Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-07-02 / 27. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. július 2. »Nehéz időkben jólesik halóit nagyjaink szelleméhez menekülni!« 3 A Jókai Egyesület közgyűlése Egyesült Párt részéről K á 11 a y Endre dr., C z i b o r Géza, Páti Nagy Mihály és K rés ka József, a városi demokrata és a zsidópárt részéről L ó r á n d Istvánt, a kommunista párt részéről Trencsik Jánost és Szám pl Mártont, a szocialista párt részéről T a r i c s Istvánt és V á r a d i Aladár dr.-t, az egyesült csehszlovák pártok részéről S i n d 1 e r Jaroszláv dr.-t és Ruzsicska Emit választották meg tanácstagoknak. A pénzügyi bizottság tagjaivá megválasztották Ko 11 á n y i Miklóst, Csizy Istvánt, Reicher Miklóst Langsá dl Lajost és Rác.z Ferencet (egyesült párt), Csizy Józsefet és C sevár Ferencet (kommunista párt), N e u.w i r t h Józsefet (szocialista párt) és Nlecs Jenőt.(egy. csehszl. párt). A városbírók megvá!asztását felterjesztik a belügyminisztériumba s ha onnan a jóváhagyás megérkezik, kezdheti meg a városbíró működését. Ez valószínűig szeptemberben következik be. Az Egyesült Párt nagyszerű győzelme nemcsak Komáromban, hanem az egész országban nagy lelkesedést és örömet váltott ki, Fülöp Zsigm md városbírót és társait az ország minden részéből számta'an üdvözlő sürgönnyel és levéllel keresték föl. WwVVVVyVNAAZ Nyelvhasználat a komáromi munkásbiztosító pénztárnál Egyik előző számunkban megírtuk, hogy" az Érsekújvár és Vidéke című laptársunkban valaki szóvátette azt, hogy a Komáromi Munkásbiztosító Pénztár a hozzáintézett magyar levelekre ismételten szlovákul adott választ. A panaszló teljes joggal kifogásolta azt, hogy egy túlnyomóan magyar érdekeltségek szolgálatában álló intézmény a magyar nyelvjogokat mellőzi! Elégtétellel állapítjuk meg, hogy a Komáromi Munkásbiztosító Pénztár olyan jelentőséget tulajdonított a panaszos soroknak, hogy Phihár Mátyás, a Munkásbiztosíio komáromi igazgatója elutazott Érsekújvárra és személyesen ke este föl a fenti laptársunk szerkesztőségét és köze’ebbi információkat kéri a panaszos esetre vonatkozólag, mert — mint mondotta — vizsgááíot akar indítani ez ügyben és minden egyes esetet orvosolni fog. Felhívjuk tehát olvasóinkat, hogy akinek hasonló természetű panasza van, forduljon szerkesztőségünkhöz, a panaszokat készséggel eljuttatjuk a munkásbiztosító igazgatóságához, ahol kellő orvoslást ígértek. Vasárnap tartotta a Jókai Egyesület huszonhetedik évi rendes közgyűlését, élénk érdeklődés mellett, az Egyesület kultúrházának képtártermében. A közgyűlésen dr. S z i j j Ferenc elnökölt. Dr. Szijj Ferenc a következő, hatásos elnöki megnyitóbeszédet mondotta el: Tisztelt Közgyűlés! Ismét elmuh egy év a legutóbbi közgyűlésünk óta. Ezt az elmúlt esztendőt igen jelentősnek merem mondani a Jókai Egyesület történetében, mert- egyesületünknek egyik nagy célját, régi reménységét, kegyeites feladatát érlelte valósággá. Az elmúlt évben állítottuk föl Jókai Mór ércszobrát. Berecz Gyula nagysikerű alkotása hangtalan beszédével, mozdulatlan gesztusával is ékesen hirdeti egyesületünk kiapadhatatlan Jókai kultuszának erejét s a Jókai szobánkban elhelyezett koszorú-sza’agok változatosan élénk színei és kegye’etes, hódoló feliratai híven őrzik emlékét annak a emelő hatású országos ünnepnek, melyben összedobbant a szlovákiai egész magyarság szíve akkor, mikor Jókai ércaliakja megjelent előttünk. »Nehéz időkben jól esik halóit nagyjaink élő szelleméhez menekülni.^ Nekünk, akik még színről-színre láttuk, ismertük az élő Jókait, jól esik mindennapos utunk közben rátekinteni a szoborban is örökmesélő alakjára, az ércbőí is kiderengő moso'yos, bíztató tekintetére és örömmel állítjuk a későbbi generációk szeme elé: nézzétek, ilyen volt! Legyetek hívek az ő élő szelleméhez! Ez a szobor azonban, a Jókai szobra nemcsak a mesélő Jókait ábrázolja. Ez a szobor nemcsak mesét mond, hanem ékesen, hangosan, tanííóan beszél. Nekünk szól, a Jókai Egyesületnek, a város fiainak, a mai élet magyarjainak, öregeknek, fiata’oknak, mindnyájunknak. Hallgassuk meg, mit mond? Azt mondja, hogy nagy eredményi csak egybeforrott érzéssé1, egy gondolatba összehajtó áldoza készséggel és akaratiak testvéri összefogással érhetünk e\ Azt mondja, hogy a magyar kultúra a mi értékünk, a mi erőnk, a mi ékességünk és törhetetlen biztosítéka magyarságunknak. Azt mondja: legyünk hívek a magyar gondo’athoz s fogjunk kezet a magyar kultúra szere létében, megőrzésében és fej esziésében. Magyar ifjúság! akiknek legszebb példaképe a márciusi Jókai, a Petőfi barátja és diáktársa, azt mondja néktek ez a szobor: Ne csüggedjetek, jön Tardona után is élet! Jöjjetek, dolgozzunk együtt a magyar kultúráért, a magyar életért! A nagy tetszéssel fogadott megnyitóbeszéd után Szombathy Viktor főtitkár olvasta fel évi jelentését. Elsősorban is a Jókai szobor-akcióról emlékezett meg. Néhány évvel ezelőtt Jókai szobra még csak álom volt, —mondotta többek között a jelentés, — ma már valóság. Szinte rekordidő alatt gyűlt össze a pénz s állott a szobor. Komárom városképéhez szervesen hozzátartozik e szép művészi munka, az Egyesület a szlovákiai magyarság áldozatkészségével olyat alkotott, amelyet gáncs, rosszindulatú kritika nem ért soha. A • szobor méltó bizonyítéka a negyedévszázados munkának, ame'yeí a magyar míivíe’ődés szolgálatában a Jókai Egyiesü’iet végzett. A minden szlovákiai magyar embert összefűző kulturális iegys£g gondolaiát éppen a Jókai Egyiesüet vitte nagy lépésekkel előre. A szobor tehát nemcsak á Sandósuli anyagi emlékei, művészi ihViet, munkáskezekét, áldozatkészségei je’lent, hanem szélesebb áttételben titokzatos szellemi erők hirdetője is: hirdetője annak, hogy Szlovákia magyarságát az anyanye'vnek, hagyományoknak, művelődésnek szereteti ben ünnepi, komoly pillana.okban egy nevezőre lehet hozni. Majd köszönetét mondott a főtitkári jelentés az adakozóknak, akik jó szívvel segítették Komáromot a szoborhoz, különösen pedig a szoborakció lelkének, dr. S z i j j Ferencnek s a szobor alkotójának, Berecz Gyula szobrászművésznek. Köszönetét F ü - 1 ö p Zsigmondnak, aki az Egyesület történetét írta meg. A főtitkári je’entés azután beszámolt az egyesület múltévi működéséről, az előadásokról, a vitaestekről. Beszámolt a múzeumi s a könyvtári gyűjtemények állásáról. A múzeumi gyűjteményeket idegenek és helybeliek, iskolásgyermekek, felnőttek nagyszámban látogatják, a múzeumi gyűjtés állandóan folyik, jelenleg a néprajzi anyag beszerzése van soron, a gyűjtésben Manga János ógyallai tanító segít hatékonyan. Rendezett a muzeum népművészeti kiállítást is. A könyvtár rendezése most folyik. Az országos hivatal s a járási választmány nagyobb összeggel segíti a múzeumot. Majd igy fejezte be a főtitkári jelentés : E tavasszal Komáromban sok szó esett a kulturális fásultságról, az érdeklődés hiányáról, a szétszóródott gyarságról, amely felekezeti, társadalmi, világnézeti szempontokból megoszlott s amely magyarságnak néhány tagja az önérdek-diktáita hangok hatására ide-odasodródott a könnyebb érvényesülések utján, — noha ez az út a magyarságtól