Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-08-20 / 34. szám

193^- augusztus 20. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. dőn felhívja református híveit, hogy fnindenki az összesség javát keresve éljen azzal a jogával, amit neki az ál­lam törvén} e biztosít. Lelkes szavakkal buzdít a »Refor­mátus Összefogásához való csatlako­zásra. A hitéle'et ás nemzelszeretelei aktívvá kel! tenni. A közéletben is arra kell törekedni. Felelősséggel vagyunk a világnézetek harcaiban minden egyé­ni állásfoglalásunkért. Az emberi tár­sadalomnak akkor vagyunk legerőtel­jesebb szolgái, ha benne Krisztus ügyét képviseljük. A tanítói karral szemben kijelenti, hogy ellentétben a felőle terjesztett alaptalan híreszteléssel, mindenkor se­gítségére volt a tanítóknak s mint ma­ga is okleveles tanító, megbecsüli a tanító munkáját, annyival is inkább, mert hiszen 13 év óta ő is állandóan tanít a teológián. Beszéde végén a püspök hivatko­zott Tisza István grófnak a dunánin­­neni egyházkerület volt főgondnoká­nak szavaira, amelyeket 1914-ben, az akkor beiktatott püspökhöz intézett; »Légy erős minden emberi hatalom­mal, légy alázatos az Istennel szem­ben!« Ennek a felhívásnak ő is enge­delmeskedni akar. Krisztus szavaival végzi beszédét: Keressétek először az Istennek országát és érvényesítsétek annak igazságát, — akkor mindenek megadatnak nektek. A lelkeket magával íagadó, gondo­latgazdag beszéd elhangzása után a Komáromi Ref. Első Énekkar Teieky Miklós karnagy vezetése mellett szép, vallásos karéneket adott elő. Küldöttségek, iidvöz ásek. A püspök ezután a különböző kül­döttségek üdvözlését fogadta, ennek __3orán: Polchy István dr. a kárpátaljai református egyházkerület, Tornaíjay Zoltán dr. a tiszáninneni ref. egyház­­kerület. Baltazár János ev. lelkész a Magyar Evangélikus egyházközség ne­vében köszöntötte a püspököt. A ko­máromi róm. kát. egyházközség nevé­ben Kál'ay Endre dr. autonom hitköz­ségi elnök, a komáromi izraelita hit­község nevében Waldmann Ernő dr. főrabbi, az országos hivatal és országos elnök nevében dr. Obrcián János kor­mánytanácsos, a komáromi járási hiva­tal nevében Soltész Pál közig, főbiztos, járási főnökheh ettes, Komárom városa nevében Nagy Jenő kormánybiztos, Lo­sonc városa nevében dr. Hilmer Iván városbíró köszöntötte az új püspököt. Az Egyesült Magyar Párt üdvözletét dr. Turchánvi Imre szenátor tolmá­csolta, a református teológia tanári ka­ra nevében Agyagássy Sándor dr., a volt tanítványok nevében Vargha Imre rimaszombati lelkész, a református ta­nítóképző nevében Patay Károly ref. esperes, igazgatótanácsi elnök s az egy­házkerületi tanítótestü'et nevében Nem­esik Béla egyházkerületi tanítóképvi­selő üdvözölte Sörös Bélát. Kedves és megható volt a losonci presbitérium s Ref. Nőegylet tisztelgése: a meleghan­gú üdvözlést Kövy Árpád lelkész tol­mácsolta. Végül a komáromi ref. pres­bitérium testületileg jelent meg az új püspök előtt, ákit az egyház nevében Galambos Zoltán üdvözölt meleghangú beszédben. Az új püspök minden egyes küldött­ségnek üdvözletére külön-küiön be­szédben válaszolt, a beszédek mind­egyike igen tartalmas, felemelő hatású volt. A lélekemelőén szép ünnepély a XXIII. zsoltár első versének eléneklé­­sével ért véget. Díszebéd. A templomi ünnepély után a Dózsa- Vigadó nagytermében kétszázötven te­rítékes ünnepi ebéd következett. Az ebéden résztvettek az egyházak, ha . ósá­gok kiküldöttei, a lelkész- és tanítói kar s a különböző egyházak presbiterei, valamint sok más komáromi vendég. ' A lelkes hangulatban lefolyt ebéden több szép felköszöntő hangzott el: Ber­­tók Béla püspök