Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-05 / 45. szám
4 oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. november 6. A kiszabadult komáromi politikai foglyok köszöneté Hogyan kell „eredményesen“ kiüríteni? Mindent vittek! — a jelszó beigazolódott. — A katonai s polgári hatóságok fáradhatatlan buzgalma a kaszárnyák, irodahelyiségek s gabonaraktárak „evakuálásában“. — Ha még egyideig maradnak: az aszfaltot is elviszik. A télen lesz három esztendeje, hogy fullasztó lidércnyomásként nehezedett Komárom város magyarsága lelkére az a kétségbeejtő tény, hogy a komáromiak közül egymásután tartóztatott le a cseh* szlovák hdóság harminc egyént, akiket Magyarország javára történt kémkedéssel vádoltak. A tárgyalások zárt ajtók mö* gö‘f folytak, a védőügyvédet is a cseh* szlovák hatalom által kijelölt ügyvédek közül volt szabad választani a szerencsét* leneknek. Nemcsak a letartóztatottak, de a hozzátartozóik is szigorú titoktartásra voltak kötelezve a nagyközönséggel együtt. Szerencsétlen véreinkről nem volt szabad beszélni. E csehszlovák cenzúra legszo* rosabb bilincsekbe verte a sajtói, lapunk* ban nem lehetett erről az ügyről írnunk. A vádlottak védekezése olyan szűk térre volt szorítva, hogy amivel valakit vádol* tak, azt a hatalom bebizonyítotfnak is vette. Előbb Komáromban, majd Pozsony* ban folytak a titokzatos tárgyalások és az ítéletek rettenetes szigorúak voltak. Ha* lálos Ítéletet ugyan nem hoztak, de élet* fogytiglani fegyházbüntetést igen. Már két fórum meghozta az Ítéletet minden váltó* zás, enyhítés nélkül, hátra volt még a harmadik fórum, amelynek ítélete se lett volna enyhébb és szegény véreinkre a legrettenetesebb sors várt. A husvéfelőíii Benes*féle amnesztiában reménykedtek a vádlottak és hozzátartozóik, de a cseh* szlovák hatalom nem ismert irgalmat a a magyarság iránt, egy vádlott se része* sült kegyelemben. Az örökkévalóság homokóráján pereg* lek a szemek, a helyzet reménytelen volt, amikor, mint a beborult égen hirte* len meghasad a felhőréteg és kacagó napsugár hinti le áldott sugarait az elszo* morodoti földre, a magyar feltámadás virradt ránk és a két ország közötti kö* vetélések közé tartozott a magyar politi* kai foglyok azonnali szabadon bocsájtása. Ez megtörtént. Komárom valóságos dia* dalmenetben fogadta őket és sírva ölel* lék keblükre a hozzátartozók elveszettnek hitt kedveseiket. Most két köszönetnyilvánítást hoztak be hozzánk, amelyeket itt közlünk a leg* nagyobb készséggel. Nemsokára majd többet is elmondanak e lapok hasábjain, a 32 hónap szenvedéseit. Itt adjuk a köszönetnyilvánításukat: I. Alulírott komáromi politikai foglyok mélységes hálával mondanak köszönetét Komárom város lelkes közönségének ha* zaérkezésük alkalmával úgy az állomáson megrendezett fogadtatás, valamint bevo* nulásuk útvonalán velük szemben nyíl* vánított lelkes fogadtatásért. Egyetemleges köszönetünk első szava kell, hogy Dr. Lestár István, szentszéki tanácsos, plébános úrhoz szóljon, aki meggyötört sziveinknek végtelenül jóleső lelkes ma* gyár szavakkal tolmácsolta szeretteinknek, ismerőseinknek s általában az egész vá* ros közönségének irántunk táplált érzel* meit. ölökre hálás szivünk sose feledi el a magyar államférfiak gondoskodását ró* lünk, akik a