Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-11 / 73. szám
I 1937. szeptember 11. ez? Mintha maguk az utak lennének állandó mozgásba. Éppen az Eiffel toronyra utaztunk fel (volt lelkűk 20 frankot elkérni érte) vasárnap délután. Innen felülről letekintve az augusztusi meleg vasárnapon, úgy tűnt fel az egész város, mint ha milliónyi bogár haladna szerte a hatalmas úthálózaton. Egy sor erre, egy másik sor arra. Úgy nyüzsögnek az autók, mint nálunk az emberek az esti korzón. Valóságos autóváros. Este az autók szentjános bogarakká változnak át. A menet, a menekülés a kirándulóhelyekre, a hűs erdőkbe és ligetekbe szakadatlan: kora hajnaltól késő éjjelig rohannak egymás nyomában az autósorok. És a kilátás az Eiffel torony tetejéről talán nem is aunyira impozáns, mint hátborzongató a magasság miatt. Amerre a szem ellát: síkság, amely néhol dombokkal van megszakítva, majd a háttérben köríti középmagas hegyek sziluelijei kéklenek a napsütésben. Párizs az Eiffel tetejéről, nem olyan szép, mint például Budapest a János-hegyi kilátóból, vágj' a Hármashatárhegy' ről. * De ne csak Párizs jó és kellemes oldalait figyeljük meg. Necsak a belváros tündérpalotáit, mesekertjeit, a Szajna opálos ködét lássuk. Nézzünk ki egy kicsit a külvárosokba is. Nem ünneprontás egészen egy ilyen kirándulás, hanem helyzettanulmáuy. Amilyen szép, impozáns és valódi Nyugat Párizs belvárosa, annyira elhanyagolt, sokszor piszkos és »nem mutat« a modern Babilon nagj' perifériája. Itt már nem adnak annyira a »módra« megelégszenek a kevesebbel is. Igaz, hogy az idegen a belvárosra kiváncsi, de azért sokkal rendezettebb és tisztább lehetne egy-egy párizsi külváros. Mindennek ellenére az emberek a külvárosokban sokkal kedvesebbek és udvariasabbak, mint bent. Talán jobban ráérnek, talán az idegeik nyugodtabbak erre. Az idegent is szívesebben lálják, többet törődnek vele. És a külvárosok sokkal olcsóbbek. Ugyanazért az áruért a felét, sőt negyedrészét kell itt kint fizetői. (Egy borolválkozás például a főútvonalon 8 frank, egy mellék uccában 6 frank, a külvárosban már csak 1 frank és 75 centimes.) * Előbb már említettem, hogy Párizs valósággal autóváros. Nemcsak rengeteg aulólerakata van, de akkora autóforgalma, amilyen nagy talán más európai fővárosnak nincs. Nemcsak a főútvonalakon, de még a külvárosokban is egymás nyomában száguld nagy gyorsasággal a sok autó. Ennek dacára igen kevés aránylag a rendőr Párizsban. De a soífőrök csodálatosan fegyelmezettek. Ha valaki átszalad az autó előtt (természetes, hogy idegen az ilietp), egy lépéssel előtte leáll a legnagyobb iramban haladó autó is. A soffőr mosolyogva int, hogy csak szaladjon az ember, ő vigyáz, nem lesz karambol. Azt mondják, hogy minden párizsi polgár élete be van biztosítva baleset ellen. És a baleset okozója köteles bi zonyos százalékát fizetni a biztosítási díjnak — ezért olyan elővigyázatosak a párizsi soffőrök. Lehet, de mindenesetre nagyon fegyelmezettek. Egyenesen szállóige a párizsi soffőrök udvariatlansága, de mi, akik most kint voltunk, éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk. * Most már befejezem levelem, majd legközelebb Párizs földalatti életéről fogok írni, amely majdnem van olyan érdekes, mint a világ fővárosának földfeletti étele. Befejezésül még annyit, hogy voltunk a »Halászó macska uccájában« is. A Szajna mellett a Bourbon Palace szomszédságában (itt volt bebörtönözve a nagy francia forradalom idején Marie Antoniette) van a hal qui péde, amelyet mindnyájan jól ismerünk Földes Jolán világdíjat nyert kitűnő regényéből. A szűk, sikátorszerű ucca egyik vendéglőse grátisz itatta velünk a sört, mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk. Hálából, hogy egy magyar tette híressé uccájukat és azóta az idegenek, mind meglátogatják, mint nevezetességet. Azelőtt nem igen volt forgalom ebben az uccában, most már van, dicsekedett a jó vendéglős. De most azután igazán befejezem levelemet. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. VAKÁCIÓNAK VÉGE van, lassan, lopakodva itt az ősz s egy szürke keddi napon közelebb húzod székedet az íróasztalhoz; kezdődik. Két félbehagyott'levél, amit most folytatnod kell, egy felvágatlan könyv, amelyet okvetlen el kellett volna olvasnod akkor, de most már ennek semmi értelmét nem találod, aztán az érkezett levelek s a felbontatlan újságok... Mennyire nem újdonságok már ezek sem, panta rhei, — hol vagyunk már attól, hogy Japán üresen fenyegetőzik s »diplomáciai háborúba kezd«... Még ott rejtőzik benned a nyár révülete, visszaemlékezel napsütéses domboldalra s esős reggelekre, egy szénásszekérre, amely felfordult az úton s virágillatra a Sturec oldalában, régi ismerősökre, akikkel Lőcsén váratlanul találkoztál s egy bakonyi kőtörőre, aki egy reg'gel panaszkodott Veszprém megyében. Előveszed a ceruzákat s faragni kezded, húzod-halasztod az időt, kínosan méred a perceket, de ezek a percek átfutnak már a vakációból a mindennapi munka kosarába, idegesen percennek, már sürgetőek. Még a júliusi nap fényében sütkérezel s nyári fényképeket veszel elő, egy röpke feljegyzést nézegetsz és sok kis bosszúságot kezdesz megbocsátani. Aztán kopognak s jön a villanyszámla s jön a gázszámla s jön az elmaradt multhónapi tagdíjért egy férfiú s hozzák a számlát, amit júniusban kellett volna kifizetni s egy sürgető levél adói int, aztán csekkeket küldenek mindenféle cégek s egy levél hív sürgős tanácskozásra. — Kurlakeszire is ki kell menni, — mondja egy figyelmeztető s valaki sürgősen kéri vissza kéziratait, aztán megzördül a telefon: itthon vagyok. A révületnek, a szép nyárnak vége. Már jönnek szembe azuccán a régi ismerősök, a megszokott, kedves arcok s kíváncsian tekintünk egymás szemébe: ki hogyan változott meg azóta. Van, aki soványodott s annak örül, van, aki kövéredett s annak örül. Az embereket soha nem lehet kiismerni... Hogy mulatott a nyáron? — kérdezzük szeretettel s az arc, amely erre felel, néha felderül, máskor savanyúan húzódik össze, kinek milyen emlékei A'ollak a nyárról s az eltűnt percekről. Van, aki Norvégiáig jutott, vagy Konstantinápolyi nézte meg. Van, — s ezek a többségiek, — aki az Apályi-sziget fényében sütkérezett vasárnapoiíkint s a hetényi országúton lette meg gyalogtúráit, kicsiny kocsmákban tartolt szünetet. A nyár elment, kínosan, könnyen: kinek liogj-an szolgált. Most jön az ősz, a nagyobb villanyszámla, a több gáz, a fa s a szén, a meleg kabát s a téli gond. Újabb számla jön, újabb csöngetés. Sürgős levél érkezik s valaki kopog az ajtón. A nyári révület elszállt, megérkeztünk, kezdődik az egész újra elölről, mintha nem történt volna semmi... TANNU TUNDA a neve a térképen Külső Mongólia egy részének, de ha pontosabban megnézi az ember a térképet, sok egyéb szép nevet talál rajta Mandzsukuón és Pejpingen és Sanghájon kívül. Olt van Kansu és Minghsia, Szi-Nan és Wei-hai-wei, a kínai kormányzóságok mind) s a Sárga tenger, kéken. Három éve annak, hogy utoljára láttuk ezt a térképet. Mikor gyermekkorunkban elibénk került Kína, akkor még egységes, egyetlen nagy sárga folt volt a térképen, négyszázmillió lakossal, császárral s nagygombos mandarinokkal. Most csodálkozva s hosszan szemlélem a térképet: az idők folyamán, titokzatos okokból, darabokra szelődött aMenynyei birodalom s a nagy sárga foltból apróbb s szindúsabb foltok keletkeztek: zöld és rózsaszín, kék és olajbarna. A Mennyei Birodalom részei. Most meg kell tanulni ezt is. A leckét újra feladták a japánok, — a régi atlaszt újból elő kell cipelnünk s aki belefáradt Abesszíniába s megunta Katalónia s Arragónia térképét, az szenvedélyét beleölheti a Sárga tengerbe jelenleg. A térkép, Távol Kelet képe megjelent a kirakatban, csendesen, feltűnés nélkül, kávéházi Konrádok kedvéért, a drukkerek megkezdik a munkát s újságolvasás után kis zászlócskákat tűznek a térképbe majd. Egyelőre még az állásfoglalást kell tisztázni: japánok s kínaiak, oroszok s angolok dolgát kell elintézni magunkban s a kérdés sokkal bonyolultabb, mint az ember első pillantásra hinné. Világnézet s faji együttérzés, hal s jobboldal, sárgák s fehérek, imperializmus, bolsevizmus, piacok s el-263 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia vek harca közölt, egyszerű dunai polgár, kit részesítenél előnyben? A dunai polgár habozik: elvégre mind a két fél sárga ember s ki tudja, a két