Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2.-olgal: KOMAROMI LAPOK fm Imi «ál- Dff RÉGI Jó UJ CSOMA. MINŐSÉG GOtÁSBAN A hontalanok ... Külön rendelkezéseket tartalmaz a javaslat a hontalanokról. Azoknak a volt osztrák és magyar állampolgároknak, akik 19H augusztus 1.-én a nuii Csehszlovákia területén laktak s azóta r területet nem hagyták el és más állampolgárságot nem szerezi '/:, igényük van a csehszlovák állampolgárságra. Ezt az igényt a törvény hatálybalépése napjától számított öl éven belül kell érvényesíteni. Ez igény érvényesítésének természetes föltétele, hogy e személyek loyálisan viselkedtek és megbízhatók. A csehszlovák állampolgárságot elveszíti, aki más államban szerez polgárjogot akár törvénvesítéssel (törvénytelen gyermek esetében), akár házasságkötéssel (ha csehszlovák nő idegen állampolgárral köt házasságot), akár adományozással. Ha csehszlovák nő idegen állampolgárral köt házasságot, úgy a házasságkötést követő három hónapon belül köteles az illetékes csehszlovák polilikai hivatalnál bejelenteni, hogy csehszlovák állampolgárságát a házasságkötés ellenére is fenntartani kívánja. A javaslatba ezt az intézkedést a hágai állampolgársági egyezmények s a különféle női ligák kívánságára vették be. Elveszíti csehszlovák állampolgárságát az a személy, aid megszakítás nélkül hosszabb időt tölt a külföldön anélkül, hogy csehszlovák állampolgárságának megtartására irányuló szándékát kinyilvánítaná, például anélkül, hogy csehszlovák útlevele hatályának meghoszszabbításál kérné. A csehszlovák állampolgárságot a hivatal is megsemmisítheti, illetve megvonhatja attól, aki a csehszlovák állam integritása ellen elkövetett bűncselekményt követett el, vagy mást ilyenre felbujtatott és a bűnvádi következmények elől a külföldre menekült) továbbá attól, aki ily tevékenységet a külföldön fejt ki, vagy aki a katonai szolgálati kötelezettség elől a külföldre szökött, aki a csehszlovák hivatalok engedélye nélkül külföldi hadseregbe, vagy katonai mintára megszervezett külföldi alakulatokba lé-Az alábbi levelet kaptuk. Bár nem értünk vele minden tekintetben egyet, mégis elég igazságot találunk benne ahhoz, hogy egész terjedelmében közzétegyük. Talán okulnak belőle az illetékesek. Igen tisztelt szerkesztőség! B. lapjukban időről időre megjelennek a járási választmány és a járási bizottság üléseiről szóló beszámolók s azokban mindannyiszor tekintélyes szerepel visznek a megszavazott és kiutalL segélyek. Sőt a tudósításokból következtetve ma már olybá tűnik fel a helyzet, mintha a járási bizottságnak a segélynyújtás volna a fő feladata, ez volna a legnagyobb gondja és a legfontosabb teendője. Vagyis a járás felcsapott jótékonysági intézménnyé. Nem vagyok ellensége a jótékonykodásnak, sőt amíg a nemzeti vagyon megoszlása nem lesz igazságosabb, a jótékonykodást egyik szükségszerű módszernek tartom ahhoz, hogy az egyesek kezében fölöslegesen felhalmozott gazdasági javakban azok is részesüljenek, akik akár egyéni tehetetlenségük, akár sorsüldözöttségük folytán, akár más okokból, de saját hibájukon kívül nemcsak fölösleghez nem jutottak, hanem még a legszükségesebbeket is nélkülözni kénytelenek. Tehát a jótékonykodás, a segélynyújtás ha nem is elegendő az életfeltételekben megnyilvánuló igazságtalanságok eloszlatásához és kiküszöböléséhez, mégis kisegítő minőségben jobb megoldás