Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-26 / 48. szám
Lapunk mai száma a jövőbeli budapesti rádóműsort hozza Oivenkilencedik évfolyam____________________48. szám_______________Szombat, 1938. november 26 KOMAROMI LAPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A kormányzó december elsejéig napolta el a képviselőhöz üléseit Ä kormány lemondása, politikusok kihallgatáson Fegyelmezett magyar politikát Komárom, — november 25. Sohasem fogjuk elfelejteni azokat a drága napokat, amikor a magyar hadsereg bevonult a Felvidék magyarlakta területeire és a húsz év ótai várt felszabadulás valósággá lett. Az anyaországgal való egyesülés a magyarság soha fel nem bontható öszszeforradását jelentette ez, a végtelen örömnek, a határtalan szeretetnek ünnepét, amely több mint két héten át minden nap újult erővel tört ki a lelkekből s kifejezhcletlen nagy boldogsággal töltötte meg a sziveket. Csonka Magyarország népe boldogan ölelkezett össze a felszabadított magyar területek örömmámorban úszó népével s [ez a testvéri ölelés egy rcményteljescbb jövőnek körvonalait vetítette az egységes magyar nemzet fiai elé. Könnyes meghatottság és őszinte örömujjongás közölt szorított kezet egymással a két íesíVéfr s e kézszorításban új ezerév vérszerződése újult meg. Végtelen boldogok voltunk, mert joggal reméltük azt, hogy a te-i rületi visszacsatolás lélekbeni egybeforradást is jelent, olyan egybeforradást, amelyből a haza és a nemzet javára irányuló együttes munka fog közös megértéssel megindulni. A közös munka megindulása azonban egyelőre nem megy simán és mindjárt az első találkozásnál olyan események játszódtak le a magyar parlamentben, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy némi csalódást keltsenek a megértés és vállvctett közös munka értelmezése tekintetében. Az országgyűlésen Szlranyavszky Sándor volt képviselőházi elnök és földmívelésügyi miniszter a NEP-ből történt kilépésének megokolása közben súlyos támadást intézett a felvidéki magyarság ellen, amelynek kiváló vezére és lelke: Jaross Andor miniszter kénytelen volt visszautasítani Szlranyovszkynák sértő szavait. Ez a botrány pedig akkor történt, amikor a Felvidék vezére első ízben jelent meg a képviselőházban s amikor épen arról volt szó, hogy a Ház) a felvidéki képviselők behívására vonatkozó törvényjavaslatot fogja tárgyalni. A beszéd eme részénél kitört botrány semmiképen sem igazolta azt az elgondolást, hogy a Csonka Magyarország népével együttesen fogunk egy célért dolgozni, ellenben nagy visszatetszést keltett mindazokban a körökben, amelyek a felszabadítás nagyszerű tényében az ország és nemzet megerősödésének és boldogulásának alapjait látták. Bár Szlranyavszky beszéde során megkísérelte kimagyarázni szavait, mi, a felvidéki magyarság mégis csalódást érzünk, mert ha nem is vártunk valami különösebb ünnepi fogadtatást, erre nem voltunk elkészülve. És úgy érezzük, hogy az elhangzott támadásra semmi okot sem szolgáltattunk, mert a Felvidék magyarsága a lefolyt; húsz év alatt épen a brnesi szellem érvényesülése ellen küzdött és politikai harcaiban egy pillanatra sem torpant meg a hatalom erőszakosságai «lőtt A magyar Igazság kiteljesedése Izzó reményében, a megszabadulás aMbatatlan vágyában minden erőbk-Szerdán, november 23-án mutatkozott be a képviselőházban a második Imrédy-kormány, amelynek napirendi javaslatát páratlanul izgalmas ülésen a Nemzeti Egység Pártjából