második honfoglaló küzdelem ezer gondja között se feledkeztek meg rólunk és követelték szabadonbocsátásun* kát. A Magyarok Istene áldja meg őket! Zalezsák József, Puhr Tivadar, Dré* lieh Rezső, Nagy Gábor, Kiss József, Németh Károly, Bihary László, Ifj. Woj* tow'cz Richard, Patkány András, Zale* zsák Viktor, özv. Langschádl Paulina, Zalezsák Józsefné, Salamon Zsigmondné, Téglás Józsefné, Szaday Mária, Téglás József, Juhász József, Lehner György, Lében Ödön, Szaday László, Szaday Zoltán, Strobel Andor. n. Köszönetnyilvánítás. 32 hónap keserves gyötrődése és szenvedéseinek színhelyéről történt kiszabadulásom után szivem min* den melegével azokhoz fordulok mély* égés köszönetét rebegve, akik haza* érkezésem napján személyesen fejezték ki úgy az én csekély személyem, valamint drága jó szüleim iránt érzett baráti ér* zelmeiket, jókívánságaikat és szerencsés szabadulásom fölötti igaz örömüket. Soha el nem múló hálával gondolok mindazokra, akik nekem ezt a napot szives figyelmük* kel örömteli ünnepnappá varázsolták. A jó Isten fizessen meg ezért mindenkinek! Ifj. Wojiovicz Richárd EVAKUÁLÁS !« A szó végigrezget t a város oh 5 végig rezgeti mindenhol, álról most a magyarság húszéves vágya indul teljesedésbe; végigszáguldoll egész Dél- Sziovákián. Kiüríteni mindent, mindent, kaszárnyát, erődítményt éppenúgy, mint hivatali helyiséget, törvényszéket s gabonarak tárat. Már a komáromi tárgyalások napján is felhangzott a komáromi őslakosság panaszos kórusa: Mid-dent visz-nek, min-denl visznek ... s a találó jelszó első fizetsége az volt, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter eltávozása után megverték, összevissza gumibotozták a nádor-uccai járókelőket s mindazokat, akiknek csak az volt a bűnük, hogy vissza szereltek volna csatlakozni a magyar Édeshazához. I)e vittek is mindent valóban, minden megmozgathatok Hetek óla százával érkeztek üres tehergépkocsik, lovasszekerek a városba s indultak észak felé vissza, erősen (elcsomagolva. Kiürítettek! A kiürítés a hagyományos cseh -szokás és erkölcsiség szellemében ment végbe, olyan alaposan, olyan szakszerűen, olyan bosszúszomjasan, hogy soha még legyőzött nép s szétszélcsztett sereg ilyen hatalmas zsákmánnyal nem távozott gyarmatról, mint most. MAR A KEZDET Jó VOLT, Tervszerűen hajtottak végre mindent, rögtön a kezdetnél sikerrel rajtoltak, — sportnyelven élve, — úgy megszervezték a kiürítést, hogy egy szép napon arra ébredtünk, ha nem vigyázunk saját holmijainkra, Tévedésből :< azokat is mind elviszik, hasonlatosan a románok 1919-es pesti zsákmányolásához. Először a katonai felszereléseket szállították el, végtelen kocsisorral, éjjel nappal, sőt, inkább éjjel, mint nappal. Hatalmas zörgéssel vittek minden elvihelőt, nem gondolva arra, hogy 1919-ben már mindent itt találtak, pontos leltárai vettek ál. Különös düh, fanatikus bosszúszomj hevítette a kiürítés véghezvivőit. A városban néhány nap alatt máris híre járt, hogy a kiürítést mimódon értelmezik a kivonulók. Úgy értelmezték, hogy először is elvittek minden megmozdílhalót a várból, a kaszárnyákból, az erődítményekből. Kegyetlen tervszerűséggel. Nemcsak az ágyakat, — háromezer katonai ágyat! — telték föl teherautókra, hanem az irodai berendezéseket, a fogasokat, az utolsó szögig. A