehető leggyatrább volt és csak az ebédután három repülő kirándulása jelentette, hogy errefelé is gondol a hadvezetőség. A nehézkesen, esetlenül .1
