Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-23 / 85. szám
6. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. október 23. szén... kevés száraz fa, mint a gyomorbajosnak a pirított kenyér. Talán még este egy könnyű vacsora. De azért legyen kedves és meleg. Ne a prózai táplálkozásra helyezze a fősúlyt, mint egy rossz cseléd. — Vagy ez! — mutatott egy koromfekete démonra. — Ez egy kész pariié. A legújabb modell. Két aknás szíve van. És mindenevő. Kezelése egyszerű, megjelenése szolid. Nem, nem szeretem a komplikált belső berendezéseket. Az ilyen kétaknás rendszerrel már póruljártam. Egyébként sem gusztusomra való. — Ezt őszintén ajánlhatom, — s kezével megcirógatott egy fehér csempével díszített molett darabot. — Tökéletes. Áldás minden otthonban. A legnagyobb teljesítményt adja ki. Formás, nemes vonalú és folytonégő. Hm! — Bizalmatlanul néztem rá és óvatosan eloldalogtam a folytonégő tüzes menyecskétől. Nekem ne égjen folyton. Az állandó lángolás perzselő közelsége nyugtalanít. A kezdeményezést bízza rám. — Akkor talán ez! — mulatott egy szolid és megnyerő formájú samott bakfisra. Első látásra szimpatikus volt. Lényéből még így tűz nélkül is áradt a meleg. Barátságosan vizsgálni kezdtem. Szája kicsi és formás volt. Alakja tömzsi, de nem ellenszenves. Diszkréten megkerültem s az eredmény kielégítő volt. Még titkos tulajdonságairól vallattam ki a kereskedőt. Nincsenek-e rejtett hibái, szeszélye... szervi baja... Miután mindenre megnyugtató választ kaptam: megalkudtunk. A sikeres hódítók ötletességével kacsintottam rá és eltávoztam. A nyugalmas téli olthonalapítás első mozzanata ezzel befejezést nyert, de utána rémes látomások fogtak el. Nagy szénhegyek fekete réme káprázott szemeim előtt, brikett tojásokból nagy kormos sárkányok nőttek ki, perzselő lángot lövelve felém, melytől gondosan előirányzott költségvetésem ércfedezete vészes gyorsasággal olvadt el. Sz. Horváth János. — A bűvös kocka. Az utóbbi napokban sok szó esett a legújabb szélhámostrükkről: egy pöstyéni vállalkozó — aki görbe úton sok pénzt akart keresni, — börtönbe jutott a bűvös kocka miatt. Azt adta hírül az újságokban, hogy mindenki nyer 300 koronát, aki a bűvös kocka titkát megfejti s beküld 24 koronát szappanra. Szegény rejtvényfej tők legjobb tudós igyekezetükkel akarták a titkot megfejteni s egyre-másra küldték Pöstyénbe a 24 koronákat a megfejtéssel együtt. A megfejtés azonban ravasz volt s kevesen jöttek rá. A feladat így szólt: az 1-től 9-ig terjedő számokat úgy illesszük be 9 kockába, hogy minden felől olvasva 15— 15 jöjjön ki. A rejtvény persze elhallgatta, hogy törtszámokkal kell dolgozni s hogy sem az egyes, sem a kilences szám nem érvényes: csak! a kettő között levő számokkal kell dolgozni. A megfejtés tehát: 2V* 872 4 6y2 5 31/. 6 IV. 77a Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban cégnél komArno, Városház utca 9. Megérkeztek a legújabb divatú angol és belföldi férfi, női szöveteink Nagy választék, szabott árak ! Kérjük kirakataink szives megtekintését. Adler Adolf és Fia Megjelent a „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája“ negyedik kötete Gondos előkészítő munka után megjelent a nyitrai »HID« kiadásában) a nagy érdeklődéssel várt »Szlovenszkói Magyar írók Antológiája« sorozat negyedik kötete, melyben harminchal szlovenszkói író vonul fel váloga- ■ tott írásaival. A négy kötetes antológia a híd-eszme jegyében vonultatta fel a szlovenszkói és innen elszárma-« zott írókat és egységes arcvonalba állította a kisebbségi magyar írókat, és az írók e nagy találkozása remélni engedi, hogy a további együttműködés számára alkalmas talajt készített elő a nyitrai »HID«. Az antológia négy kötete, mint négy hatalmas pillér áll a szlovenszkói magyar irodalom folyama fölött. A most megjelent negyedik kötet: Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak? Borsódy István: Magyar olvasó Szlovenszkón. Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom — lélektani szemszögből. Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kikisebbségi kérdés címen alapos fel-A falusi színpadok törvényeinek, szokásainak s kívánalmainak Szlovenszkón jelenleg Borka Géza dr. a legjobb szakértője. Számtalan sikeres egyfelvonásost s háromfelvonásost írt, — legutóbb a Maharadzsa és a Rozmaring címűt, — s sokszáz szlovenszkói s magyarországi színpadon játszák falusi tárgyú darabjait. Pontosan alkalmazkodik az adottságokhoz, tudja, milyen anyagi s színpadi lehetőségei vannak a falusi rendezőnek, ismeri a falusi színpad berendezését s a játszó képességeit, tudja, min mulat s min kesereg a falusi közönség: színdarabjai nagyszerűen megállják helyüket szlovenszkói színpadjainkon, mert úgy írta meg őket, hogy könnyűszerrel eljátszhatok. A drámai felépítés, a mese érdekessége, a dialógusok fordulatossága számos hasonló szinpadi írás elé helyezik a Borka-szindarabokat, amelyeket legnagyobbrészt M i h o 1 a Gyula dr. zenésített meg. Eközben nem feledkezett meg arról sem, hogy tanácsokat adjon a falusi szinjáték-rendezőknék s most jelent meg »Műkedvelők Tanácsadója« című könyve a komáromi UNIÓ kiadásában. Hasznos kalauz ez a könyvecske abban az útvesztőben, amelybe a szinpadi rendező okvetlen helejul, ha inííkedvetőelőadást kezdeményez. A könyv foglalkozik a műkedvelő színdarabok értékével s kifejti, hogy a falusi kulliirimmkásiiak vigyázni kell arra, hogy a színdarab, mint itatásos népnevelő eszköz egyúttal értékes is kell, hogy legyen. A selejtes, nagyvárosi kabarétermés nem való falura. Majd a rendezőnek ad jótanácsokat a könyvben, felelősségteljes munkája előtt. Különös figyelmet érdemel az a fejezet, amely az előadási jog s a hatósági engedély megszerzéséről szól, tekintettel arra, hogy újabban e körül vannak a legnagyobb zavarok. Végül negyvenhét készültségű tanulmányokat közli. Versekkel szerepelnek: Benjamin Ferenc, ifj. Bolyky János, Erdőházi, Hugó, Kossányi József, Merényi Gyula, Mécs László, Mihály Ödön, Nagyfalussy István, Ölvedy László, Rév József, Sáfári László. Sebesi Ernő, Szalatnai Rezső, Telek A. Sándor. A prózaírók közül novella és regényrészlettel az alábbiak vonulnak fel: Ásgúthy Erzsébet, Bellyei László, Dallos István, Demjén Ferenc, Dienes Adorján, Jaczkó Olga, Jarnó József, Juhász Árpád, Kováts Miklós, Lányi Menyhért, Nagy Mici, Páll Miklós, Bácz Pál, Szabó Béla, Szántó György, Szenes Erzsi, Tamás Mihály, Zsadányi Mária. A kötet végén Dallos István összeállításában ötszáz soros bibliográfiái rejsz is van, mely az antológia íróinak életrajzát és megjelent műveinek jegyzékét közli, irodalmi munkásságuk tömör ismertetése, jellemzése mellett. Az antológia az őszi könyvpiac szenzációjának Ígérkezik. Előjegyezhető a szerkesztőségében: Nyitra, Csines 23. olyan színdarab rövid ismertetését közli, amelyeket alkalmasnak tart falusi színpadokon való előadásra. A kis könyv valóban hézagpótló minden falusi rendező, egyesületi vezető számára, kompendiuma az errevonatkozó tudnivalóknak. Nyolc koronás árban kapható az UNIÓ könyvesboltban, Komáromban, de a SZMKE központja által is megrendelhető. (sz) Megjelent a »Tátra« októberi száma. Budapest művészi körei a szlovenszkói gyökerű nagy magyar festő, Szinynyey-Merse Pál gyűjteményes emlékkiállítására készülnek, s ez alkalomból Sipos Béla kivételes színvonalú tanulmányban mutatja meg az olvasónak Szinnyey-Merse Pál korszakalkotó művészetét. — Kodolányi János ebben a számban folytatja a finn tanya életéről írott nagyszerű tudósítását. A kisebbségi sors egyik nagy veszedelméről, a stilus romlásáról ír Bóka László, Peéry Rezső a százéves Athenaeumról emlékezik. Incze Géza novellája élesen világítja meg a munkássorsok tragikus összeütközéseit. Ásgúthy Erzsébet három finom verssel szerepel, s ezekhez