híján elfogadhatónak mutatkozik. Ez azonban pett, vagy aki kü lábamban közhivatalt vállal. Aki ilyen államellenes cselekmények elkövetése után tíz éven át kifogástalamd viselkedett, annak állampolgárságát néni semmisítik meg. A csehszlovák állampolgárság megvonható oly személyektől is, akik az éppen felsorolt büntetendő cselekmények miatt a törvény hatálybalépése előtt megszöktek külföldre. Vagyis e nem jelenti azt, hogy annak is okvetlenül kell jótékonykodnia, akinek ehhez nincsenek meg az anyagi feltételei, vagyis — amint fentebb említettem, — akiknek kezében nincsenek fölöslegesen, lehál saját szükségletei! meghaladó mértékben "felhalmozott gazdasági javak. A jótékonykodás ésszerűségi jogalapja tehát a fölösleg. Adjon, sőt köteles adni ezen etikai felfogás mellett az, akinek fölöslege van. Ez a szabály' azonban csak az egyesekre, a természetes személyekre vonatkozik minden fentartás nélkül. Söl az egyed juttathat támogatást a nálánál szerencsétlenebbnek akkor is, amikor neki magának sincs fölöslege, de van áldott jó szíve. Megvonhatja magától a szükségeset, hogy segítsen nélkülöző, nyomorgó embertársán, amiért csak dicséret és elismerés illeti. Más azonban a helyzet ott, ahol közvagyon áll jogi személyek, vagy törvény által alkotott testületek kezelése alatt. Itt nem magánvagyonró] lévén szó, a vagyonkezelő testület minden tekintetben felelősséggel tartozik a köznek vagyonával való sáfárkodásáért. Az ilyen vagyonkezelő kezét megkötik gavallériájában nemcsak az egyénekre vonatkozó feltételek, hanem az általános erkölcsi és jogi kötelékek is és ezért az ilyen nyilvános számadással és erkölcsi felelősséggel tartozó testületeknek a jótékonykodás tekintetében is a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell eljárniok. Hát ezt az óvatosságot és gondos körültekintést sehogy sem tudom felfedezni a járási bízottság és járási választmány immár túlzásba vitt gavallériájában. Elsősorban is nélkülözi ez a nagy adakozó kedv az egyedekre nézve felállított első feltételt: a fölösleget. A járás fölöslegről néni rendelkezik. A pótadó nem fölösleg, bármily magas legyen is. A járás szükségleteinek fedezetéül a saját vagyonának a hozadéka és egyéb, a törvény által szabályozott jövedelmei szolgálnak. Ez oldalon a fedezet, tehát a vágyóiiállag hozadékai és a törvényes jövedelmek, másik oldalon a járás szükségletei. A kettő közötti arány leszi a költségvetést aktívvá, vágj- passzívvá. Az utóbbi esetben, vagyis amikor a járásnak több az előirányzóit kiadása, mint ia bevétele, költségvetési hiányról, deficitről beszélünk. Ezt a deficitet törvényeink rendelkezése folytán pótadóval kell fedezni. Ámde lehet-e fölöslegről beszélni oil, ahol tényleges hiány jelentkezik? Ahol a szükségletek meghaladják a fedezetül szolgáló rendes, tényleges vagyonból és bevételekből eredő bevételeket, ahol az amúgy is túlterhelt adózók zsebéből végrehajtók könyörtelenségével kell kiszedni a pótadót a hiány eltüntetése céljából, vájjon mutatkozhatik-e oil olyan fölösleg, amely fel jogosítja a vagyonkezelőt segélyek rendszeresítésére és innen onnan intézményessé tételére? És különösen megengedhető-e ilyen viszonyok mellett, amint a jövő évi költségvetés megszavazásánál is megtörtént, hogy a pótadót felemeljék csak azért, mert egy-lÁíl egyesületnek, amelyek a járással magával összefüggésben csak