Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-15 / 74. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. szeptember 15. Hajókeresztelés a komáromi kikötőben — szeptember 14. Széleskeretű ünnepséget rendezett a Skoda-haj ógyár a Csehszlovák Dunagőzhajózási Társasággal karöltve, szombaton délelőtt a komáromi kikötő hajógyári részében. A Dunagőzhajózási Társaság három új motoroshajójának keresztelése ment végbe: a hajókat Komáromban építették. Az ünnepségen Hodzsa Milán dr. miniszterelnök is résztvett, kíséretével, mint az ünnepély védnöke. Nagyszámú vendég érkezett erre az aktusra, Pozsonyból különvonatonjöttek a meghívottak. Képviseltette magát a diplomáciai kafc- s a konzuli testület is, megjelentek a magyar, osztrák, jugoszláv, román, német dunagőzliajózási társaságok képviselői is, itt volt Protics jugoszláv miniszter, az Anglo-Danubian hajózási társaság vezérigazgatója, a danzigi lengyel szabadkikötő kiküldöttje, Országh József dr. országos elnök, Krno pozsonyi polgármester, Förster dr. alpolgármester, Nincsics volt jugoszláv külügyminiszter. A Skoda gyár részéről Pokorny főigazgató, Wagner cégvezető s az ünnepség rendezője, Tusi mérnök, a komáromi hajógyár igazgatója. Komáromból aránylag igen kevesen kaptak meghívást. A hajógyár udvarán dísztribünök voltak s a három hajó fellobogózva várta a keresztelői aktust. Tizenegykor érkezett meg Hodzsa miniszterelnök, akit a Kisduna hídon díszszázad várt. A miniszterelnök megtekintette a három motorostankot, amelyek speciális dunai motoroshajók. Hosszuk 70 méter, szélességük 9, térfogatuk 300—500 tonna, s mindegyikben két, egyenként 1030 lóerős Diesel motor van beszerelve, óránkénti 18 kilométer sebességet fejtenek ki. Hodzsa miniszterelnök a szónoki emelvényhez lépett s francia, majd szlovák nyelven tartott avatóbeszédet. Többek között ezeket mondotta: — A Duna a köztársaságot olyan pozíciókba vezeti, amelyek gazdasági és politikai képességeink állandó fokozását hozzák magukkal úgy a más népekkel való versenyben, mint az erős akarat érvényesítésében. Ez az az út, amely elvezet bennünket a dunai államokkal való együltmunkálkodáshoz, ami állampolilikánknak egyik legfontosabb programmjává lett. — Csehország, Morvaország és Kárpátalja, de különösen Szlovenszkó lakóiban akarom felkelteni az érdeklődést, szeretetet s lelkesedést e folyam iránt, azt akarom, hogy szeressük s ápoljuk a Dunái, amely úgy bent, mint kint büszkeségünket jelenti és Szlovcnszkó számára különleges kvalifikációt nyújt. — És éppen, mert a Duna és a Dunán érvényesülő fejlett teehnika révén Szlovcnszkó idcliazia s a külföldön is oly jelentőssé lett, azt hiszem, hogy megfelelő kegyeletet jelent a szlovák múlttal szemben, ha ezek a hajók Slur, Moyzes és Húrban-Vajansky nevét viselik. Ez a három név Szlovcnszkó történetének három súlyos munkában, politikai, erkölcsi és nemzeti szenvedésben eltelt fontos korszakát jelenti. Ehhez a három névhez tehát ma visszatérünk. A beszéd után következett a hajók vízrebocsátása. Kürtszó kíséretében durrant el egy pezsgőspalack a Stur hajón, lehullott a neveket takaró lepel a hajókról, a tartó kötelek elszakadtak s a Stur nevű hajó beúszott a Dunába. Ugyanekkor az összes dunai gőzösök szirénája megszólalt. A megjelent vendégek megtekintették az Anglo-Danubian Társaság Princcssin Elisabeth nevű épülő hajóját is. Az ünnepség után sátor alatt nagyszabású bankett volt. A komáromi magyar evangélikusok memorandumot nyújtanak be a püspöknek magyar egyházuk érdekében Még ma sem dőlt el a tizenöt éve húzódó súlyos egyházi kérdés Komárom, — szeptember 14. Szlovenszkószerle ismeretes az az évek óta tartó szívós küzdelem, amelyet a komáromi evangélikus magyarság folytat azért, hogy egyházi felsőbb hatósága elismerje a komáromi evangélikus egyház magyar jellegét s a szerzett egyházi vagyont a magyar egyház javára írja. Mivel a felsőbb egyházi hatóság ezt vonakodott elismerni, — noha az elismerésre minden jogcím megvolt, — a komáromi evangélikus egyházközség mindmáig nem csatlakozhatott a szlovenszkói egyetemes egyházhoz, mivel a csatlakozás fejében jogainak elismerését kívánta. E nehéz körülmények között tartott ki híven egyháza mellett Jánossy Lajos esperes. Nyugdíj bavonulása és az új lelkésznek, Baltazár Jánosnak megválasztása azonban ismét előtérbehelyezte a komáromi magyar evangélikusok súlyos problémáit. A komáromi magyar evangélikusok tisztán akarják látni a maguk helyzetét. Többizben kérték az egyetemes egyházat, hogy a komáromi evangélikus egyházat — magyar jellegének megtartása mellett — vegye fel kötelékébe, de ez mindmáig sem sikerült. így még egy utolsó közgyűlést hívlak össze vasárnap, szeptember 12-én, hogy súlyos kérdéseiket megvitatva, memorandumot nyújtsanak be a püspöki hivatalhoz. A közgyűlést Koczor Gyula egyházfelügyelő njdtotta meg, általános érdeklődés mellett. Üdvözölte az új lelkészt, Baltazár Jánost, kitartást kívánt szép, de súlyos feladatokkal járó munkájához s örömmel látja, hogy az egyházközség tagjai kitartanak az elismertetést kívánó küzdelemben. E küzdelem az egyház alapelvein nyugszik. Baltazár János lelkész megköszönve az üdvözletét, kijelentette, hogy azért jött el Gömörmegyéből, mert látta, hogy az elárvult egyháznak lelkészre van szüksége: Krisztus evangéliumát magyar nyelven megtartani, — ez a komáromi evangélikusság célja. Ugyanazt a szeretetet s bizalmat kéri, mint amelyben Jánossy esperesnek volt része. Koczor Gyula ezután hosszabb előadásban vázolja, milyen küzdelmet fejtett ki a komáromi evangélikus egyház elismertetéséért. A komáromi evangélikusok hajlandók csatlakozni az egyetemes szlovenszkói egyházhoz, de ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyház magyar jellegét s örökölt vagyonát meg tarthassa. A komáromiak által kidolgozott egyházi szabályrendeletet a felsőbb egyházi hatóság nem fogadta el, hanem visszautasította. Az egyházi alkotmány pedig nem akadályozza meg azt, ha egyes egyházközségek saját anyanyelvükön kívánják vezettetni ügyeiket s ha lehetnek Szlovenszkón tisztán német jellegű egyházak, miért ne lehetnének tisztán magyar egyházakis, aminthogy vannak is. Csak azt kívánják a komáromiak, hogy részükre is ugyanolyan jog biztosíttassék, mint amilyet mások is megkaptak. Azzal is megfenyegették a komáromiakat, hogy egy missziós lelkészt küldenek, aki megszervezi a szlovák-magyar egyházat. Ez az egység megbontása volna s ha missziós lelkészre van pénz, legyen kongruára is. Ezekután Baltazár János lelkész ismertette a memorandumot, amelyet az egyetemes egyháznak nyújtanak be. Az igen alaposan s nagy körültekintéssel elkészített memorandum foglalkozik a komáromi evangélikus egyház történetével: már 1540-ben volt evangélikus igehirdetés Komáromban: a várparancsnokok hozattak evangélikus lelkészeket s 1649- ben már valóságos gyülekezetről tétetik említés. A jelenlegi templomot alsószopori Nagy Pál lelkészkedése alatt 1798-ban szentelték föl. Az egyházközség ekkor magyar és német volt, vagyonát magyar s német hívek adták össze. Mindössze két esetben tesznek említést a jegyzőkönyvek arról, hogy szlovák istenitisztelet is volt az elmúlt évszázadok alatt Komáromban, akkor sem a polgári lakosság kedvéért, hanem a várban lakó katonaság kedvéért. Érdekes, hogy szlovák hívek ha voltak, akkor legfeljebb Szőnyben, — a jelenlegi Magyar- Iíomárom, — voltak. A német istenitiszteletek is megszűntek végleg 1886-ban s azóta kizárólag magyarnyelvű islenilisztcletek tarttattak. Jogos tehát a komáromi hívők kívánsága, hogy a magyar jelleg továbbra is fenntartassék. 1921-ben a komáromi evangélikus egyházközség szabadegyházzá nyilvánította magát. Ez idő óla is kész volt tárgyalni a komáromi evangélikus egyház a szlovenszkói egyetemes egyházzal, de az egyetemes egyház nem teljesítette a komáromiak kívánságait. A terjedelmes és alaposan indokolt memorandum ismertetése után a közgyűlés a következő határozatot hozta: 1. Ar komáromi evangélikus nem csatlakozott egyház kimondja, hogy a legnagyobb készséggel csatlakozik az egyházalkotmány alapján a szlovenszkói evangélikus egyetemes egyházhoz, mint az egyetemes egyház kereteiben működő magyar istenitiszteleti nyelvű gyülekezet, az egyházi alkotmányban a magyar istenitiszteleti nyelvű gyülekezeteknek biztosított összes jogokkal s kötelességekkel, valamint annak a kérésnek teljesítésével, hogy az egyházközség minden eddigi személyi s vagyoni intézkedése tudomásul vételik s jóváhagyatik. 