Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-16 / 16. szám
2. oldal. 1938. április i6. KOMÁROMI LAPOK Komárom város gazdasági helyzete a kormánybiztosság harmadik évében 5 millió 300 ever Kft adósiág maradi vissza a város terhére. Nags Jenő kormánybiztos nyilatkozata s szanálásról és a megoldandó kérdésekről. Komárom, április 15. A napokban felkerestük a városházán hivatalában Nagy Jenő kormánybiztost és nyilatkozatot kértünk tőle a város szanálásának eredményéről, mai gazdasági helyzetéről és azokról a kérdésekről, amelyek a város érdekében megoldandók volnának. A kormánybiztos úr kérdéseinkre a következőkben adta meg a választ. A szanálás eredménye. Arra a kérdésre, hogy mennyire vagyunk a város szanálásával, 1937. év végén a Komáromi Lapokban megjelent n'yi’atkozatomban már megfeleltem és azt csak kiegészítem még az 1938 első negyedévi munkánk eredményével. Mint akkor említettem, a város rendezetlen adósságaiból hátra van még kb. másfél millió korona rendezetlen adósságunk konvertálása, melynek érdekében a szociális biztosító központjában Prágában szándékoztam hitelt biztosítani. Időközben azonban ez év március havában az országos hivatal találásba helyezte ennek az egy és fél millió rendezetlen adósságunknak az átvételét is s amennyiben ez valóra válik, tartozásainkkal járó terheink ezzel is csökkennének. A Pozsony-Városi Takarékpénztárnál ki nem fizetett régi annuitástartozásaink konvertálására ezen pénzintézet újabb egy és fél millió korona hitelt engedélyezett, így tehát ennek a rendezése is folyamatban van. A Zemská Bankánál Pozsonyban nem teljesített régi annuitástartozásaink konvertálására 1 millió Ke Kitel t kértünk, melynek elintézése folyamatban van. Ötmilióhárom százezer korona tartozás maradt a város terhére Ha már most az 1935. év végén volt tartozásaink összegét vesszük, mely rendezett adósságokban 9 millió Kc-t, rendezetlen adósságokban 12 miihó 126 ezer Ké-t, összesen tehát 21 mii iő Ke adósságot tett ki, és összehasonlítjuk ezt a mai állapojttal, akkor a következő képet kapjuk: A szanálási alap eddig átvett, illetve átvételre javaslatba hozott 7 millió 200 ezer Ke tartósásunkat és átvételre újabban előterjesztettünk még másfél millió Kért, vagyis összesen kb. 9 mil iő 700 ezer Ke tartozást. Saját háztartásunk terhére maradt a Légió banknál 2 millió 100 ezer Ké, a Városi takarékpénztárnál a régi tartozásból 772 ezer KC, és az újabb konvertálásból másfél millió Ké, a Zemskiá banknál kb. 1 mi Iiő Kő, azaz összesen 5 mii ió 300 ezer Kő adósságnak törlesztése és kamatai terhelik továbbra is a várost. Ami a két összeg közötti 6 millió Kő különböze tét illeti, ez részben az egyes üzemektől és alapoktól kölcsönvett ösz- Ezegekből keletkezett és ezt az egyes üzemeknél leírtuk, az alapoknál pedig az évi költségvetéseinkből térítjük viszsza, részben pedig olyan rendezetlen adósságok voltak, melyeket kifizettünk. Az 1938. évi költségvetésről Készséggel adok felvilágosítást arra a kérdésükre is, hogy milyen eredményt mutat fel ez évi költségvetésünk alapján folytatott gazdálkodásunk. Az 1938. évi költségvetésünk 2 millió 200 ezer Kc-ás hiánnyal lett jóváhagyás végett az országos hivatalhoz felterjesztve. Meg kell jegyeznem, hogy ebbe a költségvetésbe fölvettük azokat az annuitásokat is, melyeket helyettünk az országos hivatal teljesít, valamint a szanálási alap részéről még át nem vett rendezetlen