Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-11-03 / 88. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK Í937. november 3. A reformáció emlékünnepe Komárom, november 2.; Az idén volt 120 esztendeje, hogy Luther Márton a németországi Wit­­lembbergben a vártemplom kapujá­ra kiszögezte híres 95 tételét, amely elindítója volt a reformációnak, a vi­lágtörténelem korszakos jelentőségű eseményének. A lelkek felszabadulá­sának, a lelkiismereti szabadság fel­ébredésének, egy új erkölcsi világ­rend megteremtésének korszakát ve­zette be a reformáció, melynek vi­lágátalakító hatása az egész emberi­ség életére nagy befolyással volt. Október 31-én a protestáns egyhá­zak igaz kegyelettel ülik meg az év­fordulót, hogy felidézve a múltat, an­­nak fényes világánál áldozzanak mind­azok dicső emlékének, akik a refor­mációt elindították, akik érte küz­döttek, vérüket ontották, vívmányait kiépítették, fejlesztették és megtartot­ták s az egész emberiség sorsára ál­dást hozó nagy érlékeit megóvták. A komáromi református és az ág. evang. egyház az idén is a történel­mi naphoz méltóan emlékezett meg az évforduló napján. A református egyház templomában vasárnap, ok­tóber 31-én délelőtt ünnepi istentisz­teletet tartoltak, melyen az ünnepi szent beszédet Galambos Zoltán lelkész, a kiváló szónok mondotta. A ref. tanítóképző vegyeskara Liszt Ferenc egyik klasszikus karáL adta elő Telek y Miklós zenetanár ve­zetésével nagy hatás mellett. A szent­beszéd után a lelkész Űrvacsorát osz­tott a híveknek, akik igen szép szám­ban járultak az Űrasztalához. Dél­után 3 órakor az alkalmi istentisz­teleten a szentbeszédet Mikes Lász­ló ref. s. lelkész mondotta. Este 6 órakor a templomban em­lékünnepély volt, melyen zsúfolásig megtelt a hatalmas templom. Az egy­begyűltek a 71. dicséret első versét: lm béjöttünk nagy örömmel..., majd a 37. dicséret 1. és 2. versét (Jövel Szentlélek Űristen...) énekelték el, mely után Mikes László lélekből fakadó imája szállt az egek Urához, áldását kérve az ünnepélyre. Ezután Fülöp Zsigmond főgondnok mon­dott magvas megnyitót, melyben a reformáció világtörténelmi jelentősé­gét emelte ki és örök értékű vívmá­nyait ismertette. Trugly Gizella VIII. o. fg. tanuló Vargha Gyuláné: Krisztus egyháza c. ódáját szavalta el kitűnő hangsúlyozással, a Ref. I. Énekkar pedig Teleky Miklós pre­cíz vezetésével Zwissig: Óh, nagy Isten c. karát adta elő biztos és tisz­ta intonálással. Az alkalmi előadást Kcnessey Kálmán dr., a kiváló meteorológus, egyházkerületi tanácsbíró lartotla, aki »A reformáció Isten műve c. .mély gondolatokban gazdag, lelkeket meg­kapó előadásában az Isten csodála­tos erejének, szent akaratának és sze­rető gondoskodásának az emberekre való hatását fejtegette s rámutatott azokra a kötelességekre, amelyeket az embernek Istennel való egyesülé­sében teljesítenie kell. A reformáció­ban is az ő kivételes nagyságái kell csodálnunk, mert az ő végtelen jó­sága hozta létre a lelkek felszabadu­lását. A szívek mélyére ható, emelke­dett szellemű szép előadás után Szabó Mihály III. é. tan. képzős Szigethy Ferencnek örökös reformá­ció c. költeményét szavalta el hatás­sal, a Ref. Tanítóképző III. éveseinek vegyeskara Gáspár Jánosnak »Haj­lékodba, templomodba... c. karát ad­ta elő harmonikus összhanggal, szép kidolgozásban Teleky Miklós zene­tanár szabatos vezetésével. A nagyérdemű közönség szi­ves tudomására adom, hogy Komárnoban, Klapka tér 9 sz. alatt modernül felsze­relt fogászati műtermet nyi­tottam. Kérem a nagyérdemű közönség