Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-03-26 / 13. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. március 26. ban minden tekintet nélkül folytatni akarják eddigi politikájukat, amelynek éle egyrészt a szu dé tan érne t párt ellen irányul. A német szociáldemokraták a szombaton és vasárnap tartandó prágai pártnapon fognak dönteni a pártot kívülről és belülről érintő valamennyi kérdésben. A párt tagjai arra számítanak, hogy ezzel az alkalommal a pártvezetőségben nagyszabású személyi változások lesznek, de a jövő hét elején a párt kormánybanmaradásáról is dönteni fognak. Chamberlain angol miniszterelnök Csehszlovákiáról Az angol alsóházban csütörtökön délután hangzott el Chamberlain angol miniszterelnöknek napok óta feszült érdeklődéssel várt beszéde, amelyben az angol kormánynak a mai nemzetközi politikában való magatartását ismertette, melynek során kifejezésre juttatta Anglia békeszerctetét. Majd megemlékezett Csehszlovákiáról is, melyről a következőket mondotta: ■— Ami Csehszlovákiát illeti, itt az ideje, hogy a diplomácia minden erejét összeszedjük a béke ügyének védelmére. A britt kormány tudomásul vette és nem becsüli le azokat a kötelező bejelentéseket, amelyeket a német kormány Csehszlovákia ügyében tett. A másik oldalon viszont nagy elégtétellel vette tudomásai, hogy a csehszlovák kormány előkészül arra, hogy megtegye azokat a gyakorlati lépéseket, amiket a csehszlovák alkotmányon belül tehet a német kisebbségek észszerű igényeinek kielégítésére. A britt kormány mindenkor hajlandó lesz arra, hogy a hatalmában levő eszközöket rendelkezésére bocsássa azoknak a kérdéseknek megoldására, amelyek nehézségeket okozhatnak a német és csehszlovák kormány között. Időközben azonban nem szükséges, hogy az erőszakhoz meneküljünk, vagy egyáltalában erőszakról beszéljünk. Áz erőszak minden említését a legteljesebben el kell utasítani. Hogyan tárgyalnak az angol képviselőházban? A külpolitikai eseményekből mindinkább megbizonyosodik, hogy jelenleg is Anglia dönti el a világ sorsát. Mi az alapja Anglia hatalmának ? Milyen eszközökkel szerezte meg óriási gazdagságát, műveltségét? Mindenesetre nagy befolyással volt anyagi és szellemi felvirágzására alkotmánya, amelynek alapja az országgyűlés, másnéven a parlament. Azok a választások, amelyek hoszszabb, vagy rövidebb időközökben szavazásra szólítják az ország népét az ország legfőbb törvényhozó háza felé fordítják a figyelmet. A kormán}' minden tagja felelős a végrehajtásért a hatalom legfőbb őrének, a királynak s a nemzet akaratát képviselő parlamentnek. A parlamenti rendeszer, mellyel Európa legtöbb országát kormányozzák, legelőször Angliában alakult ki s mig más országokban alig pár évtizedes múltja van, Angliában csaknem 700 éve működik. E hosszú idő alatt olyan hatalmas bástyája lett a szabadságnak, jólétnek, hogy forradalmak, háborúk, uralkodók s uralkodócsaládok váltakozása sem tudta megingatni. Híres jelmondatát, hogy »az angol törvényhozás mindig a szabadságnak kedvez« valóra váltotta. S annak a világtörténelemben példátlan felvirágzásnak, Mérhetetlen birodalomnak nem a légi, tengeri, vág}’ szárazföldi haderő á főerőssége. Iranern az a tudat, hogy az angol állampolgár meg van nyugodva abban .hogy az ő akaratának hamisítatlan kifejezője az, amit a londoni országházban lratároztak. E hitében megerősítik a szabad választások S az a hétszázéves parlamenti múlt, amely a templomi szolgálat szentségéig magasztosította a törvényhozás működését. Ez az oka annak, hogy amikor Európa népei szabadságharcaikat meg-Fiilöp Zsigmond Magyar kisebbségi életünkben nem j haladhatunk el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy Fiilöp Zsigmond, városunk leghűségesebb és legönzetlenebb fia, életének nevezetes fordulójához jutott: 60 évvel ezelőtt látta meg