Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-24 / 59. szám

I 1937, július 21. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. dig csak egyes cselekmények elvégzé­sére, vagyis ez esetben, 'is az a dön­tő, hogy a kiküldött bíróság előtt a magyar nyelv liasználható-e vagy sem. Ha azonban nem az érdekelt felek kérelmére, hanem hivatalból történik ez a bíróküldés, úgy az államnyelv lesz használható. Abban az esetben azonban, ha a kiküldő bíróság, vagy hatóság magyar minősítésű, úgy fi­gyelemmel kell lenni a kiküldött bí­róságnak vagy hatóságnak arra, hogy a csak magyarul tudó felek és érde­keltek saját anyanyelvűket használ­hassák. b) Vámhivataloknál. A vámhivatalok hivataloskodása, külső megjelölése és hirdetményei te­kintetében is az az irányadó, hogy melyik bírósági járásban van a szék­helye. Tehát magyar nyelvi kisebb­ségi járásban székelő vámhivatalra nézve az általános kisebbségi kivé­telek érvényesek. Ha történetesen a vámhivatal külföldön van, úgy a hi­vataloskodás nyelve tekintetében a legközelebbi belföldi bírósági já­rásra nézve érvényes rendelkezések döntők. Például a magyar-komáro­mi vasút állomáson működő csehszlo­vák vámhivatal úgy tekintendő, mint­ha a szlovenszkói komáromi bírósá­gi járás területén székelne, tehát a feleket ott is megilleti a ima gyár nyelv használata. (Folyt, köv.) Üzletkiárusítás. Tisztelettel értesítem a nagyérdémű közönséget, hogy Városház utca 7. szám alatt 70 éve fenálló, üveg és porcellán kereskedésein nyugalomba vonulás miatt, megszüntetem. Eladásra kerül: Mindennemű Karlsbadi és Rosenthali porceüán edények, üveg árúk, ezüs­­tözött díszmű árúk, Blondelkeretek, tükrök, lámpa árúk, villanykörték. Mélyen leszállított áron kiárusítok Fíeisdimoim Samu és Fia Újabb kisebbségi sérelmek, amelyek orvoslást kívánunk I 1 dunaszerdahelyi járásbíróságon nincs magyar jegyzőkönyvvezető! Ä dunaszerdahelyi vasútállomáson nem beszélnek magyarul! Ä somorjai állomáson nincsenek magyar feliratok! A csehszlovák kormány illetékes té­nyezői végre elismerték a kisebbségi problémát. Elismerték létezését és Ígéretet tettek sérelmeink mihama­rabbi orvoslására. Ez történt az év elején, ez történt azóta, valahányszor Hodzsa Milán miniszterelnök hivata­losan nyilatkozott a Csehszlovákiá­ban élő magyarság ügyeiről. De hiá­ba hallottuk a szép szavakat, hiába hiszünk a legmagasabbról jött Ígé­reteknek akkor, amikor a keresztül­­vivők, a kishivatalnokok nem fogad­ják meg az állam vezetőinek sza­vát, nem tartják be az abban foglal­takat. Nem kérünk, nem kívánunk soha sem többet, mint amennyi minket az érvényben lévő törvények alapján megillet és nem hogy ezt nem kap­juk meg, hanem még meglévő és »nehezen kivívott jogaink gyakorlati megvalósulását is elsikkasztják egye­sek. Azon, hogy a dunaszerdahelyi já­rásbíróság épületében magyar felira­tok nincsenek (hiszen Dunaszerda­­hely lakosságának alig 8üo/o-a ma­gyar) nem is tudunk csodálkozni. Eh­hez és hasonló dolgokhoz már hozzá­szoktunk. De most egv olyan sérelem állL elő a dunaszerdahelyi járásbíró­ságon, amelyet szó nélkül nem lehet hagyni. A dunaszerdahelyi járásbíróságról elhelyeztek két olyan tisztviselőt, név­szerinti Galambos Rudolfot és Kuzs­­lik Miklóst, akik tökéletesen beszéltek magyarul is. Helyökbe egy tisztvise­lőt küldtek csak Szerdahelyre, aki azonban