nyitotta meg a fel­szólalások sorát, poharát Sörös Bélára s családjára ürítve. Sikerült pohárkö­szöntőket mondtak dr. Turchánvi Imre szenátor, dr. Korláth Endre képviselő, Baltazár János ev. lelkész, dr. Holota János képviselő, Kiss Gyula lelkész, va­lamint mások. Sörös Béla zárófelkö­szöntőjében az országos hivatal elnö­két és képviselőjét éltette. Az ebéd a késő délutáni órákba nyúlt bele. Szent István király a magyar történelem legnagyobb alakja, kinek halála kilencszázadik évfordulóján a világ minden magyarja lelkében ünnepel, ünnepli benne a nagy vezérf, az állam* férfik a politikusi, ki nemzetének létéi távoli századok számára bölcs törvényeivel bizfositoífa. Európa közepén, idegen népek között alkotta meg a magyarok államát, melynek alkofmányát bölcs kői ültek intéssel és gon* dós előrelátással kidolgozta. Bevezette államába a keresztény vallást és ezzel bekapcsolta nemzetét az akkori nyugati kul'urába, s ennek védelmében nem rét* tent vissza a legerélyesebben elfojtani minden olyan mozgalmat, amely a po* gányság visszaállítására törekszik. Nem kegyetlenség diktálta ezt, hanem az aggódó félelem nemzetéért, melynek jövő sorsát látnoki szeme felismerte, mert meg volt győződve arról, hogy a magyar nemzet csak akkor boldogulhat Európa közepén, ha Európa szokásait meghonosifja, mű* veltségét elsajátítja. Egy állam alapjait rakta le a bölcs és szent király, amelyeken tovább épült és erősödött s ezer év távlatából is a cso­dálat és tisztelet illeti őt és szent jobbját, mellyel annyi jót tett, ma is őrzi a késői kegyelet s mikor megemlékeznek a ma* gyarok első királyáról, ünnepi könneneiben hordozzák meg, áhitaios magyar lelkek határtalan tiszteletétől körülvéve. Ez a dicsőséges szent jobb az első magyar király ünnepén évezred után élő magyaroknak is azt hirdeti, hogy a nem* zet legyen egységes, mert jaj az olyan népnek, amely pártoskodással tör önmaga ellen. A pártos nemzet elenyészik, mint az alkonyati ködben a világosság. Legyen azért a nemzet hűséges hagyományaihoz és ne imádjon idegen bálványokat, mert elvesz az a nemzet, amely idegent máj* mól és kivefkőzik ősi erkölcseiből. Legyen a nemzet erkölcse makulátlanul tiszta, hogy példaként ragyogjon más nemzeiek előtt, legyen példaadó a serény munkában, a tudományokban, s legyen hű Istenéhez, bármilyen templomban imádja is az Urat. A nemzet lelke pedig tisztán és érin» tétlenül lakozzék minden magyar lélekben, öntsön belé önbizalmnt s erősítse meg benne az öntudatot, mely vezesse a tör* ténelem utjain nemes célkitűzések felé, boldog és megértőbb korszakok hajnal* hasadására! KÖLCSEY. Száz éve éppen, hegy elhallgatott a kedves, beszédes ajk, hogy megszűnt dobogni a nemes, emberbaráti szív, amely erősen szentimentális érzéseket sugallóit gazdájának élete nagyobb ré* szében. Száz éve, hogy elnémult Kölcsey lantja és hogy kiesett kezéből a toll, amely érző, ábrándos szíve dacára olyan kemény, szigorú kritikát vetett papírra. Szinte érthetetlen, hogy az érző szív és a szigorú kritikus megfért egy testben és egy lélekben. Az igazságszeretele nagyobb volt, semhogy féltette volna népszerűségét. A szigorú kritikáit nehez­telve fogadta az iró világ és az olvasó közönség, de az ő elvhűsége nem ismert határt. Ellenzéki függetlenségi utasítások* kai küldte vármegyéje a pozsonyi par* \amentbe és amikor az otthoni viszonyok megváltoztak, a konzervatívok jutottak uralomra, neki, mint a vármegye köve* tének más utasításokat küldtek hazulról, megmutatta, hogy mekkora az elvhűsége és amire alig volt példa, inkább lemon­dott a képviselőségről, semhogy más elveket hirdes en. E