Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-07-16 / 29. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. július 16. Gyalogszerrel hazatért munkások panasza utalványt. Vaszicsek Ferenc kivételesen szintén kap utalványt. A panaszt tévők azt kérik, hogy a vizsgálatot a felsőbb hatáság azonnal indítsa meg, szüntessék meg a Korkép két magyar faluból Lévai laptársunk írja, de Koma» a komáromi munkaközvetítő hivatal ellen Politika az élelmiszerjegyek kiosztása körül . -— július 15. Régien tudott dolog, hogy Komáromban igen sok munkanélküli van. A munkanélküliek száma nemcsak Komárom lakosságához viszonyítva nagy, hanem arányítás nélkül is, Pozsony után Komáromnak van a legtöbb munka nélkül tengődő lakosa. Ezek minden alkalmat megragadnak, hogy akár a városban, akár a messzi vidéken, munkához juthassanak. A komáromi munkaközvetítő hivatal szokta a munkásokat munkához juttatni; hivatalból, ugyancsak ez a hivatal adja ki az úgynevezett élelmezési jegyeket (blokkokat) az ellátatlanok számára. A munkaközvetítő hivatal működése ellen azonban komoly panaszok merültek föl s ha a panaszokat igazolni sikerül, a vizsgálat különös intézkedésekre világíthat rá. Megjelent az Egyesült Magyar Párt komáromi pártirodájában mintegy negyven munkás, akik panaszt tettek az élelmezési jegyek megvonása miatt. A következőket mondották el: A komáromi munkaközvetítő hivatal munkára küldte ki őket a hermaneci vasútépítéshez azzal, hogy a munkánál 2.50—3.50 korona munkabért fognak kapni, azonkívül megfelelő lakást és olcsó ellátást, csekély díj fejében. A hosszú, nyomorban eltöltött tél után nagyon megörültek ennek az ajánlatnak, így remélték éhező családtagjaik megíiheíésének biztosítását. Mivel útiköltségük nem volt, előleget kaptak a várostól azzal, hogy az útiköltséget munkabérükből vonják le. A munkahelyen két korona öíven fillér órabért kaptak, naponta azonban levontak 50 fillért barakkhasználatért, 1.70 koronát szerszámkoptatásért és 1.20 koronát az államvédelmi díjra, azaz 3 korona 40 fillért. A megmaradt pénzből fedezték az élelmezést is, úgyhogy családtagjaiknak nem tudtak pénzt küldeni. A hálóhely tisztasága rengeteg kívánnivalót hagyott maga után s éppen azért, mivel a hálóhelyet nem tartották alvásra alkalmasnak a sok féreg miatt, s mert a munkadíjat nem tartották elégségesnek, gyalog indultak haza Komáromnak s gyalogszerrel haza is értek kiéhezve. Komáromban jelentkeztek a munkaközvetítő hivatal vezetőjénél, Csizmazia György volt városbírónál. A munkaközvetítő hivatal vezetője azonban, nagy meglepetésükre, megtagadta az élelmezési jegyek kiadását azzal, hogy a munkások megragadták a munkát s otthagyták munkahelyüket. A munkások kijelentették, hogy nem tagadták meg a munkát s riem munkakerülők, dolgozni akarnak, de a munkából kénytelenek voltak kiállni azért, mert betegségei terjesztő férges helyre vitték őket aludni, az Ígéret ellenére túlságosan nagy levonásokat eszközöltek csekély keresetükből, nem kapták meg az ígért órabért. Ezért tették meg az utat gyalog hazáig. A panaszosok, -— akik panaszukról jegyzőkönyvet vétettek föl a pártirodában, — még a következőket jelentették ki: egy K e f e i Endre nevű közismert munkakerülő az élelmezési jegyet rendületlenül kapja tovább, noha őt is kiküldték a munkára, de nem ment. Röttlich József előtt azt a kijelentést tette a munkaközvetítő hivatal vezetője, hogy Röttlich szlovák, menjen nyugodtan a járási hivatalba, ott kiállítják számára az élelmiszerkivétel izésekeí a munkaközvetítőben s zárják ki a politikát az intézményből. Politika az élelmiszer jegyek kiosztásánál A munkaközveikőhivatal enyhe nyomását egy másik panaszos jegyzőkönyv is megörökítette. Huszonnégy aláírással ellátott jegyzőkönyv arról szól, hogy a komáromi városmajorban, mint munkanélküliek, a panaszosok jelentkeztek