Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-03-19 / 12. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. március 19, politikai célokra. Mert miért kell itt gazdaegyezségi alap, vág)- falubank? Kizárólag azért, hogy az agrárpárt újabb hatalmi állásokat építsen ki ma­gának egyrészt az állam pénzén, más­részt az amúgy is nyakig eladósodott gazdatestvérek költségén. — Ez nem frázis, ez valóság. Mert hiszen igazán érthetetlen, hogy miért nem volna megoldható a gazdaadósság rendezése falubank, vagy kiegyezési alap nélkül is ? Megmutatom a mód­ját. A gazdateherrendezést keresztülvit­ték a nyugati nagy, demokrata álla­mokban és az úgynevezett parancsural­mi államokban is és érdekes, hogy mindkét államrendszerben a segítés módja egy volt: a kormányhatalom kényszerítő eszközöket alkalmazott, hogy a tőke, a bankok is hozzanak áldozatot. Érdekes, bog}' csak a cseh­szlovák demokrácia nem meri ezt az utat választani, nem mer a bankok­tól áldozatot követelni a gazdatartozá­sok rendezésénél. — A legelső tennivaló az volna, hogy a telekkönyvileg biztosított tar­tozásokat törvénnyel kivétel nélkül hosszú lejáratú tartozásokká kellene át­alakítani. A másik tennivaló volna, hogy a mezőgazdasági gépekre for­dított kiadások leértékelendők, olykép­pen, hogy a gépet eladó cég — ameny- Inyiben hitelbe adta el a gépet — igé­nyeinek érvényesítésénél Kizárólag az általa eladott gépre szorítandó. Vagy­is ha egy gazda traktort, cséplőgépet vett s azt három évi használat és há­rom évi részlet becsületes fizetése után tovább nem tudja fizetni, úgy az el­adó, — aki különben is kikötötte a gép tulajdonjogát, igényei érvényesí­tésénél kizárólag az eladott gép érté­kének erejéig léphet föl, illetve ha a gazda nem képes a további részleteket fizetni, úgy az eladó visszaveheti, el­­árverelheti a gépet, de nem nyúlhat a gazda ingatlanához. Hogy a mai állapot meghosszabbí­tása megint csak a gazdanyomor meg­hosszabbítását, sőt növelését jelenti, azt egy szlovák agrárpárti lap cikkével igazolja. A Slovenská Politika március 11 .-i számában a gazdanyomo­rúságról többek között ezeket írja: Pinke Irta: Csurka Péter. Pinke gyerek kilenc éves és harma­dikos volt, mikor vizsga előtt kimaradt az iskolából. Édesanyja, az az özvegy, földhözragadt szegény asszony, állás­ba tette. Vak Miskához, az öreg kol­dushoz szegődtette el ötven krajcár heti bérért és kosztért. Vak Miskát ve­zetgette aztán Pinke faluról-falura, vá­­sárről-vásárra. Erről a vén koldusról, aki a cigánysoron a vízzel teli gödrök között lakott kis viskóban, azt beszél­ték a népek, hogy nem is vak, hanem éppen olyan jól lát a fekete pápasze­mén keresztül, mint teszem fel, Vári Laji bácsi, falunk érdemes rendőre (nem állami, hanem csak községi ko­­mencióban), aki nemes »szilvórium­­közi« állapotában is Iedurrantotta a ma­ii) rat röptében. Azt is beszélték, hogy Vak Miska közönséges tolvaj, renge­teg holmit összelopkod vásárok alkal­mával. Mindegy! A valóság az, hogy Pinke gyerek állásba jutott, jó dolga volt. Hogy nagyon jó dolga volt, az abból látszott, hogy pár hét múlva már dohányzott is. Drámát szítt, vagy vas­tag jenigét, s ha nem volt cigire pén­ze, ha nem adott Vak Miska, akkor szedte a cigarettavégeket, teletömte a zsebeit és vedlett kis ruhácskájában olyan szagú volt, mint kupakos, szuty­­kos régi cseréppipa. Megtanult Pinke inni is és többízben ittasan