Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-09-03 / 36. szám

1938. szeptember 3.

KOMAROMI LAPOK

Női táskák, retiküiök, irattáskák, bőröndök, kofferek, sportcikkek, vadász felszerelések, pénztárcák, kutya felszerelések és minden* nemű bőráruk

Halász

szakllzletben

Komirno, Kishíd ucca. |

írt a Komáromi Lapokba, melynek értékes munkatársa volt a háború előtt, tíz évig szerkesztette a Méhészeti Értesítő c. szaklapot is. Közgazdasági téren is elismerésreméltó tevékenységet fejlett ki. A Komáromvidéki Takarékpénztárnak választmányi és a Népbanknak íelügyelőbizottsági tagja volt sok éven ál. Mint egyházának hűséges fia, a legnagyobb készséggel állott évtizedeken keresztül rendelkezésére a helybeli református egyháznak, melynek elemi iskolás leánytanulóit sok éven át tanította fényes eredménnyel vallásra és az egyház kormányzásában mint presbiter vett élénk részt mindaddig, míg betegsége nem súlyosbodott.

Nyugalombavonulása után az iskolaszék és tanítótársai szép ünnepély keretében leplezték le bronzdombormű-képmását, melyet az igazgatói szobában helyeztek el.

A munka mindazon téréin, ahol tevékenykedett. lelkiismeretes és kötelességtudó odaadással fáradozott, amivel megbízták s amire vállalkozott, azt példás pontossággal végezte el. Mintaképe volt a becsületes munkásnak, a nemeslelkű magyar tanítónak s tiszteletreméltó példája a gondos családapának. A világháború súlyos áldozatot követelt tőle: két, nagy reményekre jogosító derék fiát vesztette el a becsület véres mezején, de mélységes fájdalmára szeretett hitvesével, szül Szombath Etelkával együtt a vallás vigasztaló erejében keresett megnyugvást. Ebben a nagy' fájdalmában az egész város osztozott akkor, amint most is, csendes elhunytéval Komárom egész magyar társadalma igaz részvéttel vette körül koporsóját. Áldásos munkálkodása nevét és emlékét sokáig megőrzi s nemcsak gyászbaborull hitvesének, nővérének és sógorának szívében él emléke, de élni fog tanítványai ezreinek és e város magyar társadalmának szívében is. Legyen áldott emlékezete!

F. Zs.

Meglepődve néztem rá, a hatalmas, szélesvállú alakra, akiről ugyan mindnyá* jan tudtuk, hogy furcsa lélek... de ta* Ián mégse ? !

— Hogyan, csodálkozol? — emelte fel a lámpát és a szoborra világított. Nézd csak az arcát.

Mert az arc, a szobor merev, állandó vonalú arca Károly nagybátyám arca volt I

Meglepően hasonlít mi ? — mutatóit önmagára. — Pedig nem mostanában készült, hanem nagyon*nagyon régen. Nem rólam mintázták, de én vagyok egészen én. Mintha csuhát is hordanék .. legalább úgy érzem. — Suttogóra vált a hangja. — Harminc esztendeje, hogy megtaláltam és ahogy múltak felettem az évek, mindig jobban és jobban kezdtem hasonlítani a szoborhoz ! ...

Elhallgatott. A lámpát nézegette ma* gasra emelte, néha ráfújt, hogy összelő* pörödött a láng.

— És, — folytatta, — tudom azt, ha elpusztul... akkor az én életem is lete* szí az ecsetet... Ebben a hónapban már másodszor történik vele valami, hát... de ne áruld el senkinek!

Ahogyan feljöttem a padlásra, úgy botorkáltam le: szappanbuborék módjára szálldogáló sárga karikákkal a szemem előtt, megroggyanó térdekkel.

