Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-18 / 75. szám
1937, szeptember 18. KOMAROMI LAPOK B. oldal. ASSZONYOKNAK. Szépségápolás A női haj Kozmetikai szempontból kifogástalannak mondjuk a hajat akkor, ha kellemes tapintatú, tompafényű, egyszínű és szagtalan. A haj tapintata egyénileg különböző és ez az egyes hajszálak vastagságától függ. Fényét a fejbőr fagygyumirigyeinek normális mennyiségű zsírja szolgáltatja, színét pedig a hajszálakban lévő festékanyag határozza meg. A hajszálak élettartama három-négy év, ennek feltétele azonban a haj gondozása és ápolása. Itt is, mint az arcbőrnél, ugyanazok a természetes higiénikus szabályok érvényesek, tehát elsősorban a levegő és a napfény. Ezért Tanácsos a szabadban való tartózkodásnál kitenni a fejbőrt és a hajat a friss levegő és a napfény jótékony hatásának. Nagyon szoros kalap a vérkeringés gátlásával hátrányosan befolyásolja a haj táplálását és növekedését. A haj ápolása mindenekelőtt a legnagyobb tiszatságot kivánja meg s ez nem az adolálásból és vízhullámból áll, hanem a haj természete szerint elsősorban a víz, szappan használatából és azután aszerint, hogy a haj normális, száraz, vagy zsíros-e, a megfelelő hajápolószerekhez adagolt zsíros vagy alkoholos tisztításból áll. A fejbőr rendkívül érzékeny a különböző baktériumok megtelepedésével szemben és ezért hogyha akkelő tisztasági eljárásokat csak rövid ideig is figyelmen kívül hagyják, annak hatása rögtön mutatkozik, mert a haj zsíros, korpás, lesz, vagy pedig ennek ellenkezője: száraz. A hajhullás leggyakoribb oka a fagy - gyúmirigyek megbetegedése. Ha ezt megfelelően kezelik, a haj feltétlenül megmenthető. Általában a liajbetegségek által okozott hajhullás mindig igen szépen kikezelhető, csupán a sorvadásos alapon meginduló hajritkulás az, amit meggyógyítani nem lehet, de kellő beavatkozással a kopaszság beálltát hosszú évekre itt is ki lehet tolni. Hogy melyik a normális, vagy melyik a beteges hajhullás, azt eleinte alig lehet megkülönböztetni, mert a reggeli fésülködés alkalmával tíz-harminc szál kihullása normális. A beteg hajszálak a fejbőrrel csak lazán függnek össze és a legkisebb húzásra, fájdalmat nem okozva jönnek ki, ezek á hajszálak vékonyak és kihullásuk után helyükbe pehelyszerű hajak 'nőniak1 s így ritkul meg az egész hajzat. Az időelőtti hajhullást legtöbbször a fejbőr táplálkozási zavara és az ápolás hiánya, tehát a korpásodás, yérszegénység, a fejbőr beteges zsírossága vagy szárazsága és különböző betegségek utáni erős leromlás idézheti elő. Őszi szépségápolás. Az arcbőr szépségét és annak konzerválását szolgáló ételek között első helyet foglalja el a tej, amelynek rendszeres fogyasztása biztosítja a szép és tiszta arcbőr megőrzését. A hal foszfortartalma miatt csökkenti a bőrtisztátlanságokat. A gyümölcs — bár minden táplálóanyag megvan benne, amelyre a testnek szüksége van — nem hizlal, tisztítja a bőrt s frissé és rugalmassá teszi. A gyümölcsösben az összes ételek között a legtöbb hasznos anyag van: a gyümölcscukor, a gyümölcssav, stb., mely leköti a szervezetben lévő ártalmas savakat s mert zsírtalan, kíméli az emésztőszerveket, az emésztést jelentősen elősegíti és emellett az idegrendszerre is jótékonyan hat. Általában ártalmas a bőrre a túlfűszerezett és túlforró étel, a mértéktelen mennyiségben fogyasztott alkohol és feketekávé. Hasznos tudnivalók Ostya pótszere. Ha valamilyen keserű port, például kinint kell bevennünk és történetesen nincs a háznál ostya, úgy segítünk magunkon, hogy egy darabka cigarettapapirosba göngyöljük a port és úgy nyeljük le. Romló leves megjavítása Meleg konyhában, vagy a nyári meleg idején könnyen megromlik a húsleves. Ha a húsnak már előzőleg volt egy kevés szaga, de azért még kifejezetten nem romlott, úgy a leves még könnyebben szagot kaphat. Dobjunk egy izzó faszéndarabot a jól megmelegített levesbe, ez magábaszívja a bomlástermékek szagát. Persze, legajánlatosabb minden romló holmit, hacsak nincs nagyobb mennyiségről szó, egyszerűen megsemmisíteni. Kémény tisztítása Kevesebb dolga lesz a kéményseprőnek, mert nem rakodik le a korom a