Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-09 / 15. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK [938. április 9. 1 Amnesztia rendelet politikai bűnösök számára A nagyszombat napján kihirdetésre kerülő amnesztianendelet mintegy ezer ■személyre fog szólani. A közkegyelemben részesülők között többnyire német nemzetiségű állampolgárok vannak. Kötelező az állampapírok vétele A kormánynak tárgyalás alatt van egy javaslata, amely egyes intésetek, üzemek, alapok s egyes szociális intézmények vagyona egyrészének áilamkölcsönkötvényekben való elhelyezését rendeli el. A képviselőház pénzügyi bizottságának ülése foglalkozott a javaslattal, mely az 1938. évi rendkívüli állami költségvetés biztosítására vonatkozik. Az állandó pénzügyi kormányzat a költségvetési fedezetnek hitel útján való előteremtése céljából készítette el a javaslatot, mélynek indokolásában többek között azt mondja, hogy a hitel útján előteremtendő összegnek nagysága nagyon megnehezíti a pénzügyi kormányzat feladatát. Ha egyelőre nem számolhatunk külföldi kölcsönnel, amely egyrészt drága, másrészt a mai nemzetközi feszültség idején nehezen szerezhető meg, úgy minden a belföldi pénztőke képződésétől függ, hogy az újoniaan teremtődött tőkéből mindenekelőtt az államvédelem kapja meg a ■szükséges hitelt. Mindenekelőtt az állam közvetlen és közvetett védelmére szükséges tőke biztosítandó. Csak ha ezt a hitelt biztosították, akkor jönnek figyelembe egyéb közberuházások a jelentőség fokozata szerint, emellett ózonban figyelembe kell venni azt is, hogy a hitelnek a község részéről történő igénylése ne fékezze a magánüzemek vállalkozását. A bizottság ülésén felszólalt Kalias dr. pénzügyminiszter is, ki beszédében kijelentette, hogy az állam papírok átvételének szabályozásával a Ikörmány a hitelpiac konszolidációját akarja elérni. E kötelezettségnél fogva az intézetek kötelesek á lampapirok átvételére vagyonuknak megfelelő része erejéig és pedig 8, 12, 20 százalékos arányban. A szociá is biztosító intézetek átmenetileg négy éven brbhbrrrrbbbbbhbbeíhbrrhbbbhr Az Egyesült Orsz. Kereszíényszocia ista és Magyar Nemzeti Párt elnökségének Pozsony Olvastam a párt felhívását, mely mélyen megrendített. Tudatára ébredtem annak, hogy a mai nehéz időkben minden magyarnak egy táborban van a helye, még pedig abban a táborban, melynek jelszava az egységes magyar nemzeti gondolatot képviseli. Ennek folytán bejelentem, hogy a csehszlovák agrárpártból, melynek 1932-től az érselcujvári kerületben kerületi elnökségi tagja voltam, kiléptem, mert rájöttem, hogy minket, magyarokeresztül megegyezés szerint erre a célra 70 százalékot fordítanak. A kormány biztosítani kívánja ezzel azt, hogy a rendkívüli beruházásokra szükséges hitelt egészséges gazdasági alapon teremtse elő. ■RBRBBBBBBHRBBRIiaaaillRIlrfl Népesedési mozgalom Az államok már a legrégibb idő óta elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy a népesség szaporodását előmozdítsák és a gyermekek testi és szellemi nevelését tökéletesítsék. Az előbbi célt szolgálja a házasulás meg'könnyítése és a sokgyermekes szülők számára adókedvezmények nyújtása, az utóbbit pedig a kötelező iskoláztatás és a különféle torna- és sportegyesületek támogatása. A nagyszámú, egészséges és edzett ifjúságra nemcsak azért van szükség, hogy élethivatását, munkakörét híven betölthesse, hanem elsősorban a honvédelem szempontjából, hogy a hadviseléssel egybekötött harci fáradalmakat elviselhesse. Már az ókori népek, mint Sparta, Athén, Róma, Phöniciu j népei nagy gondot fordítottak a gyermekek testi nevelésére és harci kiképzésére, ennek köszönhették nagy győzelmeiket és hódításaik óriási terjedelmét. A harci eszközök technikai fejlődése azonban az újabb korban háttérbe szorította az emberi erő és bátorság értékét, aminek következménye az volt, hogy az 1871. évi német-francia háború után bekövetkezett hosszantartó bé- I kés és nyugodt atmoszférában az euró] pai államok kevésbbé törődtek a nép- I szaporodás és testi nevelés problémáival. Sőt éppen a lakosságnak ebben a zavartalan békeidőben egyre emelke; dett szaporodása és ami ezzel, együtt ; jár. a munka és kereseti viszonyok : leromlása nehéz szociális probléma elé j állította az államokat. Az egyedüli ki- 1 vezető utat az akkor óriási ipari