szives támogatását. Schimek Oszkár fogtechnikus. Végül Galambos Zoltán ref. lel­kész megragadó hatású, fordulatos bibliamagyarázatban vezette rá a hí­veket arra, hogy milyen termékenyí­tő hatással van a reformáció az iga­zi keresztyén lelkekre. S milyen át­alakító ereje van az Istenhez hűség­gel ragaszkodó emberre. Szárnyaló imával fejezte be Galambos lelkész a magyarázatot, majd a gyülekezet el­énekelte a reformátusok himnuszát, a XC. zsoltár első versét, mellyel a lé­lekemelő ünnepély véget ért. Az ágostai hitv. evangélikus egyház szintén a hagyományos kegyelettel ünnepelte meg a reformáció évfor­dulóját. Vasárnap, október 31-én dél­előtt 10 órakor a templomban ün­nepi istentiszteletet tartottak, melyen A fiúnak 1937-ben szobrot emel a % szülőváros kegyelete és az egész szlo­­venszkói magyarság lángoló lelkese­dése és megemlékezünk az apáról, aki ezelőtt éppen száz esztendővel hunyta le örök álomra a szeméi a Szombathy­­utcai családi házban, ahol akkor már napok óta... »... lábujjhegyen jártak a szobában ... mindenki ugyanazzal a ki nem mondott gondolattal tépe­­lődött... míg egyszerre csak lecsukód­tak a fáradt szemek, hogy soha fel ne nyíljanak többé és... Móric árva lett. Éppen a reformáció emlékünnepére szólították a csillagos torony harang­jai a híveket és még aznap háromszor »csöndí tettek« velük, jelezvén, hogy férfihalottja van a református egy­háznak.« »... Éjjel van. Az olajmécses pislogó lángja időnként nagyol lobban és ilyenkor furcsa fekete árnyak rajzo­lódnak a betegszoba falára. Eszter kemény ernyői állított a mé­cses elé, hogy még ez a kis lobbanás se zavarja a szunnyadó beteget. Aztán visszaül a nagyvirágos gyapolszövel­­tel bevont karosszékbe. Gyászruhája olyan halovánnyá tette a máskor olyan pirospozsgás, életvidám, gödröcskés ar­cát. Harmadik éjjel virraszt már nagy­bot cg öccse mellett. Édesanyját vál­totta fel, akit a löbbheli, éjjel-nappal tartó ápolás teljesen kimerített. Ügy kellett szelíd erőszakkal eltávolítani és ágyba fektetni, mert csak ültében szundított néha-néha. ... A mécses lobbanik... Eszter lesi a betegnek minden kis mozdulatát. Odakünn zimankós novemberi idő, ha­ragos novemberi szél. A nyári zöld zsalukat nem szedték le, hogy.keskeny résein friss levegő juthasson a beteg­szobába. A hamvvedres, fülkés svéd­kályhában csendesen izzik az akácfa szikrája. A kályhanyíláson előtörő fénysávot felfogja a karosszék magas támlája. ... Eszter megigazítja a tüzet, aztán leül, behúnyja a szemét. Aludni pró­bál, de nem tud. Mindig arra kell gondolnia, ami az édesapja temetésén történt. Nagyot koppantak a göröngyök a koporsó fedelén. Móric lehajolt, hogy' ő is dobjon a sírba hantot. A hant le­gördült a koporsóra, és Móric hajol­­tából nem emelkedett már fel. Ott esett össze a sír szélen... Azt hitték, meghalt. Ezt mind újra látja Eszter. Hányszor, de hányszor átélte már újra... Az a tekintet, amelyet anyja vetett jajszó nélkül, összeszorított ajak­kal a drága gyermekre, aki olt feküdt mozdulatlanul... most is belehasíl Eszti szívébe. A novemberi szél zúgá­sa ,mintha a gyásztisztességtévő gyü­lekezet zsibongása volna... Látja az élesztósi kísérleteket, érzi a megváltó pillanat örömét, amikor a fiú végre felnyitotta a szemét, az élet színe visz­­szatért az arcába... Aztán a felszaba­dulás érzése után megint a másik ijedség. — Hidegrázás, — mondotta az or­vos. — Utána forró lázra lehetünk el­készülve. A fiúnak kicserepesedett az ajka, el­fordult, elborult a szeme. Mindezt újra meg újra átélte, át­­érezte