egyetlen szót sem tud magyarul és így az a helyzet állt elő, hogy a tárgyalások jegyzőköny­veit lehetetlen magyar nyelven fel­venni, mert a dunaszerdahelyi já­rásbíróságnak nincs egyetlen ma­gyarul tudó jegyzőkönyvezetője sem. A dunaszerdahelyi járásbíróságon a hivatalos statisztikai adatok szerinti kulcs alapján a peres ügyek legalább 80 százaléka magyar nyelven folyik. Ilyen nyelven adják be a beadványo­kat, ilyen nyelven folyik a kihallga­tás, ilyen nyelven vallanak a tanuk. Csak a jegyzőkönyvek készülnek ál­lamnyelven. A jegyzőkönyvek, ame­lyeket az államnyelvet nem beszélő tanúnak a végén alá kell irmok. Felhívjuk a pozsonyi felsőbíróság figyelmét erre a jogsérelemre és kér­jük, hogy minél hamarabb tegyen eleget jogos kérésünknek! Hogy a csallóközi vasútvonalon fekvő állomásokról lassan végleg el­tűntek a magyar feliratok (éppen az ellenkezőjét Ígérték meg az év elején) nem csodálkozunk, sőt, éppen azon tudunk csodálkozni, hogy egy-két csallóközi magyar elnevezése is raj­ta van még a postabélyegzőkön, de nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy egy olyan magyar város állomásán, mini Dunaszerdahely, ne lehessen magyar nyelven jegyet kérni, az iga­zán lehetetlen. Kérdezzük jogosan, nem vérig sér­tő sérelem az, hogy a dunaszerdahe­lyi állomáson különböző vexaturák­­nak teltek ki egy úrilányt, mert nem váltott perronjegyet, ak­kor, amikor az állomáson nincs magyarul is kiírva az, hogy csak perronjeggyel lehet a vonathoz ki­menni ! Nem sérelem az, hogy ugyanezen vasútvonalon, amelyet kétségkívül a magyar utazóközönség használ, .újab­ban magyarul nem tudó kalauzok ke­zelik a jegyeket?!! Kikhez forduljon az utazóközönség felvilágosításért, akkor, amikor az er­re hivatott személy nem érti nyelvét? KIIRT FiliSHÉT ÉS MINDEN EGYÉBB ROVART -Nemcsak a dunaszerdahelyi állo­máson vannak csak egynyelvű felira­tok. Komorján is csak államnyelvű im­formációs tábla lóg a forgalmi hi­vatal ajtaján! És még számtalan példát tudnánk idézni. Nem lehetetlent kérünk. Ugyanazt kérjük, amit Csehország németlakta vidékein utazva tapasztalunk, lát­tunk. Minden utasítás és felvilágosí­tás legalább két nyelven legyen ki­írva az állomásokon. Minden helység neve kétnyelvűn legyen kiírva. A me­­netjegyek kétnyelvűek legyenek. És mind az állomási alkalmazottak, mind pedig a kalauzok-beszéljék az utazó­közönség nyelvét is. A vasul üzlet, az utas a vásárlókö­zönség. így a vasútnak már saját érde­kében, forgalma emelése végett is meg kell tennie az utazóközönség kí­vánságait. Szeretnék már egyszer azt megírni, hogy a vasút eleget tett több év óta hangoztatott sérelmeink orvoslásá­nak. — Anna-bál a Dalegyesületben. Á komáromi Karitasz régi, hagyomá­nyos szokást elevenít fel: Anna-bált rendez a Dal egyesület helyiségeiben s kertjében vasárnap, 25-én este. Az •Anna-bálra az előkészületek lázasan folynak. Lesz jó zene, finom büffé. Belépődíj nincs, a jelvény megváltá­sa kötelező. 