Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-24 / 59. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 11)37. július 24. Karlsbad! levél — július 22. Kedves Barátom, ne üsd össze cso­dálkozva a kezeidet, hogy ilyen hamar írok. Tudod úgy vau az. hogy ami­kor az ember idegenbe kerül, az első napokban még folyton otthon jár az esze, az otthoniakkal foglalkozik, még nem tud kijutni az otthoni hatások alól. Az így összegyülemlett honvá­gyat tapasztalat szerint legkönnyebben levelezéssel lehet levezetni. Én is ezt cselekszem most. Tehát tudd meg, hogy megérkeztem ebbe a girbe-görbe országba. Bizony nem kisalföldi magyarnak teremtette az Isten, az egyszer igaz! Hol fel, hol le, de legritkábban vízszintesen. Kínoz a probléma, hogyan lehet itt mégis víz­szintesen meghalni? Pedig jóravaló nép lakja. Az utazásom tűrhető volt, bár egy kicsit sok voll belőle. A végefelé bi­zony már — evezős nyelven szólván — szerettem velna egy kicsit a feje­men is ülni. Akkor talán nem kaptam volna két tyúkszemet. Lefekvésről szó sem lehetett. A karlsbadi gyors min-, dig zsufoll. Mintha az emberek szán­dékosan rontanák a gyomrukat, pedig legnagyobb részük csak annak él. Vagv talán éppen ezért? Megéri nézésünkkor seregesen fogad­tak a lakásközvetítők. Elmondták, bogy a fürdő zsúfolt, alig van talp­alatnyi üres hely, de azért még pro­tekcióval (már t. i. az ő protekció­jukkal) fel lehet hajtani egy-két el­fogadható szobácskát. Szerencsém volt, nekem is akadt protektorom s így si­került az égbolt közelében, a Schloss­­bergou sátort ütnöm. Elég jó lakás, jó ez a magaslati levegő, a kilátás» is szép, csak bizony tüdő kell hozzá. Elhelyezkedésem után első utam az orvoshoz vezetett. Igaz ugyan, hogy eredetileg nem akartam orvosi segít­séget igénybe venni, korábbi tapasz­talataim alapján magam is elő tud­tam volna írni magamnak a kúrát, de hát nem lehet. A fürdőigazgatóság pártolja az orvosait s csak azoknak engedélyez fürdőhasználatot és mór­­borogatást. akiknek ezt valamelyik helybeli orvos előírta. Igv hát kény­­leien voltam takarékossági szándé­komról lemondani. Akinek törik a nyelve az idegen szóba, az saját anyanyelvén választja meg az orvosát. így választottam én is Arany doktori, akit különben min­den magyar ismerősöm a legjobban ajánlott. Perfekt magyar. - mond­ták. — kiváló szakember. Mindent tud. Ha megtapogatja a gyomrodat, meg­mondja. mit ettél ebédre. Az Arany család orvos-dinasztia itt. A rendelő száll apáról fiúra, mint a reáljogú patika. Az öreg Arany dr.-ról Móra Ferenc is kedvesen emlékezik meg írásaiban. <) azonban már nem praktizál, átadta rendelőjét a fiának, akiről viszont én emlékezem meg ez­úttal. Bocsánatot kell ugyan tőle kér­nem. hogy nem vagyok Móra Ferenc, de be kell látnia, hogy az édesapjának is bizonyára meg kellett járnia az alsó fokait is annak a lépcsőnek, mely Móra tollához vezetett. Ahogy belépek a várószobájába, első pillanatra el kell ismernem, hogy az orvos jó híre nem lehet alaptalan. A terem ugyanis zsúfolásig megleli, han­gos a magyar szóval. Talán magyar fürdővendég nem is megy máshova. Üdítő magyar oázis ez ebben a bábeli nyelvzavarban. Végre megnyílik előttem is a ren­delő ajtaja, széles mosolygó kedvesség fogad s alig megmondom, mi a bajom, máris recitálja fájdalmaimat, észlele­teimet, panaszaimat. Tényleg mindent tud. Ilt-ott kérdés, amire zavartan fe­lelek. — Szokott-e szédülni? Ez még azt is tudja, hogy preferáu­­cozni szoktam? Ha már tudja, nem tagadom. — Néha bizony beleszédülök a kár­tyámba és könnyelműen ellicitálok ötig, oszt ilyenkor rendszerint betlit bukom, — felelem neki gyónási őszin­. teséggel. Azután meg azt kérdi, milyenek a fogaim. Mutatom neki. Bizony elég feketék. A dohányzástól. Hogy ő nem így érti, hanem tudok-e. velük harapni? Bizonyára elpirultam erre a kissé indiszkrét kérdésre s rezignáltan vá­laszoltam: — Öreg vagyok én már ahhoz ké­rem, hogy... — Nem úgy értem, — vág közbe nyájasan — a jó gyomor előfeltétele, hogy az ételt mindig jól megrágjuk. Hogy így mindennel tisztába jöt­tünk s megtudtam tőle mindazt, amit eddig is tudtam, felvette a nacionálé­­mat. A széles-kedves mosoly nem szűnt meg, legfeljebb egy pillanatra megme­revedett, amikor bemondtam, hogy új­ságíró vagyok. Az újságírók ugyanis [nem a legjobb üzletfelek, mindig ked­vezményekre utaznak. Ezért nyilván nem is hitt szavaimnak, bár ezt egy szóval sem mondta. A kupiéval együtt ő is tartja, hogy »Fő a jó gyomor és a jó modor.« Ilyen jómodorú úr kerülő utakon győződik meg a paciens szava­hihetőségéről. Nem kívánta tőlem, hogy igazoljam újságírói mivoltomat, hanem szives részletességgel elmagya­rázta, milyen kedvezmények járnak az újságírónak kúrtaksában, fürdő­használatban, stb. Azt ajánlotta te-SZKLENÓ. — Múlt vasárnap tör­tént meg a komáromi főgimnázium cserkésztáborában, a nyaralóház ün­nepélyes felavatása. A sátrak között szép faház emelkedik, amelynek min­den gerendáját, kövét a selmeci er­dők adták, amelyet teljes egészében a szorgalmas komáromi építőcserké­szek állítottak föl. Zuhogó esőben, sárban, jó és rossz körülmények kö­zölt dolgoztak, de mindig kedvvel s lelkesen, Bíró Lucián főparancsnok felügyelete s irányítása mellett. Va­sárnapra a formás faház állott is, amikor a nap kisütött s rengeteg ven­dég, látogató érkezett a táborba, Ko­máromból, Selmecbányáról, Szklenó­­fürdőről, a testvér cserkésztáborból. A környék egyszerű lakossága is megjelent az istentiszteleten. A szentbeszédet Bíró Lucián tanár­­parancsnok mondta. Az istentisztelet után táborszemle volt, majd a fő­szakács, Balogh Kálmán főztjét kós­tolták meg a vendégek. A roppant udvarias, kedves cserkészpincérek minden kívánságát lesték a közön­ségnek. A cserkésztábor mindenkinek nagyon tetszett. Délután három órakor volt az ün­nepélyes házszentelés. Az Olympus nevű magaslaton szónokolt a tábor főparancsnoka s szép beszéd kereté­ben avatta föl a házat. A házava­táson Komárom város képviseletében megjeleni Herczegh István főszám­­vevő, aki Nagy Jenő kormánybiztos üdvözletét vitte, a főgimnázium kép­viseletében Sárossy Etele tanár, Szklenófürdő képviseletében Gaspa­­recz Tibor, megjelent Selmecbánya város képviselete, megjelentek az ér­­sekujvári s besztercebányai cserké­szek, a gimnáziumi szülői szövetség elnöke s nagyon sokan mások. Bom­bát. hogy előbb szerezzem be ezeket a kedvezményeket és azután majd meg­adja a további utasításait. Az igazol­tatás kellemetlenségeit a jómodorú doktor így hárította át a fürdőbürok­ráciára. Megtehettem volna ugyan, hogy nyomban bemutatom neki igazolvá­nyaimat és így megtakarítottam vol­na még egy látogatást, de nem tettem. Két okból nem. Először azért, mert az orvosi vizittel is csak telik az idő, amiben itt milliomos vagyok, másrészt sajnáltam volna elrontani a kedvét ennek a jó embernek. Talán meg is sértődött volna, hogy belenézek a kár­tyáiba. Meg azután igaz részvéttel is vagyok iránta. Képzeld el; reggel 7-től este 7-ig fogad s nap-nap után minden egyes paciensnek ugyanazt kell el­mondania, ugyanazt a receptet meg­írni. Az ilyen lélekölő munka kíméle­tet érdemel. így hát holnap megyek a kedvez­ményes jegyek után. Kipróbálom írá­saim varázserejét. Az eredményt majd megírom, addig is szeretettel üdvözöl Adóm. hánvi Árpád tanárparancsnok felol­vasta az adakozók névsorát, utánaegv kiscserkész mondott köszönetét a fi­úk nevében. A parancsnokság átad­ta jelképesen két kiscserkésznek az új ház kulcsát s a cserkészek elfog­lalták a menedékházat. Majd az épí­tőcserkészek jelvényeinek kiosztására került a sor, később uzsonna volt, este nyockor pedig tábortűz, nagy programmal, a megjelent közönség tiszteletére. Sok szavalat, dal, móka, humoros tánc volt műsoron s a tá­bortűz igen tetszett a közönségnek. Bíró főparancsnok melleit Kocsis Ká­roly, Romhányi Árpád lanárparancs­­íiokok, Riszdorfer Miklós, Csonka Fe­renc segédtisztek vezetik a tábort, tű-. Csongrády Béla orvos az egészség­ügyre ügyel föl lelkiismeretesen, nagyszerű szereplő a tábortűznél Bo­­lemann Iván. A házszenlclési ünnepély rendkí­vül megnyerte a látogatók tetszéséi, úgyszintén a tábor rendje, fegyelme s tájbeli szépsége is. A cserkészcsa­pat igen sok pénzbeli s természet­beli adományFkapolt, amelyet majd az értesítőben fognak nyugtázni. A leánytábor a jövő héten kezdődik. A cserkészfiúk s gimnazisták tábo­ra július 27-én, kedden ér végei s az egész tábor d. u. 4 órakor indul el a nyaralótelepről Hlinik-Gelelnek ál­lomáson át, ahol 17 óra 16-kor ül vonatra. Ez a vonal Érsekújvárban 20 óra 58 perckor van, Komáromban este lö-kor. A cserkészcsapat kéri a szülőket s a hozzátartozókat, hogy fiaikat ennél a vonatnál várják. A leá­­ányokat ugyanezen a napon, már d. e. a 12 óra 29-es vonatnál várják Getetneken (Hlinik), szekereken s au­tókon. A legnagyobb igényeket kielégítő, modern villany­­gépekkel Jelszerei; m kozmetikai intézel ü azonnal eladd. A dm megtudható a kiadóhivatalban. Balesetek krónikája Komárom környékén Tóth József nagymegyeri arató­munkás teheneket terelt a legelőn, a leheiiek valamitől megriadtak s fcldönlölték Tóth Józsefet, aki a földre került s a tehenek össze­taposták. Gyomrán, fején gázoltak keresztül: súlyos belső és külső sérülésekkel szállították a komáromi kórházba. Szabó Dávid, csallóközaranyosi ko­csis szénát hányt a padláson. Egy óvatlan pillanatban megcsúszott s a padlásról oly szerencsétlenül zuhant le, hogy a hátára esett. Keze, Iába eltörött, súlyos belső sé­rülésekkel vitték a kórházba. Koncz Árpád gúlái legény észrevet­te, hogy gyermekek az uccán világíló-1000’- Ke jutalom. Szeplőket miteszereket pat­tanásokat, vörös orrt, barna foltokat, nagy pórusokat és az arcbőrt rutitó egyéb szép­séghibákat egyetlen éjsza­kán eltünteti „S1LFID“ a vi­lághírű szépségszer. SILFID arcát és kezeit selymessé, liliomfehérré és fiatalosan frissé konzerválja. Dr. T -né Zsizskovról írja. „dacára 49 évemnek, csinos, rózsás és leányos a külsőm és ifjú___ __ hódolóim nem is sejtik hogy nagymama 'va­gyok. Szépségemet.