Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-18 / 75. szám
8. oldal. / • 'v-Hajnal a mezőn , . Irta: Dallas Sándor. Csönd, augusztusi éjszaka s a két hegy között alszik a falu. Két hegy? Nem. Inkább csak domb mind a kettőd Egyik, a távolabbi, legfeljebb ha háromszáz méter magas, a másik, a közelebb fekvő, nincs több száznál és lapos lankában nyúlik el messzire. A faluvég föl megy a lanka közepéig, onnét háromszáz lépésre kezdődik az erdő, középütt derékszögbe törik és megy egyenes vonalban tovább. Olyan, mint egy országhatár, mintha a mesgye mögött sorompók volnának, szigorú határőrség, azon túl más vallás és más törvények, mint a mezőkön. Az erdő párát lehel, növények és fák lélekzelét s a sötétben is meg lehet ismerni, hogy bükkierdő, mert a lombrengetegből a bükk fanyar és vasszerű szaga árad, a dús kiorofil hűvöse, alulról meg moha- és páfrányillat. Rengeteg páfrány lehet az erdőben s a fák tövén és oldalán szőnyegnyi moha. Ezek most elteltek az éjszakában nedvességgel, kinyíltak a lélekzőszerveik, erősen dolgoznak és illatoznak. Olyan a lehelletük, mint a friss fehérnemű érintése az emberi testeken. Valahol harangvirágok is lehetnek, ez a hűvösségből és a tisztaságból következik, amely az erdőből árad. A hűvösség és a tisztaság szinte kék. Sok harangvirág lehet valahol, a szirmaik duzzadtan és keményen állnak most, a száraik rugalmasak és magosak; olyanok, mint egy falka hűvös testű, túlvilági leány, királyi vérből, akik titokzatos módon és jéghideg, fejveszett paráznasággal szeretkeznek a csillagokkal. Mindez nem látszik, mert éjszaka vau, éjfél után félkettő lehet, sötét. Mindez csak úgy rejlik és érzik a csöndben. Csillag millióm van az égen. fényük kék, villogó és jégszerű; kóborló, kékhúsú és falánk hímek ők, akik az éjszakában meglepik, megigézik és megejtik a virágokat. Ez az erdő. Csoda és szentség és béke. Kint a földeken valami baj vau, valami nincsen rendben. Nem lehel tudni mi, de valahol zavar van, valahonnét izgalom árad és diszharmónia. Vala-, mi történt a mezőkön az éjszakában, csak nem lehet tudni, hol, mi és miért. De valami rendellenesség van és valami titok az éjszaka alatt, okvetlenül innen az erdő mesgyéjén, okvetlenül kint a mezőkön, amelyeken az emberek uralkodnak. Mi lehet? A sötétséget éppen csak a csillagok fénye szűri át, hogy (a nagy tömbök meglátszainak. de más már nem s eligazodni csak az illatok után lehet. Illat van ezer, de a mezők áradását valami zavarja. Meteor esett le, vagy földrengés készül talán, vagy holnap leég a falu? Valami veszedelem lappang a közelgő idő méhében, meghal valaki, vagy valami készül a föld irdatlan mélységeiben? Valami zavar van, valami sérti az éjszakát. Mert a mező lüktetése ideges és izgatott. A falu felől jön? Nem, a falu csendes és nyugodt, a faluban nem történhetett semmi sem. Az emberek alusznak és onnét nem jön semmi rendellenes lüktetés. Az állatok pihegve feküsznek az istállókban. az emberek tetők alatt, a gyufákban nincs veszedelem, ott alusznak a tűzhelyek párkányain s a fejük hideg. A mezőkön van a zavar, valahol a mezőkön! Mi lehet? Csak az illatok vannak, semmi más, a csillagfényben fellátszó nagy foltok és az illatok, az erdőé és a mezőké, de az erdő nyugodt, a baj kint lehet a földeken. Igen, a földeken valahol, mert a földek izgatottak, ezt világosan érezni lehet. A világ élete