állított ha­za hivatal után a mamájához ... * Vári Laji, falunk közbiztonsági őre, ott guggolt Vak Miska kunyhója mel­lett. Várta haza Vak Miskát és Pinkét a vaskói vásárról. Végire jár a mende­mondának! Ha igaz, amit beszélnek, bár nem hivatalos minőségben van most itt, de ma éjjel letartóztatja Vak Miskát. Már bejött a vicinális, érkez­niük kell! Egyszer csak suttogó hangokra ne­szeit. Két alak gomolygott a sötétben a buckák között, a viskóhoz vezető földnyelven. Vári Laji elhúzódott a ház »2200 millióval több az adósság a földműves ingatlanokon. Ez annak a bizonysága, hogy a válság még tart és hogy nélkülözhetetlen a .gyors segít­ség.« A lap a hivatalos statisztikai je­lentésekből megállapítja, hogy 1936- ban 218.000 esetben végeztek bírósági végrehajtást ingatlanokra. Meglepő a statisztikában, hogy 1936-ban a gaz­daadósságok teljes két milliárddal nö­vekedtek s ez a növekedés 400 mil­lióval nagyobb az előző évinél. »Míg az 1925 — 1930-ig terjedő öt évben az ingatlan adósodás csak 3 és félmilli­­árddal növekedett, addig 1935. és 1936-ban, tehát rövid két év alatt az eladósodás 2 milliárddal emelkedett és teljes 9888 milliót tett ki és 1929 óta az ingatlanokon 16.5 milliárd adósság van. legfájdalmasabb azonban az, hogy az utóbbi években a kisingatla­­nokat terhelték meg.« A hivatalos sta­tisztika szerint 1936-ban 218.000 in­gatlan-árverést engedtek meg, s ebből 189.900 esetben gazdaingatlanról volt szó, akiknél az új adósságok növeke­dése 555 millió koronában van ki­mutatva. Ezek a számok a gazdanyo­mor számai.«- így fest az önök gazdasegítése. — fejezte be beszédét Fiissy szená­tor — ez az eredménye a gabonamo­nopóliumnak, amelyre annyira büsz­kék. Most ezeket a gazdasegítő ja­vaslatokat megszavazzák, újabb egy évre elodázzák a végleges és alapos rendezést és a gazda közben újabb egy milliárddal terheli meg földjét, hamég ez egyáltalán lehetséges. Ezért e javas­latokat, amelyek nemcsak hogy elodáz-Steiner Zoltán bőrkereskedés, sportcikkek, bőráruk és a világhírű Díttílop teniszlabdák és rakettek egyedüli gyári lerakató. Üzletemet Baross-u. 3. **. alól Klapka-úév 7. ss. a tó helyeztem át. végéhez. Aztán hallotta, bogy a föld­re zuhan valami. — Azt hittem, hogy megszakadok, olyan nehéz volt ez a zsák! — mor­gó tt valaki.- Pedig kár vót a zsákot így le­csapni, mert biztos összetört a hermo­­nika! — hangzott fel egy vékony cér­nahang. — Nem a’ fiam, mer' becsavartam lén aztat a gyócs közé! Hat vég gyócs közt van a harmonika. Nyílt az ajtó nemsokára és bemen­tek a házba. Világ gyulladt fel. Vári Laji az ablakhoz osont és láthatta, hogy a zsákból furcsa dolgok kerül­nek elő. Mindenekelőtt, vakító fehér gyolcs­ból kicsavart a kis Pinke egy díszes, duplabillentyűs harmonikát. A vén Miska mingyárt a kezébe vette és ját­szani kezdett halkan rajta. Fiatalabb éveiben harmonikáé vak volt, tudott harmonikázni és nótázott hozzá. Ját­szott és közben a kabátzsebéből elő­húzott egy üveget és nagyot ivott. Nesze, Pinke, igyál te is. A gyerek elvette az üveget, nagyot kortyolt. Azután tovább szedegette elő a holmikat a zsákból. — Ez micsoda, Mihály bátyám, ez a fényes izé? — Az kedves, ezüstből van, urak használják, abba teszik a finom fekete­kávét ünnepkor. Aztat ugye a Wiriter­­nic bazárjából csórtad el ? — Öhö! — Jól tetted, kedves!... Az meg, amit most fogsz a kezedbe, fájin ruha­­pkasztó. Azt én csentem