Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-07-02 / 27. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza ÖlvenkileiKedSk évfolyam_______________________27. siém _____________Saombat, 1938. július 2. Alapította: néhai TUBA JANOS. Előfizetés: egész évre 50 Kő, fél­évre 25 Kő, negyedévre 12.50 Kő Külföldre egy évre 75 Kő Egyesszám ára 1 Kő Mi van a tervezetben? Komárom, július 1. Hosszas várakozás után végre szerdán, Péler és Pál napján ráke­rült a sor a magyarság képviselői­nek kihallgatására is. A nemzetisé­gi alaptörvény elkészítése előtt 1 lodzsa Milán dr. miniszterelnök megbeszélésre hívta Szüllő Géza dr., Jaross Andor, Esterházy János és Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőket, az Egyesült Magyar Párt vezéreit, hogy eszmecserét folytasson velük annak a memo­randumnak több pontjára vonat­kozóan, amelyet még a kora ta­vasszal terjesztettek eléje a ma­gyarság képviselői. A hivatalos je­lentés szerint a miniszterelnök nem folytatott tárgyalást az Egye­sült Párt képviselőivel, hanem in­formációs jellegű beszélgetésben Szüllő Géza és vezértársai tájék áz­tatták a miniszterelnököt a cseh­szlovákiai magyarság aktuális kér­déseiről. Az egy óráig tartott meg­beszélésen a nemzetiségi statútum­ról sem nyilatkozott a miniszter­elnök, tehát a magyarság törvé­nyes képviselői semmit sem tud­hattak meg arról, hogy mi készül a nagy garral hirdetett kisebbségi alaptörvényben a magyarság szá­mára. A rövid hivatalos jelentés szűk­szavúsága azt a benyomást kelti bennünk, hogy a nemzetiségek ön­­kormányzati jogának elérése még a messze távol ködös világában rejtőzködik és sok idő fog elmúlni, míg azt a nemzetiségek kiküzdhe­­tik maguknak. Hogy ezzel szem­ben a koalíciós kormánylapok egy része biztosra veszi, hogy a kor­mány a július elején lezajló ün­nepségek után a képviselőház elé terjeszti a statútum tervezetét, ez­zel csak »jólérlesültségüket« akar­ják igazolni, valójában pedig ezek a jólértesült orgánumok sem tud­nak többet az ügyek állásáról, mint a többi egyszerű halandó, akik kíváncsiságukban képzelőte­hetségüket veszik igénybe s ennek segítségével gyártják a szenzációt. Vannak a kormányhoz közelálló lapok, amelyek napról-napra újabb részleteket közölnek a nemzetiségi törvénytervezetből, viszont vannak más szócsövek, amelyek cáfolják a »jólértesüll«-ek állításait és éles támadást intéznek a szenzációt haj­­hászó újságok ellen. Sőt ellene for­dulnak a kormánynak is és már eleve tiltakoznak az ellen, hogy a nemzetiségeknek valami jelentő­sebb »engedményt« adjanak. Hogy eebben a bizonytalanság­ban, amelyet maga a kormány te­remtett terveinek eltitkolásával, egészen csinos kis sajtóháború ke­letkezik, azt, — ismerve a csehszlo­vák sajtó legnagyobb részének mentalitását, — nem lehet csodál­ni, ellenben a jogos csodálkozást hívja ki az a sok huzavona és in­formációs jellegű megbeszélés, amelynek még annyi eredménye sincsen, hogy legalább nagy voná­sokban ismertetné a kormány a törvényjavaslatot a nemzetiségek képviselőivel, akiket nagy kegye­sen meghival a miniszterelnök ál-POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP - Főszerkesztő: gaal gyula Dr. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főntunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Am EÁliesfiH Platlvor Pár 4 áfabb győzelme városbiró wálasziáson VávoabivónaU FÜLÖP Zsigmondoi választották meg. - Helyettes vávosbivák BANGHA Dezső dr. és BALOGH Miklós egyesüli pártiak lettek Komárom, — július i. A hétfőn végbement városbíró vá­lasztás újabb győzelmet hozott az Egyesült Magyar Párt részére, amely a választáson saját jelöltjeit hozta be mindhárom városbírói tisztre. Úgy a városbíró, mint helyettesei az Egye­sült Párt tagjai közül kerültek Komá­rom város élére, ami fényes bizony­sága annak, hogy a polgárság a vá­ros vezetését azokra a képviselőkre akarja bízni, akik Komárom tehervi­selő polgárságának bizalmából válasz­tattak meg a képviselőtestület tagjai­nak s akik felelősségük tudatában kö­telességüket egyedül a város érdeké­ben fogják teljesiteni a köz javára. Ennek a választásnak nemcsak nagy helyi jelentősége van, hanem orszá­­gof viszonylatban is nagy horderővel bír az a körülmény, hogy e régi ma­gyar város kormányzására a magyar őslakosság 'soraiból választották meg a vezetőséget. A magyarság komoly el­határozása és nemzeti ereje nyilatko­zott meg ebben a választásban is, mellyel Komárom példát mutatott az itt élő magyarság előtt arra, hogy csak az a nemzet boldogul, csak az a nép állhat meg helyén, amely a nemzeti öntudat átfogó erejével munkálkodik a maga sorsán és soha nem lankadó hittel végzi kötelességét nemzete érde­kében .Az egész országban lelkes visz­­hangra talált a komáromi városbíró választás, mely a magyar városok és községek lakosaiban a nemzeti önér­zetet fokozza s hasonló eredmény el­érésére buzdítja. Az ország minden részében felhang­zó öröm igazolja a komáromi magyar­­ság helyes és céltudatos eljárását s a Szlovákia minden részéből érkező üdvözlő táviratok legélénkebben tanú­sítják azt a lelkesítő hatást, amelyet ez fal. Míg a koalíciós lapok egymás­sal vitatkoznak afelett, hogy a nemzetiségi önkormányzat meg­adása következtében nem volna egyenlő joguk a különböző nem­zetiségeknek, ellenben előjogaik volnának az illető nemzeti auto­nóm területen a kormányon levő nemzeti csoportoknak, — addig a nemzetiségek belefásulnak a vá­rakozásba, amit türelmi próbaké­pen kényszerít a kisebbségekre a kormány. Pedig ez helytelen tak­tika, amit az is bizonyít, hogy a nyugati nagyhatalmak, amelyek a legnyomatékosabban hívták fel Csehszlovákiát a súlyos veszedel­met rejtegető kérdés mielőbbi ala­pos megoldására, türelmetlenül ad­a magyar győzelem a magyar lelkek­ben életre keltett. Épen ezért nem le­het eléggé felbecsülni azt az erkölcsi értéket, amelyet a komáromi városbí­­ró-választás jelent a magyarság szem­pontjából s amely egy nemzet őszinte akaratmegnyilvánulásának döntő jelen­sége. A megválasztott városbiró és társai a magyarság hűséges munkásai vol­tak eddig is, meg vagyunk arról győ­ződve, hogy azt a bizalmat, melyet fontos pozíciójukban reájuk ruházott a komáromi magyarság, a város jól felfogott érdekében kifejtendő lelkes- és odaadó munkásságukkal teljes mér­tékben meg fogják érdemelni. A reá­juk váró kö'e’ességek teljesítésében biz­ton számíthatnak nemcsak az Egysé­ges Párt tagjainak, hanem a polgári pártok támogatására is, amelyek már a választásnál melléjük álltak. A kípviselőtesíü'et megaaku'ása. Mivel a június 12-én megtartott vá­lasztás ellen törvényes időben fellebe­­zést nem adtak be, a járási hivatal ösz­­szehívta az új képviselőtestületet a megalakulásra. Az alakuló közgyűlést június 27-én tartották a régi várme­gyeháza, jelenleg a járási hivatal nagy­termében, ahol a képviselőtestület tag­jai 4 órakor teljes számban megjelen­tek. A közgyűlésre nemcsak a rendes tagokat, hanem a képviselőtestület pót­tagjait is meghívták, hogy a fogadal­mat letegyék a járási főnök kezébe. Az Egyesült Magyar Párt képviselő­­testületi rendes és póttagjai a párt­helyiségből vonultak testületileg a közgyűlésre, valamennyien sötét ün­nepi ruhában és magyar nyakkendő­vel, ami nagyban emelte ünnepélyes megjelenésüket. A közgyűlést P a r a s s i n Sándor já­rásfőnök nyitotta meg, aki üdvözlő szavaiban rámutatott a közgyűlés fon­tosságára és felhívta a képviselőtestü­let megjelent rendes és póttagjait, hogy nak sajtójukban kifejezést annak, hogy az előkészületek elhúzódnak s a megoldás a teljes stagnálás ál­lapotába került. A külföld közvéleménye türel­metlenkedik s igazán nem lehet­ne csodálkozni, hogyha a legkö­zelebbről érdekeltek, a szudélané­­metek, a magyarok, ruszinok, len­gyelek elveszítenék türelmüket és nyugodtságukat. Elsősorban ezek­nek a nemzetiségeknek kellene tud­­niok azt, hogy a kormány mit gon­dol tulajdonképen az ö jövendő sorsukról és mit akar velők. Hi­szen a nemzetiségek létkérdése forog kockán, de tagadhatatlan, hogy az államnak is evidens érde­ke a tizennvolc évvel ezelőtt ma­a fogadalmat tegyék le. Ennek meg­történte után a választásokra került a sor, mely a képviselőtestület doyenné­­nek, id. K o 11 á n y i Miklós nyug. fő­jegyző, korelnöknek vezetése mellett a legnagyobb rendben és a törvényes formaságok pontos betartásával folyt le. Városbíró-választás. Mindenekelőtt felhívta a korelnök a pártokat, hogy kivánják-e érvényesí­teni a törvényben biztosított igényü­ket az első és második helyettes város­bírói állásra. Mivel sem a pártok, sem a pártcsopertok közül nem jelentkez­tek, az elnök elrendelte a szavazást a városbíróra. A választás szavazólapok­kal történt. A képviselőtestületnek mind a 42 tagja szavazott és az eredmény a kö­vetkező volt: Városbíróvá Fiilöp Zsigmond bank­igazgatót, az Egyesült Párt országos végrehajtó bizottsági tagját, járási elnököt vá'asztották meg 25 szava­zattak A megválasztott városbírónak nem ál­lítottak ellenjelöltet. A kihirdetett eredményt az Egyesült Párt és a két polgári párt tagjai nagy éljenzéssel fogadták. A további vá­lasztás során az első helyettes város­bíróra leadott szavazatokból Bangha Dezső ügyvéd (egységespárti) kapott 24 szavazatot, Trencsik János mun­kás (kommunista) kapott 7-et, Ru­­zicska Emil (egyesült csehszlovák) 1- et, a többi boríték üres volt. így az első helyettes városbiró tiszt­re Bangha Dezső dr.-t választották meg. Második helyettes városbíró­nak Balogh Miklós asztalosmestert, iparisko'ai előadót (egységespárti) választották meg 23 szavazattal. A választásokat a polgári pártok öröm­mel vették tudomásul. A tanács és pénzügyi bizottság mega'akítás2. Majd a tanács tagjait és a pénz­ügyi bizottság tagjait választották meg a pártok által beterjesztett javaslatok alapján. A tanács tagjai lettek az gára vállalt kötelességeknek mi­előbbi teljesítése. Sőt Középeuró­­pa is ezt követeli, amelynek népe a nyugalom és béke, még pedig az igazi, a fejlődést biztosító béke után sóvárog. Csehszlovákia böl­csei azonban még mindig vonakod­nak komolyan foglalkozni az ügy­gyei, még mindig a centralizmus délibábját kergetik s a legélesebb nacionalista ideológiában élnek, holott a nagyhatalmak komoly in­tése mellett a történelmi fejlődés parancsa is azt követeli, hogy vég­re valahára döntés legyen ebben a kérdésben. Más megoldás már, nincsen: nyilvánosságra a tervezet­tel, hogy az érdekeltek is meg­mondhassák véleményüket!

Next

/
Thumbnails
Contents