csövekben, ha nyers burgonya héját s más főzelékhulladékot égetünk időnkint a kályhában. Persze, csak akkor dobjuk rá a hulladékot, ha jó meleg a kályha és erős láng van benne. A képződő gőz kiragadja a leüllepedett kormot. Ugyanezt a hatást érhetjük el nyirkos papirossal is. Receptek Apostolka’ács 14 deka lisztet, 4 deka élesztőt annyi langyos tejjel keverünk össze, hogy ritka keverék legyen. Aztán befedjük és nem. nagyon meleg helyen kelni hagyjuk. Ha a tésztaanyag megkelt, 42 deka morzsás (grizes) nullás liszttel, 2 darab egész tojással, 6 deka cukorral, 6 tojás sárgájával, 14 deka vajjal, fakanállal jól kidolgozzuk. Mikor a táltól és kanáltól elválik a tészta, két csomóba ,cipóba összeigazítjuk és meleg helyen kelni hagyjuk. Ha újból megkelt, liszttel beporozott táblára vetjük, tojás nagyságú darabokat szaggatunk belőle, szép simára formálva, kikent tepsibe téve, tojással megkenve, ismét kelni hagyjuk. Ha megkelt, széthabart tojással újból megkenjük és meghintjük, finomra vágott, lehéjazott és kevés cukorral vegyített mandulával középmeleg sütőben pirosra sütjük. Birsalmabefőtt Gyümölcskéssel vagy krómozott pengéjű késsel meghámozzuk a birsalmát, gerezdekre vágjuk, magházát kivágjuk és forró vízben addig főzzük, amíg egy kissé megpuhult. Ekkor szűrőkanállal kiszedve, hideg vízbe süllyesztjük és ha kihűlt, szitára zsedjük, hogy a víz lecsorogjon róla, 65 deka cukorból és 1 liter vízből szirupot főzünk, hidegen ráöntjük az üvegekbe rakott birsalmagerezdekre, szorosan lekötjük és 15 percig gőzöljük. Padlicsán kajganászi (Tojásrántotta törökparadicsommal) Ezt leginkább kuzlukra, vagyis tízóraira eszi a török, készítése pedig a következő: Tisztítsuk meg a padlicsánt a csumájától, blanchirozzuk, illetve abáljuk meg forró vízben, húzzuk le a bőrét, vagyis hámozzuk meg, a belsejét pedig vágjuk kockára és pároljuk meg tetszésszerint zsírban, olajban, vagy bajban, üssük rá a tojásokat és fűszerezzük sóval, borssal vagy reszelt szerecsendióval. GYERMEKEKNEK. Hurcolkodik az egércsalád Az istálló sarkában zabosláda állott. Valamikor ennek a zabosládának négy lapos lába volt, de az egyik valahogy elrepedt, vagy elkorhadt, szóval nem volt a helyén. Ezért aztán a láda, ha rátámaszkodtak, vagy ráültek, himbálózott. Nem tetszett ez a helyzet a kocsisnak és valamelyik napon behozott a szemétdombról egy ócska cipőt, a láb helyére nyomta a cipő sarkát és lám, a láda nembálózott többé. Az ócska cipősarokhoz odatartozott persze az ócska cipő is. Ez a láda alá került és gyönyörűen megpenészedett. Egyszer aztán Egérpapa — világéletében nagy túrista volt az öreg! — kirándulásai egyikén idekerült az istállóba és megszimmantotta a penész-szagot. Olyan volt ez neki, mint nekünk teszem azt, a legfinomabb virágillat. Csavargatta az orrát örömében, fölállt a két lábára és megpödörte a bajszát, aztán a zabosláda alá futott. Hát amikor fölfedezte az ócska cipőt és fölötte a zabosládát, olyan öröm fogta el, hogy majd eljárta a kálai kettőst 1 — Ez már teszi! — cincogta örömében és nyomban körülfutkosta a színhelyet. Háromszor is bemászott a cipőbe, kóstolgatta a penészes bőrt, majd fölkapaszkodott a zabosláda oldalára és akkorákat cincogott, hogy a lovak izgatottan kezdtek fújni, horkantani. Ez azonban csöppet sem zavarta Egérpapát. Amikor mindennel tisztában volt, hazaszaladt. — Mama — mondta a feleségének — olyan cuki helyet fedeztem fel, hogy ccl Valóságos vári Oda semmiféle macska utánunk nem jöhet... És az a finom penész szag! Cc!... És a zabosláda 1 Cccccc1 Leírta apróra a helyet és elmondta, mint fogják még tökéletesebbé tenni. Egérmamának két aprócska fia volt. Olyan aprók voltak, hogy a farkincájuk se nagyobb a ceruza letört hegyénél,. Tetszett ugyan neki, amit egérpapa az új lakásról mesélt, de ezekkel a nyugtalan kicsinyekkel hurcolkodjék ? Hol az egyik, hol a másik tűnt el mellőle, állandó izgalomban élt amiatt, hogy haj történik a kicsinyekkel. Mert Ugyancsak veszélyes helyen laktak: a padlásfeljáró sarkában, ahol a ház macskái szundikáltak nappal, félszemmel arra lesve, hogy majd valamelyik egér mégis csak kitolja egyszer az