Eszter. Mindez aludni még most az alkalmi szentbeszédet Baltazár János evang. lelkész, a jeles tehet­ségű szónok mondotta a templomot teljesen megtöltő hívek előtt. Az is­­tentisztelet után a lelkész kiszolgál­tatta az Űr szent vacsoráját. Délután 5 órakor nagysikerű vallá­sos estélyt tartottak a templomban, amelyen a hívek és az érdeklődők nagy számban jelenlek meg. A val­lásos est műsorának kiemelkedő pont­ját képezte Baltazár János lelkész lendületes előadása a komáromi evan­gélikusok nagy egyházi férfiairól, akiknek érdemeit kegyeletes megem­lékezéssel tárta fel a gyülekezet előtt. A műsort az egyházi vegyeskar sike­rült szép énekszámai egészítették ki, amelyet Nagy Sándor karnagy ve­zetett biztos kézzel. sem hagyta. Az apa ápolásában kime­rült anya dehogy akarta elhagyni fia betegágyát. Már-már az ő életét is kezdte félteni Eszter. Végre hát be­­hordozkodhalott ő a betegszobába és a levendulaeoetes kötéseket anyai gond­dal és türelemmel váltogatta. A láz lassan csillapodott, a kötések váltása mindig ritkábban és ritkábban vált szükségessé. Ma, éjfél óta a beteg nyugodtabb... Halkan nyílik az ajtó. Az ajtónyitás­ban megjelent Jókayné fehér hálófő­­kötős feje. Eszter lábujjhegyen átsu­han a szomszéd szobába. — De elcsendesedtetek! — suttogja az aggódó anya. — Azt hittem, elalud­tál! Eszter még halkabban válaszol: — Éjfélkor tettem rá az utolsó kö­tést. Azóta nyugodtan alszik. Feküd­jék le, édesanyám! — Te mennél inkább nyugovóra! — Még ma hadd maradjak! Érzem, érzem, hogy reggelre jobban lesz már! Oly nyugodtan alszik. Még mosolyog is néha. — Az Űr Isten meghallgatta kéré­semet! Eszter visszasurran helyére, feje ol­dalra hajlik, csakhamar lecsukódnak szem pillái és rövid, éber álomba me­rül. .......A kora reggel imádságos köny­ve mellett találja Jókaynét. Ajka mo­zog, de az imát inkább imádságos lelke mondja, hangja nem hallatszik. Azután halk zsolozsmaszó rezdül meg: Szivemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram. A beteg azt álmodja, hogy az égben van, rózsaszínű felhőkön lépked, és rózsaszínű felhőfalon angyalok lágy édes kardala szűrődik keresztül. A harmadik szobából hallatva hul­lámzik be az anya énekszava: És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam. A fiúcska felébred, de szemét nem nyitja fel. Valami jóleső életérzés lan­gyos zuhatagja ömlik végig egész va­lóján. Érzi, hogy ébren van, de még min­dig látja a rózsaszínű felhőket, min­dig ragyogóbbak, mindig fényesebbek. Az angyali ének mindig szebbé és szebbé válik: Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek. ... Megismeri édesanyja hangját, ki­nyílik a szeme. A zsalu nyílásokon be­szökő reggeli napfény megvilágítja Eszter halvány arcát, amint a karos­szék támláján nyugszik... Az édes­anya éneke mindig érthetőbbé lesz. Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek. Eszter is felébred. Mámorosán néz körül. Móric halk, kérő hangon szól hozzá, mint egykor, igen kis fiú ko­rában: — Dundi néném, éhes vagyok...« Kiss Péter Pál.