Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-13 / 82. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. október 13. tényekből világos, gondoskodott és gondoskodik arróíj hogy az iskolaköteles korban levő valamennyi gyermek rendesen iskolázlassék cs neveltessék. Az iskolásgyermekek szüleinek teljes szabadságában áll, hogy gyermekeiket nemzeti öntudatuk és érzésükhöz képest vagy ebbe vagy amabba az iskolába szabadon beírathassák. Az egyik vagy a másik iskolába való beiratkozás iránti agitáció az egyik vagy a másik fél által kifejtett szokásos agitáció mértékét túl nem lépi. Prohászka Margit, a magyar tannyelvű római katolikus népiskola tanítónőjét illetőleg megjegyzendő, hogy az egyházi hatóság ellene többrendbeli szolgálati kihágás miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el s öt 1937 április 1-iöl fogva egyúttal tanítói szolgálatától is felfüggesztette. Az interpelláció ama megjegyzése, hogy nevezett tanítónő a hatóságok különös kegyében áll, nem felel meg a valóságnak.« Ezzel a kormány újból elismerte, hogy a szülők szabadon választhatják meg gyermekeik iskoláját. Az egyházak védelmében jeleskednek újabban némely újságok. Járatlan olvasók talán csodálkoznak is, ■viszont általában hozzászoktunk már a rendkivüliségekhez s így sokak előtt nem is oly csodálatos, — hogy ezek a »némely« újságok éppen a kommunista újságok... így van, ahogy mondjuk: az Egyházakat mostanában a kommunista sajtó veszi legjobban pártfogásába. Papokat s elveket, embereket s eszméket véd a kommunista sajtó s ugyancsak veri a dobot bizonyos ügyekben, amelyek az egyházakat illetik. Honnan ez a nagy igyekezet-? Onnan, hogy a papokat s az egyházat a kommunisták jelenleg Hitlerék ellen »kénytelenek« megvédeni. Egyébként üldözik az egyházat ők is, mint Hitleréit, baj van Oroszországban is a papok biztonságával, sőt ők továbbmentek: templomokat romboltak le, pópákat gyilkoltak, most azonban. amikor hirtelen ütni kell a németeken: azonnal védeni kezdik az egyházai s nagy szemforgatásokkal kiáltanak jajszavakat az egyház védelmében. Az ember egy pillanatra behunyja a szemét s csodálkozva gondolkozik el: lehetséges-e ez? Moszkva védi az egyházat, — Moszkva, amelynek egyházvédelmi intézkedéseiről nagyon is jól meg van a véleményünk. Sem kommunisták, sem hitleristák nem vagyunk. — elég nekünk a szlovenszkói problematika maga is, — de ilyen esetekben mégis elmeiméikedünk egy pillanatra s belenézünk a világpolitika forró boszorkányfazekába: milyen szép, hogy a kommunisták most védeni kezdik az egyházat s maguk is kiállanak üldözött keresztény papok védelmére... Szinte meghatódna az ember, ha nem tudná, mi van emögött... Nagyszerű ezópusi mesék jutnak eszünkbe ezzel kapcsolatban, amelyek illusztrálnák a helyzetet, de minek idő külön illusztráció... A szöveg magától beszél s az újságolvasó ma már biztos értékítélettel vonja le a konzekvenciát erről a hipokrizisről s meg tudja Ítélni a szemforgatás jelentőségét akkor, amikor Moszkva tűzzel-vas<D ■ sál —l megvédi az egyházat. Uram Isten, mire jutánk... Boroshordók, raktár- valamint transporthordók minden nagyságban azonnal töltőképes jutányosán kapható ab raktár Pilsen, Prága Bratislava és Pezinok. Liebermann Testvérek, Bratislava, Klobucnícka 1. Tel. 25-24 Városaink összefogása Ismerjék meg egymást végre a szlovenszkói magyar városok A szlovenszkói vidéki sajtó szerepe A napi politika s a világesemények hangos zajlásában megszólalt egy csendes, de figyelemreméltó hang a napokban Losoncon. A Losonci Hírlap írt vezércikket a szlovenszkói városok összefogásának szükséges voltáról s cikkében szóvátette azt, hogy a szlovenszkói ember jobban ismeri. Kína, vagy