Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-06 / 11. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1937. február &. Benes köztársasági elnök a németekkel és magyarokkal való szerves együttműködést ajánlja Komárom, február 5. A Csehszlovák Regionális Központ és a Vidéki Nemzetgazdasági Testületek Szövetségének küldöttségét fogadta a héten fícnes Ede dr. köztársasági elnök, aki a megjelenteknek adott válaszában többek között azt mondotta, hogy szükséges a regionális központok kiépítése és hivatkozott az Amerikai Egyesült Államok és Anglia példájára, mely államok célszerű decentralizálással kulturális és gazdasági életük nagyobb intenzitását érték el az állam valamennyi részében. — Az egész nemzetből, — mondotta a köztársasági elnök, — az egész állam területén lakó összes polgárból, éljen bár városban, vagy kis faluban, magas kulturális és gazdasági színvonalon álló homogén réteget kell teremteni, melyben a vidéki és körzeti különbözőségek csak nemes versengés alapjául, de nem irigykedés, keserűség és ellentétek okaiul szolgáljanak. Helyes megállapítás, hogy nem elég a papirprogram, hogy rendszeresen ápolt regionalizmusra támaszkodó tetteknek kell jönniök} melyek determinálva legyenek arra, hogy a más nemzetiségű, polgártársainkkal való szerves együttműködést kimélyítsék: Csehországban a németekkel, Szlovenszkón a magyarokkal. — Ehhez időre van szükségünk s ezt a viszonyt is jól oldjuk meg. A mi fogalmazásunk szerint való regionalizmus fontos eszköz és segítőtárs a nagy problémák megoldásánál, melyeket a gazdasági újjászervezés érdekében kell megoldanunk. E munkához meg lesz a szükséges nyugalmunk, mert a politikai és nemzetközi égboltozat számos borús tünete ellenére a békét megőrizzük. Európában a nyugtalanító tények sora mégis csak elszigetelt azon államok többségének akaratával, amelyek felfogják, hogy minden meggondolatlan tény, különösen pedig államunk veszélyeztetése feltétlenül és szükségszerűen európai katasztrófát jelentene. A köztársasági elnök egész külpolitikai felfogásában arra törekszik, hogy az a meggyőződés érvényesüljön, hogy Európában nem lesz addig béke, míg abból bármely államot ki akarnak zárni. Ezért akarunk együtt dolgozni mindenkivel, akiben jóakarat van. Február 10-én szenátus ülés, február 11-én képvisdőház A képviselőházat február 11-ére hívta össze a nemzetgyűlés elnöksége, a szenátus ülését pedig február 10-re tűzte ki az elnökség. A képviselőház ülésének tárgysorozatát csak különböző kereskedelmi szerződések beterjesztése képezi, amelyeknek le tárgyalása után a képviselőház elnapolja magát. Mivel a közigazgatási bíróságról szóló novella síma elintézése a bizottságokban nem várható, a képviselőház nem tűzheti napirendjére ezt a fontos kérdést. A szenátus február 10-iki ülésén többek között a csehszlovák-magyar kereskedelmi pótegyezmény és a. községi választási novella kerül tárgyalásra. Az aktivista német emlékirat követelései. Komárom, február 5. Egyik német lap, — állítólag német aktivista körökből szerzett értesülése alapján —• leközölte a miniszterelnöknek átnyújtott német memorandom tartalmát. E jelentés szerint hét fejezetre oszlik az emlékirat, amelyek a következők: 1. Munkáról való gondoskodás (a köztársasági elnök reichenbergi beszéde szellemében kívánják, hogy a németlakta vidéken végzett közmunkákat német vállalkozóval s német munkásokkal végeztessék). 2. Az állami igazgatóis kérdései (a német ifjúság elhelyezése az állami igazgatásban). 3. A nyelvtörvény lehető legliberálisabb értelmezése. 4. Iskolaügyek (német gyermek német iskolába való). 5. Kulturális kérdések (a német kulturális intézetek megfelelő ellátása és a szubvenciók igazságos elosztása). 6. Az ifjúságról 'való gondoskodás (megakadályozandó az elnemzetietlenítés és kiépítendő az állami gyermekgondozás). 7. Parlamenti kérdések (a parlamenti nyelvgyakorlat liberálisabbá teendő a parlamenti bizottsági jelentéseket illetően s nemzetiségi bizottság létesítendő). A nyilvánosságra jutott német aktivista követeléseket a soviniszta cseh lapok élénken tárgyalják és az egyes pontokkal szemben tiltakozó álláspontot foglalnak el. Megkezdte a miniszterelnök tárgyalásait a német kormánypártokkal. Iíodzsa Milán dr. miniszterelnök kedden megkezdte tárgyalásait a kormánytényezőkkel ama javaslatok ügyében, amelyeket a német aktivista pártok megbízottai neki átnyújtottak. A német kisebbségi követeléseket tartalmazó emlékiratot már valamenynyi minisztérium megkapta véleményezés végett. A politikai miniszterek tanácskozásai egyelőre csak információs természetűek lehetnek, mert az érdemleges tárgyaláshoz csak akkor lehet hozzáfogni, ha majd az egyes minisztériumok megteszik a német követelések teljesíthetőségére vonatkozó véleményes jelentéseiket. Arról .van szó ugyanis, hogy mily mértékig volna keresztülvihető a német kvóta elsősorban .a tisztviselőállományban és általában a közkedvezményekben. A német kisebbségi körök úgy vélik, hogy a jövő heti minisztertanács már érdemlegesen tárgyalhat a kérdéskomplexum fölött. A kormánykörök tárgyalásai több napig tartanak és előreláthatólag a jövő hét első felére is át fognak nyúlni. A náthaláz megint tombol! Epide.nikusan tűnik fel. Védekezzünk és álljunk ellen idejekorán a járványnak! A náthalázbaktériumok a testbe szájon és lélegző utakon kerülnek be. Használunk ezért szájöblögetéstiez és gurgulázásnoz A L P A sósborszeszt, amelyből kis mennyiséget egy pohár vízbe öntünk. Az Alpa desinfikál — elhárítjuk a járványt. Kérdezzük meg az orvosunkat! 47' P Nacionalizmus A sok különféle izmus között a nacionalismus egyike a legtöbbször emlegetetteknek. Nálunk különös jelentősége van, mert a heterogén nemzetekből álló államélet belső békéjét ezen nemzetek nacionalizmusa zavarja. Eddig úgy tudtuk, mert úgy hangoztatták, hogy a csehszlovák nacionalizmus sem lát ellenfelet a német, a magyar, ruszin, lengyel nemzetelvben. A miniszterelnök úr rádióbeszéde most érdekes és új megvilágításba helyezi a nacionalizmusokat. Szerinte — a cseh beszédében — a cseh nacionalizmust ki kell egyeztetni a németséggel; a szlovák nacionalizmus sem lehet akadálya a magyarokkal és ruszinokkal szembeni megértésnek. Tehát újabban azt látjuk, hogy partikulárisán Jelezik egy cseh nacionalizmus, amelynek német kérdése van; egy szlovák nacionalizmus, amelynek magyar és ruszin gondjai vannak s bizonyára van egy csehszlovák nationalisms is, amelyet általános kisebbségi nemzeti kérdések foglalkoztatnak. Most már nagy zavarban vagyunk, mert mondjuk meggyőznénk a szlovákokkal, elfogadná-e azt a csehszlovák, sőt esetleg a cseh nacionalista tábor — vagy viszont. Lassanként ki sem ismerjük már magunkat a belföldi nacionalizmusok útvesztőjében. Mnm\ a Jókai sifca! Havasok éneke. Irta: Pados Pál. I. Ráemelle tekintetét az előtte álló emberre és nyugodt, nagyon nyugodt hangon mondta: — Elmehet.... igen, azonnali felmondással... Holnapután még bejön, átadja a reszortját Friedler titkár úrnak... . Az ember áll, lehajtott fejjel, mozdulatlanul, ahogy az igazgató elhallgatott, mentegetőzni akart. — Kérem... nem