Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-10 / 54-55. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. július IQ, A fürdővíz partján A pozsonyi tüzoltókongresszus A csehszlovákiai tűzoltószövetség vasárnap tartotta meg országos közgyűlését Pozsonyban. A díszfelvonuláson több mint 12.000 tűzoltó vett részt. Ilyen hatalmas tisztelgő felvonulást Pozsony városa már évtizedek óta nem látott. A felvonulás a perzselő napsütésben több mint két óra hosszat tartott. A festői felvonulást az évszázadokkal azelőtt használt tűzoltószerek felvonultatása nyitotta meg. Érdekes volt a pozsonyi céhbeli és lengyelzsidó tűzoltószakaszok felvonulása, amelyek ma már ugyan nem léteznek, de valamikor Pozsony város biztonsági szervezetéhez tartoztak. Képviselve voltak a felvonuláson a belga, jugoszláv, román, francia, osztrák tűzoltószövetségek. Szlovenszkó több ezer főből álló csapatát Hedánek Gusztáv és Komjáthy István országos h. tűzoltóparancsnokok vezették. Feltűnt a dunaszerdahelyi járás fehér kesztyűs, feszes járású magyarjainak felvonulása. Katonás magatartásuk általános feltűnést keltett. Résztvett a felvonuláson a több ezer tűzoltó között a vágsellyei, az ógyallai és a komáromi járás tűzoltósága is. Az ógyallai csapatot Feszty István járási parancsnok, míg a komáromiakat Vörös Vince járási parancsnok,. Mikó, Széllé, Vajda parancsnokok vezették. A komáromi tűzoltóság képviseletében id. Sclileisz Géza, Tolnai János, Weihs Hubert, Schleisz Sándor és ifj. Sovány Lajos tűzoltótisztek vettek részt a hatalmas felvonulásban. A tűzoltócsapatok hatos sorban a színház elé vonultak, hol az erkélyről Hodzsa Milán dr. miniszterelnök üdvözölte a tűzoltókat. Délutáni a stadionban tűzoltó gyakorlatokat tartottak sok ezer néző jelenlétében. Hétfőn tartotta meg a csehszlovákiai és a szlovenszkói tűzoltó szövetség díszközgyűlését. Délben a Dunaparton, a volt pénzügyigazgatósági épület előtt volt tanulságos bemutató gyakorlat. Feltűntek a tűzoltónők, akik bámulatos ügyességgel szerelték a motorfecskendőket. Volt légvédelmi gyakorlat, haboltókészülékek bemutatása, támadógyakorlat. Érdekes volt az égő petróleum oltása. A tűzoltó kongresszus és ünnepség három napig tartott és kedden este ért véget. Jókai, vagy Dobrotka? Nem bosszankodunk s nem nevetünk. Egyszerűen közöljük az olvasóval, hogy mióta a Jókai-szoborün n epségek megtörténtek, minden nap szolgál meglepetéssel Jókai neve s származása. Ugylátszik, vannak, akik nem nyugosznak bele, hogy Jókai magyar volt. Múlt héten olmshattuk, hogy a prágai újságok néhánya erősen szláv származást ajándékozott a legnagyobb s legigazibb magyar mesemondónak. Minden indok nélkül egyszerűen kijelentette, hogy Jókai szláv eredetű. Ugyanezt olvassuk az egyik pozsonyi szlovák napilapban is. Derék laptársunk tovább megy s névelemzéssel foglalkozik. Ilallga csak! Aszongya a laptárs, hogy a szulyói evangélikus lelkésznek volt egy időben vendége \Jókai s ez a lelkész pontosan emlékszik arra, hogy családjukban »ismeretes« volt, hogy Jókai Mór atyját, a komáromi »árvák atyját« nem is hívták Jókainak. Nem. Hanem Dobrotkának hívtak}, s a család Trencsénből vándorolt ki. Ezt mondja a pozsonyi laptárs, ezt s |nem többet. Szinte elég, — mondhatnánk elégülten. Ám, egy percre megálljunk, mert most jön a névelemzés. Jó: az dobry. Ebből következik tehát, hogy Jókai: Dobrotka. Tiszta munka. Ami még senkinek nem sikerült, Trencsénben megcsinálták, Jókai nevét, értsük meg, a nevét, sikerült le fordító ni! Elfedvén persze a logikusabb tényt: a Jókai