Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-07-16 / 29. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza

OtvenKtiengedik évfolyam 29. szám Szombat, 1938. július 16,

KOMAROMI LATOK

Az igazság guőzai £$>g

Komárom, ■—júl. 15.

Bár a nemzetiségi kérdésekben folytatott tárgyalásoknak eddig semmiféle pozitív eredménye nem volt, mert hiszen még az érdekeli nemzetiségeknek sem állott módjukban a nemzeliségi statútum tervezetéről kellő tájékozást szerezni, mégis fel kell tételeznünk, hogy a kisebb-nagyobb megszakításokkal tartott tanácskozások a kormány alapos megfontolása és a minden eshetőséggel számoló elhatározása alapján történtek és a miniszterelnök megbeszélései végre is olyan törvényes intézkedések megtételét célozzák, amelyek nemcsak az ittélö nemzetiségek szerződésben és alkotmányban biztosított jogainak teljes megadását, hanem az állam tökéletes konszolidációját is örökidöre fogják biztosítani. Az egész Európa figyelme Csehszlovákiára szegezödik hónapok óta s Anglia és Franciaország állítólag mindent elkövet, hogy a nemzetiségi függő kérdéseket a csehszlovák törvényhozás egyszersmindenkorra minden érdekelt megelégedésére elintézze. A nemzetiségek ügye, amelyet eddig bélügyként kezeltek, az utóbbi idők külpolitikai eseményei következtében európai kérdéssé vált s így sokkal nagyobb jelentőséget nyert az egész világ előtt.

De bármilyen nagy jelentősége is van ennek a kérdésnek, megoldása igen lassan halad előre, sőt meg kell állapítanunk, hogy hetek óta még mindig olyan a helyzet, mintha semmi lényeges sem történt volna ezen a téren, mert a miniszterelnök által kezdeményezett információs jellegű beszélgetések nem jutottak még abba a stádiumba, hogy építeni lehetne reájuk, mert azokon a kormány tervét még csak főbb vonásokban sem ismertették s ha valami halvány sejtelem csillan meg az agyakban, csak az angol és francia sajtóban felelőtlenül megjelent közlemények alapján keletkezik az minden különösebb nyom nélkül. A kormány lapjai is a külföldi újságok híreiből értesülnek, de már ezeknek a hatása alatt is a legtöbb koalíciós lap a sovinizmus éles hangján tiltakozik az esetleges engedmények ellen. Ismét a régi nóta járja, a nacionalista sajtó a legridegebb elzárkózás mellett tör lándzsát, a nemzetiségeknek eddig megadott jogokat is sokalja és élesen ellenez minden újabb jogkiterjesztést. Mintha bizony nem a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelességekről lenne szó!

Ezek a koalíciós lapcikkek semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy megfelelő légköri teremtsenek a megegyezés számára, sem a megértés, sem a jóakarat szellemét nem szolgálják s indokolatlanul harcias kitöréseikkel, szélsőséges s fenyegetődzö hangjukkal mindent szolgálnak, csak nem azt a fontos célt, amely a köztársaság népeinek teljes békéjét volna hivatva elérhetővé tenni s ezzel Középeurópa nyugalmát biztosítani. Mintha nem tudnák, mit jelent az állam életében a konszolidáció s nem tudnák, hogy erre Csehszlo-Hit harc HtisiMiÉt

a maggarohbal való tärggaläst

Apróságok

a nyelvtörvény novellájához

Lesznek vizsgák a szlovák nyelvből!

Ä »Národny Noviny« című lap írja:

— Egy kis lépéssel már előrehaladtunk, Szlovákiában szlovákul kell hivataloskodni. Mindenkinek, tehát a cseheknek is. A bíróságokon mindenki szlovákul lesz köteles a beadványokat megtenni és a bíróság is szlovákul adja ki határozatait. Ebből az következik, hogy mindennemű hivatalos megnyilatkozás, az egyesületi bejelentések, röpiratok csak szlovákul jelennek meg és természetesen hogy az iskolában a tanárok, tanítók csak szlovákul taníthatnak. De ki fogja őket kontrolálni s mi lesz azokkal, akik nem tudnak, mert nem akartak megtanulni egyrészt kényelemből, másrészt oly okokból, miként például Pesek tanár úr? Most majd el kell rendelni, hogy minden közhivatalnoknak igazolnia kell, hogy tud szlovákul s evégett vizsgáztató bizottságokat kell összeállítani, amelyek előtt egy éven belül mindenkinek le kellene tenni a vizsgát annak igazolására, hogy tud szlovákul. Hiszen ez egészben véve természetes és észszerű is. Az államfordulat után így követelték ezt meg a csehek is a szlovák hivatalnokoktól és tanítóktól.