ritka, nem min* dennapi elvhűségü férfiú, amikor búcsú* beszédét mondotta a pozsonyi ország* házban, olyan megdermesztő igazságokat hangoztatott, hogy a rendek meghatott* sága akkora volt, hogy az nap nem folytatták az országgyűlést. A magyar nemzet imádságával, a Hymnusszal, Zrínyi dalával és Zrínyi második éne* kével kitörölhetetlenül irta be nevét a magyar szivekbe és a magyar irodalom» tőit éneibe. Halálának századik év fordu* lóján kegyeletes szívvel gyújtja meg minden magyar lélek a visszaemlékezés fáklyáját a száz év előtti magyar kultúra tántoríthatatlan, igazságszerető örökelvhű harcosának, aki lángoló haza és nemzet* szerefetével, magyar kultúra iránti rajon* gásának melegségét századok múlva is éreztetni tudja a hálás utókorral. B. Null, amely békéi épíi... Az esztergomi hegyen végzeit ásatások nyomán, a Bazilika nyugodt méltósággal fénylő kupolája körül elevenen tárulkozik ki a keresztény magyarság kezdő évszá* zadainak épitő lendülete. Most, kilencszáz év múltán ez a templomépitő múlt uj, nem kevésbbé európai jelentőségű jelen* nel párosul. Á kezdő keresztény magyar* ság nagy kérdései mintha megújulnának. E kérdések belső, magyar megoldása ta* gadhalallanul európai jelentőségű a kérész* tény civilizáció egyik legfontosabb ténye. Milyen egyszerű, milyen természetes való* sága most a magyarság múltjának, a hit* valló, kezdő évszázadoknak az a tökéletes egybeforrtság érzelemben, gondolatépités* ben, ami a helytálló véres századok rom* halmazából eleven életnek bontakozik ki, hogy tanúságot tegyen a keresztény ma* gyarság épitő tetteiről. De rávilágít a szén* védésekre is, a mérhetetlen áldozatokra, amelynek nagyságát, évezredes súlyát az a mély romhalmaz, — amit évtizedek munkája ásott föl, — csak külsőségekben mutathatja meg. Az esztergomi hegyekben megmutat* kozott a magyar múlt. A magyarság európai elhivatoltságának nem kényszerült, hanem önként áldozó hite. Aki a kiásott falak és lépcsőzetek tökéletes arányait, a művészi hit átszellemült szépségeit, a ké* pék, szobrok színét s formai hevületéi elemző hozzáértéssel figyeli meg, az a magyar kereszténység kezdő századaiban is már a kiegyensúlyozott keresztény ma* gyár lelkiség örök értékével találkozik: töretlen bizalommal az élet isteni erede* tével szemben s az ebből eredő testvéri áldozatkészség méltóságával. Vájjon ennek a keresztény kezdésnek első ifja, Szent Imre, a templomok s kiirt garantáltan ’VL MINDEN ROVART dómok falán mindig dicsfénnyel övezett ifjú, csak a legendák szép virága volna? Vajjen az országépifő király fia, akire egy — még az ősi vér titokzatosságaival küzdő — nép trónja vár, csak az aszkézisben elrejtőző ifjú volna? Annak ellenére, hogy Imre herceg életét a legendák mélységes áhítata őrzi, ugyanakkor tudjuk róla azt is, hogy a magyarságnak legnagyobb sors* fordulásán ő az első örököse a lelki haza mellett országot is épitő király trónjának. István király fiához intézte azokat az in* telmeket, amelyek nemcsak a szent ke* reszfény ember magasrendű erkölcsének útjára vezetnek, hanem a bölcs uralkodó* nak a tapasztalatokon megérlelődött ut* mutatása is, azok az útmutatások, ame* lyek a magyar bölcselet s jogtudomány kilencszáz évet kiállott alapjai. Az országépitő király egész valójában eljutoit a kereszténységnek ahhoz a meg* értéséhez, amely őt szentté, a keresztényi gondolat alkotó tagjává tette. Európa békéjét viharok rázzák. S ebben a viharban, az esztergomi évszázados tör* melék vérrel s könnyel áztató*! mélysé* gébéi kiásol! emlékek, !ul magyar jelen* tőségükön, a szellemi teslvéiiség uj, épiló hitét kell, hogy