Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-16 / 16. szám
I93&- április 16. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. ügyében elsősorban azokat a városré- j székét vettem figyelembe, ahol a segí- | tés a legsürgősebb, ahol nincs csator- ! názás, ahol tavasszal és ősszel a víz és sár miatt az uccák járhatatlanok. Ez ügyben a hónap elején egy szakbizottság járt Komáromban és ennek intenciója szerint remélem, hogy még ez évben megkezdhetjük a Cigánymező lejtíné re zését és ennek befejeztével az uccák rendezését. A város fejlesztéséhez szükséges előmunkálatokra az országos hivatal ez évben 80 ezer Ke segélyt utalt ki a városnak. A város fejlesztési és építési tervének elkészítése csak a kataszteri felmérések végrehajtása után kezdhető meg. A kataszteri felmérés sürgős megindítását a vezérpénzügyigazgatóságtól és a pénzügyminisztériumtól kérelmeztük. Az Erzsébet-szigetí utakra bevezettettem a villanyvilágítást. Kevés a város befásított zöld területe. Ez évben az Erzsébet-sziget bejáratánál a Dunaparton újabb parkot létesítettem. A jövő befásításokra is .’megvannak a tervek. Több év óta sürgetjük a kedvezőtlen vízszolgáltatás kiküszöbölhetése érdekében a harmadik kút kiépítését. Előreláthatólag ez év ősz folyamán kerül erre is a sor. A vízfogyasztás Komáromban abnormálisán nagy, mert fejenként és naponként 150 liter víz fogy el, vagyis a napi víztermelés 4400 m3-t tesz ki. Ennek a vízpazarlásnak a meggátolására ez évben is folytatjuk a vízórák bekapcsolását. Kulimra is ügyekben törekednünk kell arra, hogy az igényeknek megfelelő, az elméleti és gyakorlati oktatásra is alkalmas iskolai épületekkel rendelkezzünk. A kerületi iparos- és kereskedő-tanoncok oktatá á a iskolai épületet terveztünk Kossuth-téri telkünkön. Terveink több hónap óta felülvizsgálás és jóváhagyás céljából az iskolaügyi minisztériumban vannak. A városi kertészet telkét az á lami gazdasági nőiskola építésére engedtük át Már ez év tavaszára kívánták tőlünk a teleknek építés céljaira való alkalmas állapotban való átadását és mi Miért ne szépítsük mes életünket? Egy egyszerű és hatásos szer. Miért ne szépítsük meg életünket, miért engedjük aiz életkedvünket elvenni? Ha végtag- és izületi bántalmak kínozzák vagy ideges fájdalmaik, akkor vegyen egy üveg Tógáit. Nincs egyetlenegy hasonló szer — akármennyire is dicsérik — amelynek 7000-inél több orvosi elismerőlevele lenne és ráadásul igen sok levél hires tanároktól. Legyen tehát bizalma! A Togal feloldja a hugysavat és ezáltal egyenesen a baj gyökeréhez jut- Még ma próbálja meg. Togal minden gyógyszertárban 12.— Ke és 27.50 Ke áriban kapható. De csak Tógáit vegyen és ne ártson magának alacsonyrendű szerek által. ne: harangszó száll errefelé... — Jöjjön, Ferkó! A kiskerti virá- , gokat én öntözöm... Azt adom magának, amelyiket választja ... Megérkeztünk. A kiskert-ajtó kinyílt... Abban a pillanatban Rózsika keze lehullott az én karomról. Megtorpant. — Jaj, Istenem! — mondta és fájdalom rezgett a hangjában. — Elfelej- J tettem ... bizony elfelejtettem. Ijedten néztem rá. Most nem fordította föld felé a tekintetét, most ő is rám nézett. Jóságos Istenem! Mintha csak dér csípett volna meg j egy gyönyörűszép rózsavirágot... - olyan volt az arca. A szivem is megdidergett... — Volt nekem itt a kiskertemben sok szép virágom... — folytatta Rózsika gyöngyvirágom, jácintom és violám ... Én öntöztem őket... Magának öntöztem ... Tudtam, hogy eljön... Vártam... De nézze... nézze csak! Elcsuklott a hangja. Láttam, hogy a szemei tele vannak ; könnyel. ) —- Nézze, Ferkó ... Nincsen már vi- S rágom... Élj ött ide tegnapelőtt valaki, j