sorakozik a fiatal lirikus-generáció: Berkó Sándor, Bolya Lajos, Csonka Ferenc, Erdőházi Hugó, Kovács Endre egy-egy verse. A gazdag szemlerovatban Reményi József a regionális és az egyetemes irodalomról ír világos és végleges érvényű sorokat. Ilont Ferenc, a szegedi szabadtéri játékok főrendező je rendes színházi cikkét küldte el ebbe a számba, míg dr: Móricz Virág az északi művészetről és a budapesti őszi vásárról tudósít. Duka Zólyomi Norbert cikke méltó keretként zárja le a »Tátra« októberi számát: a párizsi kiállítás kultúrszemléjét adja, amely mintegy szerves kiegészítése Brogyányi Kálmán nagyszerű szeptemberi cikkének. A Komáromi Ház- és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Egyesületünk választmánya folyó évi október hó 14-én tartóit gyűlési határozatából kifolyólag a koldulási ügynek a megoldására nézve a következő javaslatot terjesztette a város kormánybiztosához: 1. Pontosan összeirandók a Komáromban lakó, illetve a komáromi illetőségű közsegélyre szoruló koldusok. 2. A Komárom területén levő lakóházak szobái után bizonyos összeg, szobánként havi 1—2 Ke felajánlásának összegyűjtése hatósági közegek által. Minden lakásban a tulajd. vágj' a bérlő írja alá a felajánlott összeget, amelynek havi pontos fizetésére kötelezettséget vállaljon. 3. A Komáromban levő összes üzletek tulajdonosai szintén megfelelő havi összeget ajánljanak fel koldus megváltás címén a 2-ik pont szerint. 4. Ha a felajánlott összeg megfelel a koldusok szanálásának, következik a második legfontosabb rész. a) A segélyre szoruló koldusok lelki gondozására és megfelelő lelki ellenőrzésére felkérendő volna mind a négy egyház és pedig a róm. kát., ref., evang. és izr. hitközség. Feladatuk az volna, hogy a segélyre szoruló koldusokat időszakonkint meglátogatnák és megállapítanák a segélyreszoruló családtagok számát, egyben lelkileg is megnyugtatnák az elvadult koldust és megmagyaráznák neki, hogy többé koldulni nem szabad, mert a koldulást feltétlenül megbüntetik. Az egyházaknál az apáczák, diakonisszák stb. végeznék ezt el. b) A felajánlott megváltási havi díjat minden hóban 1-2 elöljáró gyűjtse össze házankint és üzletenkint. Díjazásukat bele kell kalkulálni a szegény kérdésbe. Az elöljáróknak természetesen pontos jegyzék álljon rendelkezésre a felajánlott összegről, amely jegyzéken minden havi fizetést a felajánló írjon alá. c) Ha a koldus-kérdés a fentiek szerint megoldódik, szükséges volna még egy koldus-ellenőrt is megbízni, aki a város egész területén ellenőrizné a koldusokat, hogy nem járnak-e koldulni. Egyben ellenőrizné a vidéki koldúsokat is, akiket hatósági közeg közbejöttével kitiltana Komárom város területéről stb. Az ő díjazása is beleszámíttatnék a koldús-kérdésbe. d) A koldús-kérdés megoldása természetesen a városi hatóság útján volna elérhető, jelen esetben a kormánybiztos útján. i 1 e) A város lakóit ha a koldús-kérdés megoldódott, nyomatékosan hirdetményekkel figyelmeztetni kell, hogy a kolduló koldúst utasítsa el, ne segélyezze. Mert ha ezt be nem tartja, akkor a koldús-kérdés közmegelégedésre meg nem oldható. f) A koldús-kérdés gyökeres megoldása csak úgy lehetséges, ha a város összes lakossága összefogva segítségére siet a hatóságoknak azzal, hogy szobánkint bizonyos havi összeget nemcsak felajánl, hanem azt havonta pontosan fizeti is. Komárom, 1937. október 20-án. Bocz Béla. A mélyen tisztelt vásárló közönség saját érdekében keresse fel csemege üzletemet: „DELICÄTES" S0M0RJAI. Klapkáiét 9. (Telefon 215.) Naponta frissen főzött prágai „ChmePsonka, füstölt húsok, felvágottak, sajt, vaj, hús- és halkonzerv, cukorka, csokoládé, déligyümölcs különlegessége* Bel és kütöldi borok és likőrök nagy választékban. Asztali bor Kö 6-tól Szolid árok, pontos kiszolgálási Friss vadai veszek és eladok i Műkedvelők tanácsadója Borka Géza dr. könyve a falusi szinházrendezők számára