annyiban, vannak, hogy a járás terű: létén működnek, a járási bizottság mindenáron építési segélyt akar nyújtani? A járás öncélú közigazgatási alakulat. Köteles tehát támogatni oly törekvéseket, amelyek öncélúságát szolgálják. Készséggel koncedálom tehát, hogy támogasson olyan intézményekéi, amelyek az egész járás érdekeit mozdítják elő s azt is beismerem, hogy tökéletesen mindegy, vájjon ez a támogatás segélynyújtás, vagy más formában történik-e, mindegy, hogy azt a támogatást, az egyik vagy a másik zsebéből fizeli-e. Azt sem találom kifog,ásolandónak, ha az a sekerdesben az uj allampoLgarsagi törvény is visszaható erővel lépne hatályba. alapon készül a költségvetés: egyik Levél a járási segélyekről A Pisid kakas és a sündinnye. írta: Zilahy Lajos. Hadd mondom el ezt a két parányi kis történetet, mielőtt végképpen elrepülne a fejemből ebben a világtörténelmi szélvészben. Még a nyáron történt: egy ember vári rám a kertben, kosárral a karján. — Drága jó nagyságos uram, tessék megvenni ezt a két csirkét. Nagyon ócsón megszámítom. — Nincs most háztartásunk, koszlot hordatunk. — Drága jó nagyságos uram, bádogossegéd vagyok, fél év óta nincs munkám. Bádogcsirkét árul? Jaj, dehogy bádog, a legszebb rántani való... Vette is már ki a kosárból a két fehér csirkéi s ahogy összekötözött lábuknál fogva elém tartolta a halálraítélteket, mindkettőnek a mellére fújt a pillék alá: — Tessék megnézni, olyan gyengék, mint a harmat. Az egyik csirke menekülni akart, csipogott és szárnyaival csapkodott. Egész légörvényt kavart, mint valami kis repülőgép légcsavarja. Vízszintes helyzetbe verdeste fel magát, de aztán visszahanyatlott. A másiknak több esze volt, meg se mozdult. Félig elfüggönyözött csirkcszemmel nézett körül függőleges helyzetében. — Drága nagyságos uram, mit csináljak? Csirkét árulok. Tessék elhinni, egy pengőt se keresek naponta. Úgy adjon a jó Isten boldogságot a családomnak. Drága jó nagyságos uram. — Az egyiket megveszem. — Meghal a másik bánatában. A csirkék is azt tartják: páros élet a legszebb a világon. Tessék mind a kettőt megvenni. Drága jó... — Nem, csak az egyiket... Megkötöttük az alkut. A bádogos eloldotta az egyik csirke lábán a madzagbihnese! és letette a földre. A csirke megrázta magát és a következő percben már kapirgálni kezdett. AKKor mentem nyári szabadságra. Egy hónap múlva jöttem haza és a kerti ház íróasztala mellett még aznap nekiláttam a munkának. Egyszercsak a nyitott ajtón, mint valami álomszerű jelenség, skarlátpiros taréjú gyönyörű szép fehér kakas lépett a szobámba. Én már akkor el is felejtettem a csirkevásárt. A kakas óvatosan beljebb lépegetett és elfordította a fejét, ami kakasnál annyit jelent, hogy figyelmesen rámnézett. Nem mozdultam meg, csak a szemem golyójával, de úgy látszik, valami nyugtalanítót fedezett fel rajtam, mert megrebbentette a szárnyát és elinalt. Egy rendőr lakott akkor nálam, mint házfelügyelő. Miféle kakas ez itt? Ez kérem a Pista kakas — mondta a rendőrné, aki a kertben gyomlált.