fellendülést mu a ó és muikáshiányban szenvedő amerikai kivándorlásban találták. A sűrűn lakott országok nemcsak, 1 hógv nem ellenezték, de maguk is j szervezték a kivándorlást, hogy mun- I kásfelesíegüknek megélhetését bizío! sítsák. E téren előljárt Olaszország, I Japán, Magyarország és Lengyelország, ahol a kivándorlási arányszám ! a legnagyobb volt. i Ámde idővel ebben a népmozgalomban is be kellett állania a reakciónak, mert egyrészt az amerikai ipari túlprodukció és ebből folyólag az ottani nrnn- I kások életstandardjának hanyatlása, j bevándorlást korlátozó intézkedésekre j vezetett, másrészt az európai államokj ban a nagy- és középbirtok gazdasági helyzete a munkahiány és munkabérek I magassága folytán válságosra fordult, í úgyhogy a kivándorlást a jelen század elején a legszigorúbb rendszabályok! kai igyekeztek megakadályozni. A világháború befejeztével az állaj mok modern társadalmi és egészség- i ügyi intézményekkel, a testi nevelés I fokozott fejlesztésével keltek verseny-Tömeges jelentkezések az Egyesült Pártba való belépésre Volt aktivisták nagy számban kérik fölvételüket a pártba A magyarság egyesülése nagy lendülettel halad előre, a magyar egység gondolata az egész országban mind na- i gyobb erővel hódít. A magyar vidékek minden tájáról jelentkeznek az Egyesült Pártba való belépésre s a jelentkezők között nagy számban vannak azok, akik eddig az aktivisták között szerepellek, I de akik az Egyesült Párt legelső hívó I szavát megértve, magyar kötelességüknek tudatában spontán elhatározásbő csatlakoznak a magyar egyiég táborához. A magyarság öntudatra ébredésének és az idők megértésének bizonysága az a két levél, melyet alább közlünk s amely világos igazolása annak, hogy a mostani történeti időkben minden magyarnak egy táborban a helye. A levelek a következőképpen hangzanak : kát csak felhasználtak, de a magyarság érdekében nem tettek semmit. Pozsony—Csákány, 1938. ápr. 3-án. Nemzethű tisztelettel: Varga Ernő s. k. Az Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt Tekintetes Központjának Pozsony. Megértvén a kor hívó szavát és átérezvén azt, hogy ma minden magyar embernek az egységes magyar nemzeti gondolat jegyében kell tömörülnie, bejelentem, hogy a mai napon a csehszlovák agrárpártból kiléptem és egyben kérem pártjukba való felvételemet. Pinkekarcsa. 1938. március 31-én. Kiváló tisztelettel: Bartai Iván id. Ká a Mihá y s. k. Dr. Szeiff Géza tanuk. Útban hazafelé Irta: Tamási Áron. A segesvári állomáson bandukolok nz udvarhelyi vasút felé, amely csak az 'ipaént állott elő. Kiválasztom az egyik '{i-arinadosztályú kocsit s a lépcső alatt megállók, mintha olyanforma csodát várnék, hogy a csomagom menjen élőin magától. — Jöjjön bátrabban, mert ez nem párkány! — szól le egy székely a vonatról és hozzálát, hogy segítségemre legyen. — Hát mi ? — kérdem tőle, ahogy fent vagyok. —r Állami kávédaráló —- feleli. Bejön velem a teremkocsiba és széjielnéz. — Hol szereti jobban? — kérdi. — Én az ablak mellett. — Tán nem üsmeri a vidéket ? — Én üsmerem, Íriszen gyakran járok erre. Úgy beszél és úgy viseli a gondom, vvdntha apám volna. De azért a hangjában van valami akaszkodás. Ez tetszik nekem, mert frissítőleg Ivat a vérkeringésre. Leülök tehát az ablak méláé, mire ő eltűnik és új utasokat szervez a kocsiba. Mindenkit odahurcol és leültet. Vagyunk már vagy tizenketten. Ebből kettő falusi asszony, öt harisnyás székely, kettő iparosféle, egy gyalogos ■őrmester s mi ketten. Még van nyolc-kilenc perc az indulásig. S akkor egy úrforma jön fel a kocsiba. Az arca borotvált, elég értelmes, de szomorú. Kicsi bőrtáska van ipíla. Végigmegy a kupén, de úgy, hogy mindenkit jól megnéz. Aztán visszafordul, a középen megáll és így t}?ól: — Nem fáj valakinek a foga ? Kérdésére barátságtalan csend a felelet, csak a szervező székely szólal meg egy idő múlva: — Nekem fájt. Megörvend a táskás és rácsap: — Űgy-e, csak az előbb ? — Csak két esztendővel ezelőtt. — Hát az nem idő! — fűzi a táskás. — Az nem, jó világban! — feleli a székely. — Kihúzták-e? — Azt-e ? Azt nem. — Hát mért? — Azért, mert nem hagytam. Érmek megörvend az uraság, a táskát leteszi a pádra és kinyitja. Vattát vesz elé, egy üvegben valami folyadékot s végül kicsombolygat valami villogó szerszámot is. Ezt a szerszámot a balkezébe veszi, odamegy a székelyhez és a jobbkezével parolázik vele.