adósságaink kamatait és törlesztési részleteit is. Erre a 2 millió 200 ezer Kc-ás hiányra az országos hivatal 600 ezer Ke hozzájárulást utalt ki, mely összeg azonban az általunk nem teljesítendő annuitások fedezetére lesz a szanálási kuratóriumnak átutalva. Egyébként a költségvetést jóváhagyták, tehát 1 millió 600 ezer Ke költségvetési hiány maradt. Ezen hiányt az országos hivatal előírásai szerint kiegyenlítettük azzal, hogy a várható bevételi forrásainkat emeltük és viszont a nem törvényszerű kiadási tételeinket 35—45 o/o-kal csökkentettük. Ez a művelet a város részéről továbbra is a legszigorúbb takarékosságot követeli meg, de amint már azt az első negyedévben látjuk, a város háztartásában nem fog megrázkódtatást okozni. Szoc ális, városfej eszlési, kulturális, közegészségi ügyek Azok a kérdések, amelyeket a város szempontjából feltétlenül megoldandóknak tartok, a következők. Ezek négy fejezetbe sorolhatók: bennünket. Követelnünk kell, hogy a kormány mindenekelőtt gyorsan keresztülvigye a törvények végrehajtását, úgyhogy újból helyreálljon a kölcsönös bizalom érzete és a különféle nemzetiségek egymáshoz való viszonyának egész rendszerét végre megreformálják. Valamennyi nép számára a teljes önkormányzat bevezetése az jegyeden lehető út a pacifikáláshoz, melyet a szudétanémetek nem kevésbé őszintén óhajtanak, mint a prágái kormány. Tántorítiiafaüami! ai autonómia mellett A szlovák néppárt törvényhozói és tartománygyűlési képviselői ülést tartottak H1 i n k a András rózsahegyi lakásán. Az ülésen Hlinka elnökölt, aki bevezető beszédében hangsúlyozta, hogy rendkívül komoly időket élünk, amelyek fokozottabb munkát kívánnak a szlovák nemzet minden egyes tagjától. Majd felolvasta a szlovák nemzethez intézett kiáltványát, melyben a vezér többek között a következőket mondja: — Miután március 25-én valamennyi kormánypárt elvetette a mi lojális proklamációnkat, nincs számunkra más út, mint kitartani tántoríthatatlanul az autonőmista blokk mellett, akkor is, ha kénytelenek lennénk minden parlamenti együttműködést a szlovák nemzet érvényesülését nem kívánó politikái pártokkal megszakítani. Hlinka András manifesztumát a klubülés tagjai nagy lelkesedéssel tették magukévá. Júniusban lesznek a választások? Amint a cseh és német baloldali Lapok értesülnek, a politikai miniszterek kollégiuma megegyezett abban, hogy a köztársaság fennállása óta ez év május i-én elsőízben tiltják be a tömegfelvonulásokat és tömegünnepségeket. A május 1 -i tömegünneplési tilalmat jogilag úgy akarják megindokolni, hogy az éppen érvényben levő egyhónapos és április 30-ig tartó gyülekezési tilalmat az eredetileg meghatározott időponton túl is meghosszabbítanák. A Die Zeit ezzel kapcsolatban kormánykörökből nyert értesülés szerint azt írja, hogy a minisztertanács erre vonatkozólag eddig még nem hozott határozatot és az ügy egyelőre csak a tárgyalás stádiumában van. Ugyanez a német lap közli, hogy értesülése szerint a községi választásokat június két vasárnapján fogják megtartani. R levendula Irta: Nehéz Ferenc. Ez a régi-régi húsvéti áprilisnak legvégébe esett. Emlékszem, az egész falu tele volt már gyöngyvirággal, sőt például a Rédly Gyula intéző úrék udvarán, azoknak a csoda-terebélyű öreg orgonabokroknak a zöldjébe éppen húsvéthétfő reggelére pirinyóka lilaszínű drágaköveket kezdett hajigálni széles jókedvében a felhőtlen, tiszta égből le