- Az a fehér csirke, amit venni tetszett. Pista, gyere csak ide! Pista odaszaladt és Baginé az ölébe vette. Az asszony úgy tartotta karján a fehér kakast, mint valami nagy eleven virágot. Megsímogatta a fejét. Szelíd. Nagyon hallgat a nevire. Ettől kezdve titokban a legkülönbözőbb kísérleteket végeztem, hogy Pistát én is ölembe vehessem. Azért titokban, mert nem akartam a rendőrné előtt a tekintélyemet csorbítani. Nekem tudniillik nem sikerült. Fütyültem, suttogtam, pisszegtem, gügyögtem, a nyelvemmel'és ujjammal csattintgattam, de Pista hátatfordított és gangosán elsétált tőiéin. Esténként, mikor hazajött a rendőr, Pista elébe futott és felrepült az ölébe. Ugyanezt egy másik rendőrrel is megtette, aki néha benézett látogatóba. Nem tagadom, ez bosszantott egy kicsit. Mért utál engem és mért szereti a rendőröket? Miféle halvány és rejtélyes gondolat, miféle ősi ösztön lakozik egy ilyen kakas szűk kis agyában? Néha sokáig elnéztem gyönyörű mozgását. Mintha valami tánczenére lépegetett volna, a fej, a nyak és az egész lest olyan szépséges, muzsikás mozdulataival, ahogy csak madarak tudnak lépni. Fehér selyemgatyájában, sarkantyús sárga csizmájában, piros taréj csákóval a fején mintha állandóan palotást lejtett volna Pista. E szépség mindig megigézett s ilyen pillanatokban éreztem magam közel a titokhoz, hogy a régi egyiptomiak miért költöztették állatok testébe legnagyobb isteneiket, a jókedvű Beszl, a művészet Thot-lónuszát vagy az alkotás istenét, Khnemut. Pista reggeltől estig, de éjszaka is szakadatlanul kukorékolt. Talán sejtett valamit a foglalkozásomról, mert mintha csak engem bosszantott volna. Mint valami őrült rikkancs, betűről betűre ezt sivította: Esssti Hirrrlaaap! Engem nem zavart a Pista éles hangja. Sőt már hozzá is tartozott magányos óráimhoz. A szomszédom azonban másként fogta fel a dolgot. Levelet kaptam tőle, melyben barátságunkra hivatkozva, nagyon finoman arra kért, hogy miután nyitott ablak mellett alszik, csináljak valamit a kakassal. A túlságosan udvarias levél sorai mögül nem volt nehéz kiolvasnom az álmatlan éjszakák fogcsikorgató keserűségéi. Kiadtam a parancsot a rendőrnek: — Pistái el kell tüntetni! — Mit csináljunk Pistával? — Nem bánom, akármit csinálnak, én ne lássam itt többel. Bosszkedvűen mentem el hazulról. Képzeletemben Pista állandóan előttem lépegetett. Arra gondoltam, hogy az állatkertnek ajándékozom. Vagy valamelyik vidéki ismerősömnél internálom. Pisla valahogyan több volt már, mint egyszerű baromfi, — lelke volt, különös élőlény volt, amely egy kakas földi ruházatát hordta. Aznap este az egész rendőrcsalád a lugasban üldögélt. Ott volt a rendőrkoma is, ingujjra vetkezve a melegben. Üveg bor állt az asztalon. Jóízűen besjSígettek, közben zsíros szájukat a hüvelykujjuk tövivel törölgették. Kakaspörköltet vacsorázlak. Pislát. Azok ették meg, akiket legjobban szeretett. * Vékony holdfény világította meg az utat a József hegy tetején. Az úton barnán és némán gurult el valami nagy labdaféle. Megrezzent bennem az ősember vadászösztöne, odaugrottam és ráborítottam a kalapomat. Hazavittem a sündisznót a fiamnak. A gyerek már aludt. A kis foglyot belelettem a fürdőkádba. Onnan nem tud kimászni. Tejet, gyümölcsöt leltem elé és felgyújtottam a villanyt. Figyelni kezdtem. Ilyenből egy női bunda, gondoltam, mennyivel őszintébb dolog volna. Eszembe jutott az a történet is, amit egy német erdőmester feljegyzéseiben olvastam. A sündisznó-mama minden este megjelent egy öreg vadkörtefa alatt, amelynek már lehullottak a gyümölcsei. Meghengergclte magát a földön és a sok kis körte a tüskéire szűrődött. így vágtatott el, egy bokor alatt megállt és vékony hangon röfögni kezdett. A bokor alól
