Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-12-04 / 97. szám

1937. december 4. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Jókai? Hallják-e, mint szólít bennün­ket, mint figyelmeztet, és mit paran­csol?! ő, aki annyi gyönyörű, felejt­hetetlen órát szerzett nekünk, aki meg­édesítette '“ifjúságunk napjait, nemes tettre késztető idealizmussal töltötte be lelkünket és örökre megszerettette édes anyanyelvűnket! Neki minden­kihez van szava, figyelmeztetése, pa­rancsa épúgy,' mint volt saját ko­rában is. Lágy, behízelgő hangon szólt a hon széplelkű hölgyeihez, beszélt az ifjúsághoz, az öregekhez, írókhoz, mű­vészeinkhez csak úgy, mint közönsé­günkhöz; szegényhez, gazdaghoz ép úgy, mint a művelthez, vagy a ke­­vésbbé tanulthoz. Vájjon mit mondott saját korában, és mit mond ma né­­künk Jókai?! Talán nem is gondolunk arra s ta­lán ez az, ami miatt kevésbbé tudjuk értékelni íróinkat s költőinket még életükben, hogy amíg a nagy nyugati kultürnemzetek íróit, költőit, nagy nemzetük történelmi múltja, politikai hatalma, nagy tudományos, művészeti és erkölcsi kultúrája, anyagi jóléte és gazdagsága, valamint számbeli nagy erejük mind segítik munkájukban s mindezek a tényezők nagy mértékben hozzájárulnak, hogy az egyetemes em­beri léleknek legyenek kifejezői, addig a kis nemzetek, kis .népek, különösen egy oly tragikus sorsú népnek, mint a magyar, írói és költői a nyelvi elszi­geteltség mellett, egyetemes emberi érdeklődést már csak azért sem kelt­hetnek, mert náluk a költészet, az irodalom nem lehet öncélú munka, mert nekik, akiket Végzetük egy kis nemzet szellemi vezetőjévé predeszti­nált, népüket nevelni, gyógyítani, vi­gasztalni kell: prófétai meglátással lánglelkürik fényével kell utat miit al­mok a nagy nyugati kultúrák által már megvalósított eszmények felé, felrázni a hitetlenkedőket, a bízni nem tudókat, belevilágítani az elfogultság vakságába és lerázni a lelkekre nehe­zedő tespedés nehéz béklyóit. lyz a feladat, hogy a speciális ma­gyar volta mellett egyetemesen em­beri is legyen, nemzetnevelő jellege mellett is egészen művészi legyen, Is­tenadta lángelmét követel. Ilyen lángelméje volt a magyar iro­dalomnak Jókai, aki a mese üveges hintáján ringatta bele a világ szívébe tragikus népének az élethez való jo­gosultságát és érdemességét és ugyan­akkor halálosan megsebzett népének szívébe az élethez való törhetetlen hi­tet, az önmagához való bizodalmát, a jó örök diadalának és a rossz ördögi bukásának biztos tudatát és a Gond­viselés csodálatos munkájának meg­értését, mint gyógyító balzsamot cse­pegtette bele. A mai apokaliptikus idők folyton tornyosuló hullámai között, amikor nemcsak a mi kisebbségi életünkben, de egész Európában a szere tétlenség, a meg nem értés, a viszály és gyűlölet mellett a legkíméletlenebb önzés és hatalmi gőg üli orgiáit, különösen szükségünk van arra, hogy meghall­juk a tanulságokat, amelyek nemcsak Jókainak életművéből, de egész törté­nelmünkből kicsengenek. Meg kell ér­tenünk mindnyájunknak, hogy nagy nemzeti szerencsétlenségeink minde­gyikét saját bűneink idézték elő és viszont minden felemelkedésünkhöz, nagy nemzeti erényeink segítettek hoz­zá. Elfogulatlanul, minden előítélettől merítésen meg kell látnunk és ki kell 'emelnünk történelmünknek, hagyomá­nyainknak azokat az időálló, élettá­masztó és gazdagító érdekeit, amelyek az európai szellemmel kapcsolják ösz­­sze magyarságunkat. Magyarnak kell lennünk, hogy ezzel fenmaradásunkát biztosíthassuk, nem szabad megeléged­nünk azzal, hogy nagyjainknak csu­pán szobrokat emelünk, hanem műve­iknek és így az egész magyar törté­nelemnek tanulmányozásával és meg­ismertetésével ki kell alakítanunk a magyar társadalom minden rétegében a legfelsőbbtől a legalsóbbig az igazi magyar nemzeti öntudatot. Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a kisebbségi magyar intelligencia tudatára ébred történelmi hiuatásó­nak. Ha megérzi ez a magyar intelli­gencia, hogy az ő helyzeti adottságai, műveltsége, szaktudása nemcsak előnyt jelentenek számára, amit egyéni cél­jaira szabadon kihasználhat, de fele­lősségteljes kötelezettségeket is rónak rá sorstársaival szemben; ha ez az in­telligencia nemcsak akkor ismeri meg a falusi földmívest és a városi iparost, vagy munkást, amikor saját anyagi ér­dekei kívánják azt, hanem szeretettel és önzetlenül nyújtja feléje a kezét akkor is-, amikor annak van reá szük­sége; ha minden magyar férfi és nő igaz örömmel és testvéri szeretette] fogja nézni sorstestvérei boldogulását, előremenetelét és azt minden eszköz­zel elősegíteni igyekszik; ha ez az in­telligencia jövedelmet biztosító foglal­kozása mellett időt és fáradságot fog venni magának, hogy megismerje né­pének számbeli erejét, elhelyezkedé­sét, művelődési, gazdasági és szociális viszonyait. Ha problémáit saját gond­jainak fogja felismerni és azokkal el­fogultság nélkül és az igazságos meg­oldásra való törekvéssel fog foglal­kozni. Ha teljes mértékben átérzi, hogy egy ugyanazon nemzetnek vagyunk gyermekei, akiknek nem osztályozni, hanem egyesülni; nem Ítélni, de egy­mást szeretni, megbecsülni és segí­teni kell. Ha a kisebbségi magyar intelligen­cia erre az erkölcsi magaslatra fog felemelkedni és több jóságra, több igazságra és több szeretetre fogja ne­velni egymást, de nem üres szavakkal, hanem élő érzésekkel, főleg pedig példaadással, akkor beszélhetünk egy nemzeti öntudattal bíró osztatlan és egységes magyar társadalomról, amely­nek egyformán tagja a falusi gazda és mezőgazdasági munkás, a városi kereskedő, iparos és munkás csakúgy, minL a szellemi pályákon működők serege. Az ilyen egyesülés a termelő muríka közösségében összeforrott szí­vekben, sorstestvéri szeretetében gyö­kerezik és megingathatatlan. Csak egy ilyen társadalom tagjai lehetnek egy­mással szemben bizalommal, lelki és szellemi vezéreik iránt tökéletesen fe­gyelmezettek és tántoríthatatlanok. En­nek a társadalomnak minden tagja érezni fogja, hogy boldogulása a ki­sebbségi kollektívum boldogulásával Van a legszorosabban összekötve, sa­ját egyéni érdekeit nem fogja oly esz­közökkel szolgálni, melyekkel a ki­sebbségi társadalom közös nagy érde­keit károsítaná. Felelősségtudata lesz. Ezzel a felelősségtudattal fogja nézni a maga és sorstestvérei gyermekeinek nevelését és ezzel az egész magyar ki­sebbségi társadalom jövőjét is. Befog­ja látni, hogy nem mindegy, hogy mi­lyen iskolába jár a gyermek és hogy nincs az a fáradság, kellemetlenség és anyagi áldozat, amelynek megho-A minőség győz! ily,Hl m Kb vM .il EMP O-RADIÓ hallatlan olcsó ár mellett 3+1 lámpásos „Kadét" Ke 