1 , gyorsan enyhít fájdalmakat a £0 csuklóban és végtagokban;fejia- J afjásnál, meghűlésnél BizzékT'o-J| U galban. Egy kísérlet meggy öz-0ry*|§ vosok javasolják Minden gyógy­­tárban KC 12-- és KC 27-50-értjggg§ V. Rognár Cecil dr. az irodalmi osztóig elnöke. -— Szépművészeti (JESZO) és zeneművészeti osztóig alakulása. — KépkiálUtasok és tárlatok. - Hang­versenyek, irodalmi előadások. — Or­szágos Jókai csntennáriumi ünnepéig. — A tizenöt év története. Rákóczi­­ünnepélij. —- Színészek a Kulturház­­ban. — Tisztujitás. Az 1923. év kiemelkedő eseményei közé tartozik az, hogy a Jókai Egye­sület március 4-én tartolt közgyűlésén az irodalmi szakosztály elnökévé Bognár Cecil dr. főgimn. tanár, egye­temi magántanárt választották meg egyhangú lelkesedéssel, akinek éveken át kifejtett rendkívül értékes működé­sét mindenkor a legnagyobb elismerés kisérte. Bognár Cecil dr.-ban a leg­lelkesebb s a leghivatottabb férfiút nyerte meg az osztály vezetőjének, aki három éven keresztül kifejtett oda­adó, fáradhatatlan irányító munkál­kodásával elévülhetetlen érdemeket szerzett magának az egyesület történe­tében. Színvonalas és nívós szabadok­tató és irodalmi előadásai programjá­nak összeállításával és számos előadás tartásával az egyesület kulturéletét nemcsak változatossá, hanem lendü­letessé is tette, s mély nyomokat ha­gyott az egyesület tagjainak lelkében. Ugyancsak ebben az évben alakult meg az egyesület keretében, de külön autonom jogkörrel a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (JESZO) is, amelynek megteremtésében nagy ér­demeket szerzett Harmos Károly fes­tőművész-tanár, aki az akkoriban Ko­máromban működő ifjú művészgene­rációval karöltve mozgalmas művészi élet kifejlődését mozdította elő. A JESZO alakuló közgyűlését október 17-én tartotta s elnökévé Harmos Ká­rolyt, titkárává Pybcr Kálmánt vá­lasztotta meg. A nagy reményekre hi­vatott osztály nagy méretű program­jának megvalósítása céljából hét al­osztályt alakított, melyek a követke­zők: Kiállítási szakosztály, muzeum­­szakosztály, állandó művásár szakosz­tály, város szépitészeti osztály, szak­osztály a művészet és műipar kapcso­lására, vigalmi szakosztály és propa­ganda osztály, amelyek éveken át nagy sikerrel működtek. Ezekben a napokban alakult meg az egyesület Zeneművészeti Szakosztálya is, melynek elnökévé Farkas Ferencet, a művészeti osztály köztiszteletben ál­ló elnökét, a kiváló zenei szakembert s titkárának a művészetekért rajongó, vendkivül agilis Polony Béla dr.-t, az osztály érdemes tagját választották meg. Az osztályban Komárom zenei életének legjelesebb képviselői foglal­lak helyet, akik a megválasztott ve­zetőiket készséggel támogatták és ren­dezéseik sikerét elősegítették. Ez az osztály tovább folytatta a művészi osz­tály eddigi nagysikerű munkáját és több magas színvonalú zenei eseményt készített elő az egyesület hangverse­nyeinek rendezésével. Az 1923. évi közgyűlésen Gosztonyi Nándor tanai’, az egyesület titkára mondott cm lékbeszédet Madách Imre* ről, a halhatatlan drámairó oenlenUá­­riuma áalkalmóból. Az előadás méltó volt a nagynevű Íróhoz. A következő évben nagy lendületet vett az irodalmi és szabadelőadások tartása, melyeken több pozsonyi elő­adó is szerepelt. Irodalmi előadásain­kat a közelmúltban elhunyt legkivá­lóbb magyar írók emlékének szentel­tük, ezeken kívül voltak még zenei és filozófiai szabadelőadások is, melye­ket zeneszámokkal és szavalatokkal bővitettünk. Előadásokat tartottak az 1924. évben Bognár Cecil dr. egyetemi magántanár (A tömegek lélektana, — Gárdonyi Gézáról, — A kultúráról cí­men), Berta Orbán dr. tanár (Turáni átok), Aixinger László dr. nyug. bíró, pozsonyi lapszerkesztő (Az újságírás­ról), Albrecht Sándor