Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-05 / 45. szám
1938. november 6. KOMAROMI LAPOK 5- oldal. Búcsúzás és ei SOKMINDENTÖL BÜCSÜZUNK, sokmiudentől és sokmindenkitől. Nem fáj ez a búcsú, nem fáj, hanem örömmel tölt el. Egyetlen könnycseppet nem ejtünk s nem ejt velünk milliónyi magyar, nem ejt Kassa és Ungvár, nem ejt Csilizpalas és Rimaszécs sem. Csak az fáj, hogy hamarább nem történt meg, hamarább, tíz éve, vagy húsz éve, de hát így sem baj, húszéves jubileumkor éppen illendő a kendőiobogtatás, a jubileumi öröm, a vidám zenje s a négyes sorban való menetelés. Búcsúzunk a kisebbségi élet örömétől s áltól a gondolattól, amely szerint: önöknek sokkal jobb itt, a demokratikus országban, mint ■odaát, a feudális Magyarországon«, búcsúzunk a kétnyelvű falragaszoktól s a reánk kényszerítelt idegen nyelvtől. Búcsúzunk a derék, mindig megértő s jóindulatú adóhivataltól, ahol annyi magyar elvérzett s búcsúzunk a töméntelen rendtörvényes pertől, amely zavarosabb időkben úgy hullott reánk, mint a záporeső. Búcsúzunk a szovjetbarátságtól, a szoedem örömöktől, búcsúzunk a ravaszul kifeszített hálóktól, amelyekbe annyian belehullottak tudva s tudatlanul. Búcsúzunk a hidrámtól s a motozóasszonytól, a pesti idazás útlevelétől s a híd zárórájától. Búcsúzunk a reánk kényszerítelt állami ünnepektől s Ede bácsi képeitől minden kocsmaszobában. A mi kormányzónk arcképét majd csak oda tesszük ki, csak oda engedjük kitenni, ahová valóban illik. Búcsúzunk a Sokol-pályák privilégiumaitól! s a Baka-cég üres telkétől. Búcsúzunk a szívesen görnyedezőktől, a szabadkőműves eszmék titkos hirdetőitől. (Fölösleges volna a megszokod görnyedezésl hirtelen, hasonló lendülettel a magyar állam felé is folytatni.) Búcsúzunk az államellenesség örök vádjától, amelyet még olyankor is ránksütöttek, ha nem voltunk megelégedve a vasúti menetrenddel. Búcsúzunk Stará-Dalálól és Hetintől, Komárno városától, a Dunaj folyótól. Búcsúzunk a villanygyári magyarság rideg elnyomójától, a telepes granicsároktójl s a maradékbirtokostól, aki összeszedte a környék legszebb római emlékeit. Búcsúzunk az egyházak magyartalan! tóitól, az angolos rendőrsisaktól s a Stefanik-szobor romjaitól. Búcsúzunk a szovjetfilmektől és a cseh imperializmustól. Búcsúzunk a knédlilől és a jaroslavi sörtől, az A-Zet-től és a Lidové Novinylől. Búcsúzunk a kávéházak brünni képeslapjaitól s a kedves kis közéleti panamáktól. Búcsúzunk, búcsúzunk ... Mindenkinek van kitől s mitől búcsúznia. Van, aki az adóhivatalt siratja, van, aki elvitt gabonája, lovai után busong. Húsz évig tartott s nem jutott odáig ez az uralom, hogy egyetlenegy igaz magyar embernek eszébe jutna csak ennyit mondani: »Isten veled, sajnállak, fiatal éveidben elkorhadt republika!«. ÜDVÖZLÜNK benneteket, akik most bennünket köszörűtök, írásban és szóval, gondolattal sizenettel. Üdvözlünk Duna királynője, Budapest és üdvözlünk elsősorban téged, testvérünk a Duna jobb oldalán, Komárom. Neked soha nem kellett levetned ősi nevedet, hordtad büszkén, mint testvér a másik testvér birtokát, most már megosztozunk a néven hivatalosan is. Üdvözlünk Székesfehérvár és Győr, üdvözlünk Balaton és Dunántúl, szívünkre ölelünk Debrecen s Kecskemét, mi is visszatérünk az Édesanyához. Üdvözlünk vidám magyar katonák s üdvözlünk, — kiknek még neve is tiltott volt múlunk, — leventék. Üdvözlünk ősi sziliek s régi, megszokott újságok. Üdvözlünk vámmentes magyar áru, üdvözlünk te komoly MÁV s te remek Magy. Kir. Posta. Üdvözöljük, szívből s könnyes szemmel az angyalos címereket a hivatalok, iskolák falán, üdvözlünk tinta s levélboríték, amikor először írjuk'majd le ezt a szót: rendeltetési hely Ungvár, feladó állomás: Kassa... Üdvözlünk pompás a bevonuló magyar katonák, mert inagy sütés, főzés előzi meg bejövetelüket. Minden magyar háziasszony konyhája kitesz azon a napon magáért. Halat, vadat, s mi jó jó falat, azt mind föltálalja a hagyományos vendégszeretet. Egyik közeli földbirtokosunk is gondoskodott arról, hogy a bevonulás napján dupla lénungot