először a napot. Nem mehetünk el e mellett az évforduló mellett szó nélkül még mi sem, akikhez az Ő kimagasló egyénisége oly közelálló, mert bennünket, a közélet hűséges krónikását még az obiigát szerénység sem ment fel az alól a kötelesség alól, hogy a nyilvánosság előtt rójjuk le városunk egész magyar társadalmának háláját és köszönetét az iránt a tetőtől-talpig férfi iránt, aki 60 életévéből immár több mint 40 évet áldozott a köznek, városának cs nemzetének, aki minden nemes, minden altruista és minden magyar nemzeti mozgalomból tevékenyen vette ki részét, aki 40 éven keresztül nem tekintette a maga egyéni érdekeit csak azért, hogy minden idejét, értékes tehetségének egész gazdagságát, munkabírásának csodálatos erejét másokra, a közre pazarolja, aki mindig csak a munkát kereste és sohasem az egyéni érvényesülést, aki példabeszéd-szerű szerénységgel zárkózott el minden elismerés és hála elől s ha már semmikép sem tudott menekülni, minden igyekezete árra irányult, hogy másokra hárítsa saját érdemeit. Az önzetlenségnek, nemeslelküségnek, elvhűségnek és izzó magyar faj szeretetnek kimagasló példáját állítja elénk Fiilöp Zsigmond élete. 1878. március 30-án született régi komáromi iparos családból. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban és Budapesten végezte, majd hazatérve szülővárosába a Révkomáromi Önsegélyző Egyesületnél (Népbank) vállalt állást, ahol előbb főkönyvvezetővé, 1920-ban pedig igazgatóvá választották. E minőségben elévülhetetlen érdemeket szerzett áz által, hogy intézetét a legkritikusabb időben súlyos válságból vezette ki és helyezte, biztos alapokra. A háború kitörésekor nyomban hadba vonult s mint népfölk. hadnagy részt vett küzdöttek, az angol parlamenti kormányzási módszert igyekeztek országukban meghonosítani több-kevesebb szerencsével. A parlament épülete London szivében, a Themze partján fekszik. Legrégibb része 197-ből, a legújabb 1857. évből származik. Nemes külsejével, felséges termeivel, művészi festményeivel, többszáz szobájával, többkilométer hosszúságot kitevő folyosóival önmagában is felejthetetlen látvány. Maga a törvényhozó testület 1340 óta két részből (házból") áll: a közrendek (képviselők), s a lordok (főurak) házából. Az előbbieket a nép választja titkos szavazással, az utóbbiakat részint a király nevezi ki, részint pedig önmaguk választanak tagokat soraikba. A képviselőház önmaga választja elnökét tagjai sorából. Ennek az elnöknek címe speaker (szpíker = beszélő) dacára annak, hogy ő maga soha semmi kérdéshez hozzá nem szól. Megjejelenése jelzi a gyűlés kezdetét. Egy perccel a kezdésre kitűzött idő előtt kitárulnak a szárnyas ajtók, harsány kiáltás tölti be a folyosót: »a szpíker.« Elhal a suttogás a fejek meghajolnak, a folyosón levő rendőrök lekapják fejükről csákójukat s méltóságteljes, katonás léptekkel, fején parókával, vállán papi palást-szerű díszes felsőruhával bevonul a gyülésterembe az elnök. Előtte viszik a hatalmat jelképező óriási aranyjogart, utána lépked elmaradhatatlan két kísérője, a parlataent papja s a parlament fegyveres karhatlami főnöke kihúzott kardjával. Egyes egyedül neki szabad fegyveresen belépni a terembe. »Az elnök székében« hangzik végig a második kiáltás, ami azt teszi, hogy a gyűlés megkezdődött. Az elnöknek kötelessége a gyűlések vezetése, ő szólítja fel a szólásra jelentkezőket, kik fejrevalójuk feltevésével jelzik, hogy szólni akarnak, ugyancsak neki van joga valakit rendre utasítani s tőle a szót megvonni. Amikor Premysl hősies védelmében, majd orosz fogságba került, ahonnan csak 1920-ban szabadult ki sok viszontagság és súlyos betegség után. Mint istenhívő ember, egyháza életében is vezető szerepet visz. 1904.,-tői 1921-ig a komáromi ref. egyházközség aljegyzője, 1925-ig főjegyzője, azóta pedig az egyházközség főgondnoka és mind eme tisztségekben megfizethetetlen szolgálatot tett egyházának. Az ő főgondnoksága alatt nyert a komáromi ref. templom új köntöst és épült fel a temetői ravatalozó. De különösen szervező ereje érvényesült az egyház szolgálatában több egyesület életrehivásával. A ref. egyházmegyénél 1922. óta tanácsbírói minőségben fejti ki áldásos tevékenységét, míg a ref. egyházkerület pénzügyi bizottsági elnökké, utóbb pedig tanácsbiróvá választotta meg. A komáromi Református Ifjúsági Egyesület. 