Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-07-16 / 29. szám

1938. július 16. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Uccarcndetf § Komáromban Aszfaltozzák a Széchenyi uccái. A Zátnovy, Bercsényi és Csokonay uccák ki követése. Komárom, július 15. A város rendezésére az 1938. évi költségvetésbe nagyobb összeget állí­tottak be s ezen a címen tervbevették a Klapka-tér és a Széchenyi-ucca ren­dezését. A Klapka-tér kiaszfaltozása már régen esedékes volt, mert hiszen körülötte a belváros uccái, sőt a tér nagyobb része már a generális város­­rendezés alkalmával aszfalt és apró ba­zalt kőburkolatot kapott. Már évekkel ezelőtt tervezték a Klapka szobor kö­rül rendezetlenül maradt gránitkockák­kal kikövezett területnek aszfaltburko­lattal való felcserélését és sétányszerű átrendezését, ez a terv' azonban sok költséget emésztett volna föl s ezért egyelőre kivihetetlen maradt. Nagy Jenő kormánybiztos még a múlt évben tervezetet készíttetett a város mérnöki hivatalával a Klapka­­szobor környékének rendezésére, s má­jus hó végén, a pünkösdi ünnepekre elkészült az aszfaltburkolat, amelynek közepébe a szobor elé egy ízléseden elkészített virágágyat helyeztek, amely a város címerét mintázza helyes beosz­tással. A városrendezés további etapját a Széchenyi ucca rendezése képezi, ame­lyet az eredeti terv szerint újra akar­tak kövezni, azonban az érdekelt ház­­tulajdonosok meghallgatása után úgy határoztak, hogy az ucca gyalogjáróit kiaszfaltoztatják, a kocsiutat rendbe­hozzák és az ucca régi köveit a Zámo­­ry-, Csokonay- és Bercsényi-uccák gya­logjáróinak kikövezésére fogják fel­használni. A napokban megkezdték a Széchenyi ucca rendezési munkálatait, legelőbb a gesztenyefákat távolítják el s azután megkezdik az aszfaltozást, majd a kövezést s a tervbevett továb­bi uccarendezést hajtják végre. A vá­ros egyik szép uccája s a tisztviselőte­lep több uccája fog rendes burkolatot kapni, amire bizony mind a négy ucca régen rászolgált. A háztulajdonosok az aszfaltozás és kövezés reájuk eső há­nyadát készséggel megfizethetik, mert uccáik nemcsak külső csinben fognak nyerni, hanem a közlekedés és egész­ség tekintetében is az eddiginél elő­nyösebb helyzetbe kerülnek. CEDOK ADRIAEXPRESSZE most már KÉTSZER HETENKINT minden csütörtökön és szombaton: Susak óda-viasza Ke 254*­­Split Ke 304-Abbazia Ke 304-Július 14 és 28-án t hét a Balatonon Ke 425 « A fekete Tengerre, Várnába és Car­men Sylvába hetenkint társasutak. Földközi tengeri uialf, ölesé hotefätalänyok Jugoszláviában és Olaszors.ágban. - VaSuta8 utazási csekkek, hitellevelek miaden országba. CEDOh utazási iroda r. t. fiókjai Bratislava, Piestany és Kosice = FÜRDŐSZEZON I—11 '1 ABBÁZIÁBAN =§ HOTEL QUISISANA és EDEX legszebb központi fekvés, minden komfort, finom konyha. — Május—Június előszezonárak. Kérjen prospektust és pausálarangement CEDOK utazási irodában Bratislava és Piestany. uiMYÁSÁK Y1II.21I. I 33 V3% utazási kedvezmény a vasutakon. - Ä kedvezményes jegyek E aug. 24*től szepl. 