család a csallóközi Jókáról vette nevét s elég régen volt ahhoz nemesi armálisa, hogy magyar mivoltával dicsekedhessék. Jegyezzük föl: valaki nagyon ki akarta sajátítani Jókait s egyszerűen lefordította a nevét. De mi van a Móriccal? A zökkenőlábu lány A fürdőhely legcsendesebb nője. nem pletykál, nem lármázik, senki heverőszékét el nem viszi, jön-megy halkan. különös, borongó szomorúsággal az arcán, mint a sokat megpróbáltatottak. Túl van a huszon-harminc éveken, lány még» meghatározatlan korú, szürkés barna arcú, valahonnan a Szudétákból csábította errefelé cgt prospektus. Nem divatos, de nem ódivatú. A ruhái vele születtek s vele fognak meghalni: tavasszal-ősszei újjáalakítja őket, cérnakeztyüs kezében egy regény a Snipsz kutyáról, fején kontyot hord. A kontyos nők rendszerint gyanúsak. Néhány rendetlen hajszál kipislog a kalapja alól. Magában ez a nő azonban alig látható. Jobbkarján egy idős, öreg hölgyet támogat, aki bottal jár és lábai remegnek. Az idős hölgy még szürkébb, még ódivatúbb és még szótalanabb. Reggel kilenckor jelennek meg a jobboldali sétányon s végig ballagnak, hallgatva. bicegve a pádig, ahol a piros szalviák bólogatnak. A járása tűnt föl a lánynak rögtön. Hogy a hölgy nyilván édesanyja, vagy nénje, jobbára erősen rátámaszkodik, a ballábával kénytelen a lány kiegyensúlyozni, a terhet. Ennél fogva a ballábát egészen kihajlítja s egész talpát oldalt előre csúsztatja s így, jobbjával dacosan előrelépve mindig, a. ballábát szögben elfordítva a tengelytől, maga után húzza. így tesznek meg naponta kilométereket: jobboldalon egy reszkető, súlyos teherrel, baloldalon egy kissé ficamított lábbal. Délfelé mindig azt kívántam, bárcsak jelenne meg e szomorú hölgy egyedül, délcegen, büszkén, pihenteti. Sose jelent meg. Vasárnap este azonban a kávéházban ott ült, komolyan, szomorú arcán valami halvány jelével a jóérzésnek, immár nem kosztümben, hanem sárgás vékony ruhában, jobbján hatalmas rakomány képes újság, előtte limonádé, balján egy gavallér: szürke, horgasorrú, félrecsúszolt nyakkendője de gavallér mégis, eleven férfi s a lány olykor leplezetlen hálával nézett rá. Ültek és képes újságokat nézegettek. A limonádé fogyott, a gavallér új sört rendelt magának. A zenekar stimmelt s rágyújtott, Where is my rose of Hawaii... csikorogta a szaxofon, többen táncolni kezdtek, a lábak csoszogtak s a szürkle lány letette a képes újságot. Parketten. asztalok között, tükörben: mindenütt mozgó párok. A gavallér fészkelődni kezdett, izgatottan félre tolta a sört s most láthatóan félre tolta fejlődött ki a lány, meg a gavallérja között. Erre fölkeltek s a táncolok között megkísérelték az elvegyülést, ami nehezen ment. S most valami furcsa következett. A párok lágyan ringtak, csoszogtak, gondtalanul lelkendeztek a levegőben, csupán a föntemlítctt kisasszony lett mindegyre zavartabb. Idegesen nézett a földre, újból kihúzta magát, majd ismét bosszúsan összehullotL a termete. Vállat vont és szólt valamit a táncosának. Az biztatólag szólt vissza ugyan, de a láncból nem lett művészi egység. Mert a parketten elcsúszott a lány lába. A jobbláb még csak ment volna valahogy, de a bal megtagadta az engedelmességet, nem táncra volt betanítva, hanem tehertámasztásra. Balcipője s benne ballába a lánynak kicsúszott, keresztbeállott, elvesztette a Jutányosán eladó Nemesócsán (Zemianska Oléa) Alsócsallóközben háromszobás családi ház mellékhelyiségekkel, nagy kerttel, gazdasági udvarral és melléképületekkel-Cim a kiadóban talajt, külön véleményt jelentett be, támasztani