2. A komáromi ev. magyar egyházközség a megszervezendő szlovák anyanyelvű egyháznak testvériesen átengedi templomát évi 5 korona tulajdonjogi elismertetési díj fejében, amíg a szlovákoknak saját templomuk nem lesz. 3. A magyar ev. egyházközség s a megszervezendő szlovák egyházközség működési s területi beosztására vonatkozólag legyen érvényes az a joggyakorlat, amely a pozsonyi, modori, bártfai, eperjesi, kassai stb. különböző istentiszteleti nyelvű egyházak területi beosztására vonatkozik. 4. Kéri az egyházközség a püspököt, hogy e határozatokat tegye magáévá, s mint magyar istenitiszteleti nyelvű egyházközséget ossza be a pozsonyi szlovák-magyar esperességhez. Ügy a memorandumot, mint a határozatokat felterjesztették Osusky Sámuel pozsonyi evangélikus püspökhöz s a komáromi magyar közvélemény nagy érdeklődéssel várja: anynyi idő után honorálják-e a komáromi magyar evangélikusok törekvéseit. Mindennemű elsőrendű nemesített gyümölcsfák, díszbokrok, rózsák, jutányos árban, kisebb vagy nagyobb mennyiségben kaphatók Tóth Ernő kertészeiében Nagyiéi M Állomás Cs. Aranyos vagy Ekel. A r. katolikus templom lelszenlelési ünnepe Magyar-Komáromban — szeptember 14. »Ez a templom lesz a béke és a szeretet erőssége!...« A szept. 12-én végbement fényes felszentelési ünnepség kiváló szónokának szavai idézésével kezdem beszámolómat. Ezek a mélyértelmű szavak alkalomszerűen szárnyaltak a zsúfolásig megtelt uj templomban s az áhítatos csendben mintha áthatollak volna a magas ívelésű, immár felszentelt falakon, hogy messze-messze is hirdessék az Istentől eltávolodott embereknek a békesség és a szeretet boldogító igéit... Már szombaton délután az uj templomhoz vezető útvonalon és annak környékén kivilágított uccasorolcon felsorakozott hívők sokasága várta dr. Breyer István győri megyéspüspököt és kíséretét. Az új templomhoz épített kápolna bejáratánál a katolikus egyház vezetősége és a küldöttségek várták a hat órakor érkezett főpásztort, akit Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester, az egyházközség világi elnöke üdvözölt, melyre a megyéspüspök válaszolt. Azután bevonult kíséretével s az üdvözlésére megjelentekkel a kápolnába, hogy ideiglenesen elhelyezze ott a szent ereklyéket, melyek előtt megkezdődött a papság zsolozsmája és egész éjszaka, vasárnap virradatig tiszteletőrség virrasztóit mellette. Éjfélig,az egyházközség idősebb, majd fiatalabb tagjai vállalták felváltva az őrséget. Vasárnap reggel 8 órakor folytatódott a felszentelés előírt szertartása a templom zárt kapui mögött, majd a templom előtt. Ennek befejeztével megnyíltak az uj templom kapui, melyeken bevonult a papság, élén a főpásztorral, majd őket követték Kelemen Kriszton pannonhalmi főapát, Sárközy Pál dr. perjel kíséretében, Tillmann István dr. pénzügyminisztériumi osztálytanácsos a pénzügyi, kormányzat, Erey Vilmos dr. alispán a vármegye képviseletében, Zsindely Ferenc, dr. a város országgyűlési képviselője, Vida Jenő, a Magyar Általános Kőszénbánya rt. vezérigazgatója, Sári Imre református, Fadgyas Aladár evangélikus lelkészekkel élén a református és evangélikus egyházak népes küldöttségei, Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos polgármester, az egyházközség világi elnökével és Surányi Ferenc c. apát, esperesplébános, egyházi elnökkel az élén a róm. kát. egyházközség vezetősége, utánuk a hívek nagy serege. A felszentelési szertartás befejező részének végeztével a megyés püspök mutatta be az Úrnak az első szentmisét fényes segédlettel, mi közben az első evangélium után Pap Kálmán prelálus, prépost, Sopron város plébánosa mondotta a szentbeszédet. A kiváló egyházi szónok megható formában mutatott rá. a hitélet szempontjából a templom nagy jelentőségére és magasztos hivatására. Köszönetét mondott a megjelent képviseleteknek, az elismerés és a köszönet szavaival adózott az állam és egyesek, az ájtatos hívők áldozatos hozzájárulásáért, melyekkel lehetővé tették a fényes, Istenhez méltó, méreteiben is impozáns új templom felépítését. Végül kihirdette a főpásztori búcsúkat. Szentmise közben a Boldog Margit vegyeskar és a Szent Imre Dalkör énekelte igen nagy hatással Beliczay F-dur ünnepi nagymiséjét a Vasutas Ének és Zenetársaság kiváló zenekarának kíséretével, Pór István egyházközségi karnagy vezénylete mellett. A felszentelési ünnepség után az Ipartestület székházának nagytermében társasebéd volt, melyen 150-en vettek részt. A felköszöntők egész sorozata hangzott el, ünnepelve Magyar- Komárom emlékezetes napját. Öl. Olvassa, pártolja, terjessze a KOMÁROMI LAPOKAT]
