Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-11-20 / 93. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza

Ötvennyolcadik évfolyam 93. szám_____________■' ' ■ ________Szombat, 1937 november 20.

Flftfiietés: egész évre 80 K6, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. X&lfAldßn 120 Kö. - Egyesszám ára I Ké.

Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR.

Szerkesztő BÁRÁNYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR

Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29.

Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton

Szüllő Géza, Jaross Andor és Esterházy János nagyjelentőségű beszéde

költségvetési bizottság ülésén

Tetteket várunk

Komárom, november 19.

A köztársaság' politikai problémáinak sorában a legelső vonalba került a nemzeti kisebbségi kérdés. Nemcsak a néhány héttel ezelőtt akisantant államai és Magyarország közölt tartott tárgyalásokon képezte a megbeszélés komoly anyagát, hanem a most folyó költségvetési és külügyi bizottsági üléseken is állandóan napirenden van ez a nagyhorderejű kérdés, amely körül számos felszólalás történik. A politikai élet fejlődésének kell tulajdonítani azt a jelenséget, hogy a kisebbségi kérdéssel a kormány felelős tényezői hozakodnak elő és ők igyekeznek a kérdés tisztázására nyilatkozatot tenni. A kisebbségi kérdés ma már nem hiányzik egyetlen miniszteri tárca ügyeinek tárgyalásáról sem és hogy ezzel a kérdéssel számolni kelt, legjobban bizonyítja az, hogy nemcsak a külügyminiszter, hanem maga a miniszterelnök is szükségét érzi annak, hogy ennek a kérdésnek megoldására a legkomolyabban kell gondolni.

Hodzsa miniszterelnök a költségvetés tárgyalásán terjedelmes expozét mondott, amelynek gerincét a kisebbségi kérdés képezte. A kormányelnök ismét hivatkozott a február 18-iki kormánynyilatkozatra, amely a német aktivista csoporttal tartott előzetes tárgyalások eredményeként hangzott el s amelyet azóta többféle változatban számtalanszor megismételtek. A miniszterelnök mostani beszédében statisztikai adatokkal igyekezett megvilágítani a kisebbségi kulturális helyzetet és a köztársaságban élő németek és magyarok iskoláinak arányszámára nézve szolgáltatott adatokat. Ezek az adatok nem ismeretlenek a kisebbségek előtt, legfeljebb talán nem egyeznek pontosan a »hivatalos« és a külföldnek szánt adatokkal, de az bizonyos, hogy a kormányclnök részéről lett ismertetés némi haladást mulatt az eddigi helyzettel szemben. Számtalanszor hallottuk és olvadtuk, még hivatalos lé nyezőktől is, hogy Csehszlovákiában a nemzeti kisebbségek kulturális jogait százszázalékos mértékben teljesítették, sőt nem egy esetben volt példa még arra a merész kijelentésre is, hogy a kisebbségeknek a köztársaságban a szerződésekben és az alkotmánytörvényben lefektetett kötelezettségen felül is bőven megadatott minden jog.

A miniszterelnök beszéde ezekre az állításokra most rácáfolt, mert saját maga tett nyilatkozatot arról, hogy a magyarok iskoláinak száma jóval kevesebb, mint amennyi őket lélekszámúknál fogva megilletné és nem iéri el azt a kvótát, amely a magyar kisebbségi iskolák számát törvény

a külügyi és

Komárom, november 19.

Csehszlovákia és Magyarország s a kisebbségi kérdés

A képviselőház külügyi bizottsága csütörtökön tartott ülésén foglalkozott Krofta külügyminiszter expozéjával. A vitában résztvett Szüllő Géza dr. egyesült párti képviselő, parlamenti klubelnök is.

Beszédében Szüllő Géza hangsúlyozta, hogy az állam legerősebb pillérét képezné, ha az államban élő különböző nemzetiségek megbékélnének egymással, ami a belső konszolidációt megszilárdítaná. A kisantant mai helyzetével foglalkozva, jólesően állapítja meg, hogy a külügyminiszter a kisantantot immár nem mint egy nagyhatalmat nézi, hanem mint egy szövetséget, amely természetes adottságokon nyugszik.