este, a sötétben, a kerítésen át és... | ellopta a levendulát, ami itt nyílott a j kerítés mellett... És az nem is volna olyan nagy baj, hogy ellopta, mert hi- | szén ha kérte volna, úgyis neki ad- í tam volna szívesen a levendulát... De nem kérte az illető, hanem ellopta... ennek eleget is tettünk. A Szt. Benedek renddel kötött szerződés értelmében a város köteles a gimnázium párhuzamos osztályainak megfelelően bővíteni a gimnázium épületét. Ez a kérdés csak a modus vivendi végrehajtása. után lesz megoldható. A szlovák állami elemi és polgári iskolák építésére szintén sor kerül, mert az építési telek megszerzését az iskolaügyi minisztérium már elintézte. A szlovák áll. reálgimnázium építési telkének megszerzésére szintén megvan a remény. — A közegészségügy fejlesztése érdekében különös súlyt helyettem a városi közkórház tökéletesítésére. Ez év elején elkészült a bőr- és nemibeteg osztály átalakítása. Aki ismerte a régi A modus vivendi értelmében Róma fenntartotta magának a jogot, hogy a szlovákiai egyházmegyék határát szükség szerint módosítsa, illetve újból állapítsa meg, és ennek megfelelően megbízta a prágai nunciust, hogy ez iránt tegyen javaslatot. Amikor ez a rendelkezés napvilágot látott, nyomban felmerült az aggodalom, hogy az itt egy tömegben élő magyarokat az új határok széttagolják. Komoly formában terjedt a híre annak, hogy az új egyházmegyei határok észak- dél irányba haladva, a magyarságot több egyházmegyébe osztják majd be, ahol mindenütt kisebbséggé csökkenne a magyar hívek és plébániák száma. Űjabban ismét bizonyos fokú idegesség' észlelhető a magyar katolikusok körében, mert most már pozitív formában hírlik, hogy a nagyszombati és a nyitrai püspökök végleges megegyezése szerint a nagyszombati egyházmegye területéből az Érsekújvár- Párkány között húzott vonaltól keletre eső részt a nyitrai egyházmegyéhez csatolják. A hír hallatára érthetővé válik ez az idegesség, mert egy tekintet a térképre igazolja, hogy e szerint a Garam és Ipoly mentén fekvő összes magyar plébániák gazdát cserélnének. Érthető tehát az is, hogy a kérdés a Magyar Katolikus Tanács április 7-én Pozsonyban megtartott közgyűlését is foglalkoztatta részben az igazgatóság jelentése keretébeji, részben pedig indítvány formájában. E tárgyalások során kiderült, hogy a hír nem minden alap nélkül való. Az igazgatói jelentés szerint ugyanis a kormányelnök a nála járt küldöttség előtt oly értelmű kijelentést tett, hogy az ügy a kormány javaslatával, — amely szintén a volt esztergomi egyállapotot, az meg tudja mondani, hogy mekkora, átalakuláson ment keresztül a kórház. Az újonnan vásárolt 3200 négyszögöl telekre van tervezve az új sebészeti pavilion felépítése. Az ideális tervpályázatok eredményével a Komáromi Lapok már foglalkozott, hasonlóképen az adminisztrációs épület terveivel is. Ezek megépítésével kórházunk befogadóképessége 450 ágyra emelkedik és megvalósítható lesz az, hogy újabb osztályok létesítésével és szakorvosok alkalmazásával kórházunk a kor minden igényének megfeleljen. Ezek volnának nagyobb vonásokban azok, amik a város fejlesztése szempontjából bennünket ma foglalkoztatnak. házmegye felosztását tervezi, — már Róma előtt fekszik és elintézésre vár. Az indítvány tárgyalása során pedig megállapították, hogy a nagyszombati egyházmegyei főhatóság sem idegenkedik az elcsatolástól, mert nem tartja méltányosnak, hogy amíg az egyik egyházmegyének több mint négyszáz plébániája van, addig a másikhoz alig nyolcvan plébánia tartozik. Az aggodalom tehát nem alap nélküli. Eloszlatására nem elegendő az a reménység, hogy esetleg Róma nem fogadja el az eléje terjesztett terveket. A legsajnálatosabb a dologban az, bog}' megint rólunk-nélkülünk határoznak. Ez hasonlít a »divida et impera« elve szerint való kezeléshez, amiből azonban még mi szelíd katolikusok sem kérünk, sőt ismerve az abban rejlő veszélyeket, fel kell ellenie emelnünk tiltakozó szavunkat. Elvégre Rómában nem tudhatnak mindent, nem ismerik a helyi viszonyokat, tehát el kell követnünk mindent, hogy az »audiatur et altera pars« szabályánál fogva a kormányjavaslat mellett a mi álláspontunkat is megismerjék, vagyis a rosszul informált Rómától a jól informált Rómához kell fordulni. Nem látják, nem is láthatják Rómában az egyoldalú kormányjavaslatból, hogy ha a nagyszombati adminisztratura testéről leválnak az érsekújvár— párkányi vonaltól keletre eső magyar plébániák, úgy mind itt, mind ott kisebbségbe kerülnek. Márpedig lehet politikai érdek, de semmi esetre sem lehet egyetemes katolikus érdek a magyarság különböző egyházmegyékbe való szétszórása. Mi tudjuk jól, hogy még így is, amikor nagy számban élünk együtt, mennyi nehézséggel kell megküzdeni ügybuzgó szlovák katolikus egyházi nagyságokkal, vagy kisebb egyházi funkcionáriusokkal. Hát még akkor mi lesz, ha itt is, ott is elhanyagolható kisebbség leszünk? Miért kell a diasporákat szaporítani? Miért kell a nyitrai egyházmegyének is új gondot felvennie? Csak azért, mert így talán földrajzilag nem lesz egységes a magyar katolicizmus és könnyebben el lehet mellőzni ? Ez azonban nem katolikus érdek, míg viszont számtalan körülmény szól amellett, hogy az egyetemes katolikus érdek az eddigi állapot fenntartását kívánja. Ilyen fontos érdek többek között a magyar papnevelés kérdése. Minden nép főként nyelvében éli ki kultúráiéjtát s fnjert a katolikus egyház is kultúrát szolgál, kell, hogy papjai a nép nyelvén érintkezzenek híveikkel. A célszerűség kívánja tehát, hogy a magyar papnevelés minél tökéletesebb és egységesebb legyen, ami viszont csak úgy érhető el, ha minél több papnövendék együttes nevelést kap. Ez pedig megosztás esetén nem volna elérhető. Kilencszáz éves határok megváltoztatásáról van szó, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert a hagyományokhoz való ragaszkodás olyan érzelmi momentum, amelyhez hozzányúlni veszélyes. A magyar segédpüspökség életrehívásának is csak akkor van értelme, ha az egy tömegben élő magyar katolikusok együtt maradhatnak, mert szétdarabolásuk esetén — eddigi tapasztalatainkból következtetve — aligha számíthatunk arra, hogy minden egyházmegye külön segédpüspökséget létesítsen kisebbségi magyar hívei részére. Márpedig nem szorul bizonyításra annak szükségessége, hogy az egy nyelvű és közös kultúrájú magyar nép egy központi egyházi igazgatás alá tömöríttessék, amelynek kezébe összefut a magyar katolikusság keresztény kulturális és erkölcsi nevelésének minden szála és innen indul ki egységes irányítása. Még számtalan közismert ok is követeli az eddigi állapot fenntartását, amelyek felsorolására e cikk keretei szűkek. Kérjük tehát az illetékeseket, hassanak oda minden befolyásukkal, minden tehetségükkel, hogy még abban az esetben is, ha a nagyszombati egyházi főhatóság által felhozott méltányossági okokból a határkiigazítás elkerülhetetlen volna, ez ne érintse az egy összefüggő területen lakó magyar plébániák együvétartozását. Szerezzenek érvényt a nép kívánságának, vegyék egyszer már figyelembe azok óhaját is, akiknek a bőréről van szó. Lelkek vagyunk és nem sakkfigurák, pmelyeket ide-oda lehet tologatni. Egy kalolikus-11111 «111111111II I lllll I I lllllll■■l>lll III IBII MIMII 1 II Az egyházmegyék új határai — A szlovákiai magyar katolikusság jogos aggodalma — 'Beugrott a kerítésen és amíg itt kereste a levendulát, a sötétben összetiport mindent... mindent... a gyöngyvirágot, jácintot meg violát... a gonosz! A gonosz! Szívemig vágott be a szó . .. Csend lett. Körültekintettem a kiskertben. Micsoda világ volt ott, csakugyan! A gyöngyvirágok, jácintok meg violák mind-mind letörve, meggyalázva, sárbatiporva. Az én virágaim! Csend volt. Ilyen szomorú csend csak a temetőben lehet... Az orgonafák hajnalában árva fülemüle sírdogált keservesen, és én úgy éreztem, hogy egyenest az én ijedt szívem jajgatását utánozza az az árvái ... Csak álltam, álltam és a fejem lekonyult lassacskán. Ott volt a szó a nyelvemen. Igen, meg akartam neki mondani... meg akartam neki vallani, annak az édes, drága, rózsaszínű kis boldogságnak, aki beragyogta az én ébredő tavaszomat ... meg akartam neki vallani, hogy igen, — én vagyok a gonosz! Én loptam el azt a levendulát, én tapostam sárba azokat a virágokat. Tudtam, hogy várni fog, hiszen megmondta még virágvasárnap... de a mi levendulánk megfagyott a kertünkben a télen, nem volt szagosvizem. A Zajosék kirakatában ugyan láttam kitéve rózsavizet, cifra üvegekben, de az három koronába is belekerült és mi csak szegény cselédek voltunk, akiknek másra is kellett a három korona... Már úgy voltam, hogy nyárfabimbóból csinálok öntözővizet, föl is másztam a Boncz-földje alatt egy rezgőnyárfára ... de mégse csíptem le árva bimbót se. Szagos az a nyárfabimbó, nem mondom, de mégse levendula. Levendulánál aiábbvaló szagosvíz nem lesz méltó Rédly Rózsikához. Nagycsüj törtök délután elhatároztam, hogy el- I bujdosom a faluból. Ellopom a Böj szörményiék ladikját és általszököm a j Dunán. A sütti hegyekbe bujdosom, vagy lehet, hogy felmegyek a kék Gerecsébe, de itthon nem leszek én husyétkor! Ekkor jutott eszembe a bűn. Ha ladikot tudok lopni, tudok én I levendulát is. Egész nagypénteken a falut jártam, kémleltem a házak előtti kerteket, de nem akadtam sehol egy szál levendulára. Azt tudtam, hogy a Rédlyék kertjében van egy kis bokornál. Az apáin tudniillik náluk szolgált, s akárhány- i szór engem is elhívtak napszámba kertet gyomlálni... így történt a dolog. I Nagyszombaton este én ugrottam be j a kerítésen, dehát nem így gondoltam ! én!... I Nem akartam én a virágokat tönkretenni, hiszen... hiszen azért loptam el a levendulát, mert azokat a virágokat én szerettem volna megkapni!... ** Mindez most a nyelvemen volt, de nem bírtam megszólalni. A szívem öszszeszorult és a szemeimbe könnyek buggyantak. Rózsika észrevette, ijedten toppant mellém. — Ferkó!... Kicsi bársonykezét állam alá tette, úgy kényszerített, hogy felnézzek rá: Sír!... No, miért sír, Ferkó? Ott volt egész mellettem. Ilyen közel még sohase volt hozzám. Egészen hozzámsímult és a gömbölyű, puha kis karjával átfonta a nyakamat, mialatt a másik kezében apró csipke-kendőjével végigtörölte mind a két szememet... Ne féljen... — vigasztalt édesanyásan. — Azért még van ám virágom ... odabent a szobában egy nagyváza tele van ... Abból is választhat... No, jöjjön, Ferkó!. .. Nem mentem. Mintha a lábam föl d begyökerezed volna. Hát nem jön? Vagy azt akarja, hogy magam válasszak ki egy gyönyörű virágot, egy szívem szerint valót?... Na várjon egy percig, rögtön itt leszek! Elfutott. Fölnéztem. Rózsaszín-ruhás alakja épp eltűnt az orgonabokor mögött. Mint egy rózsaszínű tavaszi álom... És ekkor még egy tekintetet vetettem a gyászbaborult kiskertre. És a szemeimből talán még lehullott egy súlyos könnycsepp azokra a maggyalázott, sárbatiport virágokra, aztán ... Aztán a következő pillanatban kifutottam Rédly Gyula intéző úrék kertjéből!