konyhákat s a raktárakat, az istállók felszereléséi s az íróasztalokat. Az egész katonai kórházat, az utolsó valtacsomóig. (Noha ezt is berendezve kapták a háború után.) S mikor mindmindezzel készen voltak, következett a »részletesebb munka«. Kihúzták a szögeket a falból, a képek rámáit összeszedték, leszerelték a kilincseket, több mázsa kilincset csavartak le az ajtókról, — aztán kiemelték az ablakokat, levették az ajtókat, leverték a vakolatot a falakról, betörték az üvegeket. összetörték a kályhákat s a lámpákat. Végül gondosan, szakszerűen, kalapáccsal letörték a márványlépcsőt is a lisziipavillonban. Elvitték a pavilion vendéglőjének berendezését, a pultokat s a söröshordókat. A STEFANIK-SZOBOR BÚCSÚZIK. A következő napok a Stefanik-szobor elvitelével teltek el. A szobrot nagynehezen leemelték, a szobor talapzatát több tölténnyel felrobbantották, kiemelték a kincstári rózsákat, a virágokat eladták. Az Erzsébet szigeten összeszedték az összes fejszéket, ásókat, kapákat az otJakoktól s nem is szolgáltatták vissza, ellenben kivágták azokat a fákat, amelyek az erődmű körül voltak s azokat is eladták. Megvételre kínálták a Yághíd túlsó oldalán fekvő katonai deszkaházakat. Először 6000 koronái kértek érte, pénteken már 2500 korona volt az áruk. ígéretet teltek azonban arra, hogyha nem tudják eladni, akkor inkább felgyújtják, nehogy a piszkos magyarok; kezére jusson. A HIVATALOK IS MENNEK... Istenhozzádol mondtak az állami hivatalok is. De nemcsak a cseh s a szlovák nemzetiségű hivatalnokok mentek el, hanem velük együtt, — Isten tudja, hová, — a hivatalok minden felszerelése. Az akták s a titkos ügyiratok, a székiek s az írógépek, az íróasztalok s a tollszárak, még a szenesládák is talán. A törvényszékről minden írógépet elvittek, még azt is, amit itt találtak annakidején, elvitték a rendőrség felszerelését s elszármazott az adóhivatal nagyrésze is. (A magyarok bőséges áldásaitól kisérve.) Mindent vittek, mindent vittek .., BOLTOK ÉS GABONÁS ZSÁKOK. A kiürítés láza egyre erősebb lelt. A kincstári és állami felszerelések civileié illán következett azoknak az üzleteknek a kiürítése, amelyek érzelmileg s anyagilag túlságosan közel állottak a republika szív élre z. A Szlovák Kulturház könyvesboltja volt az első, amely összecsomagolt, a kultúrházat a Leitersdorfer-oég vette meg. (Annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a ház továbbra is kulturcélokal fog szolgálni!) Elmentek a szlovák kisebbségi« iskolák. (Milyen ironikus ebben a vonatkozásban ez a szó!) És vinni kezdték a gabonát, a jó csallóközi búzát, tonnaszámru, vagyonostól, kérdés nélkül, folytonfolyvást. Voltunk cukor nélkül, só és dohány híjján. Elvitték a háziállatainkat, lovainkat, autóinkat s a jelek szerint vagy nagyon nehezen kapjuk vissza, vagy pedig, ha vissza is kapjuk, olyan rossz állapotban, hogy használni többet nem lehet. A komáromi autók most valahol Besztercebánya és Rózsahegy között teljesítenek szolgálatot. Pénteken megszűnt a csomag s a pénzforgalom a postán, elbúcsúztak a cseh postások. A nyugdíjasok egyelőre nem kapták meg illetményeiket. Le akarták szerelni a telefonkészülékeket is, csak Fülöp Zsigmond városbíró erélyes fellépésére állottak el ettől. EGYÉNI EVAKUÁLÁSOK. A központilag s