Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-11-20 / 93. szám
3. oldal. *937. november 20. KOMAROMI LAPOK szlovák demokráciának amaz önkéntes elhatározásában van, hogy németcinknek és egyben magyarjainknak és lcngyeleinknek biztosítsunk mindent, amit egy igazságos haza adhat, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a kisebbségi lakosság és annak politikája pozitív nyereséget fog jelenteni tartósan a mi közös államiságunk és demokráciánk szempontjából. A csehszlovák alkotmány annyira széles, hogy annak keretében helyet lehet találni minden jogosult erkölcsi, nemzeti és szociális érdek számára. Csehszlovákia nem akar, sőt elutasít mindennemű elnemzelieilenílést, valamennyi lakosának nemzetiségi tekintetben is biztosítja a kulturális, erkölcsi és gazdasági előfeltételek állal alátámasztott sajátos fejlődést. A cseh-Vasárnap, november 21.-én nagy ünnepe lesz Csallóközaranyos községinek, s Vele együtt egész Alsócsallóköznek. Az aranyosi református énekkar ez alkalommal ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, gazdag műsorú dalos est es táncmulatság keretében. A csehszlovákiai magyar dalkultura fejlődésének és virágzásának tanújele, hogy a jubiláló dalegyesület örömünnepén tíz testvér-dalegyesület működik közrte, s jdz a körülmény a jubileumot kiemeli helyi jelentőségéből, s úgy kereteiben, mint színvonalában országos jelentőségűvé avatja. A nagyszabású jubileumi ünnepség műsora a következő: 1. Prolog. Irta: Kovách Béla dr. Szavalja Tóth Károly. 2. Lányi E.: Régi nóta, Kacsok: Késő ősz van... Énekli az aranyosi Ref. Énekkar. Vezényel Vízváry Vilmos. 3. A jubiláló énekkar üdvözlése és a 30 éves jubileumi érmek kiosztása. 4. Hoppe: Négy eredeti magyar népdal. Énekli a jubiláló énekkar. 5. Ákom-Czeglédy: Énekel a csalit. Előadja a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda. Vezényel Krausz Mór. 6. Kuruc dal- és népdalcsokor. Énekli a Komáromi Ref. Első ÉWekkar. Vezényel Teleky Miklós. 7. Régi Magyar Nóták. Előadja a Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar. Vezényel Krausz Mór,. 8. Induló és magyar dalok. Előadja1 az alsógelléri SZMKE zenekara. 9. Noszeda: Katalinpusztái nóták, Révfy: Túry Borcsa. Énekli az Őrsujfalusi Róna. Kát. Ifj. Egyesület Énekkara. Vezényel Pataky Ferenc. szlovák köztársaság ezt saját állami szuverenitása alapján cselekszi. Egy olyan nemzet, amely a történelem folyamán olyan nagy elnyomatást élt át, mint mi, soha nem fog másoknak sérelmeket okozni, — mondolta a kormányéin ok. Német és cseh nyelvet beszélő gyermekleány állást keres Cím a kiadóhivatalban 10. Népdalegyveleg. Énekli a Gelléri Ref. Énekkar. Vezényel Széllé Géza. 11. Népdalcsokor és müdalok. Énekli az Ekeli Róm. Kát. Egyházi Énekkar. Vezényel Genes Lajos. 12. Them: Dalünnepen. Énekli a Nemesócsai Ref. Énekkar. Vezényel Végh Jenő. 13. Tánc-zene. Előadja az alsógelléri SZMKE zenekara. 14. Magyar dalok. Énekli a Csicsói Ref. Énekkar. Vezényel Kapitány Gyula. 15. Dürner: Viharban. Énekli a Komáromi Zsidó Egyh. Énekkar. Vezényel Krausz Mór. 16. Népdalegyveleg. Énekli az Ekeli Ref. Énekkar. Vezényel Nagy István. 17. Francia katonák kara. (Részlet a Faust IV. felvonásából.) Előadja a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda. Vezényel Krausz Mór. 18. Dankó Pista: Magyar dalok. Előadja a jubiláló énekkar. 19. Delly-Szabó: Eredeti magyar dalok. Énekli a vendég-dalosokkal kiegészített jubiláló kar. Vezényel Vízváry Vilmos. Az Aranyosi Ref. Énekkar jubileuma összefoglalása lesz az egy cél felé tartó kisebbségi magyar kulturerőknek, s ez a tény arra sarkalja kulturmunkásainkat, hogy magyar dalkulturánkat íejleesszék, tökéletesítsék. Az aranyosi jubileumi dalosünnepen, amelyre kb. 800 dalos és vendég érkezését várják, a Dalosszövetség is kiküldi képviselőjét. Az ünnepség iránt környékszerte óriási érdeklődés mutatkozik. Komáromtól-Kakathvárig... (Képek az öreg Duna mellölj írja: Nehéz Ferenc. Molnár-veszedelem Mocs alatt. Ugye, kérem, méltóztatnak ismerni a Molnár-veszedelmet?