Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-07-16 / 29. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. július 16. Tizcnncgy lemaradt sorsa MuUheíi cikkUnk a vasúti állomásfőnökíég megviiágttásában Kaptuk a következő felvilágosítást a komáromi állomásfőnökségtől: Nb. lapjuknak 28. számában közzétett: »Tizennégy utas maradt le a vonatról, mert későn nyitották ki a jegypénztárt« című cikkre a következő válaszunk van: Folyó hó 4-cn, azaz hétfőn, az utánakövetkező két ünnepre való tekintettel, számítva több utas elutazásával, kivételesen mind a két személypénztár egész dél alatt nyitva volt. Nem feiel meg a valóságnak tehát, hogy a jegypénztáros csak kb. 1/i órával a vonat indulása előtt nyitotta ki a személypénztár ablakát. 12 óra 39 perckor pedig már egyetlen egy utas sem volt a ■pénztárnál. 12 óra 40 perckor érkezett csak meg a városból az autóbusz, mely magánvállalat tulajdona s ebből kb. 10—15 tüjtas szállt ki. Természetesen ennyi utast a vonat elindulásáig, azaz 12 óra 42 percig elintézni nem lehet. Ezen utasokból mégis kb. 5 elutazott a kérdéses vonattal, mert még kaptak jegyet és csak kb. 7 utas maradt vissza. Nem kell talán külön hangsúlyozni, hogy ja privát autóbusz késése miatt olyan nagyfontosságú vonat, mint a 12 óra 42 perckor induló 719. számú, nem késhet. Ugyancsak nem fedi a valóságot, hogy valami vasúti altiszt olyan értelmű információt adott volna, mely szerint a vonat vár addig, amíg az utasokat a pénztárnál elintézik, de igaz az, hogy a vasút részéről senki hasonló nyilatkozatot az utasok előtt nem tett, annál is inkább, mert ilyenkor a pénztárnál sok olyan utas is áll, akik az utánakövetkező 13 óra 26 perckor induló vonatot veszik igénybe. Nem igaz továbbá, hogy a szolgálattevő forgalmi tiszt az utasokat ridegen elutasította, Tanuljunk Hatvanéves könyv kerüli a kezünkbe. Cime: „A művelt társalgó." ölszáz ol* dalon keresztül illemre és egyéb hasznos tudnivalókra oktatta az 18r0*es években a fiatalságot. Miután halvanév úgy múlt el, hogy az emberiség ma is illemleckékre szorul, Ízelítőül ideikraljuk a művelt társalgó legfontosabb szabályait eredeti szövegezésben. Néhány szokás bizony megváltozott azóta. lllemsxabátyoU Bevezetésül általános tanácsokkal szol» gál. Például: — Nem közönyös dolog, hogy testűn» kel nyugtában vagy mozgásában ilyen, vagy amolyan helyzetbe tesszük. Egyenes testtartás az első, mi műveltségre igényt» tarló embernek ajánlható, egyenes fönn« álló testtel s fölemelt fővel teremte ben* nünket az Isten. A fej mozog, de illem» mel mozog. Előre csüggő fő az ember* gyűlölő, a szeszélyes, a mogorva, a mélázó ember jellege, amint a buta képmutatóé az oldalt csüggesztés, a büszke elbizako* dotté a fő hátravetése. A ruházkodás főbb szabályait a követ* kezőkben foglalja össze az illemkódex: — öltözzünk ízlésesen. Nem kell a divat majmává válni, de ne is maradjunk a divatban évekkel hátra. Legfinomabban kell öltöznünk estélyhez. Ilyen alkalmak* hoz legnépszerűbb az attila vagy a frakk, lakkcsizma (amit újabb időnfen nem éppen helytelenül kezdenek nélkülözni). A haj* felsülést mellőzzük. Nagyon nőies. — Tekintetünk legyen nyugodt és sze* rény. Nincs kiálhatatlanabb, mint a nyug* tálán tekintetű ember. A fcézcsókról — A kézcsók a középkorból szárma* zott. Most már férfiaknak nem szokás kezet csókolni. Hölgyeknek még itt»oil szokás kezet csókolni, ámbár ez is fölös* leges. Igen balga felfogás, ha valaki va* lahova belép és nem csókol kezet, azt mondja: Csókolom kezeit. Ez hasztalan szószaporitás, mert ha nem csókol kezet, szavai gúnyként is vehetők. Látogatás — Látogatáskor felölfönyeinket kívül hagyjuk az előszobában s kalappal lépünk be, melyei feszes látogatásnál soha sem szabad letenni. hanem igaz az, hogy a lekésésnek okát udvariasan megmagyarázta, mégpedig magyarul, tehát nem tehette azt a kijelentést, hogy magyarul nem beszél. Mivel azonban az utasok ezen felvilágosítás ellenére sem voltak hajlandók a forgalmi irodát elhagyni, hanem fenyegető álláspontot foglaltak el a szolgálattevő forgalmi tiszttel szemben, hogy e< a közbiztonság érdekében szükséges nyugalmát megtarthassa, kénytelen