Arragónia helyzetét, mint akár a szomszéd városét. »Mi szlovenszkói vagy ruszinszkói magyarok, — mondja többek között, — jóformán alig, sőt gyakran rosszul ismerjük egymást, a közös célok érdekében közöttünk szükséges együttműködésnek pedig nyoma sincsen. El kell ismernünk, hogy a napisajtó híján még kevesebbet tudnánk egymásról, de viszont távoli, felszínes megismerés legfeljebb gyorsan múló, udvarias érdeklődést és rokonszenvet vált ki, összetartásra utalt, válságokkal küzdő városaink között, nem pedig az égetően sürgős öszszefogást lelki, szellemi és gazdasági bajokkal tetézett állapotaink megjavítására. Pedig az egészséges kapcsolódási lehetőségeknek se szeri, se száma művelődési, irodalmi, művészeti, kereskedelmi, ipari, szociális s több más vonatkozásokban s mégis évek óta tart városaink között a merev elkülönülés, a hideg nemtörődömség, hiányzik a baráti együttérző kézfogás.« A losonci cikkíró arra is utal, hogy éppen a szomszédvárossal, Rimaszombattal milyen kevés az érintkezési felületük. A cikkre a rimaszombati Gömör hasábjain Márkus László válaszol, — mindenben osztva a losonci író felfogását. Teremtsünk rokonszenves kapcsolatot a két város rokonsorsú élete között, — írja, — s ne menjünk el felületes, csak önmagunkba néző álmossággal a nagy emberi törvények olyan figyelmeztetései mellett, amelyek ennek az együttesebb társadalmi és kulturális életnek áldásos, szükséges lehetőségeire figyelmeztetnek s amelyeket a mi sötétséghez, fájdalomhoz szokott szemünk meglát az anyagias hatalomnak fényében is.« Ugv érezzük, hogy a cikkek nemcsak két várost érintenek Szlovenszkón, ha papiroson nem is, de legalább lélekben. Ne csak a gyilkosságok, sikkasztások, pikantériák s panamák által ismerjük meg Szovenlszkó városainak életét, hanem a város kulturális, társadalmi, művészeti, hitéleti mindennapjáról is hozzunk híreket. Erre nézve barom gyakorlati indítványunk volna. Szól ez minden szlovenszkói nézve három gyakorlat i indítványunk 1. A helgi sajtó részéröl: minden magyar jellegű szlovenszkói város egy-egg toliforgatója évenkint egyszer írjon rövid, átfogó s élvezetes cikket városának helyzetéről, panaszairól s örömeiről. A cikket sokszorosíttassa s azt közöljék a szlovenszkói vidéki lapok, lehetőleg egy napon. így lenne »nozsnyói, mátrai, dunaszerdahelyi, lévai, losonci, rimaszombali, komáromi, párkányi, ipolysági galántai, stb. újságszám.« Három hasábot erre fordíthat a szerkesztő. 2. Tegyünk látogatásokat egymás városában s az idegen újságíró szemével mi magunk írjuk le, mit tapasztaltunk, — jót, vagy rosszat, — a szomszédban. 3. Végül: vegyük rá valamely helyi kulturegyesülefünket, hogy a szomszédos városok kulturális, vagy társadalmi életének néhány reprezentánsát hívja meg az előadóasztalhoz s hangozzék el egy előadás a vendégváros helyzetéről, viszonyairól. A kassai Kazinczy Társaság ezt már megkezdte. * Egyelőre ez a három indítványunk van. Mind a három kivihető könnyen. Próbáljuk meg, bizonnyal nem íogja kárát látni egyik város sem. Megismerjük egymást s —- talán meg is szeretjük egymást. A szeretet ne tegyen frázis, hanem valóságos cselekedet, Reméljük, hogy a megismerésből szeretet fog fakadni s a szerétéiből a szlovenszkói városok egymás iránti bizalma, a bizalomból siker. Kezdjük meg tehát, — s várjuk a hozzászólásokat!