1290’-5+1 „ „Admiral" Ke 1990-Ne vesződjék régi rádiójával, használja ki nagyszabású csere­akciónkat és vegyen részt a mil­liomodik nyereség szerencsében Egyedárusíiás Komárno és vidéke részére: Müller és Bucsek rádio-elektro-mechanik Komárno. Városház u. 8. Tel. 166. zatala elég lenne saját iskoláinak ér­dekében. Tudni fogja, hogy nem elég, nem lehet a földön emberhez méltó élet, ami független ennek a világnak hatalmasságaitól, ami önmagával szemben parancsoló, embertársai ré­szére szolgálatrakész: a szerető, igaz, nemes, nagy lélek, a viszonyok min­den változásai közt rendíthetetlen lé­lek, amely el nem pusztítható: erköl­csi jellem. A ragyogó erkölcsi karakterek egész sorát mutatja történelmünk s ha a magyar múltnak ezek az igazi értékei, valamint nemes hagyományaink élővé lesznek gyermekeink lelkében; ha a kisebbségi magyar gyermek már az első imádsága mellett a mese szár­nyain kezdi ismergetni múltúnk igaz értékeit, majd később történelmünk nagy alakjait s már ifjú korában tu­datosítva van lelkében, hogy reá, mint kisebbségi ifjúra különös feladatot bí­zott a Mindenható: egy olylan kisebb­ségi embertípus kialakulását remél­hetjük, amely nemcsak fajunk fenn­maradását, de a világ elismerését és megbecsülését is biztosítja. A magyar nemzeti öntudattal bíró egységes kisebbségi társadalom ilyen szervezettségben, meg vagyok győződ­ve, hogy összes szellemi és anyagi szükségleteit illetőleg is meg fogja ta­lálni a reá váró terhek helyes meg­oszlását és elviselését. Magához mél­tatlannak fogja találni, hogy mígegyie­­sek erejükön felül vállalnak munkát és anyagi áldozatot egész az összerop­panásig. addig a nagy többségből csak mulatságok és szórakozások ellenszol­gálataival lehet néhány fillért kipré­selni. Be fogja látni, hogy az ilyen tár­sadalmi akciók nemcsak hogy meg­alázók, de nemzetgazdasági szempont­ból egyenesen öngyilkosság számba mennek, mert a megmozgatott anyagi értékekből alig egy szemernyi jut a célra s e kis rész n agyon -so k s z o ros a teljesen idegen érdekeket szolgál. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma délelőtt lelepleztük Jókai Mór ércbe­­öntött szobrát. Azt kívánom, azt sze­retném, ha ez a szobor többet jelente­ne az anyagnál, többet jelentene az „Ó — VitelIo van benne!" Csábítóan illatozik mar a konyhában is — hát még mennyire izük majd mindenkinek, ha kitűnik, hogy Vitello van a háziasszony sültjében, föztjében 1 Mindannyian tudják, minő kincs a Vitello. Győződjék meg Ön is róla, hogy ez a tápláló margarin mindig egyformán jó minőségű. VITEII MARGARINE a jő konyha ismertetőjegye ércnél, többet jelentene a művészi munkánál. Legyen ez az ércbeöntött «zobor — élő szobor és hirdesssen, beszéljen minden kisebbségi magyar ember szívéhez, értelméhez. Legyen Cz a holt matéria élő szobor és mesél­jen nekünk egyetemes magyar nem­zetünk ezeréves történelmének dicső­séges és tragikus éveiről. Igazul jón meg a kisebbségi magyarság minden társadalmi rétege ebben a komáromi szoborban. És akkor egy ilyen kisebb­ség minden tagja tudni fogja a he­lyét minden viszonyok közt és azt becsülettel fogja állni is; s ha a földi impérium ajtaja becsapódott is előtte, látni fogja és megtalálja az utat a lelki impérium felé, a lelki nagyság, a szellemi hatalom, a kultúrális erő, az erkölcsi