« Azt a régi, jó ropogós csárdást, amelyet, ha elhuzatunk a cigánnyal, mindig olyan cudarvirágos kedvünk támad, hogy ki szeretnénk rúgni a csárda oldalát... Hogy nem ismerik? Rögtön tessék eljönni Dunamocsra, ebbe az én kedves, igaz-magyar kis falumba itt az öreg folyó partján: fogadom, úgy megfogják ismerni, hogy álmukban is bokázni fognak rá! Ez a csárdás úgy hozzá van nőve az én kisfalumhoz, mint amilyen elválaszthatatlan a Duna vize a rezgőnyárfás partjaitól. Nem vagyok benne biztos, de az is lehet, hogy itt született nálunk. Sokfelé jártam már a világban, de annyi helyi vonatkozású nótát még sehol se hallottam, mint itt. Igaz ámbátor, hogy a nótának rendszerint a bor szokott az oka lenni s mivel köztudomású, hogy Délszlovenszkó egyik legkitűnőbb bora itt terem a mocsi Ásvány-lábon, nem is lehet nagyon csodálkozni az itten való nótafák dús termésén ... A mocsi molnárok mindig híresnólás legények voltak. A kedvüket sose tudta letörni még a rossz gazdaságig helyzet, meg a kevés őrölni való. Végig a Dunán talán már mindenütt kikötöttek a vízimalmok, majdnem mindegyiket megfojtotta már a modern szárazföldi konkurrencia, de Dunamocs alatt s a szomszédos radványi révben még mindig bent zakatolnak az összes malmok. Dunamocs alatt még 7 malom őröl, Radványon szintén körülbelül ennyi. A mocsi molnárok őrölték meg ősidőktől fogva a környék gabonáját, írott feljegyzések vannak róla, (Haiczl Kálmán is említi Kakathvár történetében) hogy már a mohácsi vész táján is több Vizi malom működött á mocsi Dunán. A mocsi molnárok maguk alkottak külön céhet: erről s a felsörévi mulatságos inolnárinasszabadításokról nagyszerű képet rajzol az a fakult céh-könyv, amelyet állítólag Végh Sándor bácsi öregmolnár őriz kincsnél is hozzáférhctetlenebbül. A mocsi molnárok messze földön kéréséit mesteremberek. Nagyon kevés malom van Szlovenszkón, ahol ne dolgozna, vagy nem dolgozott volna már dunamocsi segéd. Nincs is egy állás nélküli molnár sem a faluban. November végén a vizi malmok kikötnek, bár többször megtörtént, hogy egész télen át őrölt valamennyi, ha nem jött jég a Dunán. Szezon után pedig megkezdődnek a nótás, vidám Alsőcsallóköz kultúrünnepe lesz az aranyosi református énekkar 30 éves jubileuma Tíz énekkar közreműködésével rendezi meg dal-estjét a ju biláló dalegyesület ©IMIS fß$$S£&Wßfi. 1BÜ$ esték a dunaparti Szenczi-vendéglőben... A mocsi molnár-vigasságok mindig megmozgatják messze környék mulatni vágyó fiatalságát. A jó mocsi borok, meg a kitűnő mocsi cigányok még sose hagyták csalódásban azideruccanó vidékieket. Mikor pedig éjféltájban Kele Jenő pajtás kiugrik? a terem közepére és odakiáll a cigánynak, hogy: mest pedig a Molnárveszedelmet, Karcsi bácsi! — hát olyan hangulat kerekedik rögvest, hogy még a patucok is felfigyelnek a Dunából... Kele Jenő hosszan rikolt, csapdossa a* két tenyerét, valahonnan már láncot is kerített s most azt csörgeti) veszett-módon, miközben azt kurjantja néha-néha: — Húzd fel a macskát, ereszd le a kötelet, hujju-ju-ju-ju-ju-ju!... A minap is ilyen jó hangulat uralkodott a Szencziéknél tíz óra tájban. Nem volt ugyan hivatásos mulatság, csak úgy gondolták páran, hogy mégis kellemesebb lesz egy kis borocska mellett megvárni a leváltás idejét. Tudniillik a malmok még mind őröltek éjjel is ... Hát egyszer csak óriási kiabálás hallatszott a Duna felől, olyan, hogy még a zeneszót is elnyomta. közönsége, hogy nem venné-e át a városi népkönyvtárat a vármegyei könyvtár vezetősége? A vármegyei könyvtár vezetői örömmel vállalták a városi könyvtár kezelését és mint elkülönített rész a városi népkönyvtár a megyei levéltár helyiségébe került és á vármegyei könyvtárral együtt nagy szolgálatot tett a magyar kultúrának. Az átvétel után dr. Alapy Gyula, dri Baranyay József segítségével könyvtári címjegyzéket adott ki a városi népkönyvtár anyagáról, amely akkor 1299 műből, 1989 kötetből állott. A megyei levéltárban a városi népkönyvtár hletenkint kétszer: hétfőn d. u. 2—5fl|gj es pénteken d. e. 8—n-ig volt nyitva, Komáromvármegye könyvtárát később a Jókai Egyesületnek ajándé,kozta, mivel helyet már nem