Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-09-24 / 39. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza ötvenkilencedik évfolyam 39. szám Szombat, 1938. szeptember 24. Alapította: néhai TUBA JANOS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÄL GYULA Előfizetés: egész évre 50 Ki, fél-Felelös szerkesztő KALLAY ENDRE DR. évre 25 Kő, negyedévre 12.50 KŐ Külföldre egy évre 75 Kő Egyesszám ára 1 Kő Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZS1GMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkésztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Dr. Fegyelem a bizonytalanságban Csehszlovákia kormánga elfogadta az angol-francia határrendezéss javaslatot A prágai rádión hozta nyilvánosságra a kormány elhatározását lemondok a Hodzsa-kormáng Sirovy hadseregparancsnok kormánya Sorsdöntő órákat élünk. A katlan forr s a bug'yogó lé mindég újabb és újabb darabokat dob a felszínre, hogy a következő pillanatban ismét magá­val ragadja őket a fenékre. A helyzet bizonytalan, állandóan változó. Ami­re az elébb még esküdni mertünk vol­na, a következő órában már a múlté. A jó Istenen kívül senki sem tudja, mi újat hoz a holnap, a következő óra, vagy akár a következő pere. Az ilyen abszolút bizonytalanság­ban az a helyzet ura, akinek fegyel­mezettek az idegei, helyén van a szí­ve, nyugodtan működik az agya, akit nem ragad el a meggondolatlanság. Az itt élő magyar nép eddig ilyen­nek bizonyult. Imponáló fölénnyel vette tudomásul a rendelkezéseket, amelyek pedig alkalmasak leitek vol­na arra, hogy kihozzák hagyományos sodrából, nem zavarta ősi nyugodtsá­gát a határátkelés átmeneti korlátozá­sa, nem billentette ki egyensúlyából a bankbetétek kifizetésének megszo­rítása, — igaz, hogy ott neki csak adóssága van, — nem kapaitn cl a sok lázas tevékenység, sürgős csoma­golás és nagy képűségek. Végezte min­dennapi munkáját csak úgy, mint inaskor, nyugodtan tért pihenőre, jó étvággyal fogyasztóija el szerény táp­lálékát. Majd elintézik az ő dolgukat azok, akik arra vállalkoztak, akikben mindig bízott, akikre nyugodtan rá­bízta sorsát. Az utóbbi egy két napon azonban mintha elszakadt volna a kötélideg­zet, elfogyott volna a csodálatos tü­relem, csordultig telt volna a pohár,­­Sürgős és nagyobb arányú bevásárlá­sok a tehetősek részéről, áremelés és egyéb külső tünetekben jelentkezett ez. A feszültség közepette azon sem lehelne csodálkozni, ha az évek óta elfojtott vágy, az éveken keresztül el­tűrt bánásmód kiváltotta volna eze­ket a rendellenességeket a legnyu­godtabb Miiekből is. Húsz év hosszú idő, de különösen hosszú a kisebbség kenyerén eltöltött húsz esztendő. Mi azonban mégis azi hisszük, hogy ez csak látszat, csak idegen eredetű tünet, amelyhez a magyar léleknek kevés köze van. A lázas bevásárlás nem a ieszegényedélt magyar nép ré­széről nyilvánult meg, s akik mégis beleestek, csak majmolták a beijed­teket, az úgynevezett előrelátókat. A? áremelés viszont mindig velejárója a nagy keresletnek s ha nem lépi át a jogos és indokolt határokat, termé­szetes közgazdasági jelenség. Ami pe­dig a többi rendellenességet illeti, a körülmények arra engednek következ­tetni, hogy azsán provokatőrökkel van dolgunk, akiknek érdekükben áll, hogy a magyarságot dezavuálják és így szigorúbb fellépés szükségességét indokolják a magyarsággal szemben. A magyar népnek nincs szüksége ki­lengésekre. Stibrny írja egyik vezér­cikkében, hogy a nemzetnek bátor­ságra van szüksége, hogy meghallgas­sa az igazságot. A magyar nép bátran tekint az igazság elé, hiszen húsz év óta mást sem tesz, mint igazságot