-— Doktor Halmos, fogorvos vagyok — mondja. — Isten éltesse! — fogadja a székely. Ügy néznek egymásra, hogy az ember azt *hiszi: vagy kacagni foghak mingyárt, vagy sími fognak mingyárt. De a következő percben Halmos a szerszámot átveszi a jobbkezébe és a megbűvölés határozott hangján rászól a székelyre: Tátsa ki a száját! A székely megriadva nézi egy pillanatig, de aztán elmosolyodik és kitátja a száját. Mindenki arrafelé ágaskodik és úgy figyel. Nem rest ember azonban Halmos utam, mert a mókásszemek helyett a mesterségét nézi. Nekihajol és alig tekint a szájba, már kiszemelte magának a fogat. Megkopogtatja és megkérdi sietve: — Ez? — Ühüm — mondja dünnyögve a székely. A csendben egy halk reccsenés hallatszik s a következő pillanatban már mutatja, is Halmos a fogat: — Tessék, itt van! Két ága van a fognak és úgy ül a fogó szájában, mint egy tömzsi olajág. — Úgy-e, nem fáj ? — kérdi. A székely nem szól egy szót sem, még a fejét sem mozdítja. Csak a többiek kacagnak igaz szívből. Először kacagnak, aztán tapogatni kezdik a fogaikat. Közben leteszi Halmos a "foggal együtt a húzót, egy üvegből vontatóvizet tölt a kis aluminiumpohárba és szájbavéteti a székellyel. Aztán vattát szakít le és rácsöppent néhányat egy másik üvegből, majd az ablakot lehúzza és így szól: Köpje ki azt a vizet! A székely engedelmes. — Várjon, tegyem rá ezt a vattát! szól ismét. Ráteszi azt is, egy kicsit gyönyörködik az engedelmes és szótalan férfiúban, aztán odaadja neki a fogat. — Tegye el s vigye haza! Az öreg meg sem nézi jóformán a fogat, hanem kiveti az ablakon. S akkor sem szól egy szót sem. Halmos ismét csepegtet a vattára és azzal megtörölgeti a húzót. Nagyon gondosan és kicsit felemelve cselekszi ezt. hogy mindenki lássa. Hát még kinek fáj ? — kérdi. Mindenki a szomszédjára néz. Hát maga ingyen húz? — kérdi az egyik iparosforma, aki szász. A hangja mély és erős, valósággal legáizol ja a csendet. De ő maga is hatalmas fiatal férfi. Nem éppen ingyen — feleli Halmos Hát ? Negyven lejért. Akármekkorát? — Egyne-másra. No, jöjjön — mondja a szász, azzal széjjelveti a lábát, a fejét felszegi és a száját kinyitja. Meg is mutatja, hogy melyiket kéne kihúzni. Halmos megnézi és így szól: Majdnem unikum. A másik iparos valami goromba megjegyzést tesz, amin a szomszédok kacagnak. Én azonban nem tudom elkapni a szót, mert minden érdeklődésemmel Halmost figyelem. Halmost, aki nekifekszik a fognak és kínlódni kezd. Egy percig. Két percig. Akkor fütty hallatszik és a vonat megindul. Erre még jobban megveti Halmos a lábát. Kétkézre fogja a húzót és kifeszülnek az izmai: hátha tüstént kihúztam i s még le is szökhetnék a vonatról. A rettentő fog azonban nem jön. az Istennek sem jön! De annál jobban megy a vonat. Most már azért sem hagyja magát Halmos. Megkapaszkodik istenesen és a homlokán megjelenik a verejték. De akkor felemeli a jobbját a szász és valami fontosat jelez. Halmos abbahagyja és megkérdi: Mit akar? Nyugodjunk egy kicsit mondja Pihenő állapotot vesznek mind a ketten. Nézik egymást és mi nézzük őket. Haladék nélkül új küzdelemre szeretnék lökni, mert megfertőzött az izgalom. A székely is rendkívül türelmetlen, előveszi a negyven lejt, kifizeti Halmosnak és így szót: No, most próbálja! A pénz buzdítaná is Halmost, de mielőtt hozzáfogna ismét, megjelenik a kalauz és a jegyeket kéri. Jegye mindenkinek van, csak Halmosnak nincsen. Hiába szabadkozik, hogy foghúzás közben indult el a vonat s hogy ő különben is népegészségügyet szolgál. A kalauz könyörtelen és megírja neki a jegyet és megírja mellé a büntetésről is a cédulát, írni azonban könnyű, de pénzt látni Halmostól nehéz. Nagy huzavona indul s tart a következő állomásig. Itt megfogja Halmost a kalauz és indítja kifelé. At akarja adni a hivatalos közegnek. Egy-két perc múlva utánuk megyek én is. Benézek az irodába, de nem látom őket sehol. Gondolom, az állomási rendőrségre mentek s ballagni kezdek a vonat felé vissza. De éppen akkor kacagva jön ki a várószobából egy ember. — A kalauznak húzzák a fogát — mondja. Vidáman továbbviszem a kocsiba a jó hírt. És mindenki nagyon örvend ennek a megoldásnak, mert a békességet jelenti ezen a földön, ahol a magyar együtt lakik a románnal és a jófogú szásszal.