pozsonyi dóm­karnagy és Németh István László or­­gonaművész-zenetanárok (Zeneelmé­leti előadások), Hajdú Lukács dr. ta­nár (Herczeg Ferencről), Szijj Ferenc dr. elnök (Ábrányi Emilről), Janko­­vics Marcell dr. a Toldy Kör elnöke (Svájcról), Weiss Kornélia osztály tit­kár (Endődi Sándorról), Alapy Gyula dr. főtitkár (Rákosy Viktorról, — A tízéves kultárházról), Borka Géza dr.i (Kiss Józsefről) és mások. Az 1925. évet Jókai emlékének szen­telte az egyesület, amiről külön fe­jezetben számolunk majd be. Szabad­oktatási előadásainkon nagy sikerrel működtek közre Aixinger László dr. (Mi, mint tanuk), Mezey János dr. já­rási főorvos (A tuberkulózis elleni vé­dekezés), Sziklay Ferenc dr. magyar kulturreferens, a Kassai Kazinczy Társaság főtitkára (A művészi alkotás lélektana), Bognár Cecil dr. (Szolida­ritások), Jankovics Marcell dr. iró (Uj mese a régi világból), Űlvedi László, a neves fiatal költő (Szerzői est), Alapy Gyula dr. muzeumigazgató (Brigetio, a római katonaváros), Hajdú Lukács dr. (Attila a költők műveiben) és Er­délyi Pál dr., egyetemi tanár (A száz­éves Zalán futása). Nagyszabású és magas nívójú hang­versenyeket rendezett a zeneművészeti szakosztály. így 1924. február 5-én Bartók Béla, a világhírű magyar zon­goraművész adott felejthetetlen em­lékű önálló hangversenyt, március 15-én Medek Anna, a kiváló opera­­énekesnő énekművészete ragadta el a közönséget, december 6-án pedig a Rozé-vonósnégyes tartott hangversenyt az egyesületben, amely nagy sikerrel szerepelt Komáromban is. 1925. ja­nuár 24-én a nagy tehetségű Földes Andor gyermek-zongoraművész tartott hangversenyt, október 7-én Ferrari Albertina hegedűművésznő s novem­ber 28-án a Waldbauer—Kerpely vi­­lighirű vonósnégyes lépett fel egy nagysikerű , hangversenyén, mig de­cember 12-én a Pozsonyi Toldy Kör énekkarának és Császár Margit hang­versenyénekesnőnek hangversenye zaj­lott le a kultúrpalotában. Kegyelet es ünnepélly el kapcsolta össze a az egyesület 1925. évi rendes közgyűlését, amelyen Tuba Jánosnak, az egyesület volt érdemes társelnö­kének, Komárom volt nagy magyar­jának áldozott az egybegyült közönség. Jún. 7-én, d. e. 11-kor tartotta közgyűlé-i sét a Jókai egyesület, melynek napi­rendi zárópontját alkotta a kegjrele­­tes megemlékezés. Fülöp Zsigmond, az egyesület főjegyzője mondott Tuba Já­nosról emlékbeszédet, melyben a szü­lővárosának és nemzetének nagy fiát méltatta szárnyaló szavakkal s mar­káns vonásokkal vázolta fel a magyar nemzeti kisebbségi közélet e vezér­alakjának lelki portréját. Délután fél öt órakor avatták fel Tuba Jánosnak a református temetőben felállított mű­vészi síremlékét, amelyen a Jókai Egyesület vezetősége és tagjai nagy számban, a Komáromi Dalegyesület működőkara pedig testületileg jelent meg. A felavató beszédet a Dalegyesü­let működőkarának Molecz Tivadar vezetése mellett előadott énekszáma (Gyászos halálod felett) után Alapy Gyula dr. főtitkár mondotta, aki köny­­nyekig megható szavakban emlékezett meg Tuba Jánosról. Gaál Gyula dr. nyug. polgármester, ref. főgondnok a ref. egyház nevében beszélt, Boldog hy Gyula ipartestületi elnök pedig Komá­rom polgársága nevében mondott lel­­keshangú beszédet. Az ünnepély a Dalegyesület karának megható éneké­vel (Csendes a panaszok háza) ért vé­get. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents