Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-10 / 54-55. szám
8. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. július 10. , A parancsnok Irta Nagyiványi Zoltán. A különítmény szétszórtan, kimerültén vágtázott a steppe szikkadt talaján és a hosszú hadnagy, aki a csapat élén lovagolt, végkép nem bírta tovább. Annyi vére szivárgott át a reggeli ütközet után, lóhátról lóhátra alkalmazott hevenyészett kötésén keresztül, hogy inkább lefordult, mint leszállt nyergéből. Szerjoska hadnagy összeszedte maradék erejét, fogait összeszorította és karabélyára támaszkodva sötéten nézett az egyenkint szállingózó lovasok elé. Huszonnégy mongol lovas maradt az egészből, számolta a hadnagy, mire a katonák nagysokára két sorban megálltak előtte; mi, oroszok még hárman vagyunk — folytatta a szemlét, — Olgával együtt, ott pedig — és a porfellegben sebesen közeledő járműre nézett — még egy szekerünk is maradt a hatból. Miután a fiatal parancsnok ezt a hevenyészett seregszemlét elvégezte, úgy elvágódott a poros legelőn, mint egy zsák. Elvégre nem kis dolgon mentek keresztül. Mikor néhány hete leszakadtak a véres báró seregéről, akkor a különítmény legénységi állománya ötven válogatott mongol lovasból állt, melyhez három fiatal orosz nemes junker csatlakozott, a tisztikar Olga zászlósból, Szerjoska hadnagyból és Volodja kozák törzskapitányból állt, ki a harácsoló csapatot vezette. Kis koesioszlop is kocogott mögöttük az élelem, víz, gyógy- és kötszerek, valamint az esetleges sebesültek részére. Volodja nagy szakembere volt a pusztai portyázásnak és egészen ma reggelig simán is ment minden, mikor kirgiz pásztorok becsalták őket egy szorosba, melyben egyszerre jobbról és balról, elölről és hátulról tüzet kaptak. Nem volt mást tenni és Volodja, a törzskapitány attakot vezényelt. Kozákmódra szélsebesen támadtak és aki bírta, marta. Anatol, a junker, ezideig mint tisztjelölt, szabályosan a csapat mögött lovagolt és rettentő büszke volt a véres kendőre, mely a homlokán keresztbe húzódó friss sebhelyet takarta. Ütközet, vér, attak, kötés, minden az első és Volodja eleste folytán, meg hogy most Szerjoska is elnyúlt a földön, a rangja is nagyot ugrott előre. Most már csak Olga, a zászlós volt rangidősebb, aki jelen pillanatban a hadnaggyal bajlódott. Anatol is leugrott a lóról és odaállva nézte a munkát. A zászlós kisasszony térdig érő magas csizmában, bőr lovaglónadrágban és a kötözésektől véres zubbonyában még mindig komoly katonai jelenség volt. A szekeret előrevontatta, hogy annak árnyéka védje a sebesültet a kirgiz puszták lemenő napjának forró sugaraitól, a kocsiról vett maradék vízből megitatta a hadnagyot, a sebet úgy ahogy kimosta, újból átkötötte és a junkerhez fordult. — Most te vagy soron, Anatolka, — szólt a fiúhoz, — mutasd a homlokodat. — A fiú közvetlen eléje állt és büszkén vetette fel a fejét. A mongol katonák egy darabig csendben várakoztak, azután vezényszó hiányában maguktól leugrottak, lenyergeltek, a lovakat kikötötték és ki milyen gyorsan bírt, lefeküdt a porba. Komoly ütközet és utána félnapos eszeveszett lovaglás a forró napon, volt a tagjaikban és sok közülük meg is volt sérülve. Amig a lány a Junker fejsebével foglalatoskodott, az behúnyt szemmel még egyszer rekonstruálta az ütközetet. Arra tisztán emlékezett, hogy a szorosban az attak alatt egészen a jobbszélen lovagolt, a szemét éppen úgy behunyta, mint most és jobbjában kifelé