élelmiszerjegyekért. A munkaközvetítő hivatal vezetője a következőket jelentette ki, - meg a községi választások előtt, — Lévai Lászlőné, mondja meg a többieknek otthon, hogyha nem a szociáldemokrata parira szavaznak, nem kapnak élelmiszerutalványt. Lévainé hazaimén' s a komáromi zenészek előtt kihirdette az üzenetet. A községi választások után ismét élelmezési jegyért mentek a komáromi zenészek hozzátartozói, de azt a kijelentést kapták, hogy élelmezési jegy nincsen, menjenek ahhoz a párthoz, amelyre szavazlak. Állításaikat esküvel is igazolják. A panaszokról felvett jegyzőkönyvet a pártiroda a komáromi járás főnökéhez terjeszti fel, azzal a kéréssel, hogy a járási főnök vizsgálja ki, menynyiben helytállók a panaszok. Nem akarunk a járási főnök határozata elé vágni, de mégis felhívjuk már most ezekre a panaszokra a figyelmet, mert igen különösnek tartjuk, hogy ilyen panaszok egyáltalán előfordulhattak. rom környékére is vonalkoiikt Tild és Csiffár magyar község a vere* bélyi járásban. Mindkét község iskolapél* diját adja annak, mini akarják a vidéket kivetkőztelni magyar nemzeti jellegéből. Az akció megindítására egy malom adta meg az alkalmat. Csiffáron malmot építettek, amelyet később a Légió Bank vásárolt meg. A malom szlovák munká* sainak „kedvéért“ a Slov. Liga iskolát létesített Csiffáron. Hogy az iskola szűk» ségességél statisztikailag is igazolják, kü» lönböző kedvezmények nyújtásával „be» szervezték“ az iskolába a népes csiffári cigánytelep gyermekeit is. Ezekulán már könnyebben ment a ma* gyár faluban a szlovák iskola kifejlesztése. A Slov. Liga iskolájának tanitója tovább agitált a nép között az iskola érdekében. A rossz gazdasági viszonyok közepette nem is nagyon nehéz, főként a munka* nélküli magyarok körében apróbb iskolai segélyekkel növendékeket verbuválni a szlovák iskolába. Af karácsonyi ajándék, ruha, cipő vagy ingyen tankönyv és élei» mezési akcióban való részvétel megpuhítja a szegény magyar ember gerincét. Ma már odajutottak a tildi és csiffári magyarok, hogy magyar iskolákat a a bezárás veszélye felyegeii. A nép megdöbbenve eszmélt fel, hogy nemzeti jellegét milyen nagy veszedelem fenyegeti. A szándék nyilvánvaló. Mindent meg* magyaráz az, hogy miért igyekszik a ve* rebélyi hatóság lehetőleg megakadályozni vidékén a magyar kulturegyesületek ala* kifását. A törvényes alapon működő kulluregyesületek ébren tartják a népben a nemzeti Öntudatot, igy a legszegényebb magyar szülő is tudatában van annak, hogy gyermekét sem nyomással, sem pe* dig ajándékok kilátásba helyezésével nem lehet a szlovák iskolába kényszeríteni, hanem a törvényben biztosított jogának védelmében bátran kitart a magyar is» kola mellett. Slov. Liga nagy céltudatossággal mű* ködik és legelsősorban a magyar egyse* gekbe, a magyar tömbökbe vágja bele a hasító ékét iskoláival. Tűrhetetlen állapot az, hogy a magyar kulúregyesületek alakítását egy magyar vi» déken meggátolni igyekszenek, ezzel szem» ben ugyanazon a magyar vidéken pro* pagandát fejtenek ki a szlovák iskoláknak és ezekbe toborozzák a magyar szülők gyermekei!. A Slov. Liga egyébként már odáig megy, hogy magyar előadásokat is rendez egyes helyeken. Magyar mű* kedvelőket szervez érdekkörébe. Vájjon mit szólna ahoz, ha pl. a SzMKE szlo* vák előadásokat kezdene rendezni? Kerékpárok és azok alkatrészei, KerekpArgBmík IF valamint eredeti csomagolású plombáit világmárkájú Speedwell és Vacuum Gargoyle mobil olajok nagy raktára. Raktáron tartok továbbá minden méretben balon* F í gumikerekekef, a modern típusú gyermekkocsikhoz. Olcsó árak! Pontos kiszolgást A nb. vevőközönség szives pártfogását kén FEKETE LAJOSNÉ műszaki és mechanikai axaUUxlei tulajdonosa. Látogatás a tanyán Irta: Móricz Zsigmond. Tanyán voltam egy barátommal. Földbirtokos a Kunságban. Barátom olyan ember, akinek mindenből a