Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-26 / 48. szám
2. oldal. / Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém, mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplőit, májfoltjait és pattanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Beszerezhető: Salválor gyógyszertárban Komárom, Városház utca. utolsó a politikai torzsalkodás, személyeskedés kérdése. Tudja meg mindenki, hogy nem érezzük magunkat másodrangú magyaroknak, hogy kar a karban, kéz a kézben akarunk küzdeni a szebb magyar jövőért, hogy igenis, sokat tanultunk e húsz év alatt s e tapasztalatokból szivesén adunk olyanoknak is, akik ezeken a keserveken s tapaszs talásokon nem mentek át. Uj szint, új levegőt hoztunk s igenis, kívánjuk, hogy a magyar élet palettájára ezt az új szint, ezt az egészséges, szép szint is felvegyék s a magyar közélet mezején a mi levegőnk vegyi összetétele is éltesse a táguló magyar tüdőt. Tudjuk, hogy a kijelentések, amelyek a parlamentben egy-két úr szájából elhangzottak: nem a magyarság összességének véleményei, hanem azoké, akik a frissült, sok tapasztala-! ton átment magyarságtól féltik befolyásukat. A magyarság összessége hálás örömmel néz ránk, mert megtanítottuk valamire: arra, hogy a magyar ember hű tud maradni magyarságához minden üldözés ellenére. Igenis, bátran valljuk, hogy e húsz év alatt sokat tanultunk a magunk számálra,, s e tanulságokat fel akarjuk1 használni, ellestük a fogásokat, kitapasztaltuk önmagunkat s most ott a helyünk a magyar közélet elején, nem tágítunk s nem vagyunk hajlandók csupa csekélységi érzetből hátra vo-A bánhidai csata Irta: Harsányi Zsolt Most már meg lehet írni, amit annak idején inem közölhettem az olvasóval. A gyorsan és dicstelenül abbamaradt csehszlovák-magyar tárgyalások alkalmával Komáromban jártam. Sőt, mint az olvasó talán emlékszik rá, én voltam az első magyar, aki akkor átmesterkedte magát a komáromi híd drótakadályain. A híd közepéig el. kisértek beszélgetve a mi szuronyos h idő re ink. Sötét este volt már, alig lehetett kivenni a mozgó alakokat. A mi hídőreink a határvonalnál, a híd közepén, visszafordultak, én pedig mentem, most már csehszlovák területen előre. Az odaátiak nem látták tisztán az egészet, csak homályosan szemlélték azt a tényt, hogy ' fegyveres katonacsoport közeledik. Megvoltak győződve, hogy »jönnek a ' magyarok«. Még jó, hogy belém nem lőttek. Nagynehezen sikerült tisztázni a sótétben, hogy fegyvertelen vagyok és nem óhajtom megtámadni Csehszlovákiát. Akkor aztán átengedtek. Soha nem fogom elfelejteni azokat. ' a Komáromban töltött napokat. Sok kedves ismerőst szereztem ott, családokkal ismerkedtem meg, üítem vé' lük bizalmas körben, részt vettem le'irhatatian izgalmakban: mi lesz? Iro‘gaftám is haza tapasztalataimról, igyekezvén tehetségem szerint hű- képet adni az ottani helyzetről. KOMÁROMI LAPOK 1938. hovéciiöér 19. nüliíi. A magyarság szociális, nemzetnevelő, egészséges reformjaiban segítünk, a programm egy és ugyanaz: ne akarjon bennünket senki magyarságra tanítani. Különösen ne pesti ügyvédek vágj" olyanok, akiknek neve erősen felvidéki származásra mutat! Magunkért mi magunk fogunk helytállni s gyáván, meghúzódva egy tapodtat sem fogunk a sarok felé lépni. Tudja meg ezt mindenki, aki még ma sem hízik bennünk, egészséges szemléletünkben, népi irányú gondolkodásunkban s magyarságunkban! És ne tévesszék össze az urak a parlamentben a húsz esztendőn át kitartó, gerinces magyarokat az aktivista, Prága felé pislogó, agrár, vagy szocdem beállítottságú szlovenszkóiakkal, mert ez utóbbiak lényegesen kevesebben voltak. És ha százszor tiltakoznak is ellene, azért is új levegőt hozunk a magyar közéletbe! * A szerdán elhangzott parlamenti beszédekkel kapcsolatban a komáro-De volt valami, amit el kellett hallgatnom. Kedves bátyám és barátom, Szijj Ferenc, nemes Komárom város volt polgármestere, elvitt engem a komáromi kultúrpalotába. Ezt pontosan a világháború kitörése előtt építettük, még mi. Magyarország. Az úgynevezett Jókai Egylet számára. Ez a Jókai Egylet két igen régi közművelődési egyesület összeolvadásából származott, s lennek lett tanyája a kultúrpalota. A csehek persze szerelték volna mindjárt elvenni a szép házat, de a Jókai Egyesület