hatóságilag megszervezett kiürítés később határozottan egyénivé fajult. Őrmesterek kezdeményeztek magán-kiürítéseket s számtalanszor megtörtént, hogy az országúton egy-egy mázsa búzát gyorsan pénzzé leli a trénszekeret kisérő baka. A gimnáziumban például megjelent egy lovas közkatona, — nem mondjuk, hogy huszár, mert bemocskolnánk a szép huszár nevet, — s felszólította a tanári kart, hogy azonnal adjanak néhány üres tantermet, beszállásolás céljaira. Ezt természetesen megtagadták, már csak azért is, mert közkatonával nem szokás ilyen célból szóba állani. A katona szitkozódni kezdett, feljelentéssel fenyegetett s hogy gyorsabban jusson vissza a várba, szemlét tartott a diákok kerékpárjai fölött s a legjobbat elvitte azzal az Ígérettel, hogy nemsokára visszatér s akkor jaj lesz! Persze, nem tért vissza. A kerékpár szőrin-szálán eltűnt. Másnap a diákok véletlenül meglátták, amint a katona a Nádor — pardon, — Masaryk uccán végigkerekezik. Le akarták szállítani a gépről s visszakérték a gépet. Természetes, hogy a katona lépett föl támadólag a gyerekekkel szemben s a statáriumra hivatkozva kijelentette, hogy ha a diákok el nem áUanak követelésüktől. azonnal bíróság elé állítja őket. Azóta sem került elő többet a katona. De más hasonló eset is történt. Tudvalévő, hogy a volt katonai kórházat teljesen kifosztották s a nagy »evakuálás« után a kórház kapukulcsail egyszerűen felvitlék a városházára. A tűzoltóság s a magyar fiatalság egy része vette át az ügyek vezetését s a véletlenül otthagyott szenet igyekeztek megmenteni a város számára. Csakhogy ezt a szenet közben egy élelmes őrmester el akarta adni egy még élelmesebb komáromi vállalkozónak. A város főszámvevője olt tartózkodott éppen a katonai kórház udvarán s nem engedte meg a szén elvitelét. Az őrmester szuronyt tűzetett s fegyvert tülletcti. A magyar fiatalság erre sem ijedt meg, a főszámvevő a katonáktól írást kért. Az őrmester dühösen elment, még máig sem érkezeit vissza az írással. A szakasz hadnagy-parancsnoka, amikor megtudta, végeredményben itt egyéni, őrmesteri evakuálásról« van szó, bocsánatot kért. Hány ilyen eset történhetett meg a napokban! Hiszen sokkal rosszabb kimenetele lett annak az evakuálásnak, amelyet a Nádor uccai Fehér csemegeüzlelben vittek véghez: pénteken fényes délelőtt belöriék a boltajtót s kirabolták a kirakatot. így festett nálunk a »kiürítés«, az a kiürítés, amelynek első föltétele az, hogy »rendben s egészében visszaadni mindent ! Hír szerint, amikor Benes László ezredes, a volt komáromi helyörségparancsnok meglátta, hogy katonái milyen pusztítást végeztek a katonai épületekben, megrettenve klói: olt föl s kijeleld ette. hogy ilyen állapotban nem hajlandó átadni a várat. De vájjon mit igazíthattak volna helyre a várban most már? Éppen ideje, hogy a magyar sereg bejöjjön: ha még egy hétig itt van a republika evakuáló serege, még a komáromi aszfaltot is felszedik, sőt még magát a kiürítést is evakuálják... Fiiggönykclmék, kézimunka fonaiak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban Rafael iiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti Plargií ifliiiiiiiiiiiiitmiiiimiiiiiiiiKitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii cégnél ifiomáriio, V«fssr«»:; 9* «ätz UCCU 9.