- Szombatiig Viktor. ECKHARDT TIBOR, a magyarországi független kisgazdapárt vezére A LEGITIMIZMUS MELLETT A restauráció kérdése nem aktuális. — írja a kormánysajtó hanem kivétel nélkül minden magyar jellegű várost és a városok közötti kapcsolatok megkeresésének s megtalálásának feladata elsősorban a legmagyarabb várost, Komáromot illeti. Valóban igaz: egymásra utaltságunkban, kisebbségi sorsközösségünkbeli alig veszünk tudomást arról, hogy egymás szomszédságában mennyi város lélckzik, keresi boldogulásának útját,, küzd, vagy sikerei vannak. Szétszórtan, egymástól függetlenül, sőt sokszor egymás ellenére élünk, kis lehetőségeket, hivatalokat s ' anyagi előnyöket igyekeznek egymástól elcsikarni a szomszéd városok, — mintha »városi Uutarkiák« alakulgatnának újabban Szlovenszkón s a komáromi ember közömbösen megy el a lévai panasz mellett, a párkányi sors nem érdekli a dunaszerdahelyit, pedig az együttes fellépés, egymás megismerése bizonnyal sokat lendítene e városoknak helyzetén. Lassankiut szét foszlott a társadalmi erő, mindenki önmagáért s önmagának él, — ott tartunk, hogy elveszítettük az érzékünket egymás fájdalma, öröme, kérdései iráni. Több Ízben foglalkoztunk már ezekkel a kérdésekkel mi is. Vidéki sajtó munkásai: ránk vár a jeladat, hogy ezen a bajon valamennyire segítsünk! »Egymás ütőerén« is tartsuk néha ujjainkat, ismertessük egymás kérdéseit, egymás örömé t-f áj dalmát s teremtsünk meg valami városokközotti közösséget, — október 12. Általános feltűnést keltett a vasárnap Körmenden tartott népgyűlésen a magyarországi polgári ellenzéki pártok vezéreinek állásfoglalása a legitimizmus mellett s a szenzáció erejével hatol! Eckhardt Tibor országgyűlési képviselőnek, a független kisgazdapárt vezérének be-« széde, aki első Ízben tett nyilatkozatot a királyság helyreállítása ügyében. Sigray Antal gróf, a magyar legitimizmus egyik ismert vezére tartotta beszámolóját, aki beszédében az ellenzék bevonásával egy koncentrációs kormány alakítását sürgette, amely a titkos választójog megalkotását keresztülvinné. Utána Eckhardt Tibor emelkedett szólásra, aki azt a szenzációs bejelentést tette, hogy a nyár folyamán találkozott és beszélt Habsburg Ottóval. Aj? az alkotmányos felfogás, — mondotta Eckhardt, amiről Ottó minden szava tanúságot tett, szociális megértése és komoly, férfias egyénisége meggyőztek engem arról, hogy az ő személye biztosíték minden körülmények között arra, hogy ez az ország, ha arra sor kerül, keresztény és népi alapon fog regenerálódni. Erre az alapra nyugodtan lehet építeni a szebb jövőt. Kijelentette, hogy ő és pártja az alkotmányos monarchia álláspontján áll. Az ország megingathatatlan kormányzását csak alkotmányos monarchia alapján tudja elképzelni. Megállapítja, hogy a restaurációs politika időszerűsége meglehetősen inegal övékedét!, még pedig a nemzetközi viszonyok alakulása következtében. Soha nem volt a dunavölgyi népek autonómiájának olyan nemzetközi jelentősége, mint ma, —- mondotta Eckhardt, — amikor az egyik otdalon szláv, a másik oldalon germán törek vések jelentkeznek. Zichy János gróf, az egyesült kereszténypárt elnöke és Rassag Károly, a demokrata párt vezére hasonló szellemben beszéltek és keltek síkra a legitimizmus mellett. A körmendi nagy feltűnést keltő nyilatkozatokkal kapcsolatban a magyar kormánypárt sajtója azt írja, hogy fel kell tenni a kérdést, hogy miután a restauráció ügye határozottan érinti a Magyarországnak az utódállamokhoz és a vele barátságban levő nagyhatalmakhoz való viszonyát, a körmendi szónokok meggondolták-e azt, hogy ez a kijelentésük nem fogjam a magyar külpolitikát irritálni éppen az egyik legfon losabb és legkényesebb európai periódusában. A kormány és a kormánypárt, — írja a kormánysajtó, — ragaszkodik ahhoz a tételhez, hogy a restauráció kérdése nem aktuális és ma sem aktuálisabb, paint volt tegnap vagy tegnapelőtt. A kormány ragaszkodik eddigi külpolitikájához és belpolitikai tekintetben sem hajlandó letérni arról az útról, amelyet programként maga elé lűzölt.