tartott amerikai Colt-pisztolyából vadul lövöldözött. Most egy töredék pillanatig azt a japán tisztet is látta, akivel Daoriában tábori teafőző készülékét a pisztoly ellenében elcserélte. Még arra is emlékezett, hogy valaki valami vágószerszámmal fejen vágta, ő megingott a nyeregben, de nem esett le róla, mint Volodja, a délceg vitéz kozák, aki eltaposva maradt a szorosban. Az ám, Volodja, — gondolta a junker, mikor a sebével bajlódó lány forró lehelletét érezte, — ő is tudta, amit a mongol lovasok is tudtak, hogy Olga a kapitány kedvéért csatlakozott az expedícióhoz. — Gyászolsz, vagy nem gyászolsz? — töprengett a fiú, de a lánynak áthatolhatatlanul hideg volt a tekintete. — Mit gondolsz, Oljenka, — kérdezte kegyetlen kíváncsisággal a lánytól, mikor kötözés után a lázálmában hánykolódó hadnagy mellé feküdtek a földre, — eltemették-e vájjon Volodját és ha igen, azt a kis láncocskát a nyakában hagyták-e, melyet még a folyóban, fürdés alatt sem vett le magáról? — Temetés? — válaszolt kérdezve a lány, kinek ebben a pillanatban fáradt volt a hangja. — Öh, Anatolka, milyen fogalmaid vannak neked a partizán háborúról! A meztelenre vetkőztetett holttestbe belerúgnak és kész a szertartás. Most aludj, — szólt szelídebben, — mert nagy út előtt állunk. Anatol nem tudott aludni. Itt a steppén hamar leszáll a nap és az éjszaka ünnepélyesen tud hallgatni, de hát a gondok. A hadnagy vagy jobban lesz, vagy nem, de hogy hetekig nem ülhet lóra, az kétségtelen, valaki pedig kell, hogy hazavezesse a csapatot. Olga rangidősebb, futott át agyán és arra a gondolatra, hogy egy lány fog neki parancsolni, elöntötte a vér, mert a junker kaukázusi fiú volt és a Terek és Kuban völgyében a nők nem parancsolnak. — Alszik, nem alszik, — nem bánom, — gondolta a kadét, hirtelen felugrott és a félsötétben odalépett a legközelebb alvó katonához: — Most vagy soha — sóhajtotta és nagyot rúgott a katona talpába. Az nagynehezen felült, megdörzsölte szemeit és bámulva nézett a bekötözött homlokú fiúra. — Kelj fel, — szólt pattogó hangon a junker, — a szomszédodat is felköltöm, karault — őrszemet — fogtok állni — és máris teljes erejéből rázta a szomszédot. A véres báró seregében kegyetlen fegyelem dívott és a mongolok hajlottak a szóra. Anatol a rögtönzött tábor szélére vezette őket és a szoros irányában felállítva, utasítást adott a kettős őrszemnek. — Ha ez a mutató ide ér, — magyarázta gyufa fellobbanó lángja mellett az idősebb katonának, — akkor felköltesz és leváltatlak. Ha egy árny közeledik a táborhoz, tüzelni. Azzal az óráját átadta. A junker még a pihenő lovakhoz lépett, körüljárta a táborhelyet és fekhelyéhez tartott. A lány a földön ült, mindent látott és zokogott. — Mégis van szíve, megsiratja — gondolta a fiú és kellemes meleg futott át rajta. — Olgenka, — mondotta a síró lánynak olyan biz Los hangon, hogy maga is meglepődött felette, — ne sírj. Te Szerjoskával holnap felülsz a kocsira, ápolod és én hazavezetem a különítményt. Többet nem is szólt, sietve lefeküdt és nyugodt öntudattal helyezkedett el a földön, mert tudta, hogy rang ide, rang oda, mostantól kezdve ő a parancsnok. Uj menetrendek (1937. május 22-től) Cedok Kursbuch . 12’50 Vilimkur Jízdní fád 12'50 Úíední....................10‘80 Kosch-féle. . . . 4*— Turista....................3’— Kaphatók az UNIÓ könyvesboltban Komárno, Masaryk u. 29. Apró hirdetések — Keresek 2—3 szobás komfortos lakást. Cim a kiadóban. SPORT Értékes döntetlen: KFC-Viklorio Pilzen 2:2 (1:1) Bár a hétvégre és a kedvező időre való tekintettel nagyobb közönség volt esedékes a KFC által súlyos anyagi áldozatok árán lekötött Viktoria Pilzen elleni mérkőzésen, mégis megfelelőnek kell tartanunk az 1000 főnyi nézőt. Komárom még nincs ahhoz hozzászokva, hogy ünnepnapon kívül is lehet mérkőzést rendezni, meg vagyunk azonban győződve arról, hogy fokozatosan nagyszerűen beválna a hétköznapi vállalkozás is, csak több alkalmat kellene nyújtani nagy csapatok lehozatalával. A KFC erre a mérkőzésre néhány katonajátékossal erősítette meg csapatát részben a Kladno elleni mérkőzés következményeképpen észlelt fáradság miatt, részben pedig a vasárnap lejátszott LAFC elleni kupamérkőzésre való tekintettel. A Viktoria Pilzen komplett ligacsapatával állt ki, a fedezetsor tengelyében a válogatott Bíróval, a csatársorban pedig Prusával. Binával és Csapóval. A játék várakozás ellenére komáromi fölénnyel kezdődött s bár a vendégek érték el az első gólt, kiegyenlítés után tovább is folytatódott. Sőt a második félidőben, amikor néhány cserét -eszközölt a KFC, döntő fölénybe került s László révén vezetéshez is jutott. A Viktória Pilzennek csak egy védelmi hibából sikerült kiegyenlítenie. A KFC teljesen egyenrangú ellenfele volt a nagynevű ligacsapatnak, amely sok tekintetben adósa maradt hírnevének. Szépség tekintetében nem érte fel a Kladno elleni mérkőzést a szombati játék, küzdelemben azonban sokkal több látnivalót nyújtott, mint a szerdai mérkőzés. A vendégek legjobb embere Biró középfedezet volt, aki sokszor nemcsak a védekezésben, hanem tudásban is elsőrangú teljesítménnyel vonta magára a figyelmet. Rajta kívül a kitünően irányító Prusa és a két veszélyes összekötő Bina és Csapó tűnt ki. A többi játékos eléggé szürkén mozgott, s nagyon érezhető volt az előző mérkőzések nyoma rajtuk. A KFC minden része tud egy-két jó formában lévő játékost felmutatni. A közvetlen védelemben Szigethy és Czirók, a fedezetsorban Vitálos, a csatársorban pedig László és Bereczky (katona) emelkedett ki. Grosz bíró hibátlanul vezette az erős iramú, de durvaságmentes mérkőzést. Kiesel! n KFC n Magyar KupáhóI LAFC-KFC 2:1 (0:1) Eleve elveszettnek kellett tekinteni a KFC vasárnap Losoncon sorra került kupamérkőzését, mert hiszen a KFC az előző héten két nehéz mérkőzést vívott a cseh liga Szlovenszkón járó csapataival, a Kladnóval és Viktória Pilzennel. Egy hét alatt három mérkőzést eredményesen végigharcolni csak egy nagy proficsapat játékosai tudnak, akiknek az edzésrendszere az állandó játékra van berendezve, nem pedig heti egy mérkőzésre. A .KFC csapata ennek ellenére is komoly favorit ja volt a kupaküzdelemnek, amit a Losoncon mutatott játéka is igazolt. Teljes 70 peicig l:0-ra vezetett a komáromi csapat és csak akkor adta meg magát, amikor a játékosokon egyre jobban kiütköztek a fáradság jej fei s amikor a közönség ellenszenve a KFC játékosaival szemben mindinkább fenyegető magatartásban nyilvánult meg. A KFC a következő csapattal állt fel: Szigethy, — Weintraub, Czirók, — Molnár, Vitálos, Simon II, — Kacz, Csukás, László, Tóth, Drózdy. Az első félidőben alig-alig jut át a LAFC a félpályán, akkor is biztosan szereli a KFC védelmi része. A 26-ik percben Drózdy megszökik Vitálos labdájával és a LAFC egész védelmét kicselezve a hálóba juttatja. 1:0. Szünet után enged az iram és a 70-ik percben Molnár súlyos védelmi hibából kiegyenlít, majd' öt perccel később ugyancsak ő megszerzi a LAFC győzelmet jelentő gólját is. A komáromi együttes tartalékos volta ellenére is teljesen elfogadható játékot nyújtott s minden tekintetben felette állt ellenfelének. Hátul Szigethy és Czirók, a fedezetsorban Simon II, a csatársorban pedig László jeleskedett, de a körülményekhez képest kielégítően mozgott Weintraub, Vitálos és Drózdy is. A LAFC-ból csak a fiatal Hegedűs játéka érdemel dicséretet, a többiek — élükön Róthtal — nem ütik meg a diviziós mértéket. Lakatos bíró kifogástalanul, részre hajtás nélkül vezette a mérkőzést. 800 néző. Heti sportkrónika A LAFC vezetősége, csapata és a közönsége,. megérdemli, hogy foglalkozzon velük az ember. Három érdekes tényre mutalunk csak rá, mindhárom a LAFCKFC kupamérkőzésen történt. A játék megkezdése előtt beszélgettünk néhány losonci játékossal, köztük Róthtal, a KFC neveltjével, s érdeklődtünk "az esélyek iránt. Kijelentették, hogy az' eredmény nem fontos nekik, csupán az, hogy a KFC játékosai jól le legyenek rúgva s ezzel visszaadhassák a komáromi vereséget. Amint a mérkőzés folyamán láttuk;, bizony kíméletlenül beleálltak a losonciak a lilafehér dresszes fiúkbia) s csupán a bírd erélyének köszönhető, hogy komolyabb sérülés nem történt. Ez volt az egyik, A másik: a közönség — nem az állóhely, hanem a tribün úri közönsége — szinte állandóan a legválogatottabb kifejezésekkel és kórusban szidta a KFC játékosait a mérkőzés kezdetén épúgy, mint a végén. Nyilvánosságra hozunk egy-két ilyen kifejezést: csirkefogók, piszkok, s — horribile diclu — gyilkosok! Kommentárunk csak ennyi: nagyon finom közönség. A harmadik észrevétel: a mérkőzés után megjelent a LAFC pénztárában a KFC menedzsere, hogy az elszámolást megejtsék. A pénztáros vacsora utánra Ígérte a kiadások megtérítését, nem érezvén magát elég erősnek az elutasító válaszra, Vacsora után Hoff marni úrral kellett tárgyalni, — jegyezzük meg jól a nevét. ő a LAFC intézője — aki csodálatos nyugalommal kétségbe vonta a kiadások létezését és szinte jnevetséges összeggel akarta kifizetni a KFC-tv Végül is megtagadta még ennek az összegnek is az áladását, mert a menedzser az elismervényen fenntartotta a KFC jogát a hiányzó 1000 Kc-ra. A KFC egy fillér nélkül volt kénytelen visszautazni, adós maradván játékosainak és az autótulajdonosoknak. A Magyar Kupa verseny rendezése alapos reorganizálásra szorul. Az egyesületek vezetői nagyon panaszkodnak, hogy a mérkőzéseknek semmi erkölcsi jelentőségük nincs, anyagi tekintetben pedig egyenesen katasztrofális eredménnyel végződnek. Eddig minden rendező egyesület ráfizetett és nagyon sokszor még a vendégcsapat költségeit sem tudta megtéríteni. A megerőltető és irgalmas diviziós, vagy egyéb bajnoki versenyek nemcsak a játékosokat merítik ki, hanem a közönséget s utánuk már olyan eseménnyel szabad fellépni, amely inkább a szemet gyönyörködteti. A magyar-kupa küzdelmek legfeljebb unalmasságukkal tarthatják fenn az érdeklődést. Jövőre más formában és más időpontban kérjük a kupamérkőzéseket. S főleg biztosítani kell az egyesületeket legalább a kész kiadások megtérítéséről. A kupabizottság tagjai ezen törjék a fejüket, ne azon, hogy mondjuk a kedves VAS és a kedves Ligeti sehogyan sem kerülhessenek vidéki pályára. (Véső) JÚLIUS 1-VEL négy játékos kérte a KFC-ba való átigazolását: Krausz (E. Rapid), Ivicsics Antal (KMTE), Stimac (Dunaváros) és Tóth (Gutái SE). I