Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-09 / 15. szám
Lapunk mai száma a Jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Öivenkiíenceáik évfolyam szám Szombat. 1938 ápriis 9 KÖMÍROMI LAPOK lapította: néhai TUBA JANOS. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 50 Ke. félévre 25 Ke. negyedévre 12.50 Ke. Külföldre egy évre 75 Ke. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Egyesszám ára 1 Ke. Fömunkatársak: FCLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Kéziratokat nem adunk vissza. Kisebbségi í aiaptomnij Komárom, április 8. A miniszterelnök legutóbbi rádióbeszédében ismét kitért Csehszlovákia j legsúlyosabb problémájára, a kisebbsé- j gi kérdésre és kijelentette, hogy a kor- I mány külön statútumokban fogja egy- j befoglalni a kisebbségek jogainak rendezését s ez a kisebbségi alaptörvény | meg fog győzni mindenkit arról, hogy | a Csehszlovákiában levő nemzeti ki- | sebbségek milyen rendezett viszonyok 1 között élnek. Hcdz a minisztere’nők eme kijelentére csodá'atos hatással volt a kormány újságjaira, amelyek egy csapásra megváltoztatták véleményüket és támadó viselkedésüket a kisebbségekkel szemben s mintegy adott jelre egyhangúan szükségesnek találták a kisebbségek viszonyainak radikális rendezését. A nagy hangulátvá'tozás abban nyert kifejezést, hogy a lapok szerint valamennyi koalíciós párt nagy várakozással tekint a kisebbségi törvény megalkotása elé. Úgy látszik, hogy az utolsó percben belátták a kormány pártjai, hogy a napról-napra mind súlyosabbá váló kisebbségi kérdést végre valahára mégis csak meg keli oldani, kérlelhetetlen kö- ; vetkezétességgel kényszeríti erre a ha- j talom birtokosait a haladó idő, amely | nagy történelmi eseményeket és fordulatokat hordoz méhében és amely elől kitérni Csehszlovákiának sem lehet. A sok Ígérgetés után elérkezett az ideje a cselekvésnek is és a kormány, bármennyire nehezére essék is ez az elhatározás, kénytelen végre komoly lépést 'tenni a nemzeti kisebbségek felé. Hivatalos jelentés szerint a miniszterelnökség törvényszövegező oszíá ya már meg is kezdte a kisebbségi statútum megszövegezését s a törvény a kezdeményezők elgondo’á a szerint a Csehszlovákiában élő valamennyi kisebbségre vonatkozni fog s tartalmazni fogja nemcsak a február 18-iki határozatot, hanem a minisztertanács legújabb rendelkezéseit is. A tervezett alaptörvényben helyet foglalnak az alkotmánytörvénynek és a nyelvrendéle.nek a kisebbségekre vonatkozó szakaszai s ezzel va’amennyi ki:ebbségre kiterjesztik azt a kulturáis autonómiát, amely a cseh-morva tartományokban az országos, járási s helyi iskolatanácsok formájában fennáll. Lényegében ezek képeznék a kisebbségi alaptörvényt, ame' ynek megalkotását már papiroson megkezdték. Végleges mega koíása azonban csak akkor járhat sikerrel, ha annak megteremtésében maguk a kisebbségek is résztvesznek, meri nélkülök csak egyoldalú rendelkezések kerülhetnek be'e a törvénybe. Ezt érzi a kormány is és a nemet kisebbségekkel való tárgyalások megkezdése azt igazolja, hogy ezúttal alaposabb munkát akar végezni a kormány. Ennél a tárgyalásnál pedig az a legfonfo abb, hogy a köztársaságban élő németség igazi képviselőivel, a szudétanémetekkel tárgyal a miniszterelnök1, aki átérezve a súlyos belpolitikai helyzet válságos voltát, bizonyára nemcsak a formaságok szempontjából tanác kozik Hen einákkel, hanem az ál am belső békéjéniék s konszolidációjának megszi árdításái és biztosítását tűzte ki célul s a kisebbségi probléma valamennyi kérdését végérvényesen rendezni akarja. Azzal tisztában kell lennie a kormányelnöknek, Az IgQCsfllt Párt köszöneté Április 3.-ra gyűléseket hirdettünk, hogy a köztársaság egész magyarsága áliá-tfogLaíhásson legsürgősebb követelései mellett. A gyűlések a közbejött tilalom miatt elmaradtak. Hívó szavunk olyan visszhangra talált mindenütt, hogy arra nincs még egy példa az utóbbi húsz évnek történelmében. Minden magyar átérezte ezeknek a történelmi időknek jelentőségét és a hittel, bizalommal telített lelkesedésnek forró hulláma eljutoojtt minden magyar hajlékba. Egy-egy gyűlésre tízezrek és tízezrek készülődtek. Voltak — mégpedig messzeeső falvak — ahol minden fogatot felajánlottak, hogy testvéreinket a gyűlésre szállítsák. Távolabbi községekbe^ jobbmódú gazdáink súlyos összegeket gyűjtöttek össze, hogy lehetővé tegyék a kevésbbé jobbmődúaknak az utazást. A fiatalság ezrei bicikliken készültek a gyűlésre. A vonatok sűrű tömegeket ontottak volna magukból Éreztük, hogy ezekben a napokban ledőlt minden válaszfal, mely a magyart elválasztotta a magyartól és megszületett a magyar nemzetközösség. Nem magyar gazda, munkás és polgár á lőtt most már egymás mellett, hanem magyarok, akiknek együtt dobban a szívük, akik izzó fajszeretetben és egymásért küzdeniakarásban egymásra találtak. Köszönjük ezt néktek magyar testvéreink! Mi hittük és tudlak, hogy ez el fog következni. Az egy nemzett, egy akarat, egy cél gondolata meghódította a magyar lelkeket. Ezzel bebizonyítottuk, hogy érdemesek vagyunk az életre! Köszönet érte Mindnyájatoknak, köszönet érte a magyarok Istenének! Most pedig fogjuk meg egymás kezét és tegyünk erős, örökérvényű fogadalmat, hogy egymás kezét soha el nem eresztjük, s magyar gazda, munkás és polgár egymásban mindig a magyar testvért fogja látni és szeretni. Köszönjük magyar telketek, a magyar öntudat, hit és élniakarás ezen nagyszerű megnyilvánulását és kérünk, hogyha ismét felhangzik hívő szavunk, mindnyájan ott legyetek! Nemzeíhű testvéri üdvözletté!: Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt nevében Jaross Andor Esterházy János orsz. elnök. orsz. ügyv. elnök. Esterházy János a képviselőházban rámutatott a népgyiilések betiltásának igaJ okaira április 8. A képviselőház keddi ülésén Esterházy János nemzgy. képviselő, az Egyesült Országos Keresztényszociai ista és Magyar Nemzeti Párt országos ügyvezető elnöke az ületékmódosító javaslat vitájában hosszabb beszédet mondott, melyben mindenekelőtt leszögezte azt, hogy az itteni magyarság már az első pillanattól kezdve az autonómia mellett bontott zászlót. Majd a magyarság itteni helyzetével foglalkozott, melyről megállapította, hogy sokkal rosszabb az, mint a németeké. Majd így folytatta beszédét: — Tisztában vagyunk azzal, hogy mint csehszlovák állampolgároknak mi a kötelességünk az állammal szemben, ezen kötelességeinknek mindenkor eleget tettünk. Megkívánjuk ellenben a csehszlovák kormánytól, hogy teljesítse ő is velünk szemben fennálló kötelezettségeit. — A csehszlovák köztársaság, mely általában és különösen a külföld felé a demokratikus köntöst szokta magára venni, újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy ebben az országban minden van, csak nem demokrácia. Az április 1-től kiadott újabb teljes gyűléstilalom ’egfőbb bizonyítéka ennek. A demokratikus elveknek lábbal tiprása az, amikor a pártgyűléseket betiltják és lehetetlenné teszik azt, hogy a párt felelős tényezői párttagjaikkal az érintkezést fenntarthassák. A mi politikánkért mi mindig százszázalékosan felelősséget vállaltunk, de vállalunk a jövőben is. De hogyha a kormány ilyen drasztikus intézkedései folytán nem fogjuk tudni a kapcsolatokat népünkkel fenntartani, akkor mossuk kezünket és minden felelősséget a kormányra hárítunk. Vannak olyan hírek, melyek szerint a kormány azért tiltotta be a gyűléseket egy hónapi időtartamra, mert ezen egy hónap alatt a miniszterelnök úr a nemzetiségi kérdéseket el fogja intézni. — Húszéves mulasztásokat négy hét alatt, amelybe még a húsvéti ünnepek is beleesnek, elintézni nem lehet. Mi az ilyen intézkedéseknek a mélyére látunk, amikor megállapítjuk azt, hogy a gyűléstilalom csak azért van, hogy a kormány mentesüljön a kellemetlen, de egyúttal jogos kritikától. A miniszterelnök úr az itt élő nemzetiségek kívánságaival tisztában van. Nem kellett volna, hogy behozzon gyűléstilalmat, hanem március 28-án mondott rövid rádióbeszéde helyett kicsit hosszabb lehetett volna és bemondhatta volna azt, hogy teljesíti a nemzetiségek kívánságait. Megadta volna Szlovákiának autonómiáját, megadta volna a szudétanémeteknek az autonómiát, teljesítette volna a lengyel kisebbségei követeléseit, mely szintén autonómiában csúcsosodik és bejelentette vo’na végül azt, hogy maradék nélkül teljesíti a békeszerződéseknek azon intézkedéseit, amelyek Kárpátaja részére teljes önkormányzatot biztosítanak. Ez nem következett be és így ne vegye tőlünk zokon senki, hogyha mi már,. nem hiszünk ennek a kormánynak a,, jószándékában,, nem hiszünk abban,-j hogy itt a nemzetiségi kérdések ezzel a kormánnyal valaha is nyugvópontra jöhessenek. — Ezért pártom nevében, amidőn a leghatározottabban tiltakozom a gyüléstilalomnak elrendelése ellen, mert ebben személyes szabadságunknak és. akaratnyilvánításunknak korlátozását látjuk, a leghatározottabban követeljük egész Csehszlovákia részére az új nemzetgyűlési, tartománygyű ési és községi választások azonna i kiírását, hogy megmutathassuk azt, hogy mi a nép akarata s rákényszerítsük a kormányt arra, hogy az autonómiát megadja. Ezután a koalíciós pártok- nevében a kisebbségek deklarációira elhangzott nyilatkozattal foglalkozott Esterházy: János s beszédét a következő szavakkal fejezte be: t — Innen üzenem Nektek azt, hogyha nem is tarthatunk népgyűléseket, ha nem is állhatunk mint egy család egymás körében és nem hallhatjátok hangunkat nyilvános gyűléseken és tagértekezleteken, legyetek egész nyugodtak, hogy mi, törvényhozók ott vagyunk az első vona ban és rendíthetetlenül küzdünk a jobb jövőért és bízunk a magyar győzelemben! iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiuiiiiumiiiiiiiiBiiiimiiiiiiii kérdésben. Nem a külföld kedvéért hogy a ki ebbségi kérdést úgy kell ezúttal rendezni, amint azt az igazságosság megköveteli, mert lehet, hogy ez az utolsó alkalom erre, amit pedig fel kell használnia a kormánynak. Egyes lapok, de Hodzsa miniszterelnök véleménye szerint is, a kisebbségi kérdést azért kell végre rendezni, mert a külföldnek a köztársaságban élő kisebbségek helyzetére vonatkozó téves felfogását meg kell szüntetni. Az itteni nemzeti kisebbségek véleménye szerint ez másodrendű kérdés, mert abban az esetben, ha Csehszlovákia teljesíti a kisebbségi szerződésekben és az alkoímányalaptörvényben magára vá lalt kötelességeit, akkor a kü föld eddigi felfogása is meg fog változni ebben a vagy óhajára kell rendezni a ki ebbségi problémát, hanem a kisebbségeknek eddigi mostoha sorsa, súlyos he yzete tniatt és az ál’am jól felfogott érdekében. Két évtized végzetes tévedéseit kell most jóvátenni és nemcsak Henleinékkel, hanem a többi ki ebbségekkel, tehát a magyarokkal, lengyelekkel, Ruténekkel is le kel! ülni a tárgyaló asztalhoz, mert csak így érhető el tartós eredmény. A kisebbségek el en v3d gyülö’efet szító nacionalizmusnak és sovinizmusnak le kell vonni a konzekvenciát a történelmi idők követe’mátnyeiből s be kell látnia, hogy Csehszlovákiát nem lehet egyoldalú nacionalista alapon megtartani. A ki ebbcégi kérdésben ma döntő elhatározá okát vár mindenki. A koalíciós sajtóban ez jut kifejezésre s a cseh lapok arra törekednek, hogy ■ a közvéleménnyel megértessék az elhatározó lépé ek szükségességét. A kormányt véleményének megalkotásánál sokszor ká osan befolyáson aktivista sajtó is kénytelen sző nélkül nézni, hogy a kicebbség kérdésében a jcormány a magyar el enzékkel is tárgyul. Bármint fog alakú ni a helyzet, annyi bizonyos, hogy többé nem lehet a kérdést az eddigi fölényeskedésset kezelni és látszatmego dásokkal elintézni, komoly, bee ü eies és nyílt intézkedést kérünk, mert c ak ez teremtheti meg az állam teljes békéjét.