akartam lopni... Az örvény szélén állottam... Felnevetett, hangosan, gúnyosan: — Nagyon jó, ilyenkor mindig ez a mentség, örvény szélén álltam, ez volt az utolsó mentőszál... Ugyan kérem. Menjen, menjen, örüljön, hogy nem teszek feljelentést... Az ajtó becsukódott, egyedül maradt. Felállt és az ablakhoz lépett. Sóhajtott. Nem szerette ezeket a dolgokat. Kidobni valakit... Nem, mégis, erősnek kell lenni. Munka és becsület... ez az élet... dolgozni, dolgozni... Csengetett a titkárjának. — Nézze Friedler — újra nyugodt volt —, ezek az akták itt már rendben vannak, a többit majd ha megjöttem, elintézem... Ja, igaz, annak a Klausnak fizessenek ki három hónapot. Holnapután vegyen át tőle mindent. Én már látni sem akarom. A titkár bólintott. Igen, a Klaus-ügy lezárult. Legjobb már egy szót se vesztegetni rá. Finoman elmosolyodott és megkérdezte: — A hegyekbe megy méltóságos uram? * — Igen... Két napra... Esetleg háromra... Vette a bundáját, a titkár odaugrott, segített. Közben mosolygott, udvariasan : — Jó mutatást, igazgató úr... — Köszönöm, Friedler, nos, Isten vele... Kilépett az ajtón, kint déli nap ragyogott, mámoros, őszi déli nap. Csendesen megindult, végig a ragyogó uccán. II. Fent a csúcson... A hegyek csak gomolygó felhők tengere. A köd ezüstös óceán, a csúcsok a habok. Felloccsanó, hófehér hullámok. És csend van, végtelen csend. Mohr, a hegyi vezető, megszólal: — Igazgató úr... Induljunk... vihar lesz... Elmosolyodott: — Vihar?... Ugyan... Mohr intett: — Igen, igen... ott messze, sűrűbb a köd, ha nem sietünk, még itt ér... És a szakadékos rész nagyon veszélyes... Bólintott, beleegyezően: — Nos, nem bánom, mehetünk... Megindultak lefelé. Az ég keleten lassan feketébe olvadt. A havas csúcsok körül ködoszlopok szálltak felfelé. Fent összecsomósodtak, ónos, fekete felhőkké. Lentről, a völgyből zúgás indult meg, lassan jött, mint valami sóhajtás... — Mondtam, ügye — fordult viszsza Mohr —, itt a vihar, siessünk... Szél kerekedett, hirtelen jött, rohanva. Por csapott fel a sziklák közül. A légáramlat hideg volt. Sötét lett, valóságos éjszaka. — Megállni!... Mohr visszafordult, már alig látták egymást. A hegyivezető leoldotta a kötelét. — Fogja — kiáltotta. Megindultak újra. Köd szemetelt, a szél elkapta, vágta a cseppeket, aztán havas eső, majd hó. Ez már vihar volt, vihar. Szél nyargalt végig a nyergen, forduló jött, ő megtántorodott, elengedte a kötél végét, nagyot kiáltott: — Mohr!... Nem jött felelet. — Mohr!... Csend. Nem hallott semmit, nem látott semmit, Zúgott minden. Elszakadtak. Állt egy pillanatig, de menni kellett tovább, a szél majdnem eldöntötte. Nem látott előre, még egy lépést sem. Fejéről lesodorta a szél a sapkát. Észre sem vette. Haja csapzottan hullott az arcába. Ment... Megtántorodott. Érezte, hogy csúszik előre, aztán mintha kifogyott volna alóla a föld, üresség nyílt meg előtte, egy villanás volt csak, egy gondolat: — A szakadék... Halálos rémülettel kapott a levegőbe, egy éles szikla állt ki, megfogta, szorította irtózatos erővel. Élni!... élni!... Nem bírt fogódzkodni, érezte^ hogy lassan csúszik tovább, elvesztett minden biztos érzést, még annyi ereje volt, a kötelet átdobta a kövön, másik kezével fogta a sziklaszegélyt, ujja! begörbüllek, még egy eszeveszett erőlködés, hiába... Rángva zuhant lefelé. A kötél zúgva csavargózott le a válláról, még egy pillanat, most... A kötél végén csomó volt, azt szorította, öntudatlanul, görcsösen. Csodálkozott. Élt... Ott lebegett a szakadékban, az ismeretlen mélységek felett • • -