volt rendőri közeg segítségét kikérni. Nem igaz az sem, hogy az illető utas (vámszemlész) »jogosan« kritizálta az államvasutat, hanem igaz az, hogy a forgalmi közeggel szemben fenyegető álláspontra helyezkedett és ezért volt kénytelen őt igazoltatni és ellene a hivatalos eljárást megindítani. Legfőbb törekvésünk mindig az volt, hogy a n. é. közönségnek szolgálatára lehessünk, de hasonló esetekben ne a vasút képezze azt a bizowyos szálkát egyesek szemében, mert ugyanakkor olyan szempontokat is kell szemünk előtt tartani, ami az összeség érdekében történik és amit laikus szemlélő nem tudhat elbírálni. A következő oldalon megjelent cikkük »Űjabb divat a komáromi kikötő sorompójánál« tárgya a már megtett írásbeli feljelentés alapján is külön vizsgálat tárgyát fogja képezni. * A szerkesztőség megjegyzése: Az a körülmény, hogy több utas elégedetlenkedett lemaradása miatt és erélyesen lépett föl a forgalmi irodában, mutatja, hogy valóban hamarább indult el a vonat. Ilyenkor, méltányosságból mégis meg kell várni, amíg az utasok jegyet kapnak, hiszen azért mentek ki az állomásra, jóhiszeműen! illemet* *♦ Az uccán — Ha esernyővel járunk, legyünk vi* gyázók azok iráni, akik ilyennel nem bir* nak. Rossz időben nem kell egyik kőről a másikra ugrálnunk. Botokat hónunk alatt ne hoidjunk, nehogy a járókelőknek velők alkalmatlankodjunk. Kitérni jobbra szokás! Igen neveletlen az uccán morogni, fülyörészni, dúdolni vagy énekelni. Nők* kel uccán kezet szorítani igen illetlen. A kalapmegemeléssel sohase fukarkodjunk. Lakodalmaknál Külön fejezet foglalkozik az eljegyzé* seken, lakodalmakon szokásos viselkedéssel. Melegen ajánljuk az iüemkönyv alábbi fejezetének jóakaratu tanítását: — Lakoma után néha tánc következik és néha a fiatal pár eltűnik. Ez eltűnést észrevenni nem szabad, azért igen illetlen volna ilyenkor az uj házastársak után kér* dezősködni. Házassági kis katekizmus (Megszívlelendő szabályok): 1. Nőd jelenléiében sohasem szabad súgva beszélned. 2. Ha nőd legkevésbé sem hiú is, nyilvános helyeken mindig úgy helyezd el őt, hogy jobban látiassék, mint lásson. 3. Haragban sohase vesd szemére nőd* nek, hogy nem szeret igazánn— idővel megvalósulhatna. 4. Nődnek bizalmas barátnőjét ne tűrd, mert az ellenséged leend. s Legkellemesebb nyávi 1 sxórafeoxó hely! = 5. Henyélő sohase légy, mert elveszted nőd szerelmét. 6. Sohase beszélj rosszat régi kedve* sédről nőd előtt. 7. Házibarátod a legnagyobb szépségű férfi lehet, csak szellemi előnyökkel ne bírjon fölötted. 8. Ha nőd néha kezedet nem csókolja, nem szeret. Szerelmi levelező Kezdő szerelem esetében a következő levél ajánlható: Kedves Nagysád! Nem találok szavakat, amelyekkel tol* mácsolhatnám lelkem érzelmeit, melyeket kegyeddeii első találkozásom óta táplálok: uj élet előcsarnokában, végheietlen re* meny s boldogság egébe hittem magam áthelyezve. Kegyedet láthatni a legna* gyobb ir volt szenvedés és bútól tépett szivem sebeire; szives részvéte elfeled* tette velem a legsúlyosabb bánatot s ke* gyed körében fölvirult régen elveszettnek hitt boldogságom újra. Kegyed angyali vonásaiban az ég ragyogó lelükrözeíét véltem feltalálni s ez szivembe csepeg* tété a legszentebb hódolatot. Óh de mily gyönge a nyelv arra, hogy tolmácsolja ama végtelen boldogságot, amelyet érez» tem, midőn szemei rám pillantanak. A ború szép derűs éggé fog változni, ha ke* gyedet egykor enyémnek mondhatom, azon szivet, melynek birhaíásáért min* denre az ég alatt képesnek érzem ma* gam. Engedje, hogy addig is, mig az epedve várt soraival megörvendeztet ke* gyed, éljek a bájoló jövő szép reményében forró, hű tisztelője Zoltán. Szerelmi viszony alatti levél Imádott Irmám: Tavasz van keblemen s öröm, mert szerelmed, édes boldogító szerelmed ápolja éltem legszebb virágait. Minden szavad egy örök üdvösség egy virágaként her* vadhaíatlan bájjal virul hű szivemben. Bi* zom szerelmedben. E reményben, e hit* ben boldog vagyok, hisz érzem, hogy amily kimondhatatlan hévvel s hűséggel én imádlak, oly édesen, oly kizárólag fo* god édes szerelmeddel boldogítani örökre hű kedvesedet Aurélt. Születésnapra üdvözlő levél Kedves Fannim! Az égi mentő