* * Részlet szerzőnek „A csodagyerek" (Jókai Mór gyermekkoránek regénye) című, sajtó alatt levő ifjúsági művéből, mely Az Én Könyvtáram sorozatban jelenik meg a ko­máromi Jókai-szobor leleplezésének emléke­zetére. A Katolikus Akció tanácsülése Október 31-én d. e. fél 11 órakor tarlotta a Kát. Akció nagytanácsa szokásos havi ülését a Majláth-iskola nagytermében Weszelovszky János dr. világi elnök vezetése mellett. Lestár István dr. szentszéki taná­csos beszámolt a temető rendezése tár­gyában kiküldött bizottság működésé­ről. Ez a bizottság a legutóbbi tanács­ülés utasításához híven tovább is ke­reste a ravatalozó hasznosításának le­hetőségeit és örömmel jelentheti, hogy sikerült oly megoldási módozatot ta­lálni, amelynek elfogadása esetén az egyházközség eleget tud tenni a rava­talozó építésével felmerült kölcsön visszafizetési kötelezettségének anél­kül, hogy a temetési vállalkozókat sé­relem érné, sőt a ravatalozási díjak és bizonyos tekintetben csökkenthetők lesznek. Ugyanis az egyik temetési vállalat kötelezi magát, hogy a hitköz­ségnek 7 és fél éven át évi 11.000 Kő kamatnélküli kölcsönt nyújt. Ezt a kölcsönt az egyház akként téríti meg, hogy átengedi a ravatalozó jövedel­mét 15 egymás után következő évre a hitelnyújtó vállalatnak, kiköti azon­ban, hogy' az átengedett jövedelemből a szükséges javításokat is köteles el­végeztetni. Jogában áll az egyházköz­ségnek a gyermek tem etések rava­talozó díját felére csökkenteni és a kupolahasználat díját is redukálni. Többek hozzászólása után a javas­latot a tanács egyhangúan magáévá tette és a közgyűlés elé ily értelemben lesz indítványt. Utasította azonban a temetőbizotlságot, hogy a temető rend­szabályainak kidolgozása tárgyában to­vábbra is folytassa működését. Az Eucharisztikus Világkongresszu­son való részvétel előkészítése és meg­szervezésére a tanács egy szűkabb­­körü előkészítő bizottságot küldött ki azzal, hogy úgy a szlovenszkói ren­dezőséggel, mint magával a központi bizottsággal lépjen érintkezésbe az iránt, vájjon meg van-e a lehetősége annak, hogy a komáromi katolikusok a szokásos úrnapi körmenet formájá­ban vegyenek részt a záróünnepsége­ken. Tárgyalta a tanácsülés a Kát. Akció országos magyar tagozata által terv­be vett kát. politikai napilap kérdését is és kimondotta, hogy az e tárgyban korábban meghozott határozatát fenn­tartja és a mozgalmat tőle telhetőén támogatja. Lestár István dr. bejelen­tette, hogy a részvények árát 500 K- ról 100 Iv-ra szállították le, hogy így azok vásárlását a kis emberek részé­re is megkönnyítsék. De meg van a lehetősége annak is, hogy akiknek még az is sok, azok többen álljanak össze tehetségükhöz mérten egy-egy rész­vény megvételére. A tanács a bejelen­tést örömmel vette tudomásul. Végül Bíró Lucián főtitkár javas­latára kimondotta a tanács, hogy a katolikus akadémiákat ezen a télen is megrendezi és pedig hetet az advent, hetet pedig a nagyböjt alatt. Minden egyes alkalommal két előadás lesz, egyik világi, másik egyházi tárgyú. Az előadásokat, valamint azok tárgyát és az előadók nevét megfelelő módon meghirdetik, hogy az akadémiák pub­licitása minél nagyobb legyen. Ezen­felül javasolja a tanács a Katolikus Körnek, hogy az advent és nagyböjt közötti időszakban kizárólag társada­lomtudomány körébe vágó vitaestéket rendezzen. Jóváhagyta a minisz­tertanács az 1938. évi költségvetés bevételi tervezetét A péntek este tarlóit minisztertanács ülésének egyetlen tárgya az 1938. évi állami költségvetési tervezet volt. Mivel a minisztertanács október 26-án tartolt ülésén már jóváhagyta a költ­­ségveléstervezet kiadási tételeit, a most pénteki ülésen a bevételi tételekkel foglalkozott és valamennyi javaslatot, melyeket a pénzügyminiszter a poli­tikai és gazdasági miniszterek meg­egyezése alapján beterjesztett, jóvá­hagyta. Ezzel a kormány az egész 1938. évre szóló költségvetés terveze­tet elfogadta. Lábujjhegyen jártak a szobában... Komáromban. 1937. október 29-én, Asvni Jókny József halálának századik évfordulóján.

Next

/
Thumbnails
Contents