1897. évi alapításában mint alapító tag tevékenyen fáradozott, az egyesületnek jegyzője, a műkedvelő csoportnak elnöke lett, 1922. óta pedig az egyesület örökös tb. elnöke. A Komáromi Ref. I. Énekkarnak előbb főjegyzője, 1932. óta elnöke. Az énekkar röneszansza az ő elnökségéhez fűződik. Értékes vallásos tárgyú tanulmányai jelentek meg a Református Világszemle című folyóiratban. 1931-ben megírta a komáromi ref. templom történetét s ez idő szerint a komáromi ref. egyház történetén dolgozik. A Prot. Jótékony Nőegylet tiszt, titkárává választotta. Közírói pályáját már 19 éves korában megkezdte, amikor a Komáromi Hírlap kötelékébe lépett. 1902-ben Ö szerkesztette a naponkint megjelenő Komáromi Friss Újságot, majd munkatársa s felelős szerkesztője a Komáromi Lapoknak 1913-ig, amikor Alapy Gyula dr.tól Baranyay J. dr.-ral együtt megvette a Komáromi Újságot, melynek felelős szerkesztője volt a világháború kitöréséig. A hadifogságból visszatérte után ismét a Komáromi Lapok főmunkatársa, majd 1936 óta felelős kiadótulajdonosa lett és e minőségben igen nagy és értékes tevékenységet fejt ki városa és a kisebbségi sorsra jutott magyarság érdekében. Első megjelent elbeszélő kötetének címe: »Asszonyok és leányok. Komárom—-Budapest 1899.« 1922- ben pedig a »Csokonai Vitéz Mihály szerelme« című írói körökben is elismert ímmBEMMs aHHKBESBsaBaameaBSBa értekezését adta ki. Tuba Jánosról is írt kedves megemlékezést. Politikai tevékenységét izzó magyar fajszeretete jellemzi. Már a háború előtt a munkapártnak volt vezető tagja, a gyár Kisgazda és Kisiparos pártnak, majd a Magyar Nemzeti Pártnak országos pártvezetőségi tagja és a komáromi körzet elnöke volt, a magyar pártok egyesülése óta pedig az Egyesült Párt országos pártvezetőségének és központi végrehajtó bizottságának tagja s a komáromi járási pártszervezet elnöke. Pártja képviseletében 1923. óta tagja volt a városi képviselőtestületnek és 1932. óta a városi autonómia felfüggesztéséig, vagyis 1935-ig a város helyettes bírája volt. Politikai életében a kisebbségi magyar álláspont szószólója és meg nem alkuvó harcosa. Társadalmi és kulturális téren szintén nem volt nélkülözhető az ő bámulatos munkabírása és szervező képessége* Mint a magyar dal rajongója a Komáromi. Dalegyesületnek már kora ifjúságában lelkes működő és választmányi tagja volt, 1921-ben a hadifogságból visszatérvén, újból belekapcsolódott az egyesület életébe, amikor is ügyvezető elnökké választották. 1932 óta ő tölti be az egyesület elnöki székét. 1923-ban megírta az egyesület 60 éves történetét, 1933-ban pedig az egyesület 70 éves fennállási jubileuma alkalmával az Országos Magyar Dalosszövetség bevonásával hatalmas dalosünnepélyt rendezett városunkban, mely az itt élő magyar kisebbség egyik legimpozánsabb kulturális megmozdulása volt. Fel nem értékelhető az a sok szolgálat, melyet az egyesületnek tett és tesz. Az Országos Magyar Dalosszövetségnek egyik lelkes létrehozója volt és annak ma is orsz. társelnöke, egyben legfőbb mozgatóinak egyike. ' Ott áll a Jókai Egyesület bölcsőjénél is 1911-ben. Ekkor az egyesület főjegyzővé, 1926-ban alelnökévé, 1931-ben pedig ügyvezető elnökévé választotta és e minőségben az egyesületi élet egyik legbuzgóbb irányítójának és mozgatójának bizonyul. A Jókai centennárium alkalmával dr. Alapy Gyulával