legjobb van. Az övé a kerek földön a legszebb csikó, a legjobban tejelő tehén, a legtöbbet fialó disznó, a legjobb föld!, s a legtöbb szik, a legnagyobb adósság és mégis a legkisebb rosszkedv. — No, — azt mondja ebéd után, — most mutatok neked egy olyan csodát, amilyet még nem láttál. Van nekem egy kertészem, akihez képest a rádió meteorológiai jelentése semmi. Mi csak a Samu bácsit kérdezzük meg, ha azt akarjuk tudni, milyen lesz az idő. Már ki volt adva a parancs, hogy fogjanak, megyünk a mezőre. Az idő egy kicsit borongós volt, hát az egész család nagy örömmel vonult ki a kertbe s körülvettük a kertészt. — No, Samu bácsi, most mutassa meg, mit tud. Lesz-e eső, vagy se? Az öreg kertész felnéz az égre s nagy szakértelemmel megnézi az eget s csalhatatlan döntését kivágja: — Már, nagyságos uram, vagy lesz, vagy nem lesz. * Ezen az alapon aztán ki is mentünk. Egyik kocsin mentek az asszonyok és a gyerekek, a másikon a gazda engem vett magához, hogy eldicsekedhessen, ami csak a szeme elé kerül, mindennel. — Aj, ez is nagyszerű ember, — mondta, — ez a kocsis, ennek minden szavát ércbe kellene vésni. — Mihály! -—-kiáltott rá. A kocsis visszafordult. Derék, kevésszavú kun ember volt.-— Csak azt akarom kérdeni, mi újság ? Mihály kocsis behajolt a kocsiba: — Pletykálnak, nagyságos uram, pletykálnak. — Ugyan mit? — Hát, hogy a fiatal úr, az irodába, szereti a feleségemet. — Ejnye teremtette. És maga mit szól hozzá? — Én nem szólok semmit, megkérdeztem a feleségemet is, a fiatal urat is, mindketten azt mondták, hogy pletyka az egész. * A barátom nyolcvanéves nagyanyja derék kis eleven asszony. Egész nap csak velünk törődött s folyton köztünk volt, de a vacsorához nem ült asztalhoz. — A nagymama nem vacsorázik, az utolsó harminc évben egyebet nem evett vacsorára, csak egy csésze teát és két lágytojást. A legkisebbik gyerek, aki még elemista, erre elfut a sarokba és hozzáfog palatábláján számolgatni, aztán nemsokára jön ragyogó arccal: — Édes apám, kiszámítottam,! — Mit, fiam? — Ómama harminc év alatt megevett, — egy év alatt 730 tojást, harminc év alatt pedig 21.900 darabot. — Nagyon jól van, fiam, — mondta az apa, — látod, sok kicsi sokra megy. * Vacsora után aztán azzal szórakoztatott, hogy eseteket mondott el a kedves tanyai életből. Elmondotta például, hogy András, az öregbéres, hogy igazította rendre a pedagógiát. Van a béresnek egy csomó gyereke s közte egy kisfia, akit három esztendő alatt sem lehetett megtanítani írni, olvasni. Ez a gyerek egyszer sírva jött haza a két kilométerre levő tanyai iskolából. Nem is az úton, hanem a szántásokon keresztül-kasul bukdácsolt s végigsírta az egész határt. A béres éppen mérges volt, hogy összeszidta a gazdája, hogy a marha nagyon pocsékolja a takarmányt. De magába fojtotta a mérgét, csak annyit dünnyögött, hogy »ha ő marha volna, még ki is nyalná azt a jászolt«. Egyéb főbenjáró dolgot nem mondott, mert nem volt marha, hogy az úrral pereljen. Meglátja a bömbölő gyerekét s rákiált: Hát neked mi bajod? Megvert a tanító úr. Megvert ? Meg. Nagyon ? Nagyon. — Mutasd. És a gyereknek le kellett gombolkozni s megmutatni a tetthelyet. Az apa felzúdulva nézte a piros vonalakat a gyerek visszáján s elkurjantotta magát: — No megállj, tanító, majd adok én neked. Törvényre adlak. Holnap viszlek a városba az orvoshoz. Eriggy anyádhoz, tegyen rá tejfeles nahát, én meg hónap elhúzom a nótáját. De másnap reggel, mikor a gyereket vinni akarja, újra megvizsgálja a szenvedő helyet s nem lát rajta semmit. A fiatal fa egy éjszaka beforrta a karcolást. — Most mit csináljak veled, — mondta a felháborodott apa. — Hol az igazság ? Mingyár agyonütlek. Azzal fogja a tengeri nádat, amit még szép békebeli katonakorába ho; zott s olyan sort rak gyermeke örömére a láthelyre, hogy avval már elmehetett akár a pesti klinikára is.