a potrohos Mellingertől. Még a következő dolgok jöttek elő a zsákból: egy rézmozsár, egy tucat zsebkendő, egy nagy doboz koronase­lyem, két darab colstok, gyöngykaláris, több gyöngyháznyelű bicska, három olló, egy női selyemblúz, egy ezüst zsebóra, két ^züst gyertyatartó, pár pénztárca, kanalak, egy vastag biblia, két darab ruhakefe, és még több ap­róság és végül egy szájharmonika. A szájharmonikát Pinke egy óvat­lan pillanatban zsebnevágta. Az öreg zák a kérdés komoly rendezését, ha­nem elősegítik a gazdák koldúsbotra való jutását, nem fogadhatom el, el­lenük fogok szavazni. Jaross Andor képviselő sürgős interpellációja a komáromi Unió­nyomda lezárása miatt Jaross Andor nemzgy. képviselő az egyesült párt nevében a közelmúlt napokban sürgős interpellációt nyúj­tott be az összkormányhoz az Unió könyvkereskedő és könyvkiadószövet­kezet komáromi nyomdájának lezárása és gépeinek lepecsételése miatt. A sürgős interpelláció elmondja, hogy március 2-án a komáromi váro­si főjegyzői hivatal lezárta a nyomdát és gépeit lepecsétel tetíe azzal az in­dokolással, hogy a komáromi járási hivatal közvetítésével kiadott országos hivatali végzést hajtja végre. Az or­szágos hivatal a rendelkezést azért ad­ta ki, mert a kereskedelmi miniszté­rium elutasította a szövetkezetnek munkaengedélyre vonatkozó kérvé­nyét. A nyomda munkája azóta szü­netel és a nyomda körül alkalmazott 60 munkáscsalád, hozzátartozókkal együtt mintegy <300 lélek, a kényér­­telenségnek néz elébe. A szövetkezet a nyomdát 1937-ben a könyvkereskedés­sel együtt Spitzer Bélánétól vásárolta meg s fal nyomda üzeme a Spitzer­­cégnek annak idején nyújtott engedély alapján folyt tovább. A nyomda Dél­­szlovákia legnagyobb nyomdája volt s a délszlovákiai városok, községek, egyesületek hivatalos nyomtatványai­nak készítője, valamint iskolai tan­könyvek nyomtatója lett. A képviselő kétségbevonja a já­rási hivatal zárlatának jogosultságát, mert a nyomdaipar az Unió szövet­kezet jogelődjének, Spitzer Bélának a jogán folytatta tovább az ipart s így .mögt a nyomda legföljebb • a Spitzer-* koncesszió megvonásával lett volna zá­rolható, nem pedig azért, mert az harmonikázott, ivott és így szólt: Derék gyerek vagy te, Pinke fi­am! Nade, megtanálod a boldogulá­sodat mellettem, csak engem az Isten sokáig éltessen!... Itt ennél a pálla­nál csak az fontos, gyerekem, hogy a szája ne járják az embernek! Még a tulajdon anyádnak se mondd el, hogy mi hunnan került?... Csak aztat saj­nálom, hogy azt a kis Vertájm-ládát nem tudtad elhozni... Nehéz vót, Mihály bátyám, meg figyelt mán a kereskedő! Oszt meny­nyit ér ez a sok minden, Mihály bá­tyám ? Aztat majd csak Szegecse úr, az ügynök mondja meg, hogy mennyit ér?! De saccolásom szerént nem ér többet az egész három koronánál! Én téged kifizetlek előre, az egy harmad részit kapod ennek a számadatnak, annak pedig egy harmad része kereken kitesz harminc krajcárt... Nesze gye­rekem, itt van a harminc krajcár! A kisgyerek tántorogva állt fel a lo­pott tárgyak mellől, a pálinka bejárta vánnyadt kis testét s kelletlenül nyúlt a harminc krajcár után. Nézte, nézte, egyik tenyeréből a másikba számolta és hirtelen elpityeredett. Becsap engem, Mihály bátyám! Mért acl ilyen keveset ? Becsap, be­csap, pedig én csinálok mindent po­tyára ! Csitt te, ne jajgass!... Nesze, itt van még egy korona, őszt ne bőgj! Inkább a magamét adom