Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-03-19 / 12. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. március 19, politikai célokra. Mert miért kell itt gazdaegyezségi alap, vág)- falubank? Kizárólag azért, hogy az agrárpárt újabb hatalmi állásokat építsen ki magának egyrészt az állam pénzén, másrészt az amúgy is nyakig eladósodott gazdatestvérek költségén. — Ez nem frázis, ez valóság. Mert hiszen igazán érthetetlen, hogy miért nem volna megoldható a gazdaadósság rendezése falubank, vagy kiegyezési alap nélkül is ? Megmutatom a módját. A gazdateherrendezést keresztülvitték a nyugati nagy, demokrata államokban és az úgynevezett parancsuralmi államokban is és érdekes, hogy mindkét államrendszerben a segítés módja egy volt: a kormányhatalom kényszerítő eszközöket alkalmazott, hogy a tőke, a bankok is hozzanak áldozatot. Érdekes, bog}' csak a csehszlovák demokrácia nem meri ezt az utat választani, nem mer a bankoktól áldozatot követelni a gazdatartozások rendezésénél. — A legelső tennivaló az volna, hogy a telekkönyvileg biztosított tartozásokat törvénnyel kivétel nélkül hosszú lejáratú tartozásokká kellene átalakítani. A másik tennivaló volna, hogy a mezőgazdasági gépekre fordított kiadások leértékelendők, olyképpen, hogy a gépet eladó cég — ameny- Inyiben hitelbe adta el a gépet — igényeinek érvényesítésénél Kizárólag az általa eladott gépre szorítandó. Vagyis ha egy gazda traktort, cséplőgépet vett s azt három évi használat és három évi részlet becsületes fizetése után tovább nem tudja fizetni, úgy az eladó, — aki különben is kikötötte a gép tulajdonjogát, igényei érvényesítésénél kizárólag az eladott gép értékének erejéig léphet föl, illetve ha a gazda nem képes a további részleteket fizetni, úgy az eladó visszaveheti, elárverelheti a gépet, de nem nyúlhat a gazda ingatlanához. Hogy a mai állapot meghosszabbítása megint csak a gazdanyomor meghosszabbítását, sőt növelését jelenti, azt egy szlovák agrárpárti lap cikkével igazolja. A Slovenská Politika március 11 .-i számában a gazdanyomorúságról többek között ezeket írja: Pinke Irta: Csurka Péter. Pinke gyerek kilenc éves és harmadikos volt, mikor vizsga előtt kimaradt az iskolából. Édesanyja, az az özvegy, földhözragadt szegény asszony, állásba tette. Vak Miskához, az öreg koldushoz szegődtette el ötven krajcár heti bérért és kosztért. Vak Miskát vezetgette aztán Pinke faluról-falura, vásárről-vásárra. Erről a vén koldusról, aki a cigánysoron a vízzel teli gödrök között lakott kis viskóban, azt beszélték a népek, hogy nem is vak, hanem éppen olyan jól lát a fekete pápaszemén keresztül, mint teszem fel, Vári Laji bácsi, falunk érdemes rendőre (nem állami, hanem csak községi komencióban), aki nemes »szilvóriumközi« állapotában is Iedurrantotta a maii) rat röptében. Azt is beszélték, hogy Vak Miska közönséges tolvaj, rengeteg holmit összelopkod vásárok alkalmával. Mindegy! A valóság az, hogy Pinke gyerek állásba jutott, jó dolga volt. Hogy nagyon jó dolga volt, az abból látszott, hogy pár hét múlva már dohányzott is. Drámát szítt, vagy vastag jenigét, s ha nem volt cigire pénze, ha nem adott Vak Miska, akkor szedte a cigarettavégeket, teletömte a zsebeit és vedlett kis ruhácskájában olyan szagú volt, mint kupakos, szutykos régi cseréppipa. Megtanult Pinke inni is és többízben ittasan