A kisebbségi kérdéssel foglalkozva, Szüllő Géza a következőket mondotta: ~ ■ ’ "

— Hangsúlyozom, hogy a kisebbségi kérdés megoldása Magyarország és Csehszlovákia között a punctum saliens. En szükségesnek és jónak látnám mindkét ország szempontjából, ha Csehszlovákia és Magyarország között a viszony jobb volna, minit amilyen. Mert végül is gazdaságilag egymásra annyira ráutalt két ország, mint éppen ez a kettő és a totalitás gondolatától annyira messze álló két egyformán gondolkozó ország, mint Csehszlovákia és Magyarország nincs is. Ezért bizonyos szempontból egymásra kellene találniok. A kisebbségi kérdés nem beteges tünet. Beteges tünet az, hogy a többségek a kisebbségi kérdési beteges tünetnek nevezik. Obligatio est juris vinculum. A kisebbségi szerződést magukra vállalták az államok és nem betegség az, ha annak végrehajtását a kisebbségi nemzetek követelik, de az egészséges, józan és becsületes kereskedelmi szellemét nyilvánítja az, aki a szerződések betartásához ragaszkodik.

— A kisebbségi kérdés lényegét röviden összefoglalom abban, hogy minden fajta egy államban ismerje el annak az államnak a szuverénitását, de az állam is ismerje el a kisebbség nemzeti individualitását. Az államban ne hozzanak olyan törvényeket, amelyek elneinzctlenílik vagy jellegétől megfosztják a nemzetiségeket, a kisebbségi nemzetek pedig ne viseljék magukat úgy, hogy az állam létalapját rendítik meg. Mi,ittlévő magyarok megmutattuk az utat

szerint megállapítja. Ez a hivatalos statisztikai számokkal kísért nyilatkozat teljes mértékben igazol beliünket, magyar kisebbségei, akik elejétől fogva rámutattunk azokra a hiányokra, amelyek ezen a téren a magyarság sérelmére fennáUanák s amelyeknek pótlására számtalanszor felhívták képviselőink és szenátoraink a kormány figyelmét. Úgy látszik, hogy végre meghallotta a legilleíékeabban a memorandumban, amelyet a legilletékesebb tényezőknek átnyújtottunk, s abban leszögeztük azt, hogy mi az a minimum, amit követelünk. Erre választ nem kaptunk. Ehelyett a kormányzat igyekezett kábítószerekkel lecsillapítani a mozgolódásban lévő közvéleményt. Nem akarok itt hosszú magyarázatot fűzni ahhoz, hogy nem a magyarokkal akarnak tárgyalni a magyar kérdésről, de olyanokkal, akik mandátumukat nem azon az alapon nyerték el, hogy magyarok, de azon az alapon, mert bizonyos világnézethez tartoznak. A régi időben éles disztinkciót csináltak éppen a csehek és a szlovákok aközött, hogy ki a magyar és ki a magyarón, hál mi is ezekkel — mutatis mutandis — így vagyunk.

Jaross Andor csehszlovák külpolitika helyett

csehszlovákiai külpolitikát kíván

A költségvetési bizottság ülésén a külügyi és hadügyi tárcák vitájánál Jaross Andor képviselő, az egyesült párt országos elnöke nagy figyelemmel hallgatóit beszédet mondott, melyben a köztársaság külpolitikájáról szólt. Beszédében többek között a következőket mondotta:

— A közel húszéves csehszlovákiai külpolitika — megítélésem szerint — megmaradt máig a kizárólagos csehszlovák vonalon, nem tudott ezen a horizonton tágítani, ahogy a belpolitika is megmaradt a német miniszterek dacára ezeken a vonalakon belül, vagy is nem tudta az ittlakó nemzetek érdekeltségét egy szintézisbe feloldani, hanem azt kívánta, hogy a csehszlovák érdek legyen az állami, szintetikus érdek.