kö­vetel és hisz a történelmi erők igaz­ságában. A húsz év alatt állandóan hangoztatta, hagy békés úton küzd jogaiért, inert tudatában volt annak, hogy az Igazságot megölni nem le­het, csak clkábítani, amely kábullság­­ból egyszer egészen biztosan felébred. Komárom, szeptember 23. Három napi idegfeszítő drámai ta­nácskozás után szerdán, szeptember 21-én este nyolc órakor a prágai rá­dión közzétette a csehszlovák kor­mány, hogy elfogadja az angol-francia javaslatot, amely Csehszlovákia új határrende­zésére vonatkozik, s mely a szudétanémetek és a többi nemzetiségek által lakott területeknek az illető nemzetiség anyaországához való csatolását mondja ki. A prágai várban tartott, úgyszólván szakadatlan Jázas tárgyalásokat tud­valévőén a Londonban összeüli an­gol-francia tárgyalás idézte elő, amely tárgyaláson Nagy brit a írnia és Fran­ciaország kormányainak elnökei és külügyminiszterei beszélték meg a csehszlovákiai nemzetiségi kérdést és állapodlak meg abban a javaslatban, amely a hónapok óta vajúdó kérdés ra­dikális megoldását egyedül az új területrendezésben találja célrave­zetőnek. Daladier francia miniszterelnök és Bonnet francia külügyminiszter va­sárnap délelőtt érkeztek Londonba, ahol azonnal megkezdték a tanácsko­zást Chamberlain miniszterelnöknél. A brit miniszterelnök pontosan tájé­koztatta a két kormányt Hitler: né­met birodalmi kancellár szándékairól és a minisztereknek délután nyit a t­­kozniok kellett arról, hogy milyen ál­láspontot foglalnak el a szudétanémet területek német annexiójára vonatkozó német követelésekkel kapcsolatban. A francia államférfiak az angol kor­mány tagjaival késő éjjelig tárgyal­tak és a népszavazást elejtették, ehe­lyett a következő tervezetet dolgoz­ták ki, mint javaslatot: 1. Mindazokat a területeket, ame­lyekben a legutóbbi csehszlovákiai községi választásnál Henlein pártja több mint 75 százalékot kapott, Né­metországhoz csatolják. 2. Ahol Henlein szavazatai az 50— 75 százalék között mozognak, Cseh­szlovákiánál maradnak és önkor­mányzatot kapnak. 3. A lehetőleg kedvező határok meg­vonása érdekében a nagyhatalmak in­tézkednek a megmaradt más nemze­tiségű lakosság kicseréléséről. 4. Ezt a szabályozást a szomszédok és a négy nyugati nagyhatalom ga­rantálása mellett hajtják végre. 5. Ugyanilyen megoldás történik a lengyel és magyar kisebbségi vidéken is. Ez a biztos hit adott erőt a magyar népnek, hogy húsz éven keresztül tűr­jön, tisztelje a törvényeket, fizessen adót, adjon katonát. Ez a szent hite ad neki önuralmat és fegyelmezett lel­ket ezekben a válságos órákban is, ezért győzi le vágyait, indulatait, szen­vedélyeit. A magyar nép bízik vezé-Ezt a javaslatot letárgyalták az an­gol és francia minisztertanácsok, s Prágában a várban Benes dr. köz­­társasági elnök elnöklése mellett tar­tottak kabinettanácsot hétfőn, amikor megfogalmazták a kormány válaszát a két nyugati nagyhatalom javaslatára. Ezzel a válasszal, mivel abban a cseh­szlovák kormány a javaslat elfogadá­sát bizonyos feltételekhez kötötte, az angol és francia kormány nem volt megelégedve, s újabb demarsot nyúj­tottak át Prágában, melyben határo­zóit válaszadásra hívták fel a kor­mányt. Az éjjel 2 órakor átnyújtott demars­­ra újra összeült a kormánytanács és még egyszer megtárgyalta a helyzetet és a javaslatot. A kormány tagjainak nagyobb része a békés megoldás mel­lett foglalt állást, ami azután hosszas, több órás tanácskozás után döntésre vezetett. Kedden délután már el volt terjedve a hír, hogy a csehszlovák Szerdán este Vavrecska Hugó pro­paganda miniszter a prágai rádióban beszédet