más nemzetiségek érdeke felé vezetett. Valóban sok az egyesületünk, megfogyatkoztak az egyesületek tagjai, a létfenntartás gondjai is megsokasodtak. Éppen az ilyen kiegyenlítő, a felekezeti, társadalmi, politikai, foglalkozásbeii különbségeket eltüntetni kivánó egyesület tagjai fogyatkoztak meg mindenütt, mint mi vagyunk, Jókai Egyesület. De hisszük, hogy annak a nemzeti, öszszefogó gondolatnak a jegyében, amelyet a Jókai Egyesület 25 év óta töretlenül hirdet, amely gondolat bennünket igazolt: — hozzánk jön a fiatalság is, hozzánk jönnek nemcsak azok, akiknek szivében a meggyőződés tüze ég, hanem eljönnek a kallódók, a tépe’.ődők s a könnyen visszavonulók, — és erre a csoportosulásra már kedvező jeleink vannak, ezt a csoportosulást össze is hozzuk az ősz folyamán, -— mert azt kívánjuk, mindenki azt kívánja, hogy a Jókai Egyesület Komáromban magyar kuitúráüs, irányadó szerepét változatlanul betöltse. Betöltse fiata’osan. frissen, lendületesen, soha nem fánadóan, betöltse. nem azért, mert úgy kívánná az egyesü leti érdek, hanem, mert úgy kívánja a nemzeti alapon álló kulturális gondolat, mindnyájunk vágya: műve t, öntudatos, összetartó magyarság Szlovákiában. S ennek a gondo’atnak zászlóvivői elsősorban mi vagyunk, komáromi Jókai Egyesület. Kötelez erre huszonötéves múltúnk, kötelez erre a megnyilatkozó sok-sok kívánság, kötelez a kulturális sorba kívánkozó komáromi fia-Amiről Jókai is oly szépen írt A komáromi nagy földrengés Városunk mai lakossága kevéssé is* meri a város múltját, csapásokban bővel* kedő történetet. Ha egyesek halloftak vagy olvastak is valamit azokról a nagy szerencsétlenségekről, amelyek városun* kát az idők sodrában pusztították, talán nem lesz időszerűtlen cs érdektelen el* mondani valamit arról a nagy földren* gésről, mely i 75 évvel ezelőtt romba* döntötte a török háborúk és a kuruc* labanc harcok után békés fejlődés útjára lépett városunkat. Még 20 év sem múlt cl egészen azóta, hogy a város 1745*ben nagy áldozatok árán elnyerte Mária Teréziától a sz. kir. városi jogot és megszabadulva a megyei és katonai beavatkozások nyűgétől, saját maga intézhette ügyeit. Rohamosan kéz* dett fejlődni ezidőben Komárom. Keres* kedelmi forgalma kezdett élénk lendületet venni. A vízi közlekedés előnyei követ* keztében a gabonakereskedelem a XVIII. század folyamán mindinkább Komáro* mot tette gócpontjává s a fakereskede* lem még jelentősebb tényezője volt már akkor a város forgalmának. Mint minden kereskedő városban, itt is élénk és pezsgő élet uralkodott és egyike volt az ország legnagyobb népességű városainak. A megelőző évtizedekben nagy épít* kezések is emelték a város szépségét és sok ember részére nyújtottak megérde* melt keresetet. A jezsuiták a várossal kötött szerződés alapján felépítették nagy', kétemeletes székhazukat, mely később a szt. Benedekrendc lett s „miután ebbe bevonultak 17J8*ban, leiették a Szent András templom alapját, mely egykorú írók tanúsága szerint az ország egyik legnagyobb és legszebb temploma íeen* dett volna, ha a nagy földrengés el nem pusztítja.* A két szép toronnyal ékes* kedő templom temérdek költségbe került. „A Szt. Andráson felül van a rácok* nak új temploma, mely főkép aranyozott karcsú tornyával imponál. Lejebb, a fő* fér felé a Szt. János temploma áli, kö* zel a Wild! György terve szerint épült városházához“, melynek magas tornya volt már akkor is. A Kajtor utcában (mai Széchenyi utca) a Ferencrendiek nagy kiterjedésű háza és szép temploma állóit. Ez utóbbi a mostani katona temp* lom s a mellette levő nagy épület volt a franciskánusok klasíroma. „Ami a lakóházakat illeti, azok — mint Pray György irja — igen csino* sak s az emeletes házak épenséggel nem ritkák, kivált a főbb utcákon s a mai sétatér helyén elterült városrészben.