diadal felé. Ezen az úton való biztos és sikeres haladásra eme­lem fel a nagy névvel megszentelt és dicső nagyjaink szimbolikus szellem­vérét magábafoglaló kelyhet. A min­denható nagy Isten áldása legyen né­pünkön!! POHÁRKÖSZONTŐ Elmondotta a Jókai serleglakomán 1937 november 28-án dr Jankovics Marcell A mai ünnepi hangulatban ünnepel­tük a magyarság legkedvesebb, legna­gyobb íróját, aki egészen a miénk, — szobrot emeltünk, koszorúztunk Jó­kainak, aki egészen a miénk. Van lel­kesedésünk, szeretetünk, büszkeségünk, ami egészen a miénk. Talán ünneprontásnak látszik, hogy­ha most olyasmiről emlékezem meg, ami ma nem ia miénk, de talán sen­kié sem, sehol a mai világban. Ez a lélek kieggesúlgoZott harmó­niája, ami ma sehol sincs. A világ nyugtalansága, — a holnap örökös gondja, a morál, a bizalom le­siklása, a materialista gondolkozás túl­­tengése, ennek örökös féltékenysége az ideális javak letört uralmával szem­ben — úgy lesorvasztották a lélek harmóniáját, mintahogy az ősz meg a tél eltemetik a tavasz meg a nyár minden emlékét. Erről a lelki harmóniából akarok itt szólani — éppen a mi Jókainkkal kapcsolatban. Az ő csodálatos művészete éppen azért szuggerált és szuggerál reményt és derűt mindenek szívébe, mert ő ahhoz a ritka embercsoporthoz és a még ritkább költő-csoporthoz tarto­zott, akik megszakítatlan lelki harmó­niát hordanak szívükben és ezt meg­osztják írásaik utján minden olva­sóval. Csak néhány kép életéből. Megvirradnak a 48-as márciusi na­pok. Csak természetes, hogy ő, a ma­gyar lángelme, ott van rajongó fiatal­ságával, hol a március virrad. De a zavaros időkből csak a szépséget viszi magával élete utaira. ír, — szépet, bű­vöset, ragyogót. Az ország, a nemzet 49 után hal­doklik. Uj-épület, Arad, Kufstein. Szenvedés. Jókai is Tardonán bújdo­­sik, a Bükk-hegységhen. ír, szépet, bűvöset, ragyogót. A nemzet 1867 után hinni kezd. Éb­redezik. Belesodródik Jókai is a poli­tikába. Hatalmasok veszik körül, — miniszterek, hagyok versengenek barát­ságáért, tolláért, őt a politika, — az élet e hideg, ármányos Luciferé sem bírja megrontani. 0 ír, szépet, bűvöset, ragyogót. Kitüntetések árasztják el. Királyok és szellemi királyok szorítják meg ke­zét. A nemzet ünnepli, jutalmazza. Ő nem veszi ezt észre. ír, szépet, bűvö­set, ragyogót. Megőszül, őt, áld életében halhatat­lan már, kikezdi az elmúlás örök tör­vénye. Nem veszi észre. Kimondja, hogy öreg ember — nem vén ember. És ír, szépet bűvöset, ragyogót... Bármennyire szenvedett, bármeny­nyire csalódott, bármennyit küzködött: egyik legboldogabb magyar volt. Ha árnyékba nézett is, aranyfényt látott.. Ha gyarlóságok özönlői léik körül, a hőst kereste. Ha álmatlan gondok gyö­törték: szivárványról álmodott. Ezért, az ő ünnepén arra köszöntőm e poharai, sugározzák az ő emlékéből a lelki harmónia, — váljanak Jókai meséi — valóvá! Keresek magyar, német, szlo­vák nyelvtudással ren­delkező fiatal embert, aki eladási, raktárke­zelési tevékenységben jártassággal bír. Cim: Hoffmann Simon Komárno. zyorsan segít a végtagok és az I izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen biza­lommal a Tógát iránt. Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elis­merés. Az összes gyógyszertárak­ban Ke 12 - és 27-30 árbanka pható

Next

/
Thumbnails
Contents