állított haza hivatal után a mamájához ... * Vári Laji, falunk közbiztonsági őre, ott guggolt Vak Miska kunyhója mellett. Várta haza Vak Miskát és Pinkét a vaskói vásárról. Végire jár a mendemondának! Ha igaz, amit beszélnek, bár nem hivatalos minőségben van most itt, de ma éjjel letartóztatja Vak Miskát. Már bejött a vicinális, érkezniük kell! Egyszer csak suttogó hangokra neszeit. Két alak gomolygott a sötétben a buckák között, a viskóhoz vezető földnyelven. Vári Laji elhúzódott a ház »2200 millióval több az adósság a földműves ingatlanokon. Ez annak a bizonysága, hogy a válság még tart és hogy nélkülözhetetlen a .gyors segítség.« A lap a hivatalos statisztikai jelentésekből megállapítja, hogy 1936- ban 218.000 esetben végeztek bírósági végrehajtást ingatlanokra. Meglepő a statisztikában, hogy 1936-ban a gazdaadósságok teljes két milliárddal növekedtek s ez a növekedés 400 millióval nagyobb az előző évinél. »Míg az 1925 — 1930-ig terjedő öt évben az ingatlan adósodás csak 3 és félmilliárddal növekedett, addig 1935. és 1936-ban, tehát rövid két év alatt az eladósodás 2 milliárddal emelkedett és teljes 9888 milliót tett ki és 1929 óta az ingatlanokon 16.5 milliárd adósság van. legfájdalmasabb azonban az, hogy az utóbbi években a kisingatlanokat terhelték meg.« A hivatalos statisztika szerint 1936-ban 218.000 ingatlan-árverést engedtek meg, s ebből 189.900 esetben gazdaingatlanról volt szó, akiknél az új adósságok növekedése 555 millió koronában van kimutatva. Ezek a számok a gazdanyomor számai.«- így fest az önök gazdasegítése. — fejezte be beszédét Fiissy szenátor — ez az eredménye a gabonamonopóliumnak, amelyre annyira büszkék. Most ezeket a gazdasegítő javaslatokat megszavazzák, újabb egy évre elodázzák a végleges és alapos rendezést és a gazda közben újabb egy milliárddal terheli meg földjét, hamég ez egyáltalán lehetséges. Ezért e javaslatokat, amelyek nemcsak hogy elodáz-Steiner Zoltán bőrkereskedés, sportcikkek, bőráruk és a világhírű Díttílop teniszlabdák és rakettek egyedüli gyári lerakató. Üzletemet Baross-u. 3. **. alól Klapka-úév 7. ss. a tó helyeztem át. végéhez. Aztán hallotta, bogy a földre zuhan valami. — Azt hittem, hogy megszakadok, olyan nehéz volt ez a zsák! — morgó tt valaki.- Pedig kár vót a zsákot így lecsapni, mert biztos összetört a hermonika! — hangzott fel egy vékony cérnahang. — Nem a’ fiam, mer' becsavartam lén aztat a gyócs közé! Hat vég gyócs közt van a harmonika. Nyílt az ajtó nemsokára és bementek a házba. Világ gyulladt fel. Vári Laji az ablakhoz osont és láthatta, hogy a zsákból furcsa dolgok kerülnek elő. Mindenekelőtt, vakító fehér gyolcsból kicsavart a kis Pinke egy díszes, duplabillentyűs harmonikát. A vén Miska mingyárt a kezébe vette és játszani kezdett halkan rajta. Fiatalabb éveiben harmonikáé vak volt, tudott harmonikázni és nótázott hozzá. Játszott és közben a kabátzsebéből előhúzott egy üveget és nagyot ivott. Nesze, Pinke, igyál te is. A gyerek elvette az üveget, nagyot kortyolt. Azután tovább szedegette elő a holmikat a zsákból. — Ez micsoda, Mihály bátyám, ez a fényes izé? — Az kedves, ezüstből van, urak használják, abba teszik a finom feketekávét ünnepkor. Aztat ugye a Wiriternic bazárjából csórtad el ? — Öhö! — Jól tetted, kedves!... Az meg, amit most fogsz a kezedbe, fájin ruhapkasztó. Azt én