Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-11 / 73. szám

4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. szeptember ti. Közgyűlés a tüdőbeteggondozóban Sikertelen akció a gondozó vezetőorvosa ellen Vasárnap, szeptember 5-én délelőtt A legnagyobb igényekéi kielégílő, modern villany­­gépekkel felszereli ■ kozmetikai intézel ■ • azonnnl eladó. A cím megtudható a kiadóhivatalban. — hatoltak a lakásba és mialatt a nasz­­vadi csendőrök a tehetetlen, rokkant gazdái megbilincselték, lakásában el­helyezték a végrehajtást szenvedettet 6 gyermekével és összes ingóságaival. A jogtalansággal szemben védekező gazdái a csendőrök letartóztatták és a fogházba szállították, ahonnan 4 nap múlva kiszabadult ugyan, de hatóság elleni erőszak mialt az eljárás ellene még folyamatban van. Amikor haza került, az egy szobából és konyhából .álló lakásában saját hattagú család­ján kívül a kilakoltatott hattagú csa­ládot is ott találta, amely minden jog­cím nélkül benne lakik és a konyhát és félszeri is használja. Állítólag az egész históriát a községi bíró inscenálta, akinek pedig tudnia kell, hogy 12 személynek egy szobába való össze­­zsúfoiása a hygienia legelemibb sza­bály ednak sem felel meg. Minthogy a szerencsétlenül járt gaz­da sérelmeit a bírói kiküldött és a csendőrök ellen tett fegyelmi és bün­tető feljelentéssel kívánja orvosoltat­­ni és meghurcoltatásáért elégtételt kért, a különös falusi jogszolgáltatás­nak utójátéka a bíróság előtt fog le­folyni. Hr. G. J. Letették a vonót a komáromi cigányok, csínig nem kapnak ren­des fizetési A komáromi cigányok pénteken sztrájkba állottak. Letették a vonót, nem játszanak addig, amíg rendes fizetést nem kapnak. A két hely­beli nagykávéházon kívül, — ahol a legnagyobb ritkaság, lia komáromi zenészek játszanak, — mintegy GO— 70 cigány játszik esténként a külön­féle kiskávéházakban, kocsmákban s vidámítja ebben a szomorú világban a fáradt emberiséget. A cigányzenész rendszerint a vendég kényének-ked­­vének volt kiszolgáltatva s bizony, ahhoz képest, hogy milyen »pszicho­lógiai munkál végez s mennyi nótát eljátszik, jutalmazása igen szegényes. Kifogylak a mulató gavallérok, éjjeli zene is nagyon ritka, nincs aki fog­lalkozzék a cigánnyal, a cigány a, nagykávéházból kiszorult s míg Ma­gyarországon, vagy Nyugat európában rönesszánsza, nagy becsülete van a cigánynak, addig éppen Délszlovensz­­kón kevés. A cigányok megállapodása az egyes vendéglősökkel úgy szólt, hogy személyenként s (esténkéiül 2 ko­ronái kapnak, a többit a tányérozás hozza össze. A keresetnek ezt a ke­serves módját megunták a cigányok, összeüllek, gyűlést tartottak s elha­tározták, hogy amíg rendesebb esti béri. nem kapnak, nem veszik a he­gedűt a kezükbe. Lépésüket bejelen­tették a hatóságnak s az egyes ven­déglősöknek is: hatvanöt cigány nem fog muzsikálni s a komáromi kocs­mák csendesek lesznek addig, amíg a kölcsönös megbeszélések eredményre nem vezetnek. A cigányok társadalma arra kéri a nagyközönséget, pártolja ökel s a lehetőséghez képest segítse jobb megélhetéshez estéink felvidá­­mílóit, álljon a cigányok ügye mellé. — Halálos botlás. Tragikus kö­rülmények között hall meg Balogh Józscfné nagykéri bábaasszony. Hét­főn hajnalban egy vajúdó nőhöz hív­ták. A falu főuccáján olyan szeren­csétlenül eseti el, hogy koponyájával nekiütődött egy éles kőnek, amely bezúzta koponyáját. A szerencsétlen asszony a helyszínen meghalt. Teme­tése nagy részvét mellett ment vég­be. tartotta a tuberkulózis elleni Masaryk Liga komáromi fiókja évi rendes köz­gyűlését a szokottnál lényegesen na­gyobb érdeklődés melleit. Ezt az ér­deklődést különösen fokozta az a kö­rülmény, hogy az egyesületbe na­pokkal azelőlt nagyobb számú új tag lépett egy olyan akció számbeli alá­támasztására, melynek célja az volt, hogy az egyesület agilis ügyvezető alelnökének és tanácsadó vezető or­vosának Kalvariszky Jenő dr.-nak helyére Rigó Dezső dr., városunkban pár hónappal ezelőtt letelepedett or­vos kerülhessen. A szokatlan megmozdulással a hely­beli orvosegyesület legutóbbi választ­mányi gyűlése is foglalkozott és egy­hangúan elítélő álláspontot foglalt el a tanácsadó vezetőorvosa elleni ak­cióval szemben, s ezen határozatát közölte a Masaryk Liga helyi és or­szágos központi fórumaival is. A hely­beli Masaryk Liga választmánya ki­fejezetten és egyöntetűen az egyesü­letet megteremtő és kifejlesztő Kalva­riszky dr. mellett foglalt állást. Annál kínosabb meglepetést keltett, hogy a fenti állásfoglalások dacára a közgyűlésre az új tagok néhányának aláírásával mégis indítvány jegyezte­tett be azzal a kifejezett óhajjal, hogy a közgyűlés tegyen lépéseket az egye­sület régi orvosának elmozdítására és az indítványozók által kívánt új or­vos beállítása iránt. Ilyen előzmények után nyitotta meg Mezcy János dr. egészségügyi taná­csos egyesületi elnök vasárnap d. e. fél 11 órakor az egyesület közgyűlé­séi a Szociális Gondozó szorongásig meglelt gyűléstermében. Az előzetes formalitások után Kalvariszky dr. ügyvezető alelnök a tüdőbeleggondo­­zónak 1936. évi működéséről szóló jelentését terjesztette elő, rámutatva azon hiányokra is, amelyek az intéz­mény kifejlesztése céljából még pót­lásra szorulnak, mihelyt a szüksé­ges anyagi fedezel biztosítást nyer. A jelentést a közgyűlés azzal vette tudomásul, hogy az egész választ­mánynak és főképen az egyesület el­nökének Mezey dr.-nak és ügyvezető alelnökének fáradhatatlan munkás­ságukért jegyzőkönyvi köszönetét sza­vaz. Az 1936. évi pénztári jelentés, zár­számadások és ellenőrök jelentése után a közgyűlés felmentvényt adott a lelépő választmánynak. Az új választmány megalakítására került ezután a sor és már ennél a pontnál éles véleményeltérések vol­tak, amelyek a közgyűlésen izgalmat keltettek. Az új tagok nagy része már azt sem akarta koncedálni, hogy az előző évek szokásához híven, a régi választmány által kidolgozott jelölő lista benyujtassek, hanem a saját kö­rükből alakított jelölőbizottságra kí­vánta ezt a ténykedést átruházni. Az elnök végül is szavazásra boesájtotta a kérdési, ami nagy izgalmak között 33:33 szavazatarányi eredményezett. Parassin Sándor járási főnök erre abbeli véleményét nyilvánította, hogy egy jótékony célú szociális gondozó intézménynek semmi esetre sem vál­­halík javára, ha tagjai két egymás­sal szemben álló táborra oszlanak. Javasolja tehát, hogy paritásos ala­pon összeállított jelölő bizottság ál­lítsa össze az új választmány név­sorát, amit a közgyűlés egyhangúan magáévá is tesz. Az új választmány végül is ezen jelölő' bizottság javaslatára egyhan­gúan az alábbiakban nyer megalakí­tást: Mezey János dr., Kalvariszky' Jenő' dr.,. Kunovjanek Ferenc, Bélák- Mihály, ifJ. Nagy János, Barlos Fri­gyes, Lipscfter Mór dr., Siudler Ja­­roslav,. Várad! Aladár dr. A választ­mány kooptálandó tagjai: Parassin Sándor; Nagy Jenő, Hajicsek Emil dr., Singer Dezső dr., Markovics Ede, Göndör Ábris dr., Fleischer Jenő dr., Kudelka József, Raab Mihály dr. El­lenőrök: Fülöp Zsigmond, Kovách Tihamér. Bélák Mihály terjesztette azután elő a maga és társai: nevében beszámo­lónk elején ismerteteti indítványát, melynek tartalmúival