kapjanak a derék és nehezen várt magyar katonák. Ez a derék hazafi ugyanis ezer kilogramm disznóhúst ajándékozott a bevonulás napjára a magyar katonáknak, vagy pedig, ha jobban tudják beosztani, az ezer kiló hús helyett ezerszáz pengőt ad a derék magyar honvédeknek. A gőzmalomra tűzött magyar zászló. Egyik közeli községben a gőzmalomra is kitűzte a magyar lelkesedés a magyar zászlót. A megérkezett csendőr a zászló levételét követelte. Azonban nem akadt senki, aki ezt megtegye, mire a csendőr hatalmas létrái hozatod és fölment a magas tetőre. Ekkor a lent állók elvették a létrái és fölkiáltottak a csendőrnek, ha nem hagyja fönn a magyar zászlót, nem engedik le. A csendőr kénytelen volt otthagyni a magyar zászlót, amely még mindig ott leng a magasban. Szegény Csallóköz. Csallóközt, Tündér Ilona egykori aranyországát, később Kukkoménak csúfolt Dunaszigetet, mindig valóságos kis külön országnak tartottuk. Ha mese is Tündér Ilona és az aranyhajú tündérek, azért benne fölcsillan a letűnt aranykor némi emléke ebben a külön kis országban. Valamikor a magyargyűlölő Bécs zsarnoksága elöl ebbe a kis szigetországba menekültek az üldözöttek, akiknek erős vára magyar idegenforgalom, filléres vonat, IBUSZ-iroda s magyar vasúti menetjegy. Üdvözlünk postabélyeg, te szép, te finom, üdvözlünk magyar tankönyv s olcsó, de jó magyar bor. Üdvözlünk magyar filmfelirat, magyar reklám, magyar plakát, te otthoni, te kedves, te régnemlátott. Üdvözlünk, magyar bíróság ítélete a magyar királyság nevében, cenzurázallan magyar gondolat a szabadon terjeszthető magyar könyvekben. Üdvözlünk magyar hajdú a megyeháza ajtajában, kardos rendőr az uccasarkon, üdvözlünk rég nem látott rokon, a belépésed mihozzánk húsz esztendeje tiltva volt. Üdvözlünk »Made in Hungary«, címeres pengő és magyar királyi váltópénz. Üdvözlünk illatos cigaretta s Magy. Kir. Dohányjövedék... Üdvözlünk jó magyar színészet, aki nem vagy a Földes társulat, üdvözlünk rég óhajtott pesti előadó a Jókai Egyesület dobogóján. Üdvözlünk szabad gondolat, címeres lobogó, áhítattal meghajtjuk előtted fejünket. Végy birtokodba mindnyájunkat és soha, soha el ne bocsáss, úgy legyen. (szv.) útvesztőivel. Negyvenkilencben, amikor a magyar szabadság napja már leáldozóban volt és Komárom állott már csak Klapka tábornok dacos vezérlete alatt, egyik magyar honvédliszt, Thaly Zsigmond azt a tervet vetette föl, hogy Csallóközből egy kis külön országot kell alkotni, a csallóközi köztársaságot, amelynek fővárosa és főerőssége Komárom, kerületi székhelyei pedig Nagymegyer, Dunaszerdahely és Somorja lettek volna. A csallóközi köztársaság addig tartotta volna fönn magát, amig a külföld segítségére jött volna a magyar igazságnak. A terv azonban csak terv maradt. Most újra eszünkbe jut Csallóköz, mint külön kis országnak képzelt terület, amikor a bécsi döntés boncoló kése belevágott Csallóköz csücskébe és öl magyar községet elszakítottak tőle. Most már vége a külön kis ország ábrándjainak, a boncoló kés, még ha narkotizálnak is, fájdalmat okoz mindig és mi, komáromiak nagy, nagy örömünkben érezzük szegény Csallóköz nagy fájdalmát. November negyedikén már hiába várták a szegény nyugdíjasok a pénzes postást, annak megszokott kocsija nem haladt végig a komáromi uccákon, beszüntette működését és a negyedikén esedékes nyugdíjat már nem hordta ki. A magyar államra száll most már ez a teher is és a nyugdíjasok boldog türelemmel várják, amikor majd a magyar állam fizet. A halálos, | vagy fölmentő ítéletet váró vádlott nem lehet idegesebb, mint aminő idegesek voltunk november másodikén a rádió előtt, amikor a bécsi döntés eredményét vártuk. A bemondó rövid szünete óráknak, napoknak, hosszú éveknek tűnt föl. Az időt kitöltő pompás magyar indulók se hatoltak a szí. vünkbe, a telkünkbe, idegesek voltunk és kezdtünk idegroncsokká válni, amikor megszólalt a magyar miniszterelnök hangja és elmondotta, hogy a Trianonban halálra Ítélt ország egymillió lakossal, tizenkétezernégyszáz négyzetkilométer területtel nagyobbodott. Ki hitte volna, ki remélte volna még egy évvel ezelőtt is, hogy a magyar igazság győzni fog... fvT Wvv — 24 óra alatt 7 európai városban! A hallei repülőgépművek egy gyorsjáratú kétmotoros repülőgépe a Berlin—London —Párizs:—Róma — Bukarest—Stokholm útat 24 óra alatt repülte meg, baj nélkül. — 7 millió aggastyán él Franciaországban. A születések évi száma 100 évvel ezelőtt 240.000 volt. Most 130 ezer. Ez végzetes lehet, mert Németország évente 500.000 lélekkel, Olaszország pedig 360.000-rei szaporodik. — A szombathelyi szinikerülethez csatolták Komáromot. A visszacsatolandó felvidéki területeken megkezdik működésüket a magyar színtársulatok is. Vitéz Jakabffy Dezső színigazgató, aki jelenleg Szombathelyen működik, hivatalos értesítési kapott, amelyben közölték vele, hogy a visszacsatolandó felvidéki városok közül Komárom és Érsekújvár az ő kerületéhez fog tartozni. Ezekben a városokban Jakabffy Dezső december 15-től kezdheti meg a működését. Biztosan jobb lesz, mint az eddigi társulat volt! Léva-Lévén-Levice Ezekben a hetekben a sok szerzett gyönyörűség« között különösen nagy reménységet fakasztott bennünk a csehszlovákiai :•magyar« rádió. Reménységet, igaz magyar reménységet, mert tudtuk, hogy amikor ilyen kétségbeesett vergődésre szánja rá magát a Tilkovsky-Donner-Jöcsik vezényelte »független« prágai rádióközvetítés, akkor már nem lehet messze a felszabadulás pompás órája. Minél vicsorgóbb volt a hangjuk, minél nagyobb s kerekebb hazugságokat repítettek a levegőbe, annál jobban éreztük, annál biztosabban tudtuk, hogy ez a nyüszítő hangegyveleg nem egyéb, mint a menekülés utolsó percének szava. Hazudott a pozsonyi rádió, ferdített s hamis statisztikát közölt. Nem tudta a prágai zsoldos, hogy nincsen a világnak olyan statisztikája, nincsen olyan prágai ízű ígérete, amilyennel meg lehetne akadályozni nemzettestvérek összeforrását. Né hány an, a kései ügyesek közül sietvemegpróbálták, hogy a Kultúrális Tanács felhívásához csatlakozva azáltal tegyenek bizonyságot magyarságukról, hogy akkor tagadták meg a rádiót, amikor már késő, — ez azonban már csak elkésett hangja volt annak az elemi orkánnak, amely a tudatos magyarellenességért elsöpréssel fizetett. A pozsonyi s kassai rádiók magyar nyelven hirdettek ugyan úgynevezett kultúrát, de ennek íze, zamata sohasem volt magyar. Hogy mennyire nem gondolkoztak magyarul a »kisebbségi« rádió szoedem és vörös urai, arra csak egyetlenegy kis példát hozunk föl. Egy szlovákiai kultúrmunkás kéziratában előfordult ez a mondat: » ... Lévén kisebbségi magyarok, gondolkodásuk módja más«. A rádiócenzor megdöbbent. A Névén« szón döbbent meg. Gyorsan olvasta a szöveget irodájának mélyében s a Névén« helyett azt hitte, hogy ez a városnév áll a szövegben tulajdonképen: »Léván«. A szlovákiai városnevek magyar helyesírásától pedig mentse a pozsonyi rádiót a csehek Teremtője! Istenkisértés, mit meg nem engednek maguknak a szlovákiai magyar írók: Komárno helyett mindenképen Komárom-hoz ragaszkodnak, Dunajská-Streda helyett Dunaszer'tfahelyet írnak s ha ez így tart,1— Uránt, bocsáss meg a magyar tévelygőknek, — a széni Bratislava helyett is Pozsonyt fognak követelni. Nehogy ilyenre sor kerüljön, még idejében le kell törni ezeket a szélsőséges magyar nacionalistákat s az ártatlan Névén« szócskát, »Lévánknak értve, kijavították »Levicén«-re. A mondatnak így teljesen más értelme volt, sőt, a szöveg érthetetlenné vált: Levicén a kisebbségi magyarok gondolkodásmódja más«. Eleget tettek a centralista csehszlovák állami eszmének. S ha a mondatot így olvassuk, az értelme is megváltozik, olyanformára, ahogy Prága éppen szerette volna. Mit nem tesz, ha a rádiócenzor az igét összetéveszti a városnévvel! volt ez a sziget, erdő, nád, vízerek A nagyérdemű közönség szíves tudomására hozzuk, hogy a volt Dala üzlet helyén 319 ff CIKIA“ cipö3cere§kedeliifei r. é. csaknem cipő és harisnya üzletet létesítettünk. Szives támogatást kér „CIKTA“ cipőkereskedelmi r. t. üzletvezetője János. Apróságok a nagy napokból Nem fognak éhezni