orrát. Nem volt ez barátságos vidék, de éjjel, ha a macskák a padlásra és a háztetőre mentek vernyogni, innen könnyen lehetett a konyhába surranni és ott mindig akadt valami falatozni való. Egérmama összeráncolta a homlokát, karikára hajtotta a farkincáját, szóval úgy viselkedett, mint aki mélyen gondolkozik. — Jó, nem bánom, — mondta végül. — De te cipeled át az elemózsiát! Egérpapa beleegyezett és éjjel, amikor minden macska égnek álló farokkal vernyogott a háztetőn, az egércsalád átvándorolt az istállóba. Nem volt ez olyan egyszerű út, különösen a kicsinyek részére, akik még sose látták a Nagyudvart. Egérpapa minduntalan megáltl és magyarázott és mutatta nekik a környék nevezetességét, mintha vidékről városba ránduló gyerekeknek mondaná: — Ott a kút! Nehogy a közelébe kerüljetek valaha is, mert víz van benne! Ott a szemétdomb, ahol sok lehet lehet találni alkalomadtán! — Gyerünk 1 Gyerünk! — sürgette egérmama az expediciót. — Itt vannak a tyúkólak 1 Ez a magas torony pedig a galambdúc 1 — folytatta előadását az Egérpapa. — Pali, itt maradj! — rivalt Egérmama az egyik fiára és a füle mögé ütött a praclijával. Pisti, téged is nyakonütlek! Figyeljetek inkább a papára! Az istállóajtóban egy svábbogárral találkoztak. — Hova, hova? — kérdezte barátságosan Egérmamától. — Ide hurcolkodunk az istállóba. — Pocsék hely — mondta a svábbogár. — Semmi ennivaló! — Hát a zabosláda ? — kérdezte Egérmáma. — Bocsánat — mondta a svábbogár finoman — zabot nem eszem. —■ Tudja Isten, nem nekem való. Persze, önök — az más. Önök szeretik. Hát akkor: all right! — és szalutált a csápjával búcsúzásul. Alig tettek néhány lépést az istállóban, az itatóvödör mellé kerültek. Pali nyomban fel akart rá mászni. — Isten ments! — kiáltott Egérmama. — Abban is víz van! — és szemrehányóan fordult Egérpapához: Minek is cipelsz minket víz közelébe! De Egérpapa rá sem hederitett a szemrehányásra, hanem a zabosláda alá vezényelte a családot. Ahogy a finom penész-szagot megérezték, Egérmama is megengesztelődött. No, de csak ezután jött a java! Ott volt a cipő, gyönyörű fehéres meg zöldes penésszel. A nyíláson kényelmesen be lehetett mászni és mind a négyüknek bőségesen volt helye. — Pompás bejárat, mi? — mondta hencegve Egérpapa. Egérmamának is tetszett a lakás, csak azt mondta, hogy kényelmi szempontból még egy lyukat kellene rágni, hogy a kicsinyek külön járhassanak ki és be. Fölöttük a zabosláda feneke sötétlett. Ha azon is lyukat rágnak, akkor a szájukba csurog a zab. Ennél szebbet és jobbat mégi az egérmennyországban ;se lehet elképzelni! Vad cingogásba fogtak örömükben. — Na, azért csak hozd el a régi lakásból is a készletet — mondta papáinak a mama. — Mi addig vagy a zabosládát, vagy a második bejáratot csináljuk meg, ugy-e kincseim? Egérpapa szótfogadóan indult vissza. Egérmama pedig megmutatta két fiának, hol kezdjék ki a cipőt, míg ő a zabosláda fenekébe vágta bele a fogát. Először egy darab zöld sajthéjjal tért vissza Egérpapa és gondosan elraktározta a cipő belsejében, másodszor egy kis gyertyavéget hurcolt magával. Fáradt volt, izzadt és rosszkedvű. — Elég volt, nem járok többször! — mondta haragosan. — Van-e már egy kis zab ? —v De papa, mit gondolsz ? — kiáltott föl méltatlankodva Egérmama. — Hisz ez legalább két napi munka 1 — Na, én éhes vagyok! — mondta (az öreg, s azzal fölmászott a zabosláda oldalára. — Papa, hová mégy? Egyél inkább egy kis sajtot — mondta aggodalmasan Egérmama. — Nem kell! Zabot akarok! — s ment tovább. Amikor az oldalfal tetejére ért, meglátta, hogy a láda tenyérnyire föl van támasztva egy pecekkel: szellőztették. Nosza, beugrott a zabba, de o^yan ügyetlenül, hogy a peckiet magával rántotta. Erre a láda fedele becsapódott és Egérpapa fogoly volt. A zajra fölébredt a kocsis. — Mi az ? Csak nem járnak tán szellemek itt? — és az istállólámpát leakasztva, a zabosládához ment. Kinyitotta. És abban a pillanatban, mint a villám, kisurrant Egérpapa. — Hű, a nemjóját, itt egér van! — kiáltotta a kocsis és vagy kettőt rúgott a zabosládába, hogy az egerek megijedjenek. Meg is ijedtek, de úgy, hogy reggelig vacogtak.