körömszakadtig bizonygatta, hogy a ház jogilag az övé és sohasem volt a magyar államé. A Jókai Egyletet pedig nem tudták, vágj" nem merték feloszlatni a csehek, mert működésében nem találhattak semmi megtámadhatók Meg aztán a Jókai neve előtt is megtorpantak. így aztán a kultúrpalota a Jókai Egyleté maradt. Szép nagy díszterme van ennek a kultúrpalotának, egyik falát, szemközt az elnöki emelvénnyel, egészen betölti Feszty Árpád nagy képe, »A bánhidai- csata«. Ez allerem volt az utóbbi húsz esztendő alatt Komárom legmutatósabb terme. Eléggé tágas is nagyobb közönség befogadására, akusztikája kitűnő. Valahányszor a csehek valami díszesebb ünnepet rendeztek, mindig elkérték a Jókai Egylettől a kultur* • palota nagytermét-: ötf- aztán ülésez^ tek. Dikcióztak államuk nagyságáról, mi Egyesült Magyar Pártök Központja a következő két táviratot küldte Budapestre: Imrédy miniszterelnök Budapest A visszatért komáromi Egyesült Magyar Párt lelkes egységben áll Miniszterelnök úr mögöli, országmenlő munkájában biztosítja teljes bizalmáról cs kéri Miniszterelnök urat, hogy megkezdett útján törhetetlenülés rendületlenül haladjon tovább, munkakedvét ne szegje a haladó karaván ismert kísérőzenéje. Kállay elnök, Jaross felvidéki miniszter Budapest Férfias és bátor magatartásodért büszke rád a felvidéki magyarság és kér, ne riadj vissza semmi nehézségtől, míg a célt el nem érted. Mögötted állunk tántoríthallanul. Komáromi Egyesült Magyar Párt Kállay elnök, beszédeket mondtak Benesről, öntudatos és büszke hangon tárgyalták nemzeti nagyságukat. Mert sokat tudtak ezek a csehek, meg kell adni. Furfangosak ők és igen jól intézik praktikáikat, amíg minden kötél el nem-szakad. Tudnak ügyesen bánni statisztikával, adópolitikával, telepítéssel. Tudnak az igazságtól igen ügyesen eltérni. Tudnak szervezkedni, propagálni, Ígéretet a kellő pillanatban cserben hagyni. Tudnak elkobozni, megbüntetni, börtönbe zárni. Sok olyan tehetségük van, ami bennünk sokkal kevésbé lelhető fel, ezt valljuk meg tárgyilagosan. De egyet nem tudnak, amit mi jól tudunk: történelmet. Mi kezdettől fogva történelmi nemzet voltunk, nekünk a történelem olyan életelemünk, mint a víz. Nekik nem. (Erről jut eszembe, hogy egy barátom, a most visszacsatolt Béla község földesura, első dolgának azt tartja, hogy a falu minden gyerekének magyar történelemkönyvet ad ajándékba. Nemcsak más földesuraknak, hanem a magyar államhatalomnak figyelmét is felhívom erre a példára.) Egyszóval a csehek nem tudnak ~ történelmét. -Soha eszükbe nem jutott, mi volt az a bánhidai csata, amelyet Feszty nagy képe ábrázol. A magjrar történelmi hágjToinány szerint Árpád fejedelmünk a Komárommegyc tatai járásáljan-fekvő Bánhidánál verte -tőnkre h oi i fO.jKi Uí skor- 'Szvatoplu k morva fejedelem seregeit. melynek történeiébe saját vérükkel írták be tisztes nevüket. Dicső tetteik, önfeláldozó bátorságuk és megingathatatlan hűségük soha nem merülhet feledésbe s az a na«y áldozat, melyet nemzetünkért hoztak, örök elismerésre és hálára kötelez. — Szivünk minden hálája és minden szeretet-e ragyog feléjük, amikor végignézünk soraikon, a komoly idők hősein, kiknek bizonyságtevése egész Magyarország számára tiszteletet szerzett és elévülhetetlen érdemeik a nemzet dicsőségét erősítették. Ügy jelennek meg előttünk ezek a hős rokkantak, mint o nemzet élő lelkiismerete, mely az ő fényes példájukból arra figyelmeztet mind-> nyájunkat, hogy a haza iránti kötelesség teljesítésében mindenkor készen kell állnunk a legnagyobb áldozatra isi A Hadirokkantak Nemzeti Szövetsége e mai lélekemelő ünnepélye bt* zonyságul szolgál arra, hogy a régi, a harcok tüzében megedzett igazi katonai bajtársi érzés hosszú két évtized után is változatlanul él a derék hadirokkantak szívében és ez indította arra a Szövetség érdemes vezetőségét, hogy felkeresse a komáromi baj társakat és szenetelük’nek külső kifejezésképen díszzászlót ajándékozzon a felszabadított hadi rokkantaknak. Áldja meg érte őket a Magyarok Istene, aki őrködik hazánkon és vigyáz hűséges fiaira. Majd meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket és az ünnepélyt megnyitotta. Fülöp Zsigmond mély hatást kiváltott beszéde után Dobis István VII. oszt. giinn. tanuló szavalata következett, aki a Szózatot adta elő lelkesen. Kállay Endre dr. ünnepi beszéde Ezután Kállay Endre dr. a Felvidéki Magyar Párt komáromi elnöke tartotta meg gondolatokban gazdag ünnepi beszédét. »Aki nem véletlen szerencsétlenségből, hanem valamely eszményi kötelesség szolgálatában válik rokkanttá, annak nagyobb köze van Krisztushoz, mert hasonlóbb lett hozzá.