^ Önök SILFID krémé­nek köszönhetem. A Silfidet orvosok ajánlják és számtalan kiállításon aranyérmet nyert. Ara: 1 tégely Ki 7 —, dupla csomagolás Ki 11’—. Eredménytelenség esetén visszatérítjük a pénzt. Három napon belüli megrendelésnél ingyen csatolunk egy üvegcse francia Origan­­parfőmöt, dupla csomaghoz 1 doboz francia arepudert. Adja fel tehát renielését még ma. Dr. Mir. Kemény, chem. labora­tórium KoSice. postafiók B 4. rakétával játszanak. Nehogy szeren­csétlenség támadjon: a rakétát ki akarta szedni a gye­rekek kezéből s a nagy dulakodás­ban a rakéta a kezében felrobbant, súlyos sebesülést okozva. Balázs Ferenc gúlái iskolásgyermek a szecskavágóval játszadozott. Keze véletlenül a fogaskerekek közé került s a jobbkezén az ujjakai a gép levágta. Elsősegélynyújtás után beszállították a komáromi kórházba. Béke Pál megyercsi gazdasági mun­kás szénát lumlolt egy szekéren s a szekeret jól megrakta. Egy forduló­nál lecsúszott s a szekér kerekei alá került. Súlyos állapotban hozták be a kórházba. Csalava Rozália 12 éves kislányt Komáromban két héttel ezelőtt ku­tya harapta meg. Annakidején fájdal­makat nem crzelt, a fájdalmak két béllel a harapás után jelentkeztek: súlyos állapotban vitték a kórházba. Csaknem hasonló esel történt Kun István 12 éves nagykeszi fiúval. Két héttel ezelőtt megszórta a tüske s most merevgörcsöt kapott; tclaiiusz­­mérgezést. Kiszenvedett a komáromi kórházban. Uzsák József kocsis kukoricát szál­lított Ögyalláról Heténybe. Lovai egy nyúltól megbokrosodtak, Uzsák ki­esett a kocsiból s koponyalapi törést szenvedett. Ki kezdte? ...Hát ki is kezdte megint, — százegyedszer feladhatjuk a kérdést. A feladat ma a kínai-japán ügyre vonatkozik, de ugyanúgy vonatkozhat a spanyol kérdésre, Sztálinra, vagy az iraki petróleumra is. Ki kezdte Kí­nában? A japán hírszolgálat azt mondja ál-1'ájdalommul: természetesen. Kí­na kezdte, meri Kína olyan, hogy mindjárt avatkozni akar, nem nyugszik, békétlen s nem hagyja a szegény japánt dolgozni, nem engedi földel fog­lalni, nem tűrné, bogy a szegény japán terjeszkedjen északra s délre. Kína hallgat: Kína bölcs s tudja, úgyis hiába való a tiltakozás, ha egy­szer Japán támadni akar. A türelmetlen japán imperializmus ezegy­­szer megint igazolási keresett s mi sem volt könnyebb, mint Kínára fog­ni minden rosszat, miután negyed Kínát birtokába vette s olt berendez­kedni akar minél előbb. A testes, nagy Kína, — amelynek tábornokai s tartományai közöli sohasem tudja az ember kiismerni magát. — néha feijajdul s a hódító japánt szeretné már ledobni hátáról. Japán azonban tüstént hegyibe kerekedik s már szúr is, nagy sértettségében ... Hiszen »civilizálni« szeretne angol-francia módra és a civilizáció mindig száz­ezernyi bennszülött halálát jelenti, már \a római foglalások óta. Ki kezdte? — kérdjük egyre fojtottabb izgalommal, szétpillantva e vi­lági tereken, hiszen az utókor előtt mindig felelni kell a kezdeménye­zésért s jó, ha az alibit elöld» bebizonyít ja valaki, mintsem eldördülne az első ágyú. Kína kezdte, — dörög Japán szeinforgatva s megkezdi a esa­­patszállításokal, miközben a kínai csapatok mozgolódása ellen máris tiilakozik. llát nincs joga a megtámadottnak védekezni sem? Ünnepélyesen avatták föl a komáromi bencés-cserkészek . szkienói nyaralóházát a táborban

Next

/
Thumbnails
Contents