Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-05 / 45. szám
6. od.1. KOM AROM1 LAPOK_________________________________________1938. november 6. HÍREK — Megszólaltak a harangok... Szombaton délelőtt tíz órakor megszólaltak Komárom összes harangjai s vidáman csilingelték, vagy komoly fönséggel zúgták azt a nagy, nagy örömet, amely minden magyar ember szívét eltölti ezekben a nagyszerű napokban. Komáromban és Dunaszerdahelyen, Helényben s Kassán, Munkácson és Jolsván és Kecskeméten, Debrecenben, a bakonyi falvakban s a Mátra alján, Budán és Pesten, Tisza mentén s Sajó völgyében, mindenütt, ahol magyar a szó s szabad a magyar gondolat: a harangok hirdették a megújulást, a testvéri egybekapcsolódást, a felszabadulást. Szombaton délelőtt Doborgaznál, a Csilizközben átlépték a virágos honvédek a trianoni határt s tízmillió ember keze kulcsolódott össze hálaadó imára. S még ötmillió testvér gondolt ránk a határokon kívül, vágyakozó reménységgel. Gondolatunk, bíztató szavunk üzenetéi vigyék el a harangok hozzájuk is! — Istentiszteletek rendje a komáromi protestáns templomokban. A november 6-iki, vasárnapi református és evangélikus istentiszteletek rendje a komáromi egyházakban a következőkép változik meg: mindkét templomban a vasárnapi istentisztelet reggel 8 órakor kezdődik. Este 6 órakor hálaadó nagy istentisztelet. Hétfőn reggel 9 órakor ugyancsak hálaadó istentisztelet lesz. — Uj építész. Broczky Béla városi műszaki tisztviselő, Broczky István építészmester kiváló képzettségű fia, az építészeti szakvizsgát sikerrel letette. — Szigorú szesztilalom, ma, vasárnap déli 12 óráig. A komáromi járási hivatal szigorú intézkedést bocsátott ki szombaton, november 5-én. A rendelet értelmében tilos szeszes italokat árulni szombaton délután 3 órától vasárnap déli 12 óráig. A szesztilalom áthágóit az illetékes hatóságok fogják büntetni. — Uj orvos Komáromban. MUDr. ifj. Mezey János, mint szülész és nőgyógyász .szakorvos Komáromban, Deák Ferenc ucca 7. szám alatt rendeléseit megkezdte. — A Körmöcbányáról Komáromba, Dr. Várad! helyébe áthelyezett Dr, Sterner Arlur közjegyző működését megkezdte. (Megyeház utca 16. Heer inslalatör háza, telefon 100.) A Jókai Egyesüld felszabadulási ünnepsége A Jókai Egyesület annak örömére, hogy Komáromot s a magyarlakta felvidék nagyrészét az anyaország* hoz visszacsatolták, felszabadulási örömünnepet rendez a Kultúrpalotában november 13-án, jövő vasárnap este 6 órai kezdettel. Műsor: 1. Magyar Hiszekegy. Énekli a ko* máromi Koszorús Dalegyesület Schmidt Viktor karnagy vezeté* sével. 2. Dr. Szíjj Ferenc egyesületi elnök megnyitó beszéde. 3. Sendlein János zongoraszáma: Liszt XV. rapszódiája. 4. Dr. Borka Géza „Felszabadulás“ cimü ódáját szavalja Szíjj Margit. 5. Himnusz. Énekli a Dalegyesület. 6. Dr. Hajdú Lukács ünnepi be* széde. 