csupa pihegés, csupa dobogás, csupa sejtelem. A világ keresi önmagát és keresi, hogy az éjszakát valami zavarja. Talán valami állat hullott el valahol. Illatozik a mező, mint a kert. Valahol bükköny guggol egész táblával, illata olyan, mint a mézé, kábító és meleg, de messze leliet, talán a másik domboldalon, mert az illat csak egyegy foszlány és semmi nyugtalanság nem jön onnét, semmi aggodalom. KOMÁROMI LAPOK 1937. szeptember 18, Hát tovább, csak tovább. Apiott a gabonák ülnek nem messze keresztekbe rakva a tarlókon, a magolt és az érett, sárga szalma lusta és lisztszerű szaga súlyosan és kövéren jön, egészen a föld felett száll, hömpölyög barázdáról barázdára, mesgyéről mesgyére és oly nyugodt, mint a zsír, vagy a kenyér, vagy a kenet olaja. Béke /— (mondja. — Rend. Mag, élet és kenyér. A gabonák körül rend Van. De valahol él az izgalom és valahol nyugtalan a mező. A lucernák szaga nyers, friss, tele nedvességgel, ízzel és zamattal és nevetve száll: — Hajhó! Mit láttam! Mit láttam! Hát ő már tud valamit, biztosan tud, csak nem árulja el. Amott bíborhere terül az éjszaka alatt piros virágjaival, a vándorok és a poszméhek virága, csak úgy vibrál az illata, csak úgy árad, csak úgy árulkodik, ideges és piros szag. — Barna haja volt és a szemekék! — mondja. — Még holdvilág volt és láttam, kék volt ;a (szeme. — De kié? —kérdi minden. — Kié? Hanem akkorra már tovaszáll és a mécsvirág felel rá az útszélről a fehér, viaszszerű szagával: — Igaza van. Igaza van. Itt ment el mellettem, én is láttam, igaza van. — De miben? Mit akarsz mondani? — Hohó! — kacsint. — Hohó! A szeme kék! Ez bizonyos, a szeme kék! — Kinek, te ostoba? — Valakinek! Valakinek! A szeme kék volt és a haja barna, azt mondhatom. 1 A galagonyabokorra ugrik a figyelem. — Láttad? — Aluszom — mondja. — Aluszom. Vénasszony vagyok, aluszom. De szörnyűség. mi történt, szörnyűség! Tömlőé jár érte és kötél! A bürkök fölnevetnek: — Haha! Haha! Csupa vénasszonybeszéd! Mi minden van itt! Cicl'arok és papsajt és porcfű. ördögcérna, akác, pimpimpáré, tyúkhúr, nyövőtény és mácsonya és kutyatej és cigánybab, húsz, harminc, negyven féle növény az úb szélen s ez mind látott valamit, mind tud valamit, mind sejt valamit. — Itt ment — mondják. — Itt. Erre. Ide lépett. Rámlépett. Engem megtaposott. Ott megcsúszott. Az arca égett. Barna haja volt. Izzott a kék szeme. Csak erre menjünk! Erre! Erre! Itt történhetett! Az izgalom él, ég és dobol, a faluban kettőt üt a toronyóra, az ég alja dereng s a nyomok a baltacintáblához vezetnek, amelyet nemrég kaszáltak He s iajmely most sarjában van. Asarjúbaltacinhez vezetnek a nyomok s ott a növények élete izgatott és nvüzgő és fejveszett. Csupa lihegés és csupa félelem. — Mi történt? — kérdezik a dolgok. — Mi van itt? Csönd és akkor egyszerre a sarjadó tágla felkiált kétségbeesetten: — Egy ember! A kiáltás olyan, mint két vas, ha összecsap, hideg, erős és csattanó, elnémul tőle minden s a földön végigszáll a hang, mint a kődobás. — Ember! Betölt mindent, kihűt mindent, megdermeszt mindent, az éjszakai világ remeg, vár s egy pontra néz, ahol a sarjú baltacinen ott sötétült a félhomályban valami idegen, fekete folt. — Ő az? — kérdik suttogva. — Igen — mondja a baltacin. — Igen — súgja a baltacin. — Nem érthetem. A másik elszaladj ez összerogyolt, csak annyit mondott: értem, értem. És: kár, kár. Értitek? Én