Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-10-23 / 85. szám

1937. október 23.

KOMAROMI LAPOK

5. oldal

Dr. Baranyay József:

KOMÁROM A MAGYAR NÉPDALOKBAN 4

A házasulandó legény kínos tépelődését festi az alábbi dal:

MOST ÜZENTEK KOMÁROMBÓL...

Most üzentek Komáromból,

Kell-e leány vagy sem.

Épen arról gondolkozom, Elvegyem-e vagy sem.

Jaj nekem szegénynek,

Jaj árva legénynek.

Ha nagyvárosi lányt veszek, Olyant, mint az angyal.

Ha falusi leányt veszek,

Olyan, mint a bárány.

Jaj nekem szegénynek,

Jaj árva legénynek.

Ha kisebb városit veszek,

Nem győzöm ruházni.

Ha nagyobb városit veszek,

Nem győzöm vigyázni.

Jaj nekem szegénynek,

Jaj árva legénynek.

Szövege: Erdélyi: Népdalok és mondák, 11. 262. lap, 460. dal.

Kedves, tréfás ének az alábbi:

ELHAJTANÁM A LIBÁT...

Elhajtanám a libát Komáromig mezítláb,

Libaláb, libaláb Komáromig mezítláb.

Ha galambom láthatnám,

Tovább is elhajtanám.

Libaláb, libaláb Komáromig mezítláb.

Komáromi kisleány,

Vigyél által a Dunán.

Libaláb, libaláb Vigyél által a Dunán.

Ha átviszel a Dunán, Megcsókollak a partján.

Libaláb, libaláb Megcsókollak a partján.

Szöveg és dallam: Kun László: Szerelmi és katona-nóták, 83 1., 8. sz. Erdélyi: Népdalok: 1., 471. dal, 453. oldal.

A versszakok harmadik sorában a libaláb helyett ezt is mondták: Lidláb, ludláb.

1933-ban, június havában Böhmné Sztojanovits Adrianne vokál egy üttese énekelte ezt a dalt a budapesti rádióban Kerényi átiratában.

A pirosító és a púder gyanúja ellen tiltakozik ez a régi dal:

AZÉRT, HOGY ÉN ILYEN KICSI , VAGYOK.

Azért, hogy én ilyen kicsi vagyok,, Kilenc betyár szeretője vagyok,

A tizedik el van tőlem zárva Komáromi, de nagy kazamatákba.

Azért, hogy én ilyen piros vagyok,

Ne gondold babám, hogy festve vagyok.

így szült engem anyám e világra, Piros púder de nem kell az orcámra.

Megrándult a kis pej lovam lába, Térdig jár az a fekete sárba. Szenvedj lovam, szenvedj a hazáért! Én is szenvedek egy szép barna lányért.

Szöveg és dallam: Kún László: Régi jó nóták, 96. lap, 87. szám.

Ez a dal is azt bizonyítja, hogy nincs új dolog a nap alatt: már ebben a régi dalban is szó esik a festékről és a púderról.

Szives tudomására adom igen tisztelt Vevőimnek, hogy

fegyverüzletemet

áthelyeztem

Komárno, Sétatér 313, (park lovarda mellett). Telefon 219. Kérem a n. é. közönség további szives támogatását

Láska Teofil

PRAHA 11, Klirr.entská 7.

Halott babáját siratja ez az ének:

KOMÁROMI NAGY TORONYBA...

Komáromi nagy toronyba Tizet ütött már az óra.

Az én kedves galambomat Most teszik le majd a sírba.

Bárcsak addig le ne tennék,

Míg én innen oda mennék.

Ott keserves sírást tennék, Koporsójára borulnék.

Említi a Kéziratos könyv 261. szám alatt.

A Komáromról szóló nóták közül talán a legjobban ismert az alábbi:

KIS-KOMÁROM,

NAGY-KOMÁROM.

Kis-Komárom, Nagy-Komárom, Beh szép kislány ez a három!

Beh szeretném az egyiket,

Három közül legszebbiket.

Három csillag van az égen,

Három szeretőm van nékem, Egyik szőke, másik barn,

A harmadik aranyalma.

Említi: Limbay: Magyar Dal tár és a Kéziratos könyv i s 55. oldalon. Színinél (203.1ap) a befejezésben is Kis-Komárom, Nagy-Komárom. A

dallamát Huber 11. kötet 39. sz., 41. lap.

Kedves közvetlenséggel fejezi ki az érzelmeket az alábbi dal:

MÉLY A VÄGDUNÄNAK SZÉLE.

Mély a Vágdunának széle,

De még mélyebb a közepe, Barna legény halász benne,

Szőke leányt keres benne.

Szőke leány hová lettél?

Talán a verembe estél?

Nem estem én a verembe,

Veled estem szerelembe.

Említi a Kéziratos könyv 218. szám alatt.

Kissé csintalan a szövege az alábbi dalnak:

KOMÁROMI KISASSZONY...

Komáromi kisasszony,

Ki fekszik az ágyadon? Császárhuszár feküszik,

Hidege van, melegszik.

Hej, újvári kis lány,

Hány esztendős lehetsz mán? Tizenhárom, meg egy fél,

Akár tizennegyed fél.

Szöveg és dallam: Kún László: Szerelmi és katona-nóták 17. szám alatt. (Folytatjuk.)

A nevelőnő titka

A szegény nevelőnők szomorú sorsa

A legtöbb nevelőnőnek nem valami irigylésreméltó sorsot adott a jó Isten. Ha csinos, akkor ki van téve az udvarlók, nem egyszer a főnök úr udvarlásának. Ha valami történik és a feleség megtudja, akkor repül a szegény, elcsavart fejű nevelőnő.

Az alábbi eset elüt ugyan a megszokott sablontól, de a vége mégis az, hogy a szegény nevelőnőt kidobták.