előző napon kilépett képviselők és az ellenzék 115 szóval 94 ellenében leszavazta. Az ülésen Sztranyavszky Sándor volt földmívelésügyi miniszter megindokolta a NEP-ból való kilépését és beszédében azt mondotta, hogy a Felvidék visszacsatolásából nem az következik, hogy a Benes Eduárd által inaugurált szellemet és rendet kell irányadónak tekinteni a magyar élet jövendője számára. Sztranyavszky e kijelentésére Jaross Andor felvidéki miniszter felugrott és a szónok felé fordulva, tiltakozott a kijelentés ellen, mondván: — Mi nem a benesi szellemet hozzuk, hanem a Benes által elnyomott és az elnyomatás által kitermelt magyar szellemet. Az egész jobboldal felállva tüntetett Jaross mellett, akit viharosan megéljeneztek. Sztranyavszky további beszéde során elismerését fejezte ki a Felvidék magyarságának és Jaross miniszternek, majd magyarázni kezdte félreértett szavait s végül felszólította a pártokat, hogy a pártkeretek lebontásával törekedjenek egységes nemzeti közvélemény kialakítására. E ck h a r d t Tibor beszéde után vitéz Imrédy Béla miniszterelnök tartott hosszabb, nagyjelentőségű beszédet, melyben ismertette az új kormány programját és álláspontját a sürgősen megoldásra váró gyökeres reformokhoz. Végül kijelentette, hogy a felelőtlenség és felforgatás felé semmi esetre sem fogja engedni a nemzet szekerét. A miniszterelnököt beszéde után percekig lelkesen ünnepelte a jobboldal s mikor Marschall Ferenc bizalmatlansági indítványt tett a kormány ellen, tomboló vihar tört ki a Házban. A viharcsengő hiába szólalt meg, Marschall felé a kormánypárt felől éles kiáltások hangzottak el és valóságos szóförgeteg zúgott végig a közbeszólásokból. Majd B á r c z y Ferenc ajánlta elfogadásra a miniszterkel arra törekedtünk, hogy a cseh centralista politikának érvényesülését megakadályozzuk: s a nemzet fcltámasát előmozdítsuk. Ha nem ez lett vol-i na kisebbségi és magyar nemzetiségi politikánk vonalvezetése, aligha következett volna el az az idő, amely megérlelve a történelmi eseményeket, a felvidéki magyarság visszacsatolásához vezeteti. A Felvidék ezt a támadást nem érdemelte meg s ha mégis akadt valaki, aki ezt megcselekedte, akkor igazán fájlalnunk kell azt, hogy az megtörténhetett. Annál inkább sajnálatos ■ dolog, mert abból nem igen lehet köveötezelnök napirendi javaslatát, mely után szavazást rendelt el az elnök s ennek a szavazásnak eredménye az lett, hogy a képviselőház 115 szóval 94 ellenében Marsciiull javaslatát fogadta el. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök minisztertársaival azonnal tanácskozást tartott, melyen elhatározták a kormány lemondását. A miniszterelnök még szerdán este benyújtotta a Kormányzónak a le-* mondást, aki a lemondás elfogadása tekintetében fenntartotta magának a döntést. Csütörtökön délelőtt Lartotta következő ülését a képviselőház, amelynek: kezdetén a kormánypárt parázs tüntetést rendezett K o rni s s Gyula házelnök ellen, akit felszólítottak a lemondásra. — Mondjon le az elnök! Menjen kolostorba! — kiáltották feléje. erélyesen tiltakoznunk ama hang ellen, amely személyeskedő politikusok szájából éppen ezekben a sorsfordító, nemzetmentő napokban elhangzott. Akkor, amikor Imrédy miniszterelnök Új-Magyarországot építő munkájának legnehezebbje következett el, amikor egy szív s egy lélekként kell mögötte állnia a magyarságnak, amikor a miniszterelnök éppen azokat az eszméket váltja valóra, amelyekért