nem. Miért mondhatta s mit jelenthet ez? : Aztán csakhamar meghalt. Most már itt fekszik két órája, a hajtásaim nem tudnak nőni tőle, mert nehéz. Szörnyű nehéz. Nem szól és hideg. Olyan hideg. mint télen a jég. Halott. — Ö — mondják a dolgok —, milyen szörnyűség! A mezőn egy halott! j Néznek és félnek és sajnálkoznak, közben megzendül az erdő, állatok törtetnek a patakhoz, a kukoricatáblák felé, csivitelnek és rikoltozni kezdenek a madarak, feljön a nap, elönti fényével a világot, fölcsillan a harmat és akkor a hajnali fényben látszik, hogy a baltacintábla szélén, közvetlenül az erdő mellett, hanyatvágódva fekszik egy legény, mellén két ujjszélességű seb és alatta feketéspirosan nagy tócsában a vér. Az arcán hangyák s egy hatalmas erdei hangya ül az egyik lehúnyt szemén. Az erdő meg zeng, énekel és ragyog. Csodálatos és a harmat rajta csupa ék, csupa smaragd, türkiz, gyémánt és rubin, aszerint, hogy milyen színt szűrnek ki a cseppek a napból. Hajnali három óra van ekkor s túl a távolabbi háromszázméteres hegyen van egy másik és azon túl megint egy, ennek a hegynek az oldalán visz fel egy fehér, keskeny út, amelyet süt a na,p. Az úton lihegve törtet fölfelé egy ember, egy legény, a homloka izzadt, a szeme karikás, egy kést dob az egyik bokorba s azt mondja: — Bitang! De nem a késnek szólt a szidalom, nem, az elvégezte a dolgát. A szidalom ide szólt a baltacintábla szélére. Ide. A legény meg összeszorítja a fogát, letörli a homlokát és menekül. Ennyi az egész. Csak ennyi. Most két óráig nem történik semmi sem, Csak felébrednek az emberek a faluban. etetnek, itatnak, senkise tud a dologról semmit, béke van, harmat, hűvösség, szép reggel, megvillannak a kaszák és megzörrennek a szekerek. — Meleg lesz ma — mondják az emberek. De hát augusztus van, most van az ideje. És elindulnak; szép nyugodt, erős földművesek. Öt órákor történik még annyi, hogy az egyik házon kinyitnak egy ablakot. Az ablak nagyot villan, a fény bedől a szobába és egy édestestű, fiatal leány áll egyszál ingben a fényözön közepén. Semmit se tud róla, hogy mi történt az éjjel, semmit. És nem oka semminek. A haja szőke, a szeme kék, az arca hamvas és a szája vérvörös, dús vonal. Fogja két kezével a két ablakszárnyat, kis szél van és odatapasztja borzongó kis testéhez a vásznat, amely talán nem is vászon, hanem batiszt. Egy szűz. Igen. Harmatos, hamvas szűzleány, holnap lesz tizenkilenc éves. Áll. mosolyog, issza a fényt és nem gondol semmit, csak érez. Csak érez és árad és mikor a szívét már csaknem úgy szorítja valami, mint egy kéz, fölsóhajt, vagy kiált, vagy ujjong: — De szép vagy, világ! De szép! És igaza van neki. Annak ellenére is, ami a mezőn történt. Igen, annak ellenére is, sőt talán éppen azért. Igaza van. Elfordul, már nem bír magával és csattogva, mint a madár, fölénekel. 2103111937. IRODALOM Az őszi könyvpiac eseménye lesz a „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája' negyedik, kötete y , V Egy éve annak, hogy a nyitrai »HID« altruista irodalmi vállalkozás kiadásúi ban megjelent a »Szlovenszkói Magyar írók Antológiája« négy kötetes sorozat első kötete, melyet negyedévenkint követtek a sorozat, többi testes kötetei. Aj szlovenszkói és az innen elszármazott magyar írók nagy megértést tanúsítottak az irodalmi kezdeményezés iránt és válogatott írásaikkal vonultak fel, biztosítva