... Másnap reggel, talán gyerekes ki* váncsiságból, fellopakodtam a padlásra. Uresea tátongott a láda és úgy, mint az éjjel, előtte feküdt a szobor. Feje, karja és az egyik lába letörve ... Alig fordultam meg, hogy meneküljek, kivá* gódott a tornác ajtaja és György apó iramodott a kert felé:

A dunáninneni református egyházkerület

magyarságának ünnepi találkozója

a farkasdi református napon.

Sörös Béla püspök ünneplése.

(Saját tudósítónktól.)

A dunáninneni református egyházkerület elnökségének vezetése mellett nagysikerű református napol rendezett augusztus 28. és 29-én a farkasdi szinmagyar református gyülekezet, melyen több, mint háromezer magyar református gyülekezett fel s azon képviselve volt az egyetemes egyház konventi elnöksége is. A reformátusok e lélekemelő testvéri találkozásán a helyi gyülekezet tagjain kívül nagy számban vettek részt a bécsi, alisláli, bátorkeszi, deáki, benkepatonyi, diósförgepatonyi, dunamocsi, csallóközaranyosi, ekecsi, érsekujvári, felsőgelléri, felsőszecsei, gúlái, hetényi, csicsói, hodosi, ipolypásztói, izsai. jókai, kiskálnai, kismányai, kissárói, komáromi, marcelházai, magyarsóki, nagymegyeri, nemesócsai, nyitrai, ógyallai, patasi, pozbai. pozsonyi, rétéi, szapi, szentpéteri és imelyi gyülekezetek tagjai és képviselői is.

A református napon részivé!! egyházi előkelőségek között ott voltak Sörös Béla püspök hitvesével, Szilassy Béla dr. kér. főgondnok, az egyetemes egyház konventi elnöke, Soós Károly kér. főjegyző-esperes, Czeglédy Pál esperes, Nagy Nándor egyházmegyei gondnok. Rácz Elemér, Fülöp Zsigmond, Salamon X. Ferenc kerületi íanácsbírák, Galambos Zoltán, Vágó Ede, Zsemlye Lajos, Papp József, Konta Károly kerületi képviselők, Füssy Kálmán szenátor, Czibor József kér. pénztáros, László Zsigmond kér. számvevő, Kur Géza, Mokos Kálmán, Galambos László, Sándor Benő, Dukon Béla, Acsay Lajos egyházmegyei íanácsbírák, Tárnok Gyula, Kiss János, Sedivy László, Nagy Sándor, Kelemen Kálmán, Tóth Kálmán, Kiss Gyula lelkészek, Baraenyhíti a reumás és neuralgikus fájdalmakat

— Fiatal úr, hé... nagyságos úr!

Bolond dolog volt, igaz, de így tör* lent és nem úgy, ahogy az öreg Balta* zár, a tisztiorvos megállapította. Igaz, egy szobor — csak egy szobor 1 — Nem mindig fogadható el a diagnózisnál! .. . de ha ez a tény és nem más, akkor el kell fogadni minden akadékoskodás nélkül.

III.

Mari zavart fel a gondolataimból, a kövér Marika, tálcával a tenyerén, hogy itt a vacsora, hosszú évek óta az első, amit nekem főzött. És a kis kerek asz* tálkára helyezett mindent, ahol Károly nagybátyámmal kártyáztam egy este, hu* szonegyezve, amikor odafent zaj támadt és valami lezuhant . . .

Nem szóltam se György apónak, se Márikának, de amikor éjfél felé haladt a nagymutató, fogtam a kézitáskámat és ki* léptem a házból. Mert ahogy múlt az idő: minden idegszálammal a padlást akartam látni, vájjon a lábak, a karok és a fej és az egész szobor olt van*e még? Minden idegszálammal kívántam ... és minden idegszálammal tiltakoztam a viszontlátás ellen .. . Nevetséges, de a kutyafáját, hátha rámhasonlít ? — lobbant fel ben* nem a kétség, a gyötrelem, babonás fél* lése az életemnek.

