Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-05-21 / 21. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. május 21. A magyarok a becsületet megegyezés hívei — Jelentette ki Sxüllö Géza klubelnök Az Egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt s a Szepességi németek pártja parlamenti törvényhozóinak és tartománygyülési képviselőinek közös klubja május 17- én Pozsonyban Szüllő Géza dr. el­nöklete mellett ülést tartott, melyen Szüllő Géza nagyérdekű elnöki meg­nyitójában behatóan foglalkozott az utóbbi hónapok belpolitikai eseményei­vel és a csehszlovák kormány politiká­jával, melynek során rátért a nemzeti­ségi kérdésre s ennek kapcsán a ké­szülő nemzetiségi statútumra. A magyar nemzeti kisebbségnek eb­ben a kérdésben elfoglalt álláspontját a következőkben szögezte le: — Mi magyarok itt állunk ebben a respublikában, mint őslakói ennek a területnek. Mert őslakók vagyunk itt, s jogcímünk az ezer esztendővel ezelőtt történt becsületes, karddal való hon­foglalás, s ha elfogadtuk is ebben a respublikában a minden címet eltörlő demokratikus törvényeket, ezt a jog­címet, ezt a címet nem felejtjük el. Mi magyarok a becsületes megegye­zésnek a hívei vagyunk és azt tartjuk, hogy ha a respublika kormánya ve­lünk a harmonikus megegyezést kere­si, saját érdekében is cselekszik, mert a respublika vezetőségének is el kell ismernie azt, hogy kis népeknél nem a szám, hanem a jognak az erőssége kell, hogy döntő legyen, s ezért erről az útról nekik sem szabad letérniök. — Hosszú parlamenti pályámon min­dig hirdettem azt, — minden beszé­dem, amit itt tartottam, világos bizo­nyíték erre, — hogy nekünk, Európa kellős köziepén lévő magyaroknak és cseheknek bizonyos megértést kell ta­lálnunk, mert hitzen egymásra vagyunk utalva, mint nem balkáni nép. Lehetet­len azonban, hogy a megértést mindig úgy akarják keresni, hogy nem az egyenlőség és szabadság, de az egyen­lőtlenség alapján akarják ezt a kér­dést dűlőre vinni. — Mi tehát, itt összegyűlt képvise­lői a magyaroknak, világosan hangot adunk annak, hogy felkészülve várjuk azt, hogy a kormány megadja nekünk mindazokat a jogokat, amelyek ember és Isten előtt bennünket megilletnek, megadja nekünk ugyanazokat a jogot­­kat, amelyek megilletik a cseheket, szlovákokat, németeket, lengyeleket, ruszinokat, megadja az önrendelkezési jogot, amely nekünk magyaroknak is jár. Ha ez nem történik meg, akkor tovább folytatjuk azt a harcot, ame­lyet elszántan vittünk és meg nem al­kudva viszünk tovább, mert meg va­gyunk győződve arról, hogy különb­ség van egy államban az állam és a párt között: az állam erkölcsi személy, a párt talán nem is az. Járjuk őseink szelleméből vezettetve azt az utat, amely századokon át megtanított arra, hogy a magyar jó barátnak, de nem jó ellen­ségnek s megtanulhatták azt, hogy mi szabadok tudunk lenni, de szolgák nem tudunk lenni. A nemzetiségi alaptörvény ügyében tárgyalást kezdenek a nemzeti kisebbségekkel A koalíciós cseh nemzeti szocialista lapok írják, hogy a kormány politikai bizottsága elkészült a nemzetiségi sta­tútum tervénei s Hodzsa miniszterelnök már a legközelebbi napokban megkez­di a tárgyalásokat ebben az ügyben a német, lengyel és magyar kisebbségek