— Nem csodálkozunk rajta, hogy a kezdet éveiben a nagyantánt patronusi szerepe volt a külső biztonságot szolgáló tényező, majd később a népszövetség, mely az előbbeni politikai érdekeinek volt kezes kiszolgálója, de később, mikor múltak az évek és új, meg újabb világesemények mutatták az új hatalmi átcsoportosulást, a mi külpolitikánk mereven, szinte dogmatikusan tartott ki ortodox iránya mellett. így, mikor a német birodalom régi erejével jelent meg a Rajna partján, ez az ortodoxia diktálta a szövetséget Szovjetoroszországgal. Franciaországra, — mint Európa minden pontján érdekelt nagyhatalomra, — támaszkodik külpolitikánk s tatán az egyetlen álsebb faktor g magyarság panaszát s talán végre el fogja magát a kormány határozni arra is, hogy a sok panasz és rekrimináció végre orvoslást nyerjen. Jól jegyezte meg Esterházy, hogy a magyarság nem elégszik meg már a kijelentésekkel, hanem telteket vár a kormánytól. II odzsa miniszterelnöknek meg kell szívlelni a magyarság eme kívánságát és tettekre kell váltania az ígéreteket.

lám vagyunk, amely ma is merev hűséggel tart ki ezen a vonalon, míg

Lengyelország már évek óta önálló lengyel politikát folytai, Belgium függetlenítette magát minden régi megkötöttségétől, Jugoszlávia Franciaország ellenfeleivel kötőit barátságot,. Olaszország a legnagyobb franciaellenféllel, NémeLországgal, lépett szoros barátságra. Hivatalos szovjetbajrálok vagyunk, s mikor világblokk alakul a kommunizmus ellen, akkor a köztársaság elnöke kénytelen üdvözöhii Szlalint, aki hónapok óta irtó háború révén tartja fenn uralmát,, egy kommunista képviselő a külügyminiszter jelenlétében tömeggyilkosnak nevez a parlamentben egy miniszterelnököt, kinek államával rendes diplomáciai kapcsolatunk van, anélkül, hogy az elnök rendreutasítaná, tűzön, vizen kitartunk a kommunista Spanyolország mellett, holott látjuk, hogy annak napjai meg vannak számlálva. S mindezt csináljuk csak azért, inéit demokraták vagyunk és Franciaországban látjuk igazi támaszunkat és elhitetjük magunkkal. hogy az állam biztonságát ez a vonal biztosítja. Közben pedig nincsen olyan határvonalunk, melyet ne kellene megerősíteni egy esetleges támadással szemben. Meg tudjuk érteni, hogy van olyan szempont, mely a csehszlovák nemzet vezetőit a mindenáron való francia orientáció mellett tartja, de ennek vannak más lehetőségei is. Lazítani kell a maidogmatizmuson. Függetleníteni kell az államot olyan kötelezettségektől, melyek nem közvetlen érdekéi szolgálják. A demokrácia belső életformája, az állam belpolitikai demokratizmusa nem lehet akadálya annak, hogy ott keressen a külpolitikánk barátokat, ahol merev dogmatizmusunk miatt azt eddig nem is merészeltük. Nem szabad, hogy a sztratégiailagj kedvezőtlen fekvésű, sok nemzet állal lakott állam minden nagyobb európai konfliktusban eleve kötött kézzel álljon, mely a semlegességet úgyszólván kizárja. Tudatosítani kell barátainknál, hogy a béke szolgálata a mi egyetlen szolgálatunk, mi nem kockáztathatunk egy háborút. Az állam békés léte lehet valamely barátságos államnak támasza, de háborús elkötelezettségünk nem.

Esterházy János képviselő a kisebbségi és a nyelvkérdésről

A költségvetési tárgyaláson Hodzsa Milán dr. miniszterelnök is felszólalt, akinek beszédére Eszterházy János egyesült párti képviselő nyomban válaszolt. Az egyesült párt országos ügyvezető elnöke talpraesett beszédet mondott, amelyben a magyar kisebbségi kérdésre és a nyelvi kérdésre is kitért. Beszédében többek között hivatkozott az 1937 évi február 18-iki kormánynyilatkozatra, amelyet a német kisebbségekre vonatkozólag mondott, de azóta semmi sem történt az. Ígéret értelmében. Ebben az államban belső konszolidáció nem lesz, amíg a kisebbségi kérdést teljesen és radikálisan meg nem oldják, erre pe-