“ Takáls Sándor, nagyemlékű történet* írónk könyvéből vett ezen adatok mutat* ják, hogy virágzásnak indult a város a XVIII. század közepén és szorgalmas, dolgos népe megtalálta a mindinkább élén* külő városi életben nemcsak megélhetését, hanem gazdasági gyarapodását is. Komáromak mindig az a szomorú sors jutott, hogy amikor békés viszonyok közé jutva, megindulhatott a fejlődése valamely irányban, hosszabb*rövidebb idő múlva mindig bekövetkezett valami nagy csapás, rnely letörte a fejlődés vonalát. Ezek a törések kísérik !848■ on és 19í4*en át, de míg ez utóbbiak az egész ország sor* savai állottak szőre , összefüggésben, az 1763--iki földrengé , helyi csapás volt, mely csak városunkat döntötte romlásba. Egykorú följegyzések, a Nedeczky csa* Iád levéltárában és a helybeli evangélikus egyház levéltáráin levő leírások egybe* hangzóan adják elő a szomorú és végze* íes napok történetét. Ezek alapján kö* zöljük az alábbiakat. 1763. évi június 28»án reggel, Péter és Pál apostolok vigíliáján, kevéssel öt óra után váratlanul megrendült a föld Komárom alatt. Ez a rázkódtaíás körül* belül fél percig U rtott és olyan erős volt, hogy a tetőkről a cserepeket és a város* ban több kéményt levert. A város népe nagy részben ébrei volt már a kora reg* geli idő ellenér 1 is és „résszerint a Templomokban, résszerint a piatzokon, résszerént pedig a magok házaiknál vol* fanak. A félelen, melly erre a legelső mozgásra következett, nagyobb volt a kárvallásnál és ezt az Isteni gondviselés különös munkájá iák lehet tulajdonítani; mert a Városbéli lakosok ezen félelem által megintetvén, minden késedelem nél* kül nagyobb résztől báíorságosabb helyek* re vették volt magukat.“ „Nem múlt el több idő egy fertály órányinál, midőn ismét a második Föld* indulás következe t, mely minden utób* biaknál erősebb \ olt, másfél minufumig tartott és amely alkalmatossággal a földön bizonyos zúgás és morgás tapasztaltaiéit. Egy szempillantásban repedések lettek a Templomokon, Klastromokon és min* den egyéb városi épületeken. Erős fala* kaf dobolt le a rázkódtaíás és úgy meg* rázta a lakosokat is, hogy akik váraíla» nul el nem temetteitek, haláluk óráját je* len lenni vélték.“ A jezsuiták új lemplo* mának tornyai, melyek igen erősen voltak építve, leomlottak s az omladék a templom márvánnyal kirakott kriptáját is egy helyen áttörte, a mellékolfárok két felén és az egész épület főfalai szétsza* kadfak. A rázkódíatás „a jezsuiták kétemeletes rezidenfiáját, mely alulról egészen föl erős boltoz dók a’att volt, beszakasztotta Arany* szájú szi. János templomának erős, ma* gas tornya a harangokkal együtt ledőlt s áttörvén a szentély boltozatát, Venczal János jezsuita atyát, épen midőn misé* zett, omiadékkal beborította“. Még na* gyobb kárt vallott a franciskánusok lem* ploma és klaílroma, ahol „minden épü* letek apródonkénf ledüledeziek“. A tem* plom boltozata beszakadt és a misét hall* gafók közül több embert agyonütött az omladék. A városi t nácsház tornya az órával egviitt a piacra zuhant és ott többeket agyonsújtott. Majd minden épület kőha* lommá változott, alig maradt ház épen s mivel estig még több rázkódtaíás követ* kezett, a veszedelem még nagyobbodott. A fold a város több utcáján megnyílt, leginkább a Dunához közel s a Vágdu* nánál kénköves vizet, azután hamuszinű és barna homokot hányt ki. „Sok helye*