akart, mindent, amit megszokott. amit begyakorolt, csak éppen táncolni nem. Úgy csoszogott, kínlódott a lány, minduntalan kifelé csukló lábbal, kicsúszó bokával, vonszolódva, keservesen. A jazz frissbe kezdett. Nem, azt a lábat táncra beállítani nem lehetett többé. Kicsúszott s keresztbeállott. így aztán a lány, miután sikertelenül próbálta meg, hogy egyenesen járjon, legyintett s ment vissza az újságjai közé. A »Die Dame« címűt nézte, éppen egy csomó hollywoodi filmcsillagot lapozott föl s elmerült bennük. A láb nem sikerült, ezzel már táncolni nem lehet többet... Néni a papírral A néni szintén fürdővendég. Egy különálló kis villát béreltek ki, otthon főznek nem jól s (nem rosszabbul, mint Breslauban szoktak] s a néjnit, a nagymamát, küldik bevásárolni. Reggel nyolckor a nagymama elmegy a kiskosárral, tíz óra felé haza jön. Mjár. ismer mindenkit, beszélgetni meg-meg-J áll. esernyője hegyével beletúr a homokba s ha nagyon gondolkozik, ábrákat rajzol. Uborka, saláta, vaj, tojás kandikál ki a kosárból, de vitt már csirkét is. Hatszor kérdi meg mindennek az árát és ‘tolmács utján alkuszik. — Schrecklich teuer, — mondja, jó megnyujtva a szót: tójer, így mondja, — aber bei uns ist es noch.(.. — s így indul meg szavainak végeláthatatlan árja. Amint magára marad] s a kis fenyves utjain ballag hazafelé, esernyőjét mint egy csápot, leereszti a földre, s kutatni kezd. Elhullatott káposzta levelet. almát, krumplit szed föl s teszi a kosarába. A fejét is megcsóválja a pazarlás fölött. Tegnap nem talált semmit. Hiába eresztette le a csápját, az esernyő begyét, hiába túrta a homokba, az emberek aznap igen gondosan vigyázhattak holmijukra, mert az ernyő hasztalan zörgött a homokban. De mégis. Ujságlap feküdt az úton. Cibálta a szél. A nagymama szórakozottan lép egyik szélre, másik szélre, az esernyője végével kifeszítve tartja. Egy képet néz alkalmasint. Lejebb is hajol. S aztán, hogy arra megyünk, hirtelen a levegőbe néz, dúdolni próbál, nem is figyel az ujságlapra, mintha csak véletlenül, akaratlanul sodorta volna a lábai elé a szél, ügyet sem vet rá. Mikor befordulunk az utón, hirtelen lehajlik, izgatottan fölveszi, kis kosárba gyűri, körülnéz s jmint aki roszszat cselekedett, elszalad. Legalább ezt spórolta meg ma, vitte haza gyújtósnak. A szakállas bácsi A strand homokjából kinyúlik két kéz, azután fölcsillan egy pápaszem, végül utánaugrik e látnivalónak az egész ember. Sebesen gurul a partra, fölmászik a trambulin alá, aztán szép lassan a vízbe engedi magát. Hörög, harsog, csapkod, prüszköl,i s végre leáll. A víz a nyakáig ér, a vízben szép, hosszú, rőt szakállával játszadoznak a hullámok, fején apró, kerek, szoros fekete sapka. Amolyan barett. Csak a pápaszen}, a barett s a szakáll látszik a vízben. Úgy áll, olyan a formája, mint egy ősgermán vizi istennek, vagy, mondjuk, mintha Wotan megszomjazott volna s leszállt volna a patak partjára lubickolni s most nem akar kijönni belőle, mert a Walhallán még nem kész az ebéd és a mennydörgésjelet várja. Wotan úr mindenkit ismer. Wotan úr a gyermekek fürdőhelyére bocsátkozott le s most vezényel. Németül, franciául, csehül egyszerre. Harsogása betölti a roppant medencét, három apró gyermeket kézenfog s szó nélkül partra rakja őket, s aztán Kinyújtja fejlét s valami képzelt ablak felé kiáltva, okát is adja valaki láthatatlannak, hogy ezt azért tette, mert fáznak a gyerekek. Az első két-három-hat-nyolc gyereknél még azt hisszüjk], ő a boldog apa, a tizenkettediknél ez a remény megszűnik, akkor arra tippelsz, hogy