képviselőivel. A törvényjavaslatot csak akkor fogja a kormány benyújtani a parlamentben, ha már megegyezésre jutott a kisebbségekkel. Parlamenti kö­rökben úgy tudják, hogy Hodzsa mi­niszterelnök már a jövő héten időt tud szakítani a nemzetiségekkel való tár­gyalások megkezdésére s egyesek sze­rint kedden fogadja a miniszterelnök Henlieint, a szudétanémet párt vezérét. A következő napon már jaüsch jelenik meg Hodzsánál. Ha a német kérdés nem húzódik el, akkor csütörtökön a magyar kisebbség képvi. élőjével, majd a lengje! kisebbség megbízottjával fog tárgyalni a miniszterelnök. Hodza miniszterelnök május 20-án fogadta a sajtó dépviselőit és hossza­sabban ismertette a vezérelveket, mé­hek szerint a nemzetiségi statútum ke­szült. Eszerint egyes kérdések máris törvényhozás útján nyernek megoldást, mások pedig a nemzetiségekkel folyta­tandó tárgyalások alá kerülnek. A kormány a nemzetiségi statútumot - egyesek szerint — csak a nagy So­kol-kongtesszus után, tehát július 6-ika után fogja benyújtani a képviselőház­ban. A beavatottak tudni vélik, hogy a nemzetiségi statútum nem lesz egy­séges törvényhozási mű, hanem a tör­vényjavaslatok, illetve a törvények egész sora. amelyek logikusan össze­függenek, egymásba vágnak, egymást kiegészítik. Viszont az a ■ hír, hogy a nemzetiségi törvény már elkészült, csak annyiban vehető valónak, hogy a kor­mány elkészült a törvénykomplexum nagy és általános beosztásával, de a részletkérdések kidolgozása még jelen­tékeny munkát ad. A kormány elhatá­rozta, hogy a javaslatok benyújtása után azokat nyomban el is intézted a nemzetgyűléssel. A parlamentnek te­hát készülnie keil a nyári ülésszakra, mely állítólag augusztus végéig elliú­­zódhatik. »Kereskedő, iparos, fizikai és szel­lemi munkásifjak, hallgassátok meg szózatunkat minden magyarlakta vidé­ken. Kisebbségi magyar társadalmun­kat akarjuk szolgálni, küzdeni, dolgoz­ni akarunk a szebb magyar jövőért, azért -a magyar jövőért, amely biztosít­Dr. Reich Leánypenzionátus Fiupenzlonátus Bratislava Gröslingová 9. * DobroviCová 11, T«lefon 1 7-95 Tan- és nevelőin ézet középiskolai tanulók részére Egyéni nevelés, alapos oktatás, ki­tűnő ellátás, lelkiismeretes, állandó felügye­let, odaadó gondozás, a szülői házat helyet­tesítő, modern komforttal berendczelt családi diákolthonba. - Idegen nyelvek, torna, zene, A leinyintézct vezetője: Else Reich. A fiú* indtézet vezetőle: prof. L. Beck. Információk és prospektus az intézetek ál­­hurcolkodásáig, azaz jul. 1-ig: Dr. Reich diákpenzionálusa, Sienkiewicz u. 2. Telefon lf-95. ja magyar nemzetünk erősödését po­litikai, kulturális, gazdasági és szociá­lis téren egyaránt. Nálunk ezt-a mun­kát egyedül az egységes magyar párt végzi, mely törvényes keretek között dolgozik, harcol önzetlenül a magyar­ságért, a magyarság minden társadal­mi rétegéért egyformán. Dolgozzatok, legyetek segítségére minden vidéken a pártnak, alakítsátok meg minden községben a párt ifjúsági csoportját, dolgozzatok egységesen a párt megerősödése érdekében.