csentem a potrohos Mellingertől. Még a következő dolgok jöttek elő a zsákból: egy rézmozsár, egy tucat zsebkendő, egy nagy doboz koronaselyem, két darab colstok, gyöngykaláris, több gyöngyháznyelű bicska, három olló, egy női selyemblúz, egy ezüst zsebóra, két ^züst gyertyatartó, pár pénztárca, kanalak, egy vastag biblia, két darab ruhakefe, és még több apróság és végül egy szájharmonika. A szájharmonikát Pinke egy óvatlan pillanatban zsebnevágta. Az öreg zák a kérdés komoly rendezését, hanem elősegítik a gazdák koldúsbotra való jutását, nem fogadhatom el, ellenük fogok szavazni. Jaross Andor képviselő sürgős interpellációja a komáromi Uniónyomda lezárása miatt Jaross Andor nemzgy. képviselő az egyesült párt nevében a közelmúlt napokban sürgős interpellációt nyújtott be az összkormányhoz az Unió könyvkereskedő és könyvkiadószövetkezet komáromi nyomdájának lezárása és gépeinek lepecsételése miatt. A sürgős interpelláció elmondja, hogy március 2-án a komáromi városi főjegyzői hivatal lezárta a nyomdát és gépeit lepecsétel tetíe azzal az indokolással, hogy a komáromi járási hivatal közvetítésével kiadott országos hivatali végzést hajtja végre. Az országos hivatal a rendelkezést azért adta ki, mert a kereskedelmi minisztérium elutasította a szövetkezetnek munkaengedélyre vonatkozó kérvényét. A nyomda munkája azóta szünetel és a nyomda körül alkalmazott 60 munkáscsalád, hozzátartozókkal együtt mintegy <300 lélek, a kényértelenségnek néz elébe. A szövetkezet a nyomdát 1937-ben a könyvkereskedéssel együtt Spitzer Bélánétól vásárolta meg s fal nyomda üzeme a Spitzercégnek annak idején nyújtott engedély alapján folyt tovább. A nyomda Délszlovákia legnagyobb nyomdája volt s a délszlovákiai városok, községek, egyesületek hivatalos nyomtatványainak készítője, valamint iskolai tankönyvek nyomtatója lett. A képviselő kétségbevonja a járási hivatal zárlatának jogosultságát, mert a nyomdaipar az Unió szövetkezet jogelődjének, Spitzer Bélának a jogán folytatta tovább az ipart s így .mögt a nyomda legföljebb • a Spitzer-* koncesszió megvonásával lett volna zárolható, nem pedig azért, mert az harmonikázott, ivott és így szólt: Derék gyerek vagy te, Pinke fiam! Nade, megtanálod a boldogulásodat mellettem, csak engem az Isten sokáig éltessen!... Itt ennél a pállanál csak az fontos, gyerekem, hogy a szája ne járják az embernek! Még a tulajdon anyádnak se mondd el, hogy mi hunnan került?... Csak aztat sajnálom, hogy azt a kis Vertájm-ládát nem tudtad elhozni... Nehéz vót, Mihály bátyám, meg figyelt mán a kereskedő! Oszt menynyit ér ez a sok minden, Mihály bátyám ? Aztat majd csak Szegecse úr, az ügynök mondja meg, hogy mennyit ér?! De saccolásom szerént nem ér többet az egész három koronánál! Én téged kifizetlek előre, az egy harmad részit kapod ennek a számadatnak, annak pedig egy harmad része kereken kitesz harminc krajcárt... Nesze gyerekem, itt van a harminc krajcár! A kisgyerek tántorogva állt fel a lopott tárgyak mellől, a pálinka bejárta vánnyadt kis testét s kelletlenül nyúlt a harminc krajcár után. Nézte, nézte, egyik tenyeréből a másikba számolta és hirtelen elpityeredett. Becsap engem, Mihály bátyám! Mért acl ilyen keveset ? Becsap, becsap, pedig én csinálok mindent potyára ! Csitt te, ne jajgass!... Nesze, itt van még egy korona, őszt ne bőgj! Inkább a magamét adom