és annak meg­indokolásával legélesebben szembe helyezkedve szólaltak fel a gondozó régi, tekintélyes, tagjai, akik rámu­tattak arra, hogy a jelenlegi vezető­­orvos, Kalvariszky dr. a megteremtő­je a városban folyó egész szociális­­egészségügyi gondozásnak, akinek mű­ködésében még a javaslat meglevői­nek sem sikerüli semmi kifogásolha­tót találni. Ha az új tagokban olyan dicséretes módon ébredt fel az egye­süld iránti érdeklődés, úgy segílsé­nek újabb anyagi forrásokat szerezni, de ne bontsák meg ennek az egye­sületnek békéjét, amely a köztársa­ság első elnökének nevét viseli, a demokratikus elvvel semmiképen ösz­­sze nem egyeztethető akciókkal. A széles körben lefolytatott vita, melynek keretében az orvosi etika sem maradt megemlítetlenül, Fried Jenő, Báska dr., Lipscher Mór dr., Siudler Jaroslav, dr. Selmeczy Ist­­vánnc, Zsombor Kornél, Telkes Mi­hály cs. mások részvételével folyt le a közgyűlés résztvevőinek nagy tü­relme és érdeklődése közben. Az in­dítvány benyújtói azonban még az elnöknek Sindler Jaroslav objektív felszólalásához fűződő közvetítő ja­vaslata ellenére is szavazást kívántak, mire az elnök az indítványt fél 3 óra­kor szavazás alá bocsájlolla. A köz­gyűlés Bélák és lársai indítványát 2!) szavazattal 24 ellenében elvetette. Az elnök azon közvetítő indítvá­nyát, hogy az orvosi szolgálatnak je­lenlegi állapotában való megtartása mellett gondoskodás történjék az egyesület anyagi megerősítéséről és majd az ilyen módon terjeszkedésre alkalmas egyesület kérje a másik or­vosnak beállítását is, az első indít­vány elvetői számszerűit 28-an elfo­gadták, a többiek tartózkodtak a sza­vazástól. Néhány kisebb jelentőségű indít­vány elfogadása után a közgyűlés rö­viddel 3 óra előtt ért véget. A mind­végig izgalmas .gyűlést Mezey dr. el­nök kifogástalan objektivitással és pártatlansággal vezette le. Sajnálattal kell mindenesetre meg­állapítanunk, hogy még egy kifejezet­ten humánus intézmény sem tud men­tesülni békét megbontó, forradalmi jelszavaktól, pedig éppen ez az átér, ahol a város egész lakosságának nem­zetiségre és vallásra való tekintet nél­kül. kellene a legszorosabban együtt működnie, minden egyéb kérdés, de főleg személyes kérdések teljes kikap- i csolásával. A város magyar közönsége \ megdöbbenéssel értesült a nem mint­­; den sovinizmustól mentes akcióról, amely alkalmas lehet arra, hogy a i Komáromban élő magyarság és cseh­szlovák. kisebbség között kiélezze a helyzetet, amire pedig egy ál Lalában, sommi szükség nincsen. Eimek a vá­rosnak. békességre van szüksége és helytelenül cselekszik az, aki akár soviniszta, akár politikai vagy eset­leg felekezeti okokból minden felelős­ségérzet nélkül a béke megbontására vállalkozik. Párizsi levelek írja: Doma Ervint A Caíé d’ Angleterre nevű ismeret­len kis. bar-ban sörözünk majdnem mindem nap. De a bar szónál ne gon­doljon senki semmi rosszat. Itt Párizs­ban minden kedves kis vendéglő, sörö­ző vagy borozó a bar nevet viseli, szo­lidan és ildomosán. Az uccai részen font széliek és kis piros asztalok van­nak szép- sorjában, belül elegáns már­ványasztalok mellett üt fél,Párizs, benn­szülöttje. (Párizsban, mindén harma­dik ház földszintjén; van egy-ogy ilyen zsúfoll bár, a belvárosban majdnem minden házban is.) Ha a párizsi iro­dába siet, ha onnan jön, vagy az üzletből, ha kifáradt tárgyalásai1 köz­ben, ide szalad be egy pohár sörre, vagy bordói vörösborra. Innen látni a világváros nagy forgalmát, zsibongó életét. Mi is innen szemlélődünk. Látni itt minden fajta embert, fehéret, feke­tét és sárgát is. Egy-egy