Úgy botorkáltam gyalogszerrel át az erdőn, merő sötétségben, amely éppen olyan voll, mint azon estén. Lépteimet visszaverték a fák: egy lépés, tíz, majd talán száz is! . . . Néha szünet támadt, előbb jött a dobbanás: megakadtak a léptek és mentem, de csend volt, csendbe merevedtek a fák.

így történt.

Farkasd, szeptember 2.

nyay Vince dr., Vásárhelyi Károly, Győrffy Lajos, Iván Károly, Iván Ferenc, Kató István és sokan mások.

V püspök ünnepélyes fogadása.

Sörös Béla ref. püspök szombaton délután érkezett meg Farkasdra, melynek vasúti állomásán többszáz főnyi közönség jelent meg a püspök fogadására. A püspököt leírhatatlan lelkesedés fogadta s percekig tartott az éljenzés, amikor Pap K. Árpád kér. tanácsbíró, a farkasdi ref. egyház érdemes lelkipásztora meleg és bensőségteljes szavakkal üdvözölte a kerület püspökét, aki beiktatása után legelsőbben is a farkasdi gyülekezetei látogatta meg, hogy résztvegyen híveinek testvéri találkozóján. Sörös Béla püspök meghalottan köszönte meg a meleg ovációt és válaszában igen meleg hangon hivatkozott a farkasdi, számban is tekintélyes gyülekezet Isten országa építésében kifejlett eredményes és minden egyházközség elölt példái mutató munkálkodására, mely kiváló lelkipásztorának fáradhatatlan és bölcs vezetése mellett nemcsak a lelkiek terén, de az egyház iskolájának nagyarányú fejlesztése terén is fényesen megmutatkozott. A fogadásért járó őszinte köszönetnyilvánítás mellett a püspök megragadó szavakban áldotta meg Farkasd reformátusait és az egész községet, annak valamennyi lakosát.

A felzúgó éljenzés után Szadlon Antal dr. járási főbiztos a járási hivatal, Kürthy Ferenc bíró és Kindernay Tivadar főjegyző a község, Pap K. Árpádné, a lelkész neje, Kürthy Ilona és Darocz Karolina a ref. női bibliakör és Körös József parancsnok a díszben kivonult tüzollótestület nevében köszöntötte a magas vendéget és hitvesét, kinek díszes virágcsokrokat nyújtottak át. A püspök valamennyi üdvözlést külön válaszban köszönt meg.

Ezután a püspök nejével, Szilassy Béla dr. főgondnokkal és kíséretével együtt a község magyarruhás leányainak sorfala között, a közönség szűnni nem akaró lelkes éljenzésétől kisérve négylovas fogaton vonult a község uccáin felállított díszkapukon át a lelkészlakra. A színes és lelkes menelet 30 tagú lovas-bandérium nyitotta meg, mely után a püspök fogata haladt a kerületi főgondnokkal és a helyi lelkésszel, utána a püspök hitvese a helyi lelkész nejével, majd az egyházi és világi előkelőségek és a vendégek a többi hintókon. Amerre a menet elhaladt, a község lakossága tömött sorokban felállva üdvözölte a ref. egyházkerület közszeretetben álló püspökét. Mikor a menet az emeletes új iskola elé ért, az iskola előtt felsorakozott iskolásgyermekek élén Oszlényi ‘József igazgató-tanító mondott lelkeshangú szép üdvözlő beszédet, aki a tanítótestület nagyrabecsüléséről biztosította a püspököt. Az iskolásgyermekek szereidét és tiszteletét Nagy Eszter, Csizmadia Irma és Mile Kató tanulók fejezték ki és szép virágcsokorral kedveskedtek az ünnepednek. Sörös Béla válaszában hangsúlyozottan emelte ki az iskolák és elsősorban a ref. iskolák nagy egyházi és magyar nemzeti hivatását és azt a nemes feladatot, melyet a magyar református tanítóknak kell betölteni a nemzetiségi életben.