ragyogó, édes tavaszi napsugár! . Az intéző úrék Rózsikája pedig ottan állt az orgonabokrok alatt. Ottan állt, lialványrózsaszínű ruhájában, egy árva-szál nyíló gyöngyvirággal a lmjában és lenézett a földre. A földön ebben äz időben hangyák hancúroztak és én azt gondoltam, milyen boldogok is most azok a hangyák! Mert ha hiszik, kérem, ha nem: énrám még egyszer sem nézett Rédly Rózsika, pedig már jóideje ott álltam én is az udvarukon ... nem nézett rám, csak folyton azok felé a vacak hangyák felé nézett és akkor is csupán a fejecskéjét biccentette meg — és azt is úgy alig-észrevehető mód (beval ont azonban: tekapni való-mód!) mikor azt bátorkodtam mondani, hogy: Jóreggelt kívánok, Rózsika kisasszony ... Borzasztó szégyenlős teremtése volt a jó Istennek ez a Rédly Rózsika. Pláne, most, húsvéthétfőn, mikor tudta., hogy öntözési szándékkal jöttem hozzájuk ... Megjegyzem, majdnem úgy volt, hogy nem jövök el. A kapuból kétszer is visszafordultam, nem mintha a Sajótól féltein volna, mert hiszen a Sajó megveszett még az elmúlt nyáron és ágyon is lőtték szegényt s azóta se őrizte Rédlyék házát semmiféle harapós jószág, de tudja Isten, valami mindig belém kapaszkodott, nem engedett belépni a kapun és éppen harmadszor kezdtem megállapítani magamban, hogy nahát, azért mégis csak hitvány ember vagyok én ... mikor kinyílott a kapru és Rédly Rózsika termett előttem! Ahogy megláttam őt, egyszeriben kiugrott a fejemből minden. Büszkén léptem be a kapun, húsvéthétfői legénységem tudatában, s ahogy a kislány hajában megláttam á‘ gyöngyvirágot, valami határtalan biztos-érzés töltötte be a szívemet. Az a gyöngyvirág az enyém lesz! Az nekem nyílott, nekem nevelték! És most, mialatt ottan álltunk szótlanul az alatt a vén orgonábokor alatt, Rózsika lehajtott fejjel, várakozóan, remegve, mint a gyöngyvirág, amely & hamvat csókját várja ... én pedig csak nézve, őt hosszan-hosszan, gyönyörködőn : ebben a percben arra gondoltam, hogy valamikor őt-magát is ide fogom tűzni a mellemre . . . akárcsak most azt a gyöngyvirágot... mert igen, őtmagát is a magam számára öntözöm! Ezt gondoltam. És nem hazudok, Isten látja lelkem. Tizenkét esztendős múltam ekkor már s hogy a tavasz nagyon egybeesett a husvéttal, az én szívemben is kipattant egy bimbó. Kipattant és az illata betöltötte a szívemet... Igen, szerelmes voltam ezen a régirégi husvéton. Határozottan szerelmes voltam Rédly Rózsikába! . . . Dehát csak ne lett volna olyan borzasztóan szégyenlős. Mikor végre neki kezdtem a mondókámnak, még akkor se tekintett föl, de még csak egy pillanatra sem, pedig arról szentül meg vagyok győződve, hogy amit én akkor mondtam, azért érdemes lett volna megreszkírozni egy tekintetet... mert az olyan gyönyörű egy mondóka volt, amilyet talán még Deák Ferenc se mondott sohase, pedig Deák Ferenc nagy szónok volt és készült is a beszédeire ... De én. becsületszavamra, nem készültem ebből a beszédből, csak úgy mondtam, ahogy éppen a szívem súgta. Ezt súgta a szívem: Hát... öntözni gyüttem vóna, Rózsika kisasszony. Mivelhogy hát szép» husvétra virradtunk vóna. Öntözni gyüttem, hogy megnőj jön nagyra. szépre, másnak is a gyönyörűségére ... hogy el ne hervadjon majd a meleg nyáron... és sohase hervadjon él, hanem mindig szép maradjon, mint egy szép tavaszi rózsaszál... de ne olyan rózsaszál, amelyiknek tüske van a szárán, amelyik szúr, hanem amelyik nem szúr... mer a tüske az kutya jó-1. Szociális ügyek, 2. Városiéjesztési és építési ügyek, 3. Kultúra is ügyek, 4. Közegészségügyek. Szociális szempontból feltétlenül, megoldandónak tartom a már állandósult cca 1500 munkanélkülinek elhelyezkedési kérdését és a város lesorvadt iparának és kereskedelmének felemelését. A munkanélküliség problémája kisebbszerű időszaki munkaalkalmak teremtésével meg nem oldható. Ezen csak eg)' nagy állandó munkaalkalom létesítésével, egy nagy üzem letelepítésével lehet segíteni. Dr. Hodzsa miniszterelnök úr a Jókai szobor alapkőletételének ünnepén beszélt Komáromnak ipari és kereskedelmi szempontból a Duna melletti kedvező fekvéséről, illetve arról, hogy e város jövő kedvező fejlődését helyzeti adottságában látja. Éppen e kedvező helyzeti adottságokra való tekintettel tárgyalást foglaltam egy nagy iparüzemnek Komáromban való letelepítése érdekében. Megvan bennem minden hajlandóság, hogy e tárgyalás sikerre vezessen. A komáromi iparos és kereskedő társadalom mai súlyos helyzetén egyelőre csak az építkezési mozgalom fellendítésével és a kikötői forgalom felemelésével lehetne hathatósan segíteni. Az építkezési mozgalom érdekében elsősorban a középííkezéseket sürgettem és pedig olyanokat, melyekre a legnagyobb szükségünk van, melyek kulturális és közegészségi célokat szolgálnak. De emellett más középítkezésekre is gondoltam és a mai plébániahivatal helyén egy nagyszabású két-három emeletes bérház felépítését tervezzük, hol a plébánián kívül a posta és más közintézmények is elhelyezhetők lennének. Ez a kérdés kölcsönös jóakarattal a közel jövőben már megvalósítható. Hasonlóképen a városi vágóhíd megépítésének kérdése is folyamatban van. Személyesen interveniáltam a Komárom Pozsony közötti műút kiépítése érdekében azzal a kéréssel, hogy a munkálatok elsősorban a Komárom örsújfalusi szakaszon kezdődjenek meg. Tárgyalást folytattunk a Vág hajózhatóvá tétele ügyében, mely elsősorban megkívánná egy külön kikötő építését a Vág komáromi szakaszán. Az a meggyőződésem, hogy ennek megvalósítása komoly stádiumban van. — A város fejlesztése és építése szág ám, az bántja az embert, de a Rózsika kisasszony ne bántson soha senkit, hanem mindig jó maradjon és szíves legyen és az Isten éltesse a Rózsika kisassszonyt! Ezt mondtam. Utána vártam pár pillanatot, hogy Rózsika kisasszony felnézzen. Hiába. Talán ettől a naptól fogva utálom úgy a hangyákat. Nem szántam volna odaugrani és agyontaposni valamenvnyit a cipőm sarkával!. .. Aztán lassan, csendben elővettem zsebemből a locsolóüveget. Tele volt még. mert ide jöttem először... nem is akartam máshová menni. És közelléptem ahhoz a lehajtott fejű, édesegy szégyenlős húsvéti Rózsikéhoz és elkezdtem rá hullasztani illatos levendulavizemet ... és hullasztottam-hullasztottam, míg csak egy szemernyi volt az üvegem fenekén. Köszönöm . .. nebegte italkan, de úgy ám, hogy a körülöttünk döngicsélő apró méhek danája is elnyomta a szavát. .. S óh. Istenem, mi mehetett végbe ezalatt az arcán! ? Ezer rózsahimbó nyílhatott ki ottan . . . S csend támadt ismét. De gyönyörű is a csend ilyenkor! Tavasszal, húsvéthétfőn, öntözés után. Nem tapasztaltátok meg, atyámfiai? illet-ringató szellőcske méhet s pillangót noszolva andalog az udvaron át, a filagória tetején egy hószmü galambpár köszönti éppen egymást: csóklkai ... s a Duna felől halkan, mélán, mintha egyenest a menyországból jön-V