A háziúr egyik reggel kissé korán kelt és meglepődve látja, hogy az egyik cukrászda jólismert segédje jön ki a házból.

— Mit csinál maga itt, ilyen korán? — kérdi a házi gazda.

— Inkasszálni voltam, kérem.

— Mit inkasszált itt?

— 20 koronát.

— Miért?

— 20 darab habcsókért.

— Kinél?

A cukrászlegény nagyot nyel, körülnéz, aztán bevallja:

— A nevelőkisasszonynál.

A ház urának tátva marad a szája.

— Máskor is vásárolt maguknál a kisasszony? — kérdezte.

— Hogyne kérem. Krémeset, roládot vagy habcsókot.

— Aztán nem tartozik maguknak a kisasszony?

— Nem kérem, a kisasszony pontosan fizet.

Az úr felrohant a kisasszonyhoz.

— Meg van maga őrülve? Azt a sok krémest, roládot, habcsókot, amivel minket traktált, a havi 120 koronás fizetéséből vette?

— Hát igen, kérem. Amikor a nagysága fölvett, azt mondottam, hogy tudok süteményt is sütni, de féltem, hogy amit én sütök, az nem sikerül olyan jól, és akkor blamálom magamat, hát titokban rendeltem' mindig a cukrásznál. Olyan boldog voltam, hogy a nagysága mindig dicsért a jól sikerült sütemények miatt.

— Maga szerencsétlen, hiszen nemcsak nekünk sütött, hanem az ismerősöknek is, azt is a cukrászdában rendelte?

— Igen kérem és olyan boldog voltam, hogy azt mondták rólam, hogy én vagyok az egész városban a legkülönb nevelőnő. Egész jövedelmem ráment, de nekem megérte.

— Én megtérítem magának a kiadásait. Ezentúl csak a gyerekekkel foglalkozik és úgy tesz, mintha nem jutna idő a sütemény csinálásra. A feleségemnek nem szólok erről, ne hogy félreértés legyen a dologból.

Persze a férj titokban elmondta a feleségének az esetet, de megkérte,

Gyári lerakatok:

Bratislava,

Széplak u, 54.

2ilina,

Stefánik-tér 1.

Spisská Nová Vés,

Wilson sor 56.

Nové-Zámky,

Komáromi ucca 4.

Vásároljunk közvetlenül a termelőnél I Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia

hogy tegyen úgy, mintha nem tudna - semmit se a dologról.

Harmadnapra azonban történt valami. A nagysága megbízta a kisaszszonyt, hogy az egyik szobát törölgesse le. A kisasszony jelentette is, hogy már letörölgetett a szobában, de őnagysága azt rftondta, az nem igaz, hiszen poros minden.

— Nagysága kérem, engem ne tessékmeghazudtolni, mértén nem szoktam hazudni.

Erre kitört az úrnőből:

— Maga nem szokott hazudni? Hát a krém esek, roládok és a habcsókok?

Mit részletezzük, félóra múlva a szegény kis nevelőnő kisírt szemekkel, kicsi táskájával ment ki az állomásra, új elhelyezkedés, új küzdelmek felé...

Hát érdemes nevelőnőnek lenni?

Minden évszaknak megvan a maga öröme.

Tavasszal az ember elmegy ibolyát szedni, nyáron fürdőzni, télen síelni és korcsolyázni, ősszel tüzelőanyagot beszerezni és kályhát venni.

A tavalyi tél emléke elkísért az idei őszig, amikor is az eltüzelt kalóriák utolsó részletét is kiizzadván, polgári gondjaim felett átveszi uralmát az elkövetkező tél szükségleteinek beszerzése.

Magamnak is utána kell néznem a beszerzéseknek, hacsak nam akarok harmadrendű lakó nívójára süllyedni a bérház tiszteletreméltó őre és erkölcsi felügyelője előtt.

Megejtettem a házi ^szemlét s ennek során megállapítottam, hogy a pince üres s csupán pár lapát szénpor az egész készlet. A gondos körültekintés során azt a megdöbbentő felfedezést tettem, hogy a kályhám teljesen hasznavehetetlen állapotban van. Már pedig nem szerez be takarmányt, kinek nincsen tehene s így elsősorban kályháról kell gondoskodnom.

Ez pedig :nem olyan egyszerű dolog. A kályha meghitt társunk, a hosszú tél alatt rá vagyunk utalva, hozzá bújunk, testének melegét intim közelségből élvezzük s lágy duruzsolása a szerelmes szavak tavaszi zenéjét pótolja a csikorgó hidegben. Nem lehet akármilyen kályhát a házhoz hozni.

Ehhez nagy körültekintés és óvatosság kell. Jól meg kell nézni, hogy meg fog-e felemi hivatásának. Ha külső formájára meg is felel, nincsenek-e rejtett hibái, amik esetleg csak az együttélés ideje alatt kerülnek napvilágra.

Elmentem tehát kályhát nézni azzal a lelkiismeretességgel, mellyel az ember háztűznézőbe megy.

A választás nem volt könnyű. Olt álltak sorjában, mint kedves leányzók, ünnepi díszben, makulátlan múltjuk ragyogásában, sokatigérő szerénységgel, választásomra várva.

Volt itt hosszú, karcsú testű, zömök és terebélyes, cicomás és egyszerű vonalú. A derék eladónak mindegyikről volt egy dicsérő szava.

— Talán ezt a barnát tessék... príma anyag, nagyon jó házból... illetve gyárból való, megbízható. Nem eszik sokat és tartja a meleget. Nagyon hálás darab.

Az helyes. Igen, ne egyen sokat. II- luziórontó a nagyétkűség. Legyen mértékletes. Reggelire egy kis zsíros

T

r