bizonyitsák, sürgessék: az európai népek testvéri egyetértését, békéjét, szerctetét. Óriási siker jegylDen folytak le a lávái szabadtéri előadások Tízezrek gyönyörködtek a páratlan művészi eseményben. Léva áíiandósitani akarja a szabadiévi előadások rendezésé*. Tündérmesét látni ruccantunk át Lé* vára s olyan volt a lelkünk, mint a cső* dát váró gyermeké. De aztán a tündér* mese valóság lett és a csodát sem a mesétől kaptuk ... Csoda: összetalálkozni ezer*ezer ma* gyárnak egy közös szívdobogásban. — Csoda: örülni tudni manapság. Csoda: könnyeken át mosolyogni egy Kacsóh* melódia közben. Csoda: büszkének le* hetni, hogy ilyesmit is tudunk. — Meg* történt. János vitéz „egy rózsaszála* valóságot varázsolt nekünk a mesék kék tavából! Léva ünnepnapjai A nagy kulluresertény megmozgatta egész Szlovákia magyar társadalmát. Már pén'ektől kezdve különvonatok, autócarck ontották a közönséget, a környező falvak* ból kocsikaravánok szállították az érdek* lődő falusi népet. Léva ünnepi pompában várta vendégeit, a kirakatokat is a János vitéz jegyében díszítették fel, az utcákon diadalkapuk fogadták az érkezőket. A szombati és vasárnapi előadásra már elő* vételben elfogytak az összes jegyek, de hétfőn is zsúfolásig megtelt az óriási aézőtér. A közönség soraiban ott voltak a szlovákiai társadalmi és kultürális élet vezető egyéniségei. S*ombak>n megjelen* tek Szüllő Gém klubelnök, Jaross Andor és Eszterházy János pártelnökök veze* lésével az Egyesült Magyar Párt törvény* hozói és vezetői csaknem teljes számban. Az előadások megnyitása Az előadási Schubert Tódor, a lévai SzMKE elnöke, a szabadién előadás megszervezője és legfőbb irányú tója költői szépségű bestéddel nyitotta meg. üdvözölte az első szlovákiai ma* gyár szabadtéri játékok közönségét s egy* úttal bejelentette, hogy Léván állandó* sítani fogják nyaranként a szabadtéri előadások rendezését. Az előadás Az előadások a legnagyobb siker je* gyében folytak le. Természetesen a fő* szenzáció a budapesti vendégművészek fellépte volt. Hámory Imre, a magyar királyi Operaház tagja alakította János vitéz szerepét, Iluska Gere Lola, a fran* cia királykisasszony pedig Szabó Ilonka volt, akik szintén az Operaház főerős» ségei. Mindhárman méltók maradtak bir* nevükhöz s ehhez a feledhetetlen szép előadáshoz. A többi főszereplő a Földes társulat tagjainak sorából került ki. Bagó Gárdonyi László volt, a gonosz mostoha Mihályi Vilcsi, a francia király Mihályi Ernő. Mindnyájan igazi művészi alakífá t nyújtottak. Az előadáson közreműködtek a Lévai Dalárda, valamint a lévakörnyéki falvak SzMKE»csoportjai, a vámosladá* nyiak, alsószecseiek, váradiak. A rende* zés óriási munkáját Németh Antal dr.* nak, a budapesti Nemzeti Színház igaz* gaíójának irányítása mellett Sarlay Imre, a Nyugatszlovákiai Magyar Szír ház neves művésze és Mihályi Ernő látták el. A zenek irt Fischer Károly karnagy veze* nyel'e művészien, a monumentális szír* padot Ledvenic7a János tervei szerint Simái Miklós városi mérnök építette, a karokat Heckmann István kiváló lévai karnagy tanította be. A János vitéz lévai előadása mindet * képpen megfelelt annak a nagy érdeklő* désnek és várakozásnak, amely iránta megnyílván üli. Lévai testvéreink nagyot cselekedtek a magyar ügynek, a magyar kultúrának. Őszintén kivárjuk, hogy jövő terveik is olyan szépen megvalósuljanak, mint ez az első. Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban Rafael iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Plargif HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIII cégnél l€om4irao, Városház ucca 9.

Next

/
Thumbnails
Contents