együtt szerkesztette a Jókai Emlékkönyvet, 1937- ben pedig az egyesület kiadásában megjelenik az egyesület 25 éves történetéről szóló rendkívül nagyértékű munkája. A komáromi Iparos Ifjúsági Egyesüa parlamenti bizottság formájában ülésezik, rendesen nem ő vezeti a gyűlést, csupán csak jogara van asztala elé akasztva. De valakit rendre utasítani, vagy esetleges sértésért bizonyos időre Kitiltani csak neki van joga. Ezért ilyen esetben éjjel álmából is felverik, (a parlamentben lakik), amikor is ruháit magára öltve kíséretével ünnepélyesen bevonul s az illetlen tagot rendre utasítja. A felszólaló képviselők I mindig hozzá intézik szavaikat. »Mister speaker«, így kezdődik minden képviselő beszéde a parlamentben. A képviselők felszólalásaik alkalmával sohasem nevezik egymást nevükön, hanem választói kerületük neve szerint, (pl. amint a tisztelt bolconi tag mondotta, stb.), vagy ha jogvégzett az illető, amint a tisztelt és tudós oxfordi tag mondotta, ha pedig ikatona, amint a tisztelt és bátor liverpooli tag mondotta, stb. Lehet az illető, akiről beszél, legnagyobb politikai ellenfele is, de e tisztesség el nem marad, már csak a hely méltóságáért sem. A parlament befolyásolhatatianságára féltékenyen vigyáznak s azt bárkivel szemben megvédik. Ezért aki az uralkodótól bármi címen fizetést kap, a parlament tagja nem lehet. Akit parlamenti tagnak megválasztottak, arról semmi címen le nem mondhat. Ezért aki valami okból mégis szabadulni akar, a királytól azt kérelmezi, nevezze ki chiltemi birtokára alkalmazottnak. E királyi kinevezés aztán alkaltaatlanná teszi a tagságra s így tulajdonképen felmentést kap. A két ház is bizonyos féltékenységgel tekint egymásra. A képviselőházban sohasem ejtik ki a »lordok-háza« newt, hanem amikor egy szónok azt akarja mondani, hogy »amint ezt a lordok házában is tárgyalták«, úgy fejezi ki »amint azt egy másik helyen« mondották. »A másik hely«, mindig a lordok házát jelenti. Sokszor előfordul, hogy a lordok-háza küldöttséget meneszt a képviselőházba, vagy a király küld követet. Ilyenkor megvárják, amig az illető, a nagy, vasas, kemény- teremajtóig ér s pont az orra előtt becsapják azt. Ekkor az illető kopog az ajtón, az e célra hagyott kémlelőlyukon kitekintőnek megmondja ki s mit akar, engedélyt kénre a bebocsátásra. Csak a kért engedély megadása után van joga belépni a terembe. A kopogtatás helyének a mély ko- I pása jelzi, hogy ez mindennapi gyakorlat, mely által jogaikat féltékenyen őrzik. A lordok sem maradnak adósok. A törvény végleges kihirdetése ugyanis iaz ő házukban történik, hova rendesen egy bizottság hívja meg a képviselőház tagjait. Itt a parlamenti biztos együttes jelenlétükben felolvassa a Megszavazott s a király által már szentesített törvényt, mire a korona-biztos ősi normán nyelven kijelenti »a király akarja.« A javaslat e pillanattól kezdve lesz törvénnyé. Míg a lordok kényelmes bársonypadjaikon ülve hallgatják ezeket, a képviselők egy korlát mögé húzódva végig állnak s igy jut kifejezésre, hogy ők itt csak meghívottak. A lordok házának elnöke a lordkancellár, aki a díszes terem közepén egy gyapjúval bélelt díványon, az úgynevezett »gyapjúzsákon« ül. Ez a gyapjúzsák is ősi hagyomány, melynek az volt a hivatása, hogy az ország főurait arra figyelmeztesse, hogy Anglia gazdagságának alapja a gyapjú. Newtve mondta angol kollegám: »szerencse, hogy az angol parlament hagyományai olyan sok századra nyúlnak, vissza, amikor tényleg a gyapjú volt az ország gazdagságának főforrása, mert most valószínűleg vas, acél, vagy kőszénzsákra ültetnék a lord-kancellárt, mivel most az az ország gazdagságának főforrása. Évszázadok nemes veretét tükröző szokások s erkölcsök itatják át ez ősi intézmény életét. Vajha a külső formák mellett e föld minden országa annak fenkölt lelkületét is átveheíné.