A magyar tanító fenkölt hivatását

csak akkor töltheti be eredményesen, ha a reáháruló nemzeti kötelezettségei egyházához és nemzetéhez való hűséggel teljesíti.

Az est alkonya borult le már a községre, mikor a püspök és kíséretének fogatai iá lelkészlakra érkeztek, ahol még Kálik Ferenc és Molnár Gyula gondnokok üdvözölték kedves közvetlen szavakkal a kerület főpásztorát. Ezután a vendégeket szállásaik-3. oldal.

/

Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém, I

mely már egy tégely használata után eltávolítja szépiáit, mályfoltjait és pattanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Egy tégely ára 8'— Ké. Salválor szappan 5'— Kf. Salvátor púder (minden színben) 5'— K£. Salvátor lemosóvfz 6'— Ke. Postai rendeléseknél a portót külön felszámítjuk. Beszerezhető a készítőnél:

Salvator gyógyszertárban Komirno, Városház u.

ra kísérték, akiket a farkasdi gyülekezet tagjai részesítettek magyar05 vendégszeretetben.

A református nap.

Vasárnap, augusztus 28-án folyt le a református nap, melyet a templomban tartottak meg több mint háromezer református részvételével. A nagy templom szorongásig megtelt a hívek seregével, a roskadásig megtelt karzatokon kívül még a padsorok közötti bejárókat is elfoglalta a közönség, amelynek egy nagy része kénytelen volt a bejáratok előtt, a templomudvaron helyet foglalni, hogy a nyitott ajtókon keresztül hallgathassa meg a szép beszédeket és színvonalas előadásokat.

Fél tíz órakor vonult be Sörös Béla püspök és Soós Károly esperes a templomba a szintén papi ornátusban megjelent lelkészektől követve, majd a hívek közös éneke után Soós Károly esperes, egyházker. főjegyző lépett a szószékre, hogy megtartsa szent beszédét, amelyhez az alapigéket a Zsoltárok könyvének 90. zsoltár 12. verséből választotta: »Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk . A kiváló egyházi szónok gondolatokban gazdag beszédében az élet múlandóságáról szólt a hívekhez, amely talán az élet sok veszteségei nyomán szorongattatásokkal tölti meg a lelkeket, de a vígasztalás egyetlen s kimeríthetetlen forrása: az örökkönélő Isién szeretete és gondviselése megsegít bennünket. Tehát bízni kell a jóságos Mindenhatóban, aki csodálatos bölcsességgel és hatalommal kormányozza a világot s akinek tanításából kell erőt merítenünk az életre. Tanulnunk kell az Istentől!

— Ma nem az az idő van — úgymond —, mikor az ősöktől öröklött házban és birtokon felelősség és gond nélkül élhetünk. Munkával, becsületes szolgálattal. Istentől nyert talentumaink értékesítésével jogot kell szerezni arra, hogy éljünk. Ma az az idő van, amikor minden ember annyit ér, amennyi értéket szolgálatával és életével az emberek és nemzetek életében felmutat. Ma tenni és dolgozni kell, ma szenvedni és áldozni kell, verejtékezni, keresztet viselni, sebeket hordozni. Ma szeretni kell, mert az élet feltétele a szeretet! Ezt a szeretetet Istentől kell tanulnunk! Nem vagyunk elbizakodottak vagy elfogultak — mondotta az esperes —, de hirdetjük, hogy a mi fajunk és a mi bitünk a mi szívünknek a legkedvesebb a világon. Számra nézve kevesen vagyunk, a jó Istenen kívül nem bízhatunk senki másban, mint magunkban. Csak arra számíthatunk, amit verejtékes munkánkkal és erényeinkkel kiharcolhatunk.

A gyülekezet éneke után Sörös Béla püspök megnyitó beszéde következett, aki mélyen járó beszédben üdvözölte a református napon egybegyűll testvéreket és megjelölte a nagy nap célját.

— Amikor a farkasdi gyülekezet Református napra hívott meg ben-