oda, ráfizetek! Csucsürintotta vén száját s még egy koronát nyomott a gyerek markába. Pinke szipogott, bizonytalankodott még kevéskét, megfertőzött kis lelke sírt belőle, hogy Istenem nem tudja kiszámolni, mennyi jár neki, nem tudja, nem tudja, hogy három koronának mennyi a harmada, de sokkal több értékűt lopott össze három koronánál, áz biztos!... Ekkor toppant be Vári Laji. A törvény nevében, vén gazember!... Te itt maradsz, te kölyök, vigyázol a holmikra, míg érte nem jövünk ! ALPA sősborszesz reumásoknak biztos enyhülést szerez Unió szövetkezet kérvényét a kereskedelmi miniszter visszautasította. A tényalladék alapján az interpelláló kérdi a kormányt, hajlandó-e azonnal vizsgálat tárgyává tenni a nyomdazárlat összes körülményeit s hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a nyomda ismét megindulhasson s az Uniót, valamint a munkásokat ért kár megtéríttessék. Az intézkedéseket a nagy erkölcsi és anyagi kár indokolja, amelyet a vállalat szenved, másrészt, hogy 300 lélek kenyere vált bizonytalanná. Indokolja ezenkívül az is, hogy egy kétségtelen magyar kisebbségi kulturérték részesül így büntetésben és kényszerül munkátlanságra. Nem lehet sem szociális, sem kulturális érdek - mondja az interpelláló —:, amely ezt az intézkedést megokolhatná. Icmgorúk hangolását, tisztítását, bővülését olcsón és szak* szerűen végzi Katona Rudolf oM. hangoló. B. P. zeneakadémia zong. ké» készítője által kiképezve. Komávno- Kontárom, Fasse has uccu 46. szám. A padkán aludt a kis tolvaj; Vak Miska neveltje, úgy' mintha odavetett rongydarab lett volna. (Angyalok cibálták eltévedt kis lelkét, hegedültek neki égi hegedűvel, simogatták, csókolgatták és sírtak felette...) Felriadt, felült, dörzsölte szemeit. A vityilló ablakain már beszűrődött a hajnal muskátli színe, kint a tetőn fecskepár csicsergett. Ijedten kutatta, hol is van ? Nem emlékezett rá pontosan, mikor mentek el a »nagyok«, elnyomta a fáradtság, a mohón felszippantott pálinka lebukott csokoládétól, mézeskalácstól maszatos kis feje, elnyúlt a padkán. Almosán bámult a sok lopott holmira. Hirtelen ráfeküdt a bűntudat. Az ajtóhoz rohant. Nem volt bezárva. Nekiiramodott. Futón jódarabig, aztán hirtelen megtorpant, visszafordult. Körülnézett. Még aludtak a cigányok, a »szigetek«, a vályógviétő grundok ehnosódottak voltak a reggeli párában. Berohant a házba és gyorsan kezdte kihordani a vásári holmit a gödör szélére és egymásután dobálta a vízbe. Erről a gödörről azt tartották a cigányok. hogy feneketlen mély. Csobogott a víz. Minden hamar elmerült, csak az egyvég vászon akadékoskodott, ám mikor teleitta magát vízzel, kezdett lassan merülni. Úgy a duplabillentyűs harmonika is jóllakott először vízzel és csak azután tűnt alá. Utoljára maradt a szájharmonika, amit Pinke ellopott, a lopott holmik közül. Gondolkodott, pityergetí, nézte a fényes muzsikát. A szive majd megszakadt, de azt is beledobta a tóba. Aztán sírva szaladt ki a vályogvilágból. Mikor az útra kiért, megállt, bátortalanul nézett még egyszer viszsza a földnyelv csücskén roskadozó vityilló felé. A torz valóság, kicsi életének züllött szakasza felé nézegetett és kétségbeesetten fordította el a fejét. Szaladt és a nyolcvan krajcárt is eldobálta az úton.-— Aivyám! — sírt otthon, — én többet Vak Miskával nem megyek! írasson engem be az iskolába!