mennyei szelleme szent ihletséggel öleli keblemet s lelkesítő bűv hatások hintik rám malasztjukat. Óh ti nők, ti vagytok az ég örömei, kebletek oltárkeresztjén az önmegtagadás drága, szentsége függ. Engedje az ég, hogy stb... Forrón szerető Lászlód. Végül: árva hajadon válasza kérője levelére Kedves Lajos! Becses sorait vettem s valóban a leg* kellemesebb érzelmeket keltette bennem. Szivemnek legbensőbb vágya teljesül, hogy óhajába beleegyezem. Most ime én is ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy én kegyedet szeretem. Mi boldogító öntudat a szegény árvá* nak, hogy most már leend erős gyámola. Oh édes Lajosom, ha soraimat vetted, jer, siess hozzám, hogy élő szavakkal tolmácsolhassam boldogságomat. A viszontlátásig szerelő arád Janka. Sírfelirat. Vala nevem Bodó Ferke, Elnézésbül vertek fejbe, Mert hát akik nekem estek, Zöld Pestára leselkedtek, Leütének engem végül, így hóttam meg szivességbül. Üdüljön siiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimi 1 a TROMLER szálló ieiőievvaszán! Mast nylii meg a TROMLER-szálló ||| új szárnya fölé épiiett tetőterrasz. = Elegáns, modern, ízléses, színes! m Hideg és meleg ételek, Halok, es» == lénként zenei lllll Ha egyszer fel» = keresi ezt a régen nélkülözöl! = találkozóhelyet, máskor is eljön! = Jöjjön Yyhnére Gyógyulást, üdülést, szórakozást nyújt. Gyógyít: idegbántalmakat, nőibajokai, vérszegénységet itb. Gyönyörű vidék! Teljes pensio, fürdővel és gyógydíjjal együtt: június, szeptemberben Ke 35'—, július, augusztusban Ke 36-44'- 153 rá? is A viz áldozatai Rövid János, barti legény a kétyi malom melletti patakban fürdött egyik barátjával. A patak vize félméteres volt, nem igen ügyeltek egymásra a veszélytelennek látszó vízben. Annál nagyobb volt Rövid társának a meglepetése, amikor látta, hogy Rövid arccal a vízbe bukva fekszik. Azonnal kirántotta a vízből, orvosi segítségért szaladt, de már nem tudták életre kelteni. Epileptikus rohamot kapott fürdés közben, az ölte meg. — Farkasden a Vágban fürdött egy kereskedő és egy gazdalegény. Mindaketten elmerültek a mély vízben és csak nehezen tudták a partonállók a biztos halálból kimenteni őket. — Gután Telekes János gazda tizenegy esztendős fia fulladt fürdés közben a Vágba. — A komáromi vízműveknél egy 35 év körüli férfi hulláját dobta ki a Duna. 170 centiméter magas férfi lehetett, két hete volt a vízben, haja barna volt, bajusza vörös, munkáskülsejü ember. A vágdunai mart-fürdőnél egy dragonyos szakaszvezető fulladt fürdés közben a vízbe. A halászok húzták ki, szülei Nyitrán temettették el. Bírósági tárgyalások Még decemberben történt, hogy három komáromi legény, Matus Kálmán, Tóth Mihály és Larissa Károly megjelent egy Masaryk uccai ház előtt s a ház kapuját nagy lármával döngetni kezdte. ,A házban ugyan Karkó Erzsébet lakott, de ők a Karkó Erzsébetnél tartózkodó Madarász Erzsébetnél kívántak látogatást tenni. Betörték a kaput, benyomták az előszoba ajtaját s már majdnem rombolni kezdtek, amikor egy ott tartózkodó komáromi férfi erélyes fellépése vetett véget a garázdálkodásnak. A »háztűznéző« ifjakat fejenként 2—2 hónapra Ítélte a komáromi bíróság. — Lukács J kamocsai gazdálkodó nemrégiben csiján Érsekújvárba indult. Mivel kács János egymagában lakik, megkérte szomszédját, Lukács Dávidot, vigyázzon a házra, amíg vissza nem tér. Lukács Dávid lelkiismeretesen vállalta a megbízatást és őrizte a házat. Lukács János elutazásáról úgylátszik más is tudott, mert Lukács Dávid nemsokára gyanús neszt hallott szomszédja lakásából. Belépett Lukács János házába s nagy megdöbbenésére ott találta Szabó Benő 28 éves földmunkást. Szabó a belépő Lukács Dávidra fejszét fogott, Lukács Dávid azonban visszaugrott és feleségét hívta segítségül. Most ketten léptek be az ajtón, Szabó nem ijedt meg ekkor semf, s egy fadarabbal a két belépőre célzott. A Lukács-család megijedt, segítségért futott, ezalatt pedig Szabó nyugodtan kisétált az ajtón s magával vitte Lukács János több holmiját. Szabót betörés címén jelentették föl. Szabó Benő tagadott, máshollétét akarta volna bizonyítani, de nem sikerült neki. Hat hónapi börtönbüntetésre Ítélték.