Wotan úr valami nevelő itt, de mikor két felnőtt ifjút is rendreulasít Wotan úr, gyanakodsz, hogy tán ő, a rendalkalmazott, ámde ez a föltételezés is megszűnik, mikor Wotan úr bizalmas kézcsókot üvölt föl egy társaságnak, amely tenniszezni indul s csöpögő uszóruhával utánuk szalad a parton. Wotan urat gyerekek kisérik harciasán, kiáltásokkal. Wotan úr rendelkezik, int, figyelmeztet, javasol, majd váratlanul ruháiba bújik s tulajdonába veszi szakállával, hangjával az erdőt, két soffőrnek helyes utat mutat, egy pincérnek futva rendelést ad, f)ö|l s a bazárba bekiált, hogy estére tombola legyen! Már azt hiszed, ő a tulajdonos, mert utóbb hangosan szidja a tizenötkörönás bécsi szeletet. Szakálla leng, üvegjei csillognak, advesz, rendel, ismer, ismertet, magyaráz: övé szinte a fürdő, a strand, a meleg-bazém a fenyő, a hegykoszorú s a benzinállomás. Mint a villám, futkos, mindenki ismeri, mindenkit ismer; minden fürdőhelynek megvan az ilyen vendége, mindén szezonban, aki kisajátítja magának a levegőt, mezőt, fenyőt, a gyermekeket s a zenekart, rendel és rendelkezik, benne elveszett Mussolini és Napoleon, tanácsot ád jövőre s a lányokat táncolni viszi. Ez az élete. Ez tartja frissen. Wotan úr télen át eldugva él egy városkában, becsületes kereskedő, tanár, vagy jegyző valahol. S a nyarat várja, amikor megvirrad neki. Akkor övé az élet, a strand s a hatalom. Szombathy Viktor. Hol a boldogság mostanában: csak a vízben! Szerdán Komáromban 35 fokot mutatott a hőmérő! Komárom egyes részeit, ahol a homokot vígan söpri a szél, a Szaharához szoklák hasonlítani. Sajnos, most van egy másik tünet, amely ezt az összehasonlítást támogatja: a pokoli melegség. Rekkenő meleg napok szakadtak ránk és mindenki esőért imádkozik, hogy az izzó meleg kissé mérsékelődjék. A pokoli hőségben mindenki siet védekezni, aki csak teheti. A lakások elhűsí lésével, befüggönyözésével, a ventillátorok és a házi szélpropellerek megindításával, hüssítők fogyasztásával sok tekintetben csökkenthető a nagy meleg, de az igazi lehűlést csak a vízben érjük el. Komárom vizei telve is vannak a fürdőzők százaival és ezreivel. Az Erzsébet szigeti Kisdunán végig fürödnek az agyontikkadt emberek. De így van ez végig a Vágdunán, a Nagvdunán, az Apáli szigetek körül. Különösen fellendült a komáromi strand, ahol valósággal világvárosi strandélet fejlődött ki. Kovács Vince, az új bérlő azt szeretné elérni, hogy ha a villanygyáron túl, egészen az összefolyásig engedné a vasút az embereket, ahonnét aztán csónak vinné át a’fürdőzőket a strandra. Ezzel a strandrajutás igen megrövidülne. De így is igen mozgalmas az élet a strandon a jó cigány muzsika mellett. Különösen nagy a forgalom itt halászlé főzés idején, ami igen gyakran előfordul, de nem tudnak annyi halászlevet főzni, ami el ne fogyna. De a dunai és vágmenli csárdákban is víg élet folyik. Ide a nemfürdők is szívesen kirándulnak és nagy a fogyasztás sorben, borban és az ízletes ételekben. Komárom kiránduló helyein is zsibongó élet folyik. Monostoron, Tatán, Almáson, Füzitőn igen sok a komáromi és élvezi a vizek kellemességeit. Nincs is máshol most boldogság, mint az enyhülést adó vizek hullámai között!... De igaz, most jut eszünkbe: »Danubia« hol késel a tikkasztó hőségben?! — Mindenkinek tudnia kell, hogy milyen gyorsan, biztosan és olcsón szabadul meg kínzó fájdalmaitól, mint pl. ischias, reuma, fej-, ideg- és fogfájástól, ha »Togal« tablettát szed. Még ma tegyen egy próbát, »Togal« hatásától meg lesz lepve. Minden gyógyszertárban kapható.