« — kezdte beszédet Kállay Endre dr. »Van-e szebb, magasztosabb eszmélni kötelesség, mint amelyet a haza szeretete állít fel számunkra? Aki tehát a nemzeti eszme áldozata lett, az közelebb jutott Istenhez, jobban hasonlít Istenhez, vágj’is hős! Hősöket ünnepelni jöttünk ma össze kedves magyar véreim. A hősöket ünnepelni nemcsak szabad, hanem kell is, mert amely nép elvágja magát a múlttól, az ősöktől, a hősöktől — mondj a Mécs László, a kiváló költő, — az a nép A csehek húsz esztendeig tósztoztak, dicsekedtek és üléseztek a kép alatt. Húsz évig egyik sem jött rá, hogy a kép az ő vesztüket és az európai magyar állam megszületését ábrázolja. Ha valamelyiknek eszébe jutott volna, kétségtelenül rögtön leszedték volna és éppen úgj" valami rettentő nagy cseh győzelemről szóló képet tettek volna helyébe, ahogy a Kossulh-szobrokat leszedték a talapzatokról és Stefanikot raktak oda helyette. Ezt nekem még hetekkel ezelőtt elmondta Szijj Ferenc. Mulatságosnak találtam a dolgot; az volt első gondolatom, hogy megírom az újságban. De már második gondolatommal eszembe jutott, hogy az nem volna helyes.. Sőt nagyon veszedelmes lehetne. Komárom még a cseheké volt akkor. Ha megtudják, hogy mit ábrázol az a csapatkép, utolsó pillanatban még elkobozzák és leszedik. Ennélfogva hallgattam a Feszty-képről. Most már elmondhatom nyugodtan. A kép megint a mienk, a Kultúrpalota is. Komárom maga . is. . Most már nem nyúlhatnak a képhez-. S a kép alatt most már csak magyarok fognak ülést tartani. Voinovich Géza barátomhoz és elnökömhöz szólok. A Felvidék visszacsatolásának emlékére azt äz ünnepi lépést tehetné a Kisfaludy-Társáság, •• hogjr--egy legközelebbi ülését ne a fő- városban tartsa,'-'-hanem Komárombfúi,a Feszty-kép alatt. A HONSZ felemelően szép ünnepsége Komáromban A Hadirokkaniak. Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége zászlói ajándékozol! a megalakítandó komáromi helyiszervezelének Kedden délelőtt ismét szép ünnepség színhelye volt a Klapka-tér. Ezúttal a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos nemzeti Szövetsége látogatott el hozzánk, hogy üdvözölje és testvéri együttérzéséről biztosítsa a húszéves elnyomatásból felszabadult baj társakat. A Szövetségnek Révkomáromban is létesül nemsokára helyiszervezete s ennek a megalakítandó fióknak a HONSZ központja díszesen hímzett nemzeti zászlót ajándékozott, amelyet huszonnégy tagú küldöttség hozott el kedden, vitéz Galánthay-Glock Tivadar nyug. tábornok, országgyűlési képviselő vezetésével. A zászlóátadás ünnepélyes keretek között történt. A Klapka-teret díszesen fellobogózták s a városháza előtt emelvényt állítottak. Az emelvényen ott láttuk a 2. vegyesdandár és a járási katonai parancsnokság képviselőit, Fülöp Zsigmond városbirót, Kállay Endre dr.-t, a Felvidéki Magyar Párt komáromi elnökét s számos közéleti előkelőséget. Az ujkomáromi hadirokkantakat Márkusz Lajos helyi elnök és Kiss Lajos dr. társelnök képviselte. Megjelentek az összes iskolák és társadalmi egyesületek testületileg, zászlók alatt. A helyőrséget egy díszszakasz képviselte. A városbiró megnyitó beszéde Az ünnepség pontban 11 órakor vette kezdetét a Hiszekegy-gyei, amelyet Horváth Sándor, a HONSZ igazgatósági tagja, központi kiküldött vezetésével a közönség mondott el. Majd Fülöp Zsigmond városbiró tartotta megmegnyitó beszédét. A városbíró beszédében többek között a következőket mondotta: — A hadirokkantak tiszteletreméltó példaképei a hazaszeretetnek, a nemzethűségnek és a kötelességteljesítésnek, akik magukon viselik a nagy világégés fájó emlékeit, — de lelkűkben hordozzák annak a büszke tudatnak teljességét, hogy a becsület mezején férfiasán teljesítették ama szent feladatot, melyet a haza és nemzet a legdöntőbb pillanatban eléjük szabott. Élő tanúi ők a magyar nemzet legviharosabb, de egyben legfájdalmasabb korszakának, melynek áldozotai lettek s