Hány százalék kell a kisebbségek nyelvhasználati jogának érvényesítéséhez?

A lapok közleményeikben találgatják, hogy hány százalék lesz szükséges ahhoz, hogy valamely kisebbség használhassa anyanyelvét. A Polední List c. lap többek között azt írja, hogy eddig a nemzeti kisebbségeknek azokban a községekben volt joguk a kétnyelvűségre, amelyekben az összlakosságnak legalább 20 százaléka tartozott valamelyik nemzeti kisebbséghez. Ezt a százalékszámot most csökkenteni akarják, — írja a lap, — a minisztertanács 10, a koalíciós hatos bizottság 15, a cseh nemzeti egyesülés pártja pedig 18 százalékot javasol. Hogy a tanácskozásoknak mi lesz az eredménye, azt egyelőre nem lehet tudni. A Völkische Beobachter, a Hitlerpárt hivatalos lapja azt mondja, hogy a 10 százalék kedvez a cseheknek, mert így a cseh telepesek számos községben használhatják majd a cseh hivatalos nyelvet. Ez azonban tévedés. A csehszlovákoknak egész Csehszlovákiában vitathatatlan joga minden hivatalban a cseh vagy a szlovák nyelvet használni — fejezi be a P. L. közleményét.

— július 15.

Hogy mikor fognak a nemzetiségi I javaslatok teljesen elkészülni, azt senki I sem tudja. A kormány és a politikai I bizottság állandóan foglalkozik a kérí déssel, azonban a nemzetiségi statútum ! végleges megfogalmazása még mindig késik. A közönség nehezen érti meg, hogy miért a hosszú huza-vona és miért kell angol és francia lapok fordításaiból megtudni a tervezet egy-egy. részletét, amelyet a külföldi lapok is I olyan formában írnak meg, amely inj kább a találgatásokon, mint a valóság 1 ismeretén alapszik.

Minthogy még mindig nam készült í el a javaslat, a miniszterelnök tárgya- I lásai is állandó változást szenvednek s j az előzetesen kitűzött megbeszélések ! sern tarthatók meg a pártokkal. Ügy j volt, hogy a magyarok és lengyelek I képviselőivel csütörtökön fog Hodzsa I dr. miniszterelnök tárgyalni, ez azon! ban nem történt meg, a két párt képviselőivel tervezett tárgyalásokat a jövő hétre halasztották. Ezt azzal indokolták meg, hogy a jövő héten már sokkal áttekinthetőbb képet adhat a miniszterelnök a tárgyaló feleknek.

Noha a koalíciós lapokban már hetek óta olvashatni olyan híradásokat, amelyek a nemzetiségi kérdésekre vonatkozó tárgyalások döntő stádiumába való jutásáról beszélnek, még mindig 1

nem lehet tudni, hogy mit tartalmaznak azok a javaslatok, amelyek a nemzetiségek önkormányzati jogaira vonatkoznak. A szociáldemokraták esti lapja, a Právo Lidu Vecsernik úgy véli, hogy a nemzetiségi kérdésekkel öszszefüggő valamennyi javaslat a jövő hét végére teljesen elkészül, úgy, hogy július utolsó hetében benyújtható lesz a parlamentben.

A sok huzavonának és késedelemnek oka azokban a nehézségekben keresendő, amelyeket a koalíciós pártok okoznak. Érdekes, hogy a cseh nemzeti egységespárti lapok máris a nemzetiségeket akarják felelőssé tenni a tárgyalások esetleges meghiúsulásáért. Pedig a nehézségek másutt keresendők. Most a felhatalmazási törvény megszavazása is esedékes és az agrárpárt és cseh néppárt sajtója most ezen a~ kérdésen rágódik, természetesen a legélesebb ellentétben egymással, — már amint az a koalíciós kormánypártokhoz illik. Az egyik párt dithirambusokat zeng a felhatalmazási törvényről, a néppárt cikkírója pedig azt ajánlja, hogy nagyon fontolják meg a fölhatalmazás megszavazását. Közben pedig az elvakult soviniszta orgánumok uszító cikkeikkel olyan légkört teremtenek, amely a legkevésbé sem alkalmas a fontos nemzetiségi tárgyalások eredményes megtartására.

A »rritomnost« című újság írja:

— Újsághírek szerint novellát készítenek a nyelvtörvényhez és itt a döntő tényezőkhöz szerény kérésünk volna, aminek eleget tenni nem lesz nehéz. Arról van szó, hogy nálunk az összes hivatal és az összes polgár előtt világos legyen, hogy

a tulajdonnevek, és pedig nemcsak a családnevek, hanem a keresztnevek is, nem fordíthatók le és semmiképpen se változtathatók meg.

Arról van szó, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztnév a nyelvi fordítás része és hogy a polgár nevét aszerint kell változtatni, hogy csehül, szlovákul, németül vagy magyarul beszélünk, vagy írunk-e róla. A név funkciója érdekében való, hogy az soha ne változzék s ne is fordíttassék, mert a fordítással és bárminő változtatással csak zavar keletkezik és homályosság, nem is tekintve azt, hogy

közülünk mindenkinek nem is közömbös, hogy nevünket ki hogyan fordítja, vagy változtatja. Elvégre a név teljes és eredeti szövege a nemzetiséget is jelzi s ezért nem csodálható, ha valaki nagyon erélyesen tiltakozik nevének lefordítása ellen. Ezért szívesen látnánk, ha a készülő nyelvnovella világosan megmondaná, hogy

nemcsak a vezetéknév, hanem a keresztnév is lefordíthatatlan és változtathatatlan, és hogy hivatalos érintkezésben nagyon kell ügyelni arra, hogy a nevet miként tünteti fői az anyakönyvi kivonat.

Ez nemcsak célszerű, hanem nagyon igazságos rendelkezés is volna s tapintatos is minden nemzetiséggel szemben. Ez ellen bizonyára senki nem tiltakoznék. Rádió leadónk következetesen ügyel a keresztnevek lefordíthatatlanságára s ez az elv más intézményekben is kezd érvényesülni.

vákiának égetően szüksége van! Olyan álmok inákanyáiól elkábultan ülnek a fantázia szárnyaira, amelyek megvalósítása a nemzetiségek millióitól terhelt államban teljesen lehetetlen. Még legjobb barátaiknak, nagy protektoraiknak tanácsait sem akarják megszívlelni, hanem elfeledve a történelem tanulságait, figyelmen kívül hagyva a fejlődés törvényeit, vak elfogultsággal akarják a közvéleniényf^olyan álláspont elfoglalására rábírni, amely nem a közbékét, hanem annak az ellenkezőjét, a nyugtalanságot és zavart szolgálja s amely katasztrófához vezethet.

Nem keli hozzá különös fantázia, hogy a szemlélő bizonyos öszszefüggést keressen a fékeveszleli sajtó magatartása és a nemzetiségi ügy elintézésének hosszú idő óta való elhúzódása között. Az az érthetetlen titkolódzás, amely a tervezet pontjait elrejti az érdekeltség és a közönség elől, csak nehezíti a helyzetet s a várakozás túlfeszítése semmiesetre sem járul hozzá a nagyhorderejű kérdés I tisztázásához. Ila a kormány réí széről, mely ismételten kijelentette.

hogy a nemzetiségek sorsában i mélyreható változtatások szüksé- I gesek, — a halogatás taktika, akkor az káros és elhibázott dolog, meri ezzel nem éri el célját. Akkor sokkal helyesebb volna, ha egyszerűen kijelentené, hogy nem j

akar semmit sem beváltani Ígéreteiből és az eddigi állapotot kívánja továbbra is fenntartani. Legalább újra meggyőződhetnek a nemzetiségek arról, hogy mit érnek a kormány ígéretei, amelyeket eddig sem tartott meg. Legyen vége a játéknak, mert ez semmiképen sem erősíti az állam tekintélyét a világ előtt. A köztársaságba kebelezett nemzetiségek tovább fognak harcolni az igazságért, amely az ő oldalukon van s amelyért küzdeni soha nem fognak megszűnni, mert el kell jönni annak az időnek, amikor a kötelezettség teljesítése bekövetkezik! Akár akarják a sovinizták ezt, akár nem, de így vagy úgy, az igazság győzni fog!