oda, ráfize­tek! Csucsürintotta vén száját s még egy koronát nyomott a gyerek markába. Pinke szipogott, bizonytalankodott még kevéskét, megfertőzött kis lelke sírt belőle, hogy Istenem nem tudja kiszá­molni, mennyi jár neki, nem tudja, nem tudja, hogy három koronának mennyi a harmada, de sokkal több értékűt lopott össze három koronánál, áz biztos!... Ekkor toppant be Vári Laji. A törvény nevében, vén gazem­ber!... Te itt maradsz, te kölyök, vi­gyázol a holmikra, míg érte nem jö­vünk ! ALPA sősborszesz reumásoknak biztos enyhülést szerez Unió szövetkezet kérvényét a kereske­delmi miniszter visszautasította. A tényalladék alapján az interpelláló kérdi a kormányt, hajlandó-e azonnal vizsgálat tárgyává tenni a nyomda­zárlat összes körülményeit s hajlan­­dó-e gondoskodni arról, hogy a nyom­da ismét megindulhasson s az Uniót, valamint a munkásokat ért kár meg­téríttessék. Az intézkedéseket a nagy erkölcsi és anyagi kár indokolja, ame­lyet a vállalat szenved, másrészt, hogy 300 lélek kenyere vált bizonytalanná. Indokolja ezenkívül az is, hogy egy kétségtelen magyar kisebbségi kultur­­érték részesül így büntetésben és kényszerül munkátlanságra. Nem le­het sem szociális, sem kulturális ér­dek - mondja az interpelláló —:, amely ezt az intézkedést megokolhat­ná. Icmgorúk hangolását, tisztítását, bővülését olcsón és szak* szerűen végzi Katona Rudolf oM. hangoló. B. P. zeneakadémia zong. ké» készítője által kiképezve. Komávno- Kontárom, Fasse has uccu 46. szám. A padkán aludt a kis tolvaj; Vak Miska neveltje, úgy' mintha odavetett rongydarab lett volna. (Angyalok ci­­bálták eltévedt kis lelkét, hegedültek neki égi hegedűvel, simogatták, csó­kolgatták és sírtak felette...) Felri­adt, felült, dörzsölte szemeit. A vi­­tyilló ablakain már beszűrődött a haj­nal muskátli színe, kint a tetőn fecske­pár csicsergett. Ijedten kutatta, hol is van ? Nem emlékezett rá pontosan, mi­kor mentek el a »nagyok«, elnyomta a fáradtság, a mohón felszippantott pálinka lebukott csokoládétól, mézes­kalácstól maszatos kis feje, elnyúlt a padkán. Almosán bámult a sok lopott hol­mira. Hirtelen ráfeküdt a bűntudat. Az ajtóhoz rohant. Nem volt bezárva. Nekiiramodott. Futón jódarabig, aztán hirtelen megtorpant, visszafordult. Kö­rülnézett. Még aludtak a cigányok, a »szigetek«, a vályógviétő grundok ehno­­sódottak voltak a reggeli párában. Be­rohant a házba és gyorsan kezdte ki­hordani a vásári holmit a gödör szé­lére és egymásután dobálta a vízbe. Erről a gödörről azt tartották a cigá­nyok. hogy feneketlen mély. Csobogott a víz. Minden hamar el­merült, csak az egyvég vászon akadé­koskodott, ám mikor teleitta magát vízzel, kezdett lassan merülni. Úgy a duplabillentyűs harmonika is jóllakott először vízzel és csak azután tűnt alá. Utoljára maradt a szájharmonika, amit Pinke ellopott, a lopott holmik közül. Gondolkodott, pityergetí, nézte a fényes muzsikát. A szive majd meg­szakadt, de azt is beledobta a tóba. Aztán sírva szaladt ki a vályogvi­lágból. Mikor az útra kiért, megállt, bátortalanul nézett még egyszer visz­­sza a földnyelv csücskén roskadozó vi­­tyilló felé. A torz valóság, kicsi életé­nek züllött szakasza felé nézegetett és kétségbeesetten fordította el a fejét. Szaladt és a nyolcvan krajcárt is eldobálta az úton.-— Aivyám! — sírt otthon, — én többet Vak Miskával nem megyek! írasson engem be az iskolába!

Next

/
Thumbnails
Contents