indiai ma­haradzsa nem is nagyon megy itt Pá­rizsban unikum-számba, mert hiszen elég gyakran látogatnak el ide, amit talán a mostani japán-kínai háború magyaráz meg. * Engedje meg most nekem a komá­romi és így közvetve a középeurópai hölgytársadalom is, hogy legmélyebb elismerésem zászlaját meghajtsam elölte. Párizsban jöttem rá többed­­gammal arra, hogy olyan szép és elegáns nőket, mint Középeurópáhan és főleg Budapesten, itt Párizsban nem igen lehel látni. Még a komáromi lá­nyok is felvehetik a versenyt a párizsi­akkal az elegancia terén. A párizsi dá­ma inkább feltűnően öltözködik mint természetes-bájosán és őszinte-szépen. Csinosság szempontjából is errefelé ná­lunk sokkal nagyobbak az esélyek. Egy sokai megénekelt párizsi midinett lakk­­körmös ujjaival, kiszaggatott szemöl­dökeivel, a szivárvány összes színeire festett hajával, mély dekoltázssal és sokszor kellemetlenül ható arcfestésével inkább hivalkodó és feltűnő, mint bá­jos és szép. A sokat leszólt középeuró­pai divat, amely eredetileg Párizsból jön, de ill nálunk kecsesebb és inegka­­póan átformálódik, jobban hat, kelle­mesebb és a férfiakban is jobb benyo­mást kelt, mint a valódi párizsi, az őrültség határai felé hajszolt divat. Igaz, hogy ezen a téren is érvényes a régi közmondás, hogy a gusztusról nem lehet vitatkozni! * Párizsban majdnem csak az idege­nek tartózkodnak. A jó párizsiak, akik viszont nem nagyon törődnek az ide­gennel (csak addig, amíg a pénzét ott­­nem hagyta), ilyenkor menekülnek a forró falak közül. Az idegen joggal kérdezheti, hogy micsoda vándorlás. A pannonhalmi találkozó A figyelmes újságolvasó bizonnyal örömmel olvasta a hírt a neve­zetes pannonhalmi találkozóról. Református lelkészek, a főgondnokkal együtt, felkeresték a magyarországi katolikusok egyik legerősebb bás­tyáját, a kilencszázéves pannonhalmi bencés apátságot, hogy reformátusok s katolikusok keresztényi széliemben kezet fogjanak s mini egyenran­gú magyarok, egymás megbecsülését segítsék elő. Aki ismeri Pannon­halma vendégszerelő falait, aki tanúja volt egyszer is annak az elfogulat­lanságnak s megbecsülésnek, amely minden vallási! magyart ott fogad, aki egy óráig is lélekzelte a muH finom illatát, az természetesnek ve­szi, hogy ez a nevezetes találkozó éppen Pannonhalmán folyt. le, — ab­ban a reményben, 'hogy ez á találkozó nem múlik el nyomtalanul s a két felekezet közötti nagy s szent megértésre vezel. Nem egyszerű gesztus ez, sől több a finom szimbólumnál is: ez már cselekedet, mélyérldmű s jövendő hatásában gazdag cselekedet, mindnyájunk hő óhajtása, akik csak magyaroknak valljuk magunkat. Az óhajtás így szól: vajba a két nagy keresztény felekezel, a katolikus és a református megértené egy­mást Krisztus szellemében s hinítása szerint s valóban ne azl keresse, ami elválaszt, hanem ami összetart s összekapcsol. Akkor, amikor a vi­lág sok országában visszatérünk a katakombákhoz s a jó-keresztények lassankinl földalatti inenhelyeken mernek csak Istenhez fohászkodni: fölösleges és botor fényűzés volna a fclckezclck közötti harcot kiélezni, amikor legfeljebb dogma s magyarázat választ el egymástól, de sohasem a lényeg: az evangéliumi tanítás. A pannon halmi találkozón bizonnyal ott volt Krisztus is s beleegyező mosollyal nézte híveit. Isten feketeruhás szol­gáit, amikor az ő nevében szeretet-jobbot nyújtottak egymásnak. Re­mélnünk kell, hogy a kezek nem válnak szét, hanem szorosan ösz­­szekulcsolódnak s az egymás iránti Szeretet szava nem foszlik el üres hangokká s a (Türelem rózsái megteremnek.

Next

/
Thumbnails
Contents