8»ig érvényesek. » A vásár aug. 28-tól szép!. 4*ig tart. | Csallóközi történetek A katolikus autonóm Egyházközség alapszabályai visszaérkeztek Az 1929. évben megejtett hitközségi választásokat az egyházfőhalóság nem hagyta jóvá avval az indokolással, hogy az egyházközségnek úgyis uj alapszabá* lyokat kell készítenie, amig tehát ez meg* történik, az egyházközség ügyeinek veze* tésével a régi tisztikart és képviselőtesfü* letet bizfa meg. Az alapszabályokra azon* ban csak 1933*ban került sor, amikor is a pozsonyi autonom egyházközség alap* szabályai mintájára kellett elkészíteni azo* kát. A közgyűlés az alapszabályokat el* fogadta és jóváhagyás céljából felterjesz* tette a minisztériumhoz, öt év után, most érkeztek azok vissza az egyházközséghez avval, hogy a miniszteri határozatban elő* irt módosítások keresztülvitele mellett el* nyerik a jóváhagyást. Most tehát rend* kívüli közgyűlésnek kell foglalkoznia újból az előirt módosításokkal. Megemlítésre érdemes, különösen a mai időben, amikor a kisebbségek nyelvi jogainak kiszélesiiéséről tárgyalnak a po* litiUai hatóságok hónapok óia bámulatos kitartással és sok huzavonával, hogy a minisztérium által előírt módosítások túl* nyomó részben nyelvi természetűek. így többek között a felküldött alapszabályok szerint — magyar egyházközségről lévén Apai tanácsul pedig csak ennyit mondott: — Ne sírj, fiam, tanuld meg, hogy­ne hagyd az igazadat, ha nem muszáj. * Maga a gazda is így van az igazság­gal, ahogy egy másik történetkéből kiderült: Vett egyszer egy fejőstehenet a tűri vásáron. Szép tehén volt, de amikor hazahajtották, kiderült, hogy nagyon rúgós. Minden rocskát kirúgott a fejő­asszonyok kezéből. Mit tesz ilyenkor egy jó gazda: el­határozta, hogy eladja a tehenet. Be is hajtották a legközelebbi vásárra, Karcagra. De hogy az eladás biztosabb legyen, magával vitt két tanyai asz­­szonyt s annak meg volt hagyva, hogyha komoly vevő jelentkezik, lép­jenek közbe. A két asszony nagy óbégatással kö­­nyörgött az úrnak, hogy ne adja el ezt a jó tehenet, mikor ez hét családot tart el tejjel. Végre egy vevő bekapta a legyet s megvette a tehenet. A gazda a vétel után meg is bátb­­rította a vevőt: — Meglátja, barátom, hogy nem győzi köcsöggel. Egy másik vásáron aztán megleli őt-a vevő. szó —, a közgyűlési és bizolisági far* gyalások nyelveként a magyar nyelv volt megjelöl'e, úgy azonban, hogy akik e nyelvei nem birják, saját anyanyelvükön is felszólalhatnak. A minisztérium ezt az előírást nem fogadta el, hanem utasí* tóttá az egyházközséget, hogy a tárgyalások nyelvéül a szlovák és a magyarnyelv legyen megjelölve s még azt is előírja, hogy a határoza* tok két nyelven hozandók és kétség esetén a szlovák nyelven készült ha* tározat az irányadó. Ugyanígy előírja a minisztérium, hogy iskolai felügyelővé csak olyan egyén választható, aki az államnyelvet is bírja. Ha figyelembe vesszük, hogy katolikus iskoláink tisztán magyarnyelvüek, értet* lenül kell megállnunk ezen intézkedés előtt és nem tudjuk egyébre magyarázni, mint arra, hogy még mindig csak az Ígéretek honában élünk, lényegben azon* ban minden marad a régiben. Az egyházközség közgyűlésének lesz a feladata, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljon. No, uram, azt mondja, az a te­hén. akit magátul vettem ... Nem győ­zöm én azt azóta se köcsöggel, se dé­zsával, de még a patics istállóm falát is szétrúgta azóta. Ez az igazság, barátom. Köny­­nyebben épít maga új istállót, mint én. * Szeretem a tanyát, a tanyai embert. Ha köztük vagyok, mindig úgy érzem, mintha