7. Arany: „Rendületlenül“ című versét szavalja Takács Géza. 8. Szózat. Énekli a Dalegyesület. * Az ünnepségre a Jókai Egyesület minden magyar embert meghív. — Belépődíj 3 korona, diákoknak 1 korona. — A tiszta jövedelmet az Egyesület magyar jótékony célra fordítja. — Basilides Báriumé tragédiája. Budapestről jelentik: Basilides Barnának, az igen tehetséges s Komáromban is sokáig élt festőművésznek családjában újabb tragikus gyászeset történt. Basilides Barna felesége, Szentimrey Teréz iparművésznő szerdán délután tátra-uccai lakásában megmérgezte magát. Mire rátaláltak, halott volt. Tettének oka ismeretlen, búcsúlevelet nem hagyott hátra. A tehetséges, Komáromban is ismert, igen népszerű iparművészhő mindössze harminc éves volt: élete virágjában, művészi képességének teljében hagyta itt hozzátartozóit. A Basilides-családban rövid időn belül ez a második gyászeset, néhány héttel ezelőtt hunyt el Budapesten özvegy Basilides Barnáné, a művész édesanyja. Mivel lehetetlen volt minden kedves ismerősünktől és kedves vevőnktől búcsút venni, ezúton köszönjük meg szereteliikel és szives támogatásukat. Felejthetetlen marad nekünk ez a kedves, becsületes nép, mely nekünk oly sok éven keresztül otthont nypjtotl. Láska Teofil cs neje. — Orvosi hír. Dr. Gross Károly Thaly Kálmán u. 10. y. alatt rendelését újból megkezdte. — Házasság. Krausz Miklós, a königinhofi mech. szövőgyár igazgatója házasságot kötött Herbig Grete úrleánnyal. M. k. é. h. Komáromi Horlhy-nóta (1938) (Dallama: Kossuth Lajos azt üzente...) Horthy Miklós azt üzente: Útban van a regimentje. Holnap itt lesz már minálunk, S mind egy szálig hozzá állunk. Éljen a haza! Nótás lesz a Klapka vára: »Fel vitézek a csatára!« S új nóta is zendül itten, Cseh zsebrákok mars ki innen!... Éljen a haza! Drága hazánk, Magyarország, Mennyi sebtől vérzik orcád! De most Horthy katonája Minden bajod kikúrálja! Éljen a haza! Horthy Miklós nehezen vár, Pozsony, Léva, Kassa, Ungvár. Lobogónkat tűzd ki itten, Megáld érte az Üristen... Éljen a haza! * A jó Isten szeret minket, Letörülte könnyeinket... Sorvad már itt a cseh világ, Pusztuljon is mihamarább!... Éljen a haza! Komáromi Tárogató. Érdekes eset. A mama belép a gyermekszobába és csodálkozva látja, hogy ötéves Zsuzsikája két tömzsi tenyerébe fogja fejecskéjét. Nagyon töri valamin. — Mi az Zsuzsi? — kérdi tőle. — Mit csinálsz? — Valami nagyon érdekes dolgon gondolkozom feleli Zsuzsi. — Mi az az érdekes dolog? — Hát, ugye, mama, te Pozsonyban születtél? — Igen, kislányom. — És ugy-e, papa Érsekújváron született? — Úgy van. — Na! És én, ugy-e, Kassán születtem ? — Kassán születtél, Zsuzsikám. Zsuzsika széttárta karjait: — Na látod! Hát nem érdekes dolog, hogy mi hárman mégis ilyen szépen összetalálkoztunk? Régi jó világ k Ki ne emlegette volna valaha? És ki nem tudta meg egy kis utánjárás, régi könyvekben való kutatás után, hogy bizony ez a régi jó világ — nem is volt olyan nagyon jó. A híre az igen, az jó, de ő maga? A nőknek különösen nem volt nagyon jó, ez a régi és sokat emlegetett, visszasírt világ. Se kényelem, se szabadság, se csillogás, szórakozás tekintetében nem nyújtott a régi jó világ sokat a nőknek. Sport, rendszeres utazás, dicsőséget adó pályák, mind ismeretlen területek voltak a régi századok női előtt. A háziasszonyi munkakörre és a feleségi és anyai kötelességekre nevelték őket. Kertészkedtek, főztek, s ha háborús idők jártak, akkor a harcban lévő férj, vagy atya helyeit ők viselték gondját a gazdaságnak is. Nem egy esetben olyan birtokoknak, melyek sok faluból, szántóföldből, szőlőből, malomból, sok jószágból álltak. Győzködtek a jobbágyokkal, tiszttartókkal, udvari emberekkel és a saját gyermekeikkel. Nem egyszer a békés otthonukra törő ellenséggel. A magyar történelem egyik legs í .nősebb kora, a XVI. zsázad a pompás magyar nőknek egész sorát tudja felmutatni, akik kitűnő háziasszonyok, jó feleségek, anyák és ha kellett, fegyvert fogó bátor várvédők is voltak, kik javaik és családjuk védelmében a a rájuktörő ellenséggel, törökkel, német zsoldosokkal is szembeszálltak. Életük ott indult a szüleik mellett és rendszeresen olt folytatódott valamelyik rokonasszony fészkében, ahol sok más úrileánykával együtt, mintegy nevelőben voltak. Varrni, főzni, kertészkedni tanultak, na meg betűvetést, latin szót és néha egy kis muzsikát, citerapengetést is,, meg éneklést, lovonülést, solymászásl. A táncról nem is szólva, mert azt tanulás nélkül is megtanulták. S ugyancsak gyakorolták az arra való alkalmakkor, nevezetesen lakodalmak és farsangolás idején. Farsang akkor is egyszer volt minden esztendőben, akárcsak manapság, hol kiadósabban, hol szőkébb időre fogva. De lakodalom?! Az valahogy sűrűbben fordult elő. Az egy-egv várban összegyülekezett nemes kisaszszouy és nemes úrfi nem hiába élt egymás közelében sok éven keresztül. Megkedvelte egymást, megszerette és a gyermeki évek pajtási érzelmei után a szerelem fonalán fűződtek össze. Ilyenkor pedig mit lehetett egyebet tenni, mint házasságot kölni. Állásra, kinevezésre, mint a mai világban van, akkor régen nem kellett várni. Ha a szülők beleegyeztek a házasságba, akkor régen nem kellett várni. Ha a szülők beleegyeztek a házasságba, akkor már jöhetett a pap és kezdődhetett a lakodalom. S utána az ifjú férj vitte az asszonyát haza, a saját várába, saját birtokára. Igaz, hogy a gyors házasságkötések után nem mindig volt öröm az ifjú asszony élete. Sokszor nagyon is gyorsan belekeveredett az üröm keserű íze a mézeshetek boldogságába. A fiatal férjnek hadba kellett vonulni, onnan pedig nem szaladhatott haza csak úgy hirtelen, mert megejtette a vágyakozás szerelmes aszszonya után. Várni kellett, míg elérkezett az aratás ideje, vagy hidegre fordult az idő, és szünetelt a harc. Az akkori századok asszonyai bizony sokai voltak férj nélkül. S mert posta, telefon, gyorsvonat, meg autó még gondolatban sem volt, hát ugyancsak próbára tevődött a türelmük. Néha bizony a szerelmük is. Az egyedüllétet aztán valamivel el kellett űzni. Pompás eszköz volt rá a sok munka. Tavaszkor, nyáron és ősekor a kert volt az a mentsvár, ahol a férje után búsuló, vágyakozó asszony a türelmetlenségét levezethette. No, de voltaic is ez időben olyan kertek Magyarországon, hogy a bennük termő tavaszi zöldségfélék és ízes gyümölcsök híre még külső országokba is eljutott. A császári udvar asztalain gyakran pompázott magyar gyümölcs és főzelékféle (spárga, káposztaféle és egyéb). A magyar főúri asszonyok kedves kötelességüknek tartották, hogy termésük javából és a legkorábbi érésből küldjenek a császárnak. Bécsbe, Prágába, nem egyszer Brüsszelbe is kocogtak a magyar nemesasszonyok külküldötte szekerek, hogy dinnyét, zöldséget, jó bort vigyenek a császári család tagjainak. S a finom harapnivaló mellé szíves sorokat is mellékeltek. így Balthványné Bánffy Kata — a szellemességéről híres nagyaszszonv — ugyancsak sűrűn levelezgetelt a császárnéval, II. Miksa nejével, a spanyol Máriával. Kata asszony gyümölcsöt küldözget a császárnénak, az meg oltóágakat Bánffy Katának. Ruhákban és sportteljesítményekben való versengés helyett a kertészkedés terén volt nagy versengés. Ki tud legkorábban szép gyümölcsöket termelni. S ki tudja a korai termést a leggyorsabban a császár elé juttatni. Mi a legendás »Blue Bird« versenyautó száguldása és rckordteljesítménve ahhoz a győzelemhez, melyet egyegy gyümölccsel megrakott szekérnek a császári udvarba való befutása jelentett! A győztes nemesasszony így elnyervén a »pályát«, egy egész éven keresztül büszkélkedhetett sikerével. És büszkélkedett is. Megesik, hogy a Bécsbc indított gyümölcs- vagy borküldemény nem történik, csupán a pálya«-nyerés érdekében, hanem van annak kis érdek-háttere. Például Balassa Zsigmondné őkegyelme, mikor megözvegyül és a miskolciak kapálódzni kezdenek az ő asszonyi kormányzása ellen, akkor abban a viszálykodásban, mely közle és a városbeliek között kitör, Ferdinánd császár fiának, Miksának a pártfogását igyekszik megnyerni és hogy ne legyen száraz a pártfogás-kérés, felkükl Bécsbc Miksának egy bordó fehérbort és egy hordó vörösbort, de olyant, amilyenhez hasonló illatos, felséges bort a bécsi udvarnál még nem ittak. A levél végén pedig azt írja Balassáné Miksának: »...én fenséged érdekében mindenre készen állok. Támogasson tehát tovább is kegyes szemeivel s ha bor kell, csak parancsoljon, én azonnal küldöm!« A kérésnek, lazaz a bornak meg is volt a foganatja, Miksa felvilágosította atyját, Ferdinánd császárt, mégpedig olyképpen, hogy a miskolciaknak a császár aztán meghagyja, hogy »engedelmeskedjenek úrnőjüknek s haszontalan panaszokkal ne alkalmatlankodjanak Bécsben«. Ajándék-küldemények, levelek, kérések elég gyakran érkeznek a magyar asszonyoktól a császári udvarba. ők maguk azonban nem nagyon sűrűn fordulnak meg benne. Először nem oly egyszerű a Bécsbe utazás a régi világba, mint a mai, vasútvonalaktól keresztül-kasul hálózott modern időkben. Férfiember még csak nekibátorodott a császár városáig. De asszonyféle jobban tette, ha nem kísértette az Istent. Bizony, még el is rabolhatták és eladhatták rabnőnek. De egyéb mindenféle borzasztóság is történhetett vele. A nagy otthonmaradásoknak azonban volt még egyéb oka is, nemcsak az óvatosság. A kis ruhatárral rendelkező nők vigasztalódhatnak, ha e másik okot olvassák. Az volt a másik ok, hogy a magyar asszonyoknak nem igen volt parádés felvonulásokhoz illő ruhájuk. Míg a többi országokban ugyancsak páváskodnak, cicomázták magukat a nők, addig a magyar nemesasszonyok szerényen öltözködtek. Az 1563. évi koronázásra Ferdinánd és Miksa királyok Batthyány Ferenc állal felszólítják a magyar urakat, hogy hozzák el a koronázási ünnepségekre a feleségeiket. De Batthyány rögtön megfelel, hogy: »Egész Magyarországon legföljebb négy főasszony akad, aki a koronázáson megjelenhetnék*. Kettőnek a megjelenését szíves előzékenységgel azonnal megígéri. Az egyik a saját felesége, a másik Nádasdy Tamásné. Az udvarnál való megjelenéshez fényes pompa kell és az a XVI. század magyar asszonyainál hiányzott. A régi magyar asszonyok része nem a szórakozás, pihenés volt, hanem a munka, gond, és nem egyszer a harc. Életük legnagyobb részét egy helyen töltötték. Sokat voltak egyedül. Mai viszonylatban nem voltak nagyon messze távollevő férjeiktől, de olyan nehezen tudtak velük érintkezni, tőlük hírt kapni, vagy nekik hírt küldeni, mintha világrészek lettek volna közöttük.