éppen mi, felvidéki magyarok harcoltunk hosszú éveken keresztül: — akkor megszólalnak hangok, különös hangok s még hozzá éppen a parlamentben és ezek a hangok nem kevesebbet kiáltanak világgá, mint azt, hogy a felvidéki magyarság küzdelme, célkitűzése, új hangja s új elgondolása mit sem ér ahhoz képest, amit némely megrögzött parlamenti urak »jó magyarnak« gondolnak el. Égbekiáltó tudatlanságra, 20 éves kisebbségi életünk abszolút nemismerésére vall az olyan kijelentés, amely a mi magyarságunkat Benes által inaugurált szelleműnek véli. Kétségtelen] bizonyítéka ez annak, hogy azok az tetni az egységes Magyarország egybefogására, hanem inkább a régi időkre emlékeztető személyeskedésre, ami a magyar parlamentet nemcsakhogy nem emelte, de tekintélyében megcsorbította és olyan korszakhoz vezette, amely Magyarország szétdarabolását vonta maga után. Hogy az ilyen eset milyen kiszámíthatatlan károkkal járhat az ország belső és kül-* ső politikájára, azt csak azok tudják, akik az ország ellenséges érzületű szomszédjai közölt gyötrődtek s okik) számtalanszor látták, hogy milyen káröröm fogta el azokat, akik a magyarság megsemmisülését óhajtották. Az ülés megnyitása után az elnök jelentette a Háznak, hogy legmagasabb kormányzói kézirat érkezett, melyet a Ház jegyzője olvasott fel. A legfelsőbb kézirat igy szólt: »A magyar országgyűlésnek kormányzói üdvözletem. Tisztelt Országgyűlés! A magyar királyi miniszterelnök úr előterjesztésére ez 1933. évi 23. törvénycikkben gyökekercző jogomnál fogva az országgyűlést folyó évi november 30-ig bezárólag ezennel elnapoltalak nyilvánítom.« A kormányzói kézirat felolvasása után a képviselőház tagjai lelkesen ünnepelték a Kormányzó Urat, majd! az elnök bejelentette, hogy a legközelebbi ülés december 1-én délelőtt 11 órakor lesz és az ülést bezárta. A Kormányzó Űr Öfőméltósága a politikai élet vezetőit kihallgatáson fogadta. urak, akik így mernek kritizálni, aZ elmúlt 20 év alatt egyáltalán nem foglalkoztak a mi helyzetünkkel, soha nem is gondoltak arra, hogy a mi sorsunkkal törődjenek s egész közéleti tevékenységük a maguk szűkkörű személyi érdekeik védelmére szorítkozott. ( A felvidéki magyarság egységes, a szenvedések, a közös sors egységbe kovácsolták s ezt az egységet megbontani, ha már megtanulta hasznát, nem hajlandó. Ne akarja tehát senki megbontani kívülről ezt az egységet ezentúl sem', testvér sem, hogy a maga kis politikai fazekán megfőzze egyéni ízű levesét. Mi nem személyeskedünk a némelyek által máris lenézett Felvidéken, hanem személytelenül, bátran küzdünk a jobb s szebb magyar jövőért s nem tűrjük, hogy a visszacsatlakozás második hetében, amikor az ünneplések befejeződtek s a zászlórudat bevonták, — máris kákán csomót keressenek s a Felvidéket használják ki politikai játékra. Ezer és egy megoldani való problémánk van, ezek között legesleg-Hogy az ország boldogulhasson, félre kell tenni minden személyeskedést, le kell törni minden beteges személyi ambíciót és az ország nagy érdekelnek alá kell rendelni minden magánérdeket A szívünkből szólt Jaross Andor, amikor azt mondotta: Minket nem érdekelnek a parlament személyes harcai, minket a magyar élet érdekel! Igen, a magyar Felvidék, a magyar társadalom tökéletesen fegyelmezett magyar politikai életet sürget az egész vonalon. Ezt kívánjuk, ezt óhajtjuk, mert «nélkül nem lehel boldog magyar élet, enélkül nem lehet boldog Magyarország. Tiltakoznunk kell.