szin közül melyik a neki kedvezőbb keverék? A sárgák harcában megint csak a fehér ember veszthet: egy idő óta így van ez már. Távol-Kelet térképe azonban megjelent a kirakatban s ez a biztos jele annak, hogy7 valahol megint háború van. (tiiyvi) A komáromvidéki gvermeknyaraltatás nagy sikere Kövéren, pirospozsgásan tértek haza nyaralásukból a vézna komáromi gyermekek A Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő Egyesület komáromi csoportjának nyári gyermeknyaraltató akciója kitünően sikerült s most ért véget a hathetes nyaraltatás. Az egyesület komáromi csoportjának lelkes hölgyvezetősége, élen Barlos Frigyesné elnökkel s Schwartzer Károlyné ügyvezetővel rögtön a csoport megalakulása után lendületes munkába fogott, hogy szegény, vézna magyar gyermekek nyári ellátását s gondozását a komáromvidéki magyar társadalom önzetlen tagjai vállalják. Nagy segítséget nyújtott ebben az egyesült magyar pártok komáromi irodája, amelynek vezetői gondoskodtak a nyaralásra rászoruló gyermekek kijelöléséről s összegyűjtéséről. Nagy koszi és Kiskeszi gazdatársadal,ma egységesen karolta fel az eszmét, lelkesen hívta házába a szegény szülők csenevész gyermekét s július közepén már el is helyezték a gyermekeket nyári »nevelőszülőikhez«. A kezkezdetben sápadt, gyenge gyermekek gyorsan erősödni s kövéredni kezdtek, vidáman töltötték a nyaral. »Nyári szüleik« minden jóval ellátták őket, soknak ruhát, fehérneműt csináltattak, sőt még gyermekeiket meglátogató édes-szülőket is elláttak a nevelőszülők sok minden jóval. Ismeretségek s barátságok fejlődtek így, sok gyermeknek meg kellett ígérni, hogy7 jövő nyáron ismét visszatér. Magyaros vendégszeretet, krisztusi szellemben: ennek jegyében folyt le a nyaraltatás, jeléül annak, hogy a Jaross Andorné által kezdeményezel! akció termékeny talajra talált, gazdag sikerekkel kecsegtet s megtalálta az utat a magyarság szívéhez. A gyermekeket ápolták, gondozták, etették s fürdették: igazi otthonra leltek a szegénysorsú, sápadt gyermekek »nyári szüleiknél«, akiktől megerősödve, piros arcszinnel tértek haza. Nagykesziben Kómár József, Vigh Lajos, Szendy Dániel, Kulcsár Vince, Szendy József, Tóth Kálmán ref. lelkész, valamint a gyermekekre, állartdóan nagy szeretettel felügyeletet tartó »nevelőapa«: Trestvánszky Mihály7; Kiskesziben: Takács János, Nagy Dénes Kopócs, Andrásv György, Nagy László vették pártfogásukba a gyermekeket; Für községben Jőkay Imréné: Dcákiban: Herczegh Frigyes plébános; Apácaszakállason: öllős Endréné; Ontopán: Pázmány Dezsőné; Véripusztán: Farkas Ferenc földbirtokosok nyaraltattak s gondoztak komáromi szegény gyermekeket. — Nagykeszin Vörös Vincéné igazgatónő s Pongrácz Pál segédkezett lelkesen s nagy szeretettel abban, hogy a gyermekek ellátása biztosíttassák s a nyaralás kitünően sikerüljön. Az akció vezetősége számos nagyobbösszegű pénzadományt kapott, amely az anyagi kiadásokat fedezte. A komáromi kórházban minden jelentkezőt szívesen megvizsgáltak s a komáromi Fekete autóvállalat ingyen fuvarban hozta vissza a boldog, kerekarcú gyermekeket, akik Barlos Frigj7esnének és Schwartzer Károlynénak, a komáromi nyarallalási mozgalom lelkének virágcsokorral mondtak hálás köszönetét hazaérkezésükkor. * Az idei »próbanyaraltatás« kitünően sikerült: a magyrar társadalom önzetlen lelkesedéssel mozdult meg a szegénysorsú, rosszul táplált kis magyar gyermekek egészségének javulása érdekében s az idei próba után a jövőévi nyaraltatás még szélesebb aránjTú lesz. Hol van a hiány? A gondos háziasszony kimegy reggel a konyhába és alaposan szemügyre vesz mindent. Hirtelen felkiált: — Szent Isten, hol a vaj? Hiányzik a vaj. Fellármázza az egész házat, öszszefut a család. Mindenki a vajat keresi és legelsősorban is a cselédet veszik vallatóra, de hiába minden, a vaj nincs meg. Valakinek egyszerre csak eszébe jut: — Hopp a macska, bálba a macska elte meg. A háziasszony, hogy bizonyosságot szerezzen, előveszi a macskát és ráteszi a mérlegre. A vaj két kiló volt, most lássuk mennyit nyom a macska? Ráteszik a macskát a mérlegre és az pont két kilót nyom. A háziaszszony megvakarja a fejét és így szól: — A A aj most már megvan. De hol a macska?