tudott adni a könyvtárnak. Amikor a Jókai Egyesület kulturháza fölépült, 1914- ben a megyei könyvtár és a városi népkönyvtár a kulturházba költözött és hetenkint háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken d. u. 2—3 óráig állt a közönség rendelkezésére. Az államfordulat után a 430/1919. számú törvény a községi közkönyvtárakról Komárom városát is kötelezte közkönyvtár fölállítására, ami itt annál könnyebben ment, mert a városi népkönyvtár szép anyaga még megvolt és csak át kellett a könyvtárat alakítani. Megalakult a könyvtártanács, amely dr. Alapy Gyulát, a kultuipalota, múzeum és könyvtár igazgatóját városi könyvtárosnak megválasztotta. E tisztségét egy évig viselte. Ez idő alatt kőnyomattá a közkönyvtár első számú) könyvtári címjegyzékét. Állásáról lemondván, 1927-ben a könyvtártanács dr. Baranyay Józsefet, a vármegyei könyvtár volt könyvtárosát, kulturpalotai könyvtárost választotta meg városi könyvtárosnak, aki immár harminc esztendeje, 1907 óta kezeli a városi közkönyvtárat. Amint már jeleztük, a régi könyvtár első kezelői Hitrich József és Szijj, János voltak, — Szijj János helyét 1890-ben Vidák Ferenc, Hittrich József helyét 1897-ben Szálkái Vilmos foglalta el. ők ketten a népkönyvtái|nak a megyeházára való beköltözéséig, 1907-ig őrei voltak. Érdekes megjegyezni, hogy Hittrich József még mindig hűséges olvasója városi közkönyvtárunknak és nincs olyan nyitási nap, hogy két könyvet ne váltana, családja annyira szereti a könyvet. Legnagyobb olvasási rekordot is ő viszi, évi, közel háromszáz köttettél. Vidák Ferenc, a másik könyvtárosa a régi városi könyvtárnak, már meghalt, de özvegye, özv. Vidák Fejrencné már harminc év óta szintén rekordot ér el az olvasott könyvek szármával és évente ő is közel háromszáz könyvet olvas, amit annál könnyebben (megtehet, mert amíg ezelőtt ötven év-1 vei a városi könyvtárnak 566 kötete volt, jelenleg a kötetek száma meghaladja a tízezret. így van miből válogatni. A nagy forgalom mindig szükségessé tette, hogy a városi könyvtárban könyvtári kisegítőt tartsanak. Vajda Ernő, mint joghallgató segített a könyvtárban és azóta világhírű író lett belőle. Különösen a filmirodalomiban ismert a neve. Könyvtári kisegítők voltak még: Végh Kálmán, Teller János, Joachim Kálmán, Joachim Sári és most Ipovitz Teca. Ha az ötven éves könyvtári címjegyzéket átlapozzuk, elismeréssel kell adóznunk az akkori könyvtárosok lelkiismeretes és körültekintő munkája előtt, 'mert a magyar irodalom akkori legjobb termékeit siettek beszerezni a könytár részére. Azóta sok magyar iró — sajnos — kiment a forgalomból, ma már nem olvassák, minők: Szatmáry Károly, Tolnai Lajos, Petelei István, Áldor Imre, Bánfi János, Gaal József, Jósika Miklós, Pálffy Albert, Radó Vilmos, Szokoly Viktor, Vajda János, Vértesi Arnold, Abonyi Árpád és Abo’nyi Lajos, Ábray Károly, Ábrányi Kornél, Baksay Sándor, Bartalus István, Csiky Gergely, Eötvös József, Gabányi Árpád, Gyarmathy Zsigáné, Szikra, Hevesi József, Jakab Ödön, Kemény Zsigmond, Podmaniczky Frigyes, Szabó Endre, Vadnay Károly, Váradi Antal, Vas Gereben stb. Ezek között sok-sok irodalmi érték van. Az elfeledés ellen a közkönyvtárak úgy küzdhetnek, hogy e régi írók műveiből is szereznek be és forgalomba hozzák azokat is a fölkapott, divatos írók mellett. Ha végig lapozunk a régi népkönyvtár Írásai között, örömmel látjuk, hogy Jókai művei mindig vezettek a nagy*' forgalom tekintetében.. A nőolvasók kü-\ lönösen fogyasztották Beniczkyné Baj-< za Lenke, Gaal Karolin, Marlitt Emília, Ohneth György, Spielhágen ma már nem igen keresett könyveit. Istenem, ötven év alatt sok minden megváltozott. A régi írók helyet adtak az új íróknak, de azért a régied két nem szabad teljesen elfelejtenünk, ínért a régi idők patinája csak értéíkesebbé teszi azokat, ha abszolút jó írókról van szó. Az ezeréves magyar kultúra kis részecskéje ugyan az az ötven év, amelyet a komáromi közkönyvtár befutott, de azért jól eső érzéssel tekintí-t hetünk rá most, amikor a mi kedves könyvtárunk csendes jubileumát üli'.., Dr. Baranyay József.