az antológia irodalmi értékét. A' kritika egyhangúlag állapította meg, hogy a nyitrai kezdeményezés minden; tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket és az antológiasorozat valóban' keresztmetszetét adja a kisebbségi magyar irodalomnak. A »HID« programjáohz híven építette ki irodalmi pilléreit! a szlovenszkói jobb és baloldali írók} között és belekapcsolva akciójába a Szlovenszkóról külföldre származott írókat is. nevéhez méltóan valósította meg nagynagyszabású tervét. E sorozat keretében önálló kötetben hozta a szlovák ési cseh írók magyar fordításait is, a szlovenszkói műofrdítók fordításában. Az antológiasorozat negyedik kötete az őszi könyvpiac eseménye lesz. Harmincöt szlovenszkói magyar író vonul fel benne. Nemesveretű novellák, regényrészietek» Versek és nagy alapossággal írt tanulmányok váltakoznak a 250 oldalas vaskos kötetben, mely ezeneflül tartalmazni fogja a szlovenszkói magyar írók életrajzát és irodalmi munkásságuk méltatását. A kötetet a szerkesztők előszava vezeti be, majd Szvatkó Pál, Borsody István, Krammer Jenő, Pfeiffer Miklós tanulmányai következnek. A szépirodalmi részben Ásguthy rEzsébet, Bellyei László1, Benjamin Ferenc, Bolyky János, Dallos István, Demjén Ferenc, Dienes Adorján, Erdőházi Hugó, Juhász rpád, Kossányi József, Kováts Miklós, Lányi Menyhért, Mécs László, N. Jaczkó Olga, aNgyfalussy István, Páll Miklós, Rácz Pál, Rév József, Sáfári László, Sebesi Ernő, Sz. Nagy Mici, Szabó Béla, Szalatnay Rezső, Szántó György, Tamás Mihály, Telek A. Sándor, Zsadányi Mária írásait hozza, míg az elhunyt írók közül Jarnó József, Merényi Gyula, Mihályi Ödön és Ölvedy László legszebb írásai egészítik ki a kötetet. Megállapítható, hogy a Szlovenszkói Magyar írók Antológiája a szlovenszkói olvasóközönség teljes megértésével találkozott, amit aa bizonyít legjobban, hogy az eddigi kö- - tetek első kiadása teljesen elfogyott és. azok második kiadásban jelentek meg. Az antológiasorozat megérdemli a magyar olvasók támogatását. A sorozat megrendelhető a nyitrai kiadóhivatalban (Method tér 3.) 100 korona kedvezményes előfizetési áron. Boroshordók, raktár- valamint transporthordók minden nagyságban azonnal töltőképes jutányosán kapható ab raktár Pilsen, Prága Bratislava és Pezinok. Liebermann Testvérek, Bratislava. Klobucnícka 1. Tel. 25-24. Mesto Komárno város. — Él? — Pszt! — súgja a baltáéin. —Nem. Halott. Egy legény. Megölték az éjjel. — Kicsoda? — Egy társa. Egy másik legény. — Régen történt? — Nem. Két órája lehet. Valamivel éjfél után. — Beszéltek valamit? — Nem. Ez kiáltott és a másik, aki itt várt rá, a mellébe szúrt. Ennyi volt. — Istenem! — mondják a dolgok. — Istenem! Milyen szörnyű az ember! Olvassa, pártolja, Árverési hirdetmény. Komárno város kormánybiztosa nyilvános árverés utján eladja a város tulajdonát képező Király püspök ucca 3. és 5. SZ. telkeken álló rossz karban levő felépítményeket, azok azonnali elbontási kötelezettségével. Az árverés 1937. szeptember 23. napján délelőtt 10 Órakor lesz a helyszínen megtartva. Vevő tartozik a vételárat azonnal készpénzben Komárno város pénztárába befizetni. Az építmények megtekinthetők a hivatalos órák alatt a városi műszaki ügyosztály útján, ahol az árverési feltételek is megtudhatók. Komárno, 1937 szeptember 14. terjessze a KOMÁROMI LAPOKAT 1 Kudelka vez jegyző. , 133 Hagy kormány bi&ios. i