« ■ »iiiiiHiKKtiiiiiEiaaiiaiiiBKaaasíKaaeiiisBiiiiiiiiiiiin A népszámlálás és a nemzeti kisebbségek A népszámlálásnak, mint a modern államok legnagyobb fontosságú statisz­tikai tevékenységének célja, hogy a lakosság népességi, gazdasági és köz­művelődési viszonyai felől pontos és megbízható felvilágosítási nyújtson. Ez tehát az állami közigazgatás támoga­tásául és a, gazdasági és kultúrpoliti­kának fontos útmutatásul szolgál. Eb­ből folyólag a népszámlálás megszer­vezése és keresztülvitele, különösen pe­dig a kérdések megfogalmazása és az adatok feldolgozása és közzététele a gyakorlati statisztika legfontosabb problémái közé tartozik. A népszámlálás csak akkor oldhatja meg sikeresen feladatát, ha a lakosság nemzetiségi, hitfelekezeíi és egyéb élet­viszonyait híven visszatükrözíető ada­tokat gyűjt a statisztika részére, ezért szükséges, hogy az adatgyűjtéssel meg'­­bízott népszámláló biztosok lelkiisme­retesen és minden politikai befolyás­tól mentesen végezzék munkájukat. A népszámlá'ásnál elkövetett visszaélé­sek, illetve a valóságtól eltérő adatok­nak a népszámláló lapokban való fel­tüntetése nemcsak a népszám'álás meg­bízhatóságát veszélyezteti. hanem annyiban is káros következménnyel járnak, hogy annak a kellemetlen megle­petésnek is .kitekerik a kormányhatal­mat, hogy a nemieígyűlés—és országos képviselőtestület tagjainak titkos sza­vazással megejtett választási eredmé­nyei a népszámlá’ás helyességére rácá­­' folnak. Példaképen elegendő rámutatni Kas­sa és Pozsony lakosságának nemzeti­ségi arányszámaira. E két város a vi­lágháború előtt magyar kulturális köz­pont volt és már az 1900-iki népszám­láláskor Kassa lakosainak 60 0/0 -a, Po­zsony város lakóinak pedig több, mint 300/0-a magyarnak vallotta magát. Ez­zel szemben az 1919. évben megtartott első csehszlovák népszámlálás adatai szerint Kassán csak 390/0 és Pozsony­ban csupán 290/0 magyar volt. Ha figyelembe is vesszük a világhá­ború által okozott vérveszteséget és szaporodási stagnációt, akkor is fel­tűnő a magyarságnak csökkenése az­zal a ténnyel szemben, hogy eme váro­sok összlakossága 1900. évtől 1919. évig több mint 300/0-kai emelkedett. Itt tehát feltétlenül hibáknak kellett becsúszni a népszámlálás adataiba, ; amely hibák még fokozottabb mérv- I ben forognak fenn a legutóbbi nép­­■ számlá'ás eredményeként kimutatott I magyarsági számarány hátrányára, ha I tekintetbe vesszük, hogy az országgyű­lés tagjainak legutóbbi választásakor I pl. Kassán a szavazatok több mint '/3-a j a magyar pártokra esett, holott a sta­­! tisztika szerint a lakosoknak ‘/s része sem tartozik a magyar nemzeti kisebb­séghez. A Szlovenszkón lakó magyarság számarányában az 1930-iki népszámlá­lás eredménye alapján beállott eltoló­dás két okra vezethető vissza. Első sorban az addig mindig vallásfelekezetnek minősített zsidóságnak külön nemi­­zetiiég gyanánt való szereplésére, aminek azonban törvényes alapja ninc.en, mert a Szlovenszkón most is érvényben lévő magyar törvények zsidó nemzetiséget nem ismernek. Ez kitűnik az 1867. évi XVII. t. c. szövegéből is, mely az izraelitáknak a keresztény lakosokkal való egyen­jogú-ágáról intézkedik, mely törvény tehát világosan hitfelekezetnek és nem nemzetiségnek tekinti a zsidó­ságot. Hogy ennek ellenére az utolsó nép­­számláláskor a szlovenszkói izr. lako­sok legnagyobb része magát az addig soha sem létezett zsidó nemzetiséghez tartozónak vallotta, illetve, hogy ezt megengedték, annak tendenciózus voltát elvitatni'nem le­het. A szlovenszkói városokban lakó zsidó polgárok nem is tudnak zsi­dóul és anyanyelvűk sem volt az, évi­­tizedek óta teljéién asszimilálódtak a más val ású polgárokkal és soha sem­miféle kötelék nem fűzte őket a kük lönben már régen nem létező zsidó nemzethez. A magyarság számbeli csökkenésé­nek második oka abban rejlik, hogy a legutóbb keresztülvezetett népszámlá­lás alkalmával a közigazgatási hatóságok igen sok idegen nyelvű (német v. szlovák hangzású) nevet viselő lakosnak ma­gyar nemzetiségét nem ismerték el. Megtörtént pl., hogy egy Gräser nevű nyugdíjas tanítót, egy Hart-ch nevű városi tisztviselőt, egy Soltész és egy Smilnyák nevű iparost, akik magukat magyarnak vallották, emiatt kérdőre vont a já­rási főnök és miután ragaszkodtak a bevallott magyarságukhoz, saját hatáskörében megválíoztntla a nép­számlálási adataikat. A törvény ugyanis a járási főnök diszkrecionális hatáskörébe utalja an­nak a kérdésnek az eldöntését, hogy ki milyen nemzetiséghez tartozik és habár döntése el en panasznak van he­lye, ezzel a jogorvoslattal azonban — -senki sem tulajdonítván fontosságot a kérdésnek — aránylag nagyon keve­sen éltek a legutóbbi népszámlálás al­kalmával, mivel alig 400 panasz került elintézésre és azoknak 950/0-a sikert is ért el, ami a politikai hatóságok tár­gyilagosságát éppen nem igazolja. Dr. G. J. »»<>•»»❖*•■»»»»♦♦♦<>♦»♦♦♦♦♦ ízsai kommunisták belépése az Egyesült Magyar PArtba Az Egyesült Párt Tek. Vezetőségének Pozsony. Alulírottak megértvén az idők hívó szavát és átérezve a jelen komoly idő­ket, mely létünk vagy nemlétünk fölött van hivatva dönteni, míg nem késő, mi is ki akarjuk érdemelni a nemzeti eszmékért folytatott, a folyó küzde­lemben tőlünk telhető támogatásával a megbocsájtást, mivel eddig a nemzet­közi utak és a kommunista párt támo­gatói voltunk, ezennel bejelentjük az Egyesült Országos Kereszíényszocia­­lista és Magyar Nemzeti Pártba való belépésünket és egyben kérjük belé­pésünk szives tudomásulvételét. Ma­gyar testvéri üdvözlettel Izsa, 1938. május hó 14-én Balog Károly, Bállá András, Woszlári György, Bakai And rás, Varga István, Izsák Ferenc, Sza­bó András, Jakubek György, Szabó Gyula és Izsák Gyula. sósborszesz megerősíti a fáradt izmokat ésfelfrissí-i a lankadt idegeket. BFStBK HUM IX Komáromban megalakult a% egységes magyar párt ifjúsági szakosztálya A komáromi kereskedelmi, ipari, fi­zikai és szellemi munkásifjak egyhan­gú lelkesedéssel megalakították az egy­séges magyar pártnak ifjúsági szak­osztályát. Az ifjúság előtt Derfinyák Gusztáv főtitkár tartott lelkesítő beszé­det, melyben felhívta figyelmüket az ifjúság politikai, kulturális, gazdasági szervezkedésének fontosságára. Mohá­­csy János dr. az ifjúság köteles felada­tairól beszélt, s az értékes beszéd igen nagy hatással volt az ifjúságra. Egyhangú lelkesedéssel megválasz­tották a vezetőséglet. Elnök: Csapó Im­re. titkárok: Brunnier János és Nagy Antal, jegyző: Thomschitz Mihály és Ágoston István, pénztáros: Csapó György, ellenőrök: Vörös Dezső és Halfár Ottó. A választás megejt ésc után a vezető­ség sajtó útján a következő felhívást intézi a magyar ifjúsághoz:

Next

/
Thumbnails
Contents