mondott, melyben bejelen­tette a kormány elhatározását. Be­szédében többek között a következő­ket mondotta: — A háború utáni években baráta­ink segítségére voltunk kénytelenek bízni magunkat. Sajnos, mikor a legsúlyosabb gond neheze­dett ránk és amikor erőszak fenye­getett bennünket, kitűnt, hogy az európai válság olyan jellegű, hogy barátaink azt tanácsolják: váltsuk meg a békét és nyugalmat enged­ményekkel és áldozatokkal, mert ők nem siethetnek segítségünkre. Mivel a béke megsemmisítésének és államunk fclbomlasztásának ve­szélye fenyegetett, az angol és fran­cia kormányok figyelmeztettek ben­nünket erre a veszélyre és tekinté­lyük egész súlyával sürgették, hogy területi engedményekkel hazánk és nemzetünk veszélyeztetett nyugal­mát és biztonságát a maga területé­re kell korlátoznunk. — Amikor ez a két nagyhatalom elénk terjesztette ezt a javaslatot, azt bizonygatta, hogy egyedül ezzel az ál­dozattal lehet megmenteni a csehszlo­vák nemzet önállóságát, amelyet oly súlyos veszély fenyegetett. A propagandaügyi miniszter ezután kifejtette, hogy reiben, akik most is kiáltványban biz­tosítják őt védelmükről, s akik nem szűnnek meg őrködni fölötte és érte, csak érte dolgozni. A magyar népnek pedig nincs oka arra, hogy e szavak őszinteségében kételkedjék. Bízik te­hát rendületlenül és fegyelmezetten, ahogy azt tőle megkívánják. kormány elfogadta a javaslatot, ez azonban nem fedte a valóságot. Újabb lázas tárgyalások következtek, ame­lyeket szerdán fejeztek be azzal, hogy minden lehetőséget megfontolva, Csehszlovákia megmentése céljából egyedül az a megoldás mutatkozott megfelelőnek, hogy az angol-francia javaslatot elfogadták. Csehszlovákiának ezekben a drá­mai napokban arról kellett meggyő­ződnie, hogy háború esetén sem Franciaország, sem Szovjetoroszország nem nyújt segítséget Csehszlovákiának, már pedig Németország abban az eset­ben, ha a szudétanémet kérdés megoldásánál nem teljesítik köve­telését, kész erőszakot alkalmazni, ezért a kormánynak arra az állás­pontra kellett helyezkednie, hogy Csehszlovákia életérdeke szempont­jából bele kell egyeznie a terület­­rendezésbe, a határrevizióba. Anglia és Franciaország elutasítot­ták a nemzetközi döntőbíróság be­vonását ebbe a kérdésbe és tudtára adták a csehszlovák kor­mánynak, hogy ez a megoldás nem hárítaná el a katasztrófát s Franciaország és Anglia nem tud­na semilyen segítséget sem nyújtani Németország támadásával széniben. — Mivel a szovjetköztársaság — folytatta a propagandaügyi minisz­ter — katonailag csupán Francia­­országgal avatkozott volna be a mi javunkra, Franciaország nélkül pe­dig csak abban az esetben, ha Né­metországot a Népszövetség támadó félnek minősíti, a háború olyan fe­nyegetően állott előttünk, hogy az nemcsak az állam eddigi te­rületi alapjait, hanem a cseh és szlo­vák nemzet létét is veszélyeztette vol­na. — A köztársasági elnök a kor­mánnyal egyetemben nein tehetett egyebet, mint elfogadta a két nagy­hatalom javaslatát a további eljárás alapjául. Semmi más nem maradt hátra, mi­vel itt állottunk egyedül — fejezte be rádióbeszédét a miniszter. Benes dr. köztársasági elnök beszéde a tömeghez. Nemsokára azután, hogy Vavrecska miniszter bejelentette a kormány el­határozását, Bencs Ede dr. köztársa­sági elnök rövid beszédet intézett ah­hoz a tömeghez, mely a rádión közöli drámai hatású hírre egybegyült a Hradzsin körül. — Meg akarom könnyíteni úgy a magam, mint a ti sziveteket — mon­dotta az elnök, — amely az utóbbi Vavrecska propaganda-miniszter jelentette be rádión a kormány elhatározását

Next

/
Thumbnails
Contents