az őséletben volnék. Más itt az élet, más az igazság. Vadabb, mint a városban, nyersebb, mint a magas kultúrában, de mindenesetre őszin­tébb. Még a régi nomád élet barbár igazsága él itt. Meglátogattam Mihályt, a kocsist, az istállóban. Szép istálló, szalmával font koszorúkkal díszítve. A lovak magas szalmában állanak s ragyogó szőrükön csillog a beszüremkedő nap­sugár. — Szereti a lovait? — kérdeztem a Mihályt. Egyet gondolt s egyet intett. — Uram, — mondta — csak a lovat lehet szeretni. Aztán, talán visszaemlékezve, hogy hallottam tegnap a pletykahistóriát, hozzátette: — Csak a lovat lehet, uram, azt le­het szeretni, — a nőket, azt csak utál­ni lehet. I. Valamikor régen, mikor az autó «lég nem porzott végig a csallóközi utakon, mikor még a vasút füstje nem bur­kolta köpenyébe a Kis-szigetnél őrt­­álló jegenyefákat, más idők jártak a már akkor is hajdani Aranykertben. Ezek az apró történetecskék, ado­mák, tréfák, amiket most el fogok me­sélni, elénk idézik Csallóköz egy nem is oly rég letűnt karszakát. Egy le­tűnt korszak szelleme, búja, öröme van ezekben a sorokban. Annak a korszak­nak, melynek árnyai még itt lebegnek a csallóközi földek fölött, melynek kedvesen halk hangja még itt susog az enyhe csallóközi szélben ... Hát az egész úgy kezdődött, hogy egy vasárnap délután valami dologban elkövetkeztem Cserpes Zsigmond bá­csihoz. Zsigmond bácsi a falu leg­öregebb embere. Szavai szerint most gyúrja a nyolcvanhatodikat. Benyitok a kis kapun, köszönök egy hangosat, (Zsigmond bácsi nagyot hall) és már siet is elém szaporán Cserpes néni: — Hozta Isten, ifiuram! Hát csak mifelénk is eljön egyszer? Tessék bel­jebb ... Hát így kezdődött. No és most itt ülök a feketére öregedett asztal mel­lett, velem szemben Zsigmond bácsi mesél. Néha-néha nagyot szív a pi­páján, mintha csak abból tódulnának nyelvére a kacagtató s egyben könny­fakasztó történetek. — Bizony nagy ember volt a mi tiszteletes urunk. Tudja, mikor pré­dikált, mintha csak szinarany ömlött Volna a szájából, de azután ... Ezernyolcszáznegyvennyolcban műtőiünk is vittek el katonákat. A csallóközi fiúkat többnyire a Hunyadi huszárokhoz osztották be. Ezekhez vo­nult be Vámossy tiszteletes úr is. Had­nagy volt ő az »ustoros« huszárok­nál. (így hívták a Hunyadiakat, mert ostorral harcoltak.) Tudja ifiuram, vöt olyan, amelyiknek hat méter hosszú ustora is vöt. Aztán a közepibe meg féder. A vígin meg vékony drótbul sugár. Bizony ahová csaptak vele, ott vágott, mint a beretva. — Egyszer ezek a huszárok portyázás közben el­kerültek Szilasra. Persze nem hagy­ták őket csak úgy minden nélkül el­menni. Hogy is ne, hisz majdnem mind sógor, koma, vagy onokaöccs volt. Egyszóval a huszárok között mindenki talált valakit a rozombókjából, ha mást nem, akkor a koma unokaöccsé­nek a fiát. Hát hosszas rokoni huza­vona után, a tizenkét huszár — mert ennyiből állt az őrjárat — bekerült Végh Dánielhez egy kis rokoni poha­razásra. A kis poharazásból nagy iszo­­igatás lett és bizony már másnap dél volt, mikor szedelőzködtek. Nagy ne-iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHi!iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiii!iiiiiiiiimi!i!ii!!iim!imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimii hezen el is indultak Bogya felé. Azt meg nem vették észre, hogy csak ti­zenegyen vannak. A balázsfai Sőreg Pista ott ragadt Szilason. Az még máig sincs kiderítve, hogy Végh uram gyöngyöző bora, vagy Zsuzska lánya volt-e az elmaradás oka. No, de elég az hozzá, hogy elmaradt a többitől. Gondolt egyet magában, átvágott a szöllők alatt Lak felé. Csakhogy ip­­pen vesztire. Pont egy csapat szinjózan szvalizsérral találta magát szemközt, az enyhényszólva is, tökrészeg huszár. Bezzeg józanodott a Pista. Kétségbe­esetten megvakarta a fejét, azután na­gyot fohászkodott: No, babám, most segijj! Azután vesdd el magad, be a Ghé­­czy kastély nyitott kapuján. A szvali­­zsérok utána. Szegény Pistát már any­­nyira szutyongiatták, hogy nem is né­zett a lova lába elé. Az meg egyenesen belement a trágyagödörbe. Ott aztán elmerült hasig. Szegény Pistát lerán­­cigálták a szvalizsérok, vitték egye­nest a kapitány elé. A szvalizsérokkal valami Antal Jenő nevű kapitány volt. (Amtmann.) Bezzeg megörült a fo­golynak. — Végre egy huszár! Odament hoz­zá és magyarul szólította meg: Megmutatni, hogy hogyan har­coltok az ostorral? Megmutatom én, ha adnak lovat. Adatott neki a kapitány egy nehéz szürkét. Pista felugrott rá, megcsik­landozta csizmasarokkal az oldalát, de bizony a jámbor szürke nem igen moz­gott. Másikat kért: — Könnyebbet adjanak. Ekkorra már nagy tömeg verődött össze és sajnálkozva nézték a fogoly huszárt. Egyesek bíztatták is súgva: — Ne félj Pista, Dömötör bátyád már elfutott Bogyára. Minnyá gvün má a Vámossy hadnagy úr! Eközben elővezették Amtmann ka­pitány sárgáját. Oda adták Pistának. Pista felugrott rá, megforgott vele egy kicsit, — könnyen mozgott a sárga, — lekanyarította válláról karikását, — volt vagy öt méter hosszú. A kapitány még bíztatta is: — Csak bátran mutatni meg azt a karikás! Kézről-kézre adták a néme­tek, mint valami csodát, Pista már tü­relmetlenül várta, mikor kerül újra a kezébe. De éz nem ment olyan köny­­nyen. Amtmann kapitány próbált ve­le vagdalódzni. De bizony nem sike­rült neki. A sugár minduntalan az arcát, vagy a nyakát csipdeste. Végre visszaadta. — Megmutatni vágás! Pistának sem kellett több. Körül­táncoltatta a sárgát, kanyarított egyet, vágott egyenest a kapitány szemibe. Aztán huss keresztül, az ember gyű­rűn, illa berek, nádakenek, uzsgyi1 Bogya felé. Gyüttek ám má akkor a Hunyadiak, mint szél. A vasasok alig ocsúdtak’ fel a meglepetésből, itt vóták a nya­kukon, mint az ördögök. Bizony ;a hu­szonnégy vasas közül csak kettő vit­te nagynehezen, összeszabdalt irháját a nyárasdi táborba. A huszárok közül még csak meg sem sebesült senki. De, hogy Söreg Pistát nem nevezték ki akkor káplárnak, az biztos! Gyüttek aztán másnap vissza a né­metek, ágyúval, de ezt majd máskor. — Hájjá ifiuram, nyíl a kocg az ól­ban ... Meg kő etetnyi... Mélyen iisztelf vásárlóközönség, saját érdekében ajánlom a nyári meleg' időszak alkalmával vásá* roljon prágai Chm el*sonkál, felvágoílakat és csemegét csak „DELICATES“ Somoriainál Kotníriio, Klapka 9. 9. Telefon 215. ahol naponta friss és üveg jégszekrényben a legkényesebb ízlésnek megfelelően, minden este gőzön párolt füstölt húsok